Az elmúlt héten egy konferencia ürügyén Szarajevóban jártam. A konferencia természetesen az első világháború történetével foglalkozott, azon belül is az egykori Oszmán Birodalom világháborús szerepével. A szervezők egyáltalán nem kímélték a résztvevőket: a három nap folyamán összesen hetvenhat(!) előadás hangzott el, nem számítva az odautazás estéjén rendezett fogadás során tartott megnyitó, vitaindító beszédeket.
Mindez csak úgy volt lehetséges, hogy mindhárom nap reggel 8 óra 20-tól este fél 9-ig, sőt azon túl is folyt a munka. A programot megismerve azonnal feltűnt, hogy hiába keresem az efféle rendezvények állandó részét képező közös kirándulást! Pedig Szarajevó bőségesen kínál érdekes látnivalót. Az első világháborúról lévén szó első helyen mindjárt a hírhedt merénylet színhelyét, ahol „minden elkezdődött”. Mivel korábban nem jártam a mozgalmas történelmi múlttal rendelkező városban, szilárdan eltökéltem magamban, hogy én bizony nem fogok úgy elmenni, hogy legalább a trónörököspár meggyilkolásának a helyét meg ne látogassam… Az elhatározást természetesen tett követte. A résztvevők szállása (akárcsak maga a konferencia) Ilidžában volt, vagyis ugyanott, ahonnan Ferenc Ferdinánd és neje 1914. június 28-án délelőtt a végzetes útra elindult. Innen viszonylag hosszú villamosozás után jutottam be a régi városrészbe.
A merénylet színhelye x-el jelölve Szarajevó mai térképén
A városon keresztülfolyó Miljacka patak partja mentén haladva könnyen megtaláltam a Latin-hidat. És máris ott álltam az egykori Appelkai és a Franz Josef Strasse sarkán… A korabeli fotókról jól ismert Schiller féle fűszerkereskedést persze hiába kerestem: a helyén ma múzeum található. Természetesen bementem.
A Latin-híd napjainkban
Aztán elég gyorsan és viszonylag csalódottan ki is jöttem. A múzeum ugyanis egyetlen teremből áll, falain talán ha tucatnyi tárlóval. A kiállított anyag azonban csak igen kis részben foglalkozik magával a nevezetes merénylettel. Valójában a tartomány történetét próbálja bemutatni, de hát képzelhető, hogy nem túl részletesen. Az épület falán található emléktábla jószerével az egyetlen, ami az idegennek elárulja, hogy azon a helyen jár, ahol a sorsdöntő pisztolylövések annak idején eldördültek.
A merénylet helyszínrajza
(Friedrich Würthle: Die Spur führt nach Belgrad c. könyvéből, Wien-München-Zürich 1975)
Az Appelkai
A Miljacka
A Latin-hidat korábban Princip-hídnak nevezték, 1992 után kapta vissza régi nevét. A korábbi emléktáblát, amelyet még 1930-ban állítottak a nemzeti hősnek tekintett fiatalok tettének megörökítésére, 1941-ben leszedték és állítólag Hitlernek küldték ajándékba, a Führer 52. születésnapjára… A járdában megörökítették a merénylő lábnyomait is, ezek az 1992-es ostrom során szintén eltűntek. Visszaállításukra azóta sem került sor. Egy szó mint száz: a mai hivatalos Bosznia-Hercegovina nem tűnik osztozni a Principet és társait glorifikáló közvélekedéssel. Pedig az utóbbi ma is létezik: a vasútállomásról a szállodába vivő taxi vezetője például lelkes szavakkal említette a hős fiatalokat. Az egykor Ferenc József nevét viselő utca, ahova a trónörököspárt szállító autó sofőrje annak idején tévedésből bekanyarodott, ma a Zöldsapkásokról –boszniai muzulmán paramilitáris egységekről – van elnevezve, akik 1992-ben a szerbektől védték a várost…