Dragonyosok

2013.11.22. 06:39 :: BálintFerenc

 

Kik voltak a dragonyosok? Honnan sorozták őket? Miért nevezte őket a magyar népnyelv kakastarajosoknak? Na és hogyan látta és örökítette meg a dragonyosokat Tömörkény István? Következzen egy kis csapatnem-ismertetés Csapó János fotógyűjteményéből származó fotók segítségével.

 

A dragonyos eredeti, 17. századi értelmében lovon szállított gyalogos katonát jelent - a későbbi évszázadok során a dragonyosok egyre inkább a hagyományos csatadöntő nehézlovasságba tagozódtak be. Az osztrák hadsereg úgynevezett "német" lovasságát: a nehézlovassághoz tartozó vérteseket, dragonyosokat és a könnyűlovassághoz sorolt svalizséreket a magyar népnyelv egységesen a vasasnémet névvel illette, historizáló sisakjukat pedig nem átallotta kakastarajosnak titulálni.

Dragonyossisak egy korabeli katalógusból Dragonyossisak egy korabeli katalógusból

Megjegyzendő, hogy a nehézlovasság ebben az időben nem pusztán a katonák által viselt páncélt jelentette, hanem a katonák és a lovak kiválogatásánál is előnyt élveztek a nagy termetű emberek és állatok.

Dragonyos ügyességi jelvénnyel Dragonyos ügyességi jelvénnyel

A 19. század második felében a haditechnika fejlődése azonban feleslegessé tette a vasasnémetek földrengető lovasrohamait: 1860-tól a vértesek letették a vértet, 1868-tól pedig egységesítették az osztrák-magyar birodalom lovasságát. A 12 vértesezredet innentől dragonyosnak nevezték, az addigi két dragonyosezred a 13. és 14. hadrendi számmal került a sor végére s a katonák és a lovak termet szerinti szelekciója megszűnt.

Dragonyos tizedes sajátos szabású tábori sapkában, ügyességi jelvénnyel Dragonyos tizedes sajátos szabású tábori sapkában, ügyességi jelvénnyel

A lófelszerelés és a fegyverzet is egységes lett (bár az ulánusok 1884-ig megtarthatták pikájukat), a dragonyosokat jóformán csak a díszes tarajos bádogsisak emlékeztette a régi időkre. Egyébként buzérvörös nadrágot és világoskék waffenrockot hordtak, télen prémmel bélelt bekeccsel, ugyancsak világoskék színben. Tábori sapkájuk ugyanolyan buzérvörös posztóból készült, mint a huszároké.

Dragonyos vállra vetett bekeccsel. A bajusz hiánya a 13. ezredre utalhat. Dragonyos vállra vetett bekeccsel. A bajusz hiánya a 14. ezredre utalhat.

A világháború kitörésekor a Monarchia 15 dragonyos regimenttel rendelkezett. Túlnyomórészt cseh-morva, illetve osztrák területről kapták a kiegészítést. Kivételt a román/ruszin legénységű 9. valamint az 5. ezred jelentett, amelyben enyhe szlovén túlsúly mutatkozott az osztrák etnikum mellett. A többi ezred legénységének zömét csehek alkották, csak a 3. és 4. regiment volt szinte 100%-osan osztrák. Magyar honosak csak elenyésző számban szolgáltak dragonyos alakulatokban, jobbára tisztként.

Dragonyos tizedes, lövész és lovas ügyességi jelvényekkel, Jubileumi Kereszttel, 1908 után. Valószínűleg a 3. ezred katonája. Dragonyos tizedes, lövész és lovas ügyességi jelvényekkel, Jubileumi Kereszttel, 1908 után. Valószínűleg a 3. ezred katonája.

Alább egy áttekintő táblázat a dragonyos alakulatok főbb adataival (1914):

Név és ezredtulajdonos Alapítva Békehelyőrség Hajtókaszín/gombszín
Nr.1 „Ferenc császár” (cseh) 1768 Brüx sötétvörös/fehér
Nr.2 „Paar gróf” (cseh) 1672 Tarnopol fekete/fehér
Nr.3 „Frigyes Ágost szász király” (alsó-ausztriai) 1768 Bécs sötétvörös/sárga
Nr.4 „Ferdinánd császár” (felső-ausztriai/salzburgi) 1672 Enns fűzöld/fehér
Nr.5 „I. Miklós cár” (stájer/karintiai/krajnai) 1721 Görz császársárga/fehér
Nr.6 „IV. Frigyes Ferenc Mecklenburg-Schwerin nagyhercege” (morva) 1701 Przemyśl fekete/sárga
Nr.7 „Lotharingiai herceg” (cseh) 1663 Stanislau kénsárga/fehér
Nr.8 „Montecuccoli gróf” (cseh) 1618 Jaroslau skarlátvörös/sárga
Nr.9 „Albrecht főherceg” (galíciai/bukovinai) 1682 Brody fűzöld/sárga
Nr.10 „Liechtenstein herceg” (cseh) 1631 Krakkó kénsárga/sárga
Nr.11 „Császár” (morva) 1688 Brünn skarlátvörös/fehér
Nr.12 „Nyikolaj Nyikolajevics Oroszország nagyhercege” (morva/sziléziai) 1798 Olmütz császársárga/sárga
Nr.13 „Szavojai Jenő herceg” (cseh) 1682 Klattau buzérvörös/fehér
Nr.14 „Windisch-Graetz herceg” (cseh) 1725 Brandeis an der Elbe buzérvörös/sárga
Nr.15 „József főherceg” (alsó-ausztriai/cseh) 1891 Żólkiew fehér/sárga

 

A cs. és kir. 13. (Savoyai Jenő herceg) dragonyosezred katonái A cs. és kir. 13. (Savoyai Jenő herceg) dragonyosezred katonái
(forrás: Richard Knötel: Uniformenkunde Neue Folge I. Nr. 48.)

Az alapítási évszámokból látható, hogy a legtöbb ezred igen gazdag történelemmel rendelkezett. E történelem részeként két dragonyosezred igen fura kiváltságokat élvezett: a 8-as dragonyosok jogelőd alakulata 1619-ben elkergette Bécsből a Hofburg előtt tüntető protestánsokat. A haditettért II. Ferdinánd német-római császár a következő privilégiumokat adományozta az egységnek:

Évente egyszer zárt rendben felvonulhattak kürtszóval a Hofburgba, ott három napon keresztül toborozhattak. Ilyenkor az ezred parancsnoka bejelentés nélkül a császár elé járulhatott, teljes fegyverzetben. Az uralkodó megígérte továbbá, hogy soha nem oszlatja fel az alakulatot, katonáit pedig nem sújtja halálbüntetéssel.

Mindezek mellett Mária Teréziát akár szűkmarkúnak is vélhetnénk, hiszen a 14-es dragonyosokat csupán a kötelező bajuszviselés alól mentette fel azért a helytállásért, amit elődeik az 1757-es kolini csata során tanúsítottak.

A patinás ezredek tisztikarában szép számmal képviseltette magát a birodalmi arisztokrácia, sőt külföldi uralkodóházak tagjai is szolgáltak osztrák-magyar dragonyostisztként.

Dragonyos és örökös tartományokból sorozott (közös ezredbéli) gyalogos baka Dragonyos és örökös tartományokból sorozott (közös ezredbéli) gyalogos baka

1918 után a dragonyosokon jórészt az Osztrák és a Csehszlovák Köztársaság osztozott. Előbbiben két ezred alakult, utóbbiban majd' húsz évvel a Monarchia bukása után, 1936-ban valamennyi lovasezred dragonyos titulust kapott. A cseheknél egyébként mai is tetten érhető némi nosztalgia a csapatnem irányában: Dobřany-ban egy helyi sörfőzde Dobřansky Dragoun nevű söre az ott állomásozó dragonyosokra emlékeztet.

Dragonyos az Osztrák Köztársaságból 1918 után Dragonyos az Osztrák Köztársaságból 1918 után

Végezetül egy rövid szemelvény Tömörkény Istvántól 1912-ből, velős összefoglalásaként mindannak, ahogy az egyszeri magyar baka látta a dragonyost:

A kaszárnyában azonban azért nem veszhettek össze a legények, mert a mindenekről intézkedő felsőbb katonai igazgatás gondoskodott arról, hogy ugyanabba a kaszárnyába az egymásra agyarkodó magyarok közé oda helyezzen a középső helyre egy cseh dragonyos regimentet is. A magyarok részéről a gyűlölködés tehát közösen eme kocsisok ellen irányult, mint olyan lények ellen, akik a király úrnak való dicső szolgálatot istállószemét talicskázásával töltik el, és olyan rézbográcsot raknak a fejükre, hogy halat lehetne benne főzni. Szerencsére azonban a nyelvi határok választófalat vontak a különböző nemzetek indulatos fiai közé, és a csehek békességben nyakalhatták a mondhatlan számú söröket. Csak csendes megvetésben volt részük, amit ők - hatalmas testű, nehézlovassági mohamedemberek - még csendesebb megvetéssel viszonoztak.
(Tömörkény István: Sabotage)

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr805648668

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.11.22. 22:20:03

A poszthoz kapcsolódóan a Facebook oldalunkon megosztottunk néhány fotót a görzi 5. dragonyos ezredet mintázó hagyományőrzőkről, akik 2013. november 15-én a szlovéniai Budenjében vonultak fel Rostás Pál magyar huszár helyreállított szobrának az avató ünnepségén: www.facebook.com/media/set/?set=a.626279644080796.1073741841.131124350262997&type=1

Zsírosh B. Ödön 2013.12.08. 16:33:28

Nem akarok ismét rosszmájúnak tűnni, még a végén kiutálnak innen, de ez a cikk számomra a jereváni rádiót idézte.
Az osztrák vértesek 1868. február 1-től nem viselték a mellvértet és ezévtől alakultak át dragonyos ezreddé. A dragonyosok klasszikusan a könnyűlovassághoz sorolandóak, bár ezután a lovak mérete és harcértékük miatt nehézlovasságnak teintették őket. ( Kövessük nyomon a szász és a bajor példát náluk a vértes ezredek 1880-tól nem viselték a mellvértet, de megtartották nehézlovas funkciójukat, ezért Schwere Reiter Regiment névvel illeték őket.)
Az meg aztán borzasztó szakmai mellé lövés, hogy az ulánusok dzsidáit pikának nevezi az író. A pikát az 1600-as évek gyalogsága használta, semmi köze az ulánusok dzsidájához.
A közös hadsereg ulánus ezredeiben 1890-től kezdték kivonni a dzsidát és innentől minden legény M1890 Mannlicher karabélyt kapott. A honvéd dzsidás ezredben 1880-ban vonták ki a dzsidát és 1882-től szervezték át 10. honvéd huszár ezreddé ( ezt megelőzően sem volt minden ulánusnak vagy dzsidásnak dzsidája, századonként 32 legény karabélyt viselt.)

BálintFerenc · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.12.26. 17:44:37

@Zsírosh B. Ödön: Köszönöm, hogy időt szakított szerény írásom végigolvasására. és kritikai észrevételeinek megtételére! Nagy örömet jelent ez számomra, mivel úgy tűnik, hogy a blog szerkesztőgárdájából csak irántam tanúsít ilyen kitüntető figyelmet.

Egyúttal elnézését is szeretném kérni, hogy mindezidáig nem reagáltam a megjegyzéseire, de nem vettem észre őket.

A mellvért és a dzsida(pika) kivonási idejére vonatkozó adatok Barczy Zoltántól származnak. Az Ön adatai honnan?

A lándzsa/dzsida/pika kérdéséhez: az osztrák ill. osztrák-magyar ulánusezredek német nyelvű szabályzataiban a fegyver megnevezése mindenhol: Pike.

Hogy a dragonyosokat minek sorolhatjuk be, az koronként és országonként igen eltérő, véleményem szerint az osztrák hadsereg dragonyosai a csatalovassághoz tartoztak (a napóleoni háborúktól). A bajor és szász nehézlovasság fejlődése szerintem ebben a kérdésben nem mérvadó.

Maradok tisztelettel:

BF

Zsírosh B. Ödön 2013.12.28. 11:05:16

Ó, csak azért lehet ez, mert a lovassággal kapcsolatos dolgok jobban érdekelnek. De kifejezetten örülök annak, hogy van valaki akivel vitázni lehet erről a témáról, mert manapság kevesen mondhatják el ezt magukról.
Először is bocsánat, hogy ha nyersen fogalmaztam előző írásomban, kifejezetten mókának szántam.

Barczy Zoltán nagy tisztelője vagyok számos könyve megvan a polcomon, viszont sajnos sok dologban nem értek vele egyet. Ennek ellenére szeretem az írásait és a Somogyi Győzővel közösen megjelent könyveit.
Szakmailag a Verlag Militaria kiadványai érdemesebb lapozgatni, ott megjelölik az utasítás vagy más hivatkozás számát is. Pontosabb, hitelesebb művek.

A német nyelvű katonai szakirodalomban valóban gyakori a "pike" elnevezés, de szerintem a "lance" elnevezés legalább ilyen gyakori. Ez természetesen csak az én véleményem.

A "pike" kifejezés a német nyelvben minden nyárs-szerű döfő fegyverre vonatkozik. A német írók a dzsida kifejezést le sem tudják írni normálisan, az ő nyelvükben ez elég idegenül hangzik.
A mi nyelvünkben a dzsida kifejezés sokkal finomabb és árnyaltabb mint más nyelvekben, pontosabban ki tudjuk magunkat fejezni így.
A dzsida nem pusztán egy lándzsa. Az igazi dzsida keleti eredetű lovassági fegyver. Meglehetősen kis méretű ( átlagosan 2-3 méter közötti a hossza.) A hegye kifejezetten szúrásra alkalmas. Továbbá nagyon fontos jellemző a lovon kényelmes viselést lehetővé tevő vállszíj és a "boldogabb" végén egy bőr hurok vagy kis vashegy van, amivel a kengyelen lehet pihentetni. A dzsida használata is kifinomultabb, mint más szúró fegyvereké, ha ellátogat az országos Széchenyi Könyvtár metszetgyűjteményébe, láthatja, ahogyan az 1850-es években osztrák ulánusok a dzsida dobását gyakorolták. De mindezzel arra céloztam, hogy ha magyarul ki tudjuk fejezni magunkat szebben, árnyaltabban, szakszerűbben, miért ne tennénk meg?

A dragonyos lovasság besorolása kissé szubjektív dolog, de nem lehet annyira általánosítani, hogy az osztrák lovasság egységes volt. Sokat közelített egymáshoz a három csapatnem az évek során. Az 1800-as évek elejére a vérteseken belül megszüntették az elit karabélyos lovasságot, a dragonyosoknál a lovas gránátos svadronokat. A lószerszámok egységesítése 1850 után kezdődött ( odáig a német lovasság azaz a svalizsérek, dragonyosok és vértesek másféle lószerszámot kaptak, mint a huszárok és ulánusok. ) Ekkor szűntek meg a svalizsér ezredek is. Az igazi egységesítés azonban 1869 után zajlott le, ekkortól kezdtek egységes pengeméretű kardot használni a lovasság minden csapatneménél. ( A rendszer kicsit megborult 1875-ben, amikor a honvéd lovasság, majd 1877-ben amikor a lovastüzérség egy-egy könnyebb kardtípust kapott, de az M1904 kard rendszeresítésével vissza állt az egységes lovassági kard rendszere.) Annak ellenére, hogy a lovasság nagyjából egységes felszerelést kapott, kiképzésük is hasonló volt ( már II. József óta minden lovasezredet gyalogharcra is kiképeztek) a dragonyos lovasság nálunk inkább megőrizte a nehézlovasság jellegét, ez a lovak és a legénység testméretében is tükröződött. Erre hoztam fel a szász és a bajor példát, mert náluk hasonlóan ment végbe ez a változás. A poroszoknál az I. vh végéig megmaradtak a vértes ezredek, a dragonyosok egyfajta univerzális könnyűlovasság maradt.

BálintFerenc · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.12.29. 16:49:27

@Zsírosh B. Ödön: Értem én a tréfát, csak nem szeretem.:) Bocsánatkérés elfogadva.

A Verlag könyvei valóban nagyon jók (bár ők sem tévedhetetlenek), csak sajnos idehaza nem annyira könnyű hozzájuk férni...
Nekik megvan az az előnyük, hogy az elsődleges forrásokból tudnak dolgozni, Barczynak erre nyilván nem mindig volt lehetősége.
Az azért továbbra is érdekelne, hogy melyik könyvből származik a mellvértekre vonatkozó dátum (nem kötekedésképpen - tényleg érdekelne, mert máshol is találkoztam az 1860-as évszámmal).

A dzsidára vonatkozó érvelést elfogadom, mentségemül szolgáljon, hogy az olvasott szövegtől nem könnyű elszakadni. Egyébként nem csak a szakirodalom, hanem a szabályzat és a vezényszavak is Pike néven említik az eszközt.

Ahogy látom az osztrák dragonyosok megítélésében nagyjából egyetértünk.

A németeknél véleményem szerint cifrább a helyzet, már abban a tekintetben, hogy az egyes államok csapattestei mit "hoztak" magukkal a birodalmi hadseregbe.

Persze a birodalmi haderőt idővel egységesítették (pl. a dzsida 1908-as rendszeresítése), csak kérdés, hogy ez milyen mélységig valósult meg.

Zsírosh B. Ödön 2013.12.30. 14:24:21

Köszönöm a válaszát. Számos Verlag könyvem van a polcon, most fellapoztam egy párat, de nem sikerült a nyomára akadnom, amelyikben pontosan említik benne az 1868. február 1-i dátumot és az utasítás számát. Ennek ellenére én is olvastam több helyen az 1860-as évszámot. Az érveim alátámasztására két fontos dolgot szeretnék megjegyezni ( ez személyes vélemény és sem én, sem a Verlag, sem senki nem tévedhetetlen)
-Először is a kürasszír ezredeknél a vért viselése már korábban sem volt minden esetben kötelező. Pl. a gyalogharchoz beosztott vértesek vért nélkül harcoltak. Tehát maga a viselés egy kicsit szubjektív dolog.
-Az 1850 és 1860 közti hadsereg átszervezés során az addig meglévő 8 vértesezred számát 12-re növelték ( a korábbi 6 dragonyos ezredből 4-et szervezták át így).
- Egy-két fegyvergyűjteményben lehet találkozni osztrák vértekkel ezekben általában van gyártójel és évszám. Ezek között található 1860 utáni is.
Persze ezek csak érvek, nem bizonyítékok. Igyekszem áttanulmányozni az 1866-os háború képeit, azok között lennie kell vértben harcoló vérteseknek.

A németek kérdésében teljesen igaza van, ott cifra csak igazán a helyzet. A Verlag Militaria-nak két kifejezetten erről szóló kiadványa van. Számtalan különféle lovasezred létezett, tagállamonként. Egyenruha és fegyverzet terén az 1880-as években kezdődött valamiféle egységesítési kísérlet. 1890-ben nagyjából egységesen rendszeresítésre a került az 1888 mintájú karabély a dzsida minden lovasezrednél. De a KD89 lovassági kardot a bajorok csak nagy ellenkezéssel 1891-ben rendszeresítették, a szászok pedig teljes mértékben megtagadták ( náluk 1892-ben egy szablya került rendszeresítésre a könnyű és nehézlovasságnál is. ) A lovasezredek a Nagy Háború végéig megőrizték nemzeti jellegüket, bár 1916-tól náluk is jelentősen csökkent a lovasság aránya.

wraith42 2014.09.27. 21:49:51

Kicsit megkésve: az Alphons Wrede féle Geschichte der k.u.k Wehrmacht-ban is 1860-at említi a vértek elhagyásának időpontjára, kötve hinném, hogy egy ilyen kaliberű mű tévedne.

wraith42 2014.09.27. 21:54:06

De amúgy 1860. január 22-i rendelet, 296. számú.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása