Szarajevói variációk – 7/2. rész

2010.09.16. 09:44 :: PollmannFerenc

Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége halála, majd a végzetes bécsi döntés a hadüzenetről számos érdekesnek ígérkező alternatív tényt kínál vizsgálódásra. Előbb azonban arról, ami ténylegesen történt Szarajevóban. 1914. június 28-ának és az azt követő napoknak az eseményeit bizonyára nem szükséges részletesebben felidézni. Minden történelem tankönyv több-kevesebb részletességgel tartalmazza, hogy a boszniai hadgyakorlat megtekintésére érkező osztrák-magyar trónörökös, feleségével együtt látogatást tett a tartományi fővárosban, ahol azonban az ünneplő tömegen kívül egy hét főből álló összeesküvő csoport is várta. A merénylőknek a felületes biztonsági intézkedéseket kihasználva sikerült a magas vendégeket szállító gépkocsioszlop közelébe jutni, majd egy kézigránáttal elkövetett, kudarcba fulladt akciót követően a szerb diák, Gavrilo Princip Ferenc Ferdinándot és feleségét lelőtte.

Gavrilo Princip Gavrilo Princip

Mivel a gyilkosság az elkövetők személye és az összeesküvés szervezőinek feltételezett kapcsolatai miatt összefüggésbe hozható volt Szerbiával, az Osztrák-Magyar Monarchia döntéshozói – miután előzőleg megszerezték Németország támogató jóváhagyását (Hoyos-misszió) – alkalmasnak látták az esetet arra, hogy a déli szomszéddal közel egy évtizede halmozódó megoldatlan ellentéteiket háborús konfliktus kiprovokálására használják fel. Oroszország azonban balkáni pártfogoltja védelmében szintén hajlandó volt kardot rántani, ami maga után vonta a szemben álló katonai szövetségek hadba lépését és ezzel az első világháború kirobbanását. Az osztrák-magyar háborús döntés meghozatalát késleltette, hogy a magyar miniszterelnök, gróf Tisza István kezdetben határozottan ellenezte a fegyveres megoldást, és elegendőnek tartotta volna a Szerbiával szembeni diplomáciai győzelem kivívását. Később azonban megváltoztatta álláspontját és a háború mellett szavazott, jóllehet kikötötte, hogy az nem végződhet a szávai királyságnak a dualista monarchia általi bekebelezésével. Ezek a megtörtént tények. Lássuk most azokat, amelyek megtörténhettek volna.

Ferenc Ferdinánd Ferenc Ferdinánd

Az 1914 nyarán történt eseményekkel kapcsolatban talán a legkézenfekvőbb más-tény a következőképpen hangzik: Ferenc Ferdinánd túlélte a szarajevói merényletet. Ez az apró, bár kétségkívül lényeges változtatás nyilván számos vonatkozásban módosítaná a történelem menetét, ám ezek közül bennünket egy bizonyos kérdés érdekel igazán, nevezetesen: vajon kitört volna-e a világháború az adott időben? A történészek túlnyomó többsége a trónörököspár meggyilkolását egyfajta katalizátornak tekinti, amely a világméretű fegyveres konfliktus keletkezésének mélyen fekvő okaihoz képest csupán esetleges jelentőséggel bírt. Azaz: Szarajevó nélkül talán nem lett volna háború 1914 júliusában, ám az alkalom és az időpont lényegében másodlagos, mert előbb vagy utóbb a felgyülemlett feszültségek úgyis kataklizmát okoztak volna. Ebben az összefüggésben nem is igazán izgalmas, mi lett volna, ha Princip és társai kudarcot vallanak. A történelmi determinizmus valamely válfajának híveitől persze nem is várjuk el, hogy alternatív tényekkel bajlódjanak. Számunkra azonban, ha komolyan el kívánunk töprengeni a fenti kérdésen, máris adódik az első feladat: pontosítanunk kell az eredeti feltételt. Nem mindegy ugyanis, milyen körülmények között élte túl Ferenc Ferdinánd a merényletkísérletet. Nyilván más következményekkel járt volna, ha a bűntettre egyáltalán nem kerül sor, mert az összeesküvőket még Szerbiában leállítják, vagy nem tudnak átjutni az osztrák-magyar határon, esetleg a boszniai hatóságok a nyomukra akadnak és még a tett elkövetése előtt leleplezik őket. Ám megtörténhetett volna az is, hogy minden úgy történik, mint a valóságban, csak Princip lövései célt tévesztettek. Egy elkövetett – bár sikertelen – merénylet már csak jogi szempontból is másként esik a latba, mint a csupán erre irányuló szervezkedés, és hasonlóképpen más a megítélése a két esetnek politikai súlyukat tekintve is. Csekély konfliktusgerjesztő hatására tekintettel ezért a leleplezett összeesküvést félretesszük, és leszögezzük, hogy Ferenc Ferdinándra igenis rálőtt a merénylője, de nem találta el. A következőkben tehát az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse ellen Szarajevóban elkövetett sikertelen merénylet más-tényét tesszük számításaink alapjául. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy ennél csekélyebb súlyú bűncselekménynek nem lehetett volna esélye arra, hogy Bécsben „ügyet” kreáljanak belőle.

Dragutin Dimitrijević Dragutin Dimitrijević

Volt-e ennek az alternatívának realitása? Természetesen volt, sőt, azt lehet mondani, hogy ennek a végkifejletnek volt minden emberi számítás szerint a legnagyobb valószínűsége. Maga Dragutin Dimitrijević ezredes, a hírhedt Apis (a szerb titkosszolgálat vezetője, az „Egyesülés vagy halál” nevű titkos szervezet egyik főembere), az akciót fegyverek és összeköttetések biztosítása révén lehetővé tevő legfontosabb személy is ez esetben valójában betlire játszott. Ő is úgy vélekedett ugyanis, hogy a merénylet az adott feltételek mellett egyszerűen nem sikerülhet. Ismerve az összeesküvés résztvevőinek felkészültségét és képességeit, valamint figyelembe véve a várható biztonsági intézkedéseket, egyszerűen nem juthatott más következtetésre, mint hogy az akció sikerének esélye egyenlő a nullával. A teljesség igénye nélkül soroljunk ide néhány ismert tényt. Princip és társai nem csupán amatőr merénylők voltak, hanem olyan civilek, akik nemhogy katonai kiképzettséggel, de még csak minimális fegyver- vagy lőismerettel sem rendelkeztek. Ezt felismerve kaptak ugyan némi lehetőséget a szervezőktől arra, hogy közülük néhányan egy belgrádi parkban pisztollyal egy pár lőszert elpufogtassanak (egy meglehetősen vastag fatörzsre lövöldöztek csekély eredménnyel), ám másik fő fegyverük, a kézigránát pontos célba juttatására senki sem oktatta ki őket. Néhányuknak ráadásul a látásával is komoly bajok voltak.

A cikk következő részét szeptember 21-én, kedden közöljük.

37 komment

Címkék: ferenc ferdinánd gavrilo princip szarajevói merénylet virtuális történelem gróf tisza istván dragutin dimitrijević

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr292294571

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kora Délutáni Kornél 2010.09.16. 14:53:59

Jól értem? Akik a merénylőket küldték, valójában sikertelen merényletre játszottak?

Egyébként a "más-tény" kifejezés helyett javaslom a tényvariáció vagy a tényváltozat szót.

KDK

PollmannFerenc 2010.09.16. 17:03:25

@Kora Délutáni Kornél: a "más-tény" valóban elég szörnyszülött... Ami a betlit illeti, Apis nem volt ostoba. Ha tényleg meg akarja öletni a trónörököst, képzett killereket küld, akiknek a látogatás során számos alkalmuk lett volna, hogy áldozatuk közelébe jussanak. Pl. a Mostar-Szarajevó pályaszakaszon, az Ivan-nyeregnél levő vasúti alagútban. Mondjuk. Mindenesetre mostani elmegyakorlatunk szempontjából tkp. közömbös, hogy sikeres, vagy sikertelen merénylőknek szánta-e őket Apis.

Gefraiter 2010.09.16. 18:19:09

Azért ez elég durva, hogy egy ilyen pancser, amatőr, félvak merénylő társaság zúdította az emberiségre a világháborút, akiknek a sikerében még a megbízójuk sem hitt!

Mordin Solus 2010.09.16. 18:28:46

Azért figyelemreméltó, ahogy egy betlilapból végül is kihoztak egy csendes durchmarschot... :)

PollmannFerenc 2010.09.16. 18:57:23

@Gefraiter: hol van az megírva, hogy minden lelőtt trónörökös miatt háborút kell indítani? Nyilván sehol. De ha a politikusok meggyőzik magukat arról, hogy csakis az erőszak a megfelelő megoldás, mindig találnak megfelelő ürügyet a háborúzásra. Ezzel persze nem akarom felmenteni a merénylőket...

@Mordin Solus: ez a betli persze inkább csak következtetés. De hát melyik az a főkatona, aki tudatosan háborút kiprovokálni alkalmas merényletet szervez, miközben saját hadseregének vezérkari főnöke(!) a leendő ellenségnél üdül?

Gefraiter 2010.09.16. 19:23:54

@PollmannFerenc: Ok, hogy nem kell azonnal háborút indítani (bár megjegyzem, azért egy lelőtt trónörökös miatt talán már illik valami keményebb fellépés, s napjainkban pl. az USA egy alelnökért szerintem szarrá bombázná a feltételezett terrorista államot), de hogy pont egy ilyen pancser bagázs miatt sodródott háborúba a világ, nem fér a fejembe.

PollmannFerenc 2010.09.16. 19:34:23

@Gefraiter: mi az, hogy pancser? Princip kettőből kettőt talált. Profinak se lenne rossz arány. Egyébként az egész merényletben van valami fátumszerű: mintha a merénylők minden baklövését a másik oldal sietett volna legalább akkora baklövéssel kompenzálni. Csak hogy sikerüljön a dolog...

madaraszzsofi 2010.09.16. 19:49:33

És ráadásul akkor a merénylőcsapatban Princip a gyengénlátók közé tartozott? Nem is gyengénlátók voltak ezek a honfiak, hanem pisztolyszeműek!

Gefraiter 2010.09.16. 19:55:09

@PollmannFerenc: Ok, csak a próbákon voltak pancserek, az előadás már jól sikerült nekik:-)

Gyenge és cinikus poén, de a merénylők élessel és nagy szerencsével, a másik oldal meg baklövéssel és szerencsétlenül tüzeltek...

PollmannFerenc 2010.09.16. 20:16:32

@madaraszzsofi: nem Princip volt gyengénlátó.

@Gefraiter: a lényeg mégis csak az: a merénylők megbüntetése bíróságra tartozik, nem hadseregekre. Ráadásul mikor Bécsben eldöntötték, hogy ebből háború lesz, még semmi sem bizonyította a hivatalos Szerbia érintettségét.

Mordin Solus 2010.09.17. 01:16:08

@PollmannFerenc: Jogos a kérdés, ennek fény;ben valóban nem igazán akarhatta teljes mellbedobással forszírozni ezt a merénylet témát. Sőt, jobban belegondolva kifejezetten rá kellett volna koppintania a szervezők orrára, nem?

Valahol tudhatta, hogy ha bármily kicsiny eséllyel ugyan, de sikerül a merénylet, akkor a gebasz nagyobb lesz annál, mint amekkorát kezelni tudnának, és ezt az bármily kicsiny esélyt minden támogatás csak növelte. Gavrilo Princip például ismereteim szerint kifejezetten rossz céllövő volt, mindenki rajta röhögött, akit ha nem támogatnak meg némi lőgyakorlattal, talán jobb eséllyel baltázta volna el az elé kerülő esélyt. (Ami önmagában is megér egy külön misét, volt is róla szó korábban: nagyhaboru.blog.hu/2010/08/10/gondolja_hogy_meg_mas_merenylet_is_keszul_ellenem

Mordin Solus 2010.09.17. 01:25:05

@PollmannFerenc: "semmi sem bizonyította a hivatalos Szerbia érintettségét"

Tényleg, ez mikor bizonyosodott be? Vagy miután enélkül is eldöntötték, hogy háború lesz, tulajdonképpen mindegy is volt, és csak utólag derült ki az egész?

PollmannFerenc 2010.09.17. 08:19:27

@Mordin Solus: attól tartok, hogy egy kicsit túl sokat foglalkozunk azzal, ami tényleg történt Szarajevóban. Ezt inkább valóban az általad is említett történelmi háttér rovatban kéne megvitatni. Bíztassuk hát e helyről is Stencinger barátunkat, hogy folytassa a cikkét!

StencingerNorbert · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.09.17. 11:30:32

@PollmannFerenc: Érdeklődve olvasom a kommentjeiteket, köszönöm a biztatást, dolgozom a folytatáson.

Kora Délutáni Kornél 2010.09.17. 13:44:11

@PollmannFerenc: Már az első résznél is szemet szúrt a "más-tény" kifejezés, csak ott még lusta voltam hozzászólni. :)

Maga az elméleti konstrukció nagyon tetszik, amolyan "history engineering" módjára kiműtünk egy tényt a történelemből és egy másik változatát illesztjük a helyére, majd megnézzük, mi jön ki belőle.

Vagy matematikus szemlélettel fogalmazva, egy történelmi konstansból változót csinálunk és különböző reális értékeket helyettesítünk be. :)

KDK

PollmannFerenc 2010.09.17. 15:05:30

@Kora Délutáni Kornél: nekem a "váltóátállítás" jobban tetszik. Annál is inkább, mert itt a változtatás következményei bizonyos távolságig "követhetőek". Nem úgy, mint Bradbury Mennydörgő robaj c. novellájában: ott hogy lesz az eltaposott pillangóból az x és az y felcserélése?

Gefraiter 2010.09.17. 16:07:35

@PollmannFerenc: A "váltóállítás" hasonlat tetszik, s a következményei ugyan valóban csak bizonyos távolságig követhetők, de a vonat további útvonalát végérvényesen módosítják, s így a teljes további útvonalára (jelen esetben a történelem menetére) kihatással vannak. Persze a cikk nem viszi ezt végig, nem is célja, csak a következő váltóig futtatja az eltérített szerelvényt. Ez a kis szakasz is nagyon izgalmas azonban, mert másabb, színesebb a táj az eddig megszokottnál! Repítsen hát az a vonat!

Cheradine 2010.09.21. 05:36:33

Hát igen megállapithatjuk, hogy egyfajta hobbi merényletről van szó, mert nem jutott eszükbe, hogy más, ennél értelmesebb dolgokkal múlassák a csermelyléptű időt.
Egyébként érdekességek 1914. június 28-ával kapcsolatban:
- 1389. június 28-án volt a rigómezei csata, és a középkori szerb állam vége. Az osztrák hadgyakorlat ezen a napon (nem véletlenül) olyan, mintha az oroszok itt parádéztak volna a mohácsi csata évfordulóját ünnepelve. Nincs mit csodálkozni azon, hogy a szerbek egy jó része arcpiritónak tartotta a gesztust.
- 1900. június 28-án házasodott össze Ferenc Ferdinánc Sophie Chotek grófnővel, azért vitte a magával a trónörökös, mert egyrészt házassági évfordlója volt, márészt a hadgyakorlaton katonai rangban vett részt, nem főhercegként. Igy mellette lehetett - az egyébként - alacsonyabb társadalmi státuszú felesége hivatalosan is. Az esküvője napján jelölte ki a halála napját is. Ha másnapon házasodott volna, felesége - nagyon kedves szimpatikus asszony volt - túlélhette volna...
- A gyilkos lövés előtt még volt egypár furcsa kisérlet. Egyikük bombát dobott, ami lepattant a ponyváról, egy másik megsajnálta a főherceg feleségét és hazament.
- A bomba miatt megváltoztatták a kocsisor útvonalát, de erről Ferdinánd soförjének nem szólt senki. Emiatt amikor észrevették, hogy másfelé kellett volna menni, az autó lefékezett, hogy visszatolasson pontosan Gavrilo Principe előtt állt meg. Ezért nem kellett nagy lövésztudomány a találathoz.

A sok-sok véletlen, ami a gyilkos lövéshez vezetett, szerintem méltán erősitheti a determinisztikusokat :). Én azért úgy látom, hogy a háború ebben a felállásban később nem tört volna ki, legalábbis nem német hadüzenettel. Ez amolyan last minute háború volt Németországnak, amig még megvan a főlénye. A háború későbbi kitörését, viszont csak akkor lehetett volna elkerülni, ha gondolkodásmód, a politikai doktrinák és egyéb 19. századi beidegződések valahogy gyorsabban gyengülnek (pont ehhez kellett a 2 háború tapasztlata viszont). Az iparosodás első és legnagyobb nyertese a hadiipar lett, ha civil ágazatok gyorsabban fejlődnek (pl. kommunikáció, turizmus), talán ha az emberek tömegesen megtapasztalják, hogy más országokban is ugyanolyan emberek élnek elkerülhető lett volna a világégés...

PollmannFerenc 2010.09.21. 08:37:03

@Cheradine: Egyszer már szóvá tettem, most csak ismételni tudom, hogy nem itt volna az igazi helye a szarajevói merénylet részleteivel foglalkoznunk. Azért két megjegyzést nem tudok megspórolni. Nagyon sajnálnám, ha az eddigiek alapján bárkiben is az a benyomás alakult volna ki, mintha Princip és társai 'hobbiból' törtek volna a trónörököspár életére. Ők magukat a haláltól sem visszariadó, elszánt szabadsághősöknek szerették volna látni (ne feledjük: a merénylet után mérget akartak bevenni), akik ugyan objektíve felkészületlenek voltak a feladatra, amit vállaltak, ettől függetlenül halálosan komolyan vették a szerepüket.
A másik megjegyzésem a merénylet időpontjára vonatkozik: a merénylők már akkor elhatározták, hogy a trónörököst megpróbálják eltenni láb akól, amikor az első sajtójelentések megjelentek a nyári látogatás tervéről - még pontos időpont nélkül. Bizonyos, hogy a gyásznaphoz kötődő érzelmek erősíthették egyes merénylők elszántságát, de a dátum szerencsétlen vagy akár szándékos kiválasztása nem játszott döntő szerepet az események alakításában.

Gefraiter 2010.09.21. 14:36:56

@PollmannFerenc: Azt gondolom, hogy a cikkeket olvasva nem lehet a merénylettel nem foglalkozni, annyira kínálják magukat erre a posztokban megfogalmazott egyes részletek.

A történeti variációk megvitatásához az az alapos és mély ismeret szükségeltetik, amivel a szerző rendelkezik, s amit folyamatosan oszt meg velünk. Addig meg csak ámulunk, s élvezzük ezt a sok érdekes új információt.:-)

PollmannFerenc 2010.09.21. 17:12:26

@Gefraiter: jó, akkor igyekszem még pontosabban fogalmazni. Azért gondolom, hogy a merénylet valóságos körülményeit nem kéne itt részletesen boncolgatnunk, mert nem szeretném, ha Stencinger bajtársunk úgy érezné, hogy elcsentük tőle a témát. Hisz ő már elkezdett egy posztot a tényleges merényletről. (Ha így érzi, egy picit igazat kell adnom neki.) Amit én szerettem volna megmutatni, az a merénylet virtuális történeti megközelítése. Szóval ezért igyekszem ilyen makacsul más irányba terelni az itteni csevelyt.

StencingerNorbert · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.09.21. 23:04:29

@PollmannFerenc: Érdeklődve olvasom a cikket és a kommenteket, mert mindkettő sok új információval szolgál számomra is. Én a merényletet csak ismeretterjesztő szándékkal írtam meg, mivel úgy gondoltam, hogy a blog témájához ez is hozzátartozik, de mivel ez a Te kutatási területed, örömmel és megtiszteléssel veszem, ha kiegészíted az eddig leírtakat és mélyebben elemzed a történteket, mert abból mindannyian csak tanulunk.

neszti3 2011.01.15. 18:24:14

Érdekes az is, hogy annakidején Szerbia váltig azt hangoztatta, hogy semmi köze a merénylethez. Napjainkban viszont Szabadkán, - vajdasági magyarság fellegvárának számító városában - utca viseli Gavrilo Pricip nevét.

PollmannFerenc 2011.01.16. 16:23:43

@neszti3: Meg Belgrádban, Vrnjacka Banján, Újvidéken és még nyilván egy csomó más településen. Ez azonban még nem bizonyíték arra, hogy a hivatalos Szerbia szervezte vagy akár csak támogatta volna a merényletet. Ettől még sok szerb (meg egyéb délszláv...) tarthatja a merénylőket szabadsághősnek.

neszti3 2011.01.16. 20:21:38

Köszönöm a szakszerű választ. Én - mint délvidéki - minden bizonnyal elfogultabban vizsgálom az egész dolgot.
Lehet, hogy nem mondok ezzel újat, de érdekességként megemlítem, hogy Bosznia függetlenségének kikiáltása óta, Szarajevóban levették a "hőstett" helyszínét jelölő emléktáblát és megszüntették a betonba öntött Gavrilo Princip lábnyomokat.
Mindenesetre furcsa ellentmondás a szerbiai utcanevek és a merénylet tényleges helyszíne között.

Gefraiter 2011.01.16. 23:00:07

@neszti3: Talán a bosnyákok és a szerbek között történtek alapján annyira nem meglepő...

neszti3 2011.01.17. 10:28:04

Érdekes gondolat. Akkor viszont továbbra is nyitott marad a kérdés, hogy igazából kinek az érdeke volt az egész? Belgrádnak, vagy Szarajevónak? Vagy egy harmadik Erőnek, akinek a kiléte örökre titok marad?
Mint délvidéki egyet biztosan állíthatok. A szerb mentalitásban kódolva van a: Csináljunk egy jó nagy balhét, a végén úgyis mi járunk jól! Én személy szerint ezt "Szarajevó szindrómának" nevezem.
Az is tény viszont, hogy ez a mentalitás a legutóbbi "balhé kisérlet" után, jókora csorbát szenvedett.

PollmannFerenc 2011.01.17. 18:42:29

@neszti3: Belgrádot értem, de mit kellene érteni Szarajevón? És mi lehetne a Harmadik Erő? Én azt gondolom, hogy bizonyos szerb tiszti csoportoknak állt érdekében a regnáló belgrádi kormányzat diszkreditálása egy sikertelen merénylet révén, ami azután egészen másként alakult, mint a machinátorok tervezték.
Ami pedig a szerb mentalitást illeti: én persze főleg olvasmányaim alapján tudom, amit tudok. Valamikor jó másfél évtizede olvastam egy érdekes elemzést bizonyos szerb mítoszokban kifejeződő nemzeti önkép és az akkor éppen aktuális háborúban megmutatkozó sajátos szerb hadviselési szokások között. A nemtelen eszközökkel harcoló ellenségei által csapdába ejtett szerb farkasról, aki (amely) kiszabadulása érdekében minden eszközt (ravaszságot, fortélyt, cselvetést, akár alattomos módszereket) is bevet, majd kiszabadulva szörnyű bosszút áll elveszejtőin. A hadviselés nemzetközi szabályai hiába mondják ki, hogy nincs "totális védelem", azaz még az agresszió áldozata sem vethet be minden eszközt és használhat minden fegyvert védelme érdekében. Mellesleg ez a mentalitás a korábbi háborúkban is jellemezte a szerb hadviselést - így az első világháborúban is.

neszti3 2011.01.18. 19:51:57

@PollmannFerenc: Ez a TISZTI CSOPORT elmélet érdekes és most hallom először. Ezek szerint ez is lehetne az a bizonyos HARMADIK ERŐ?
Másrészt már régebben olvastam arról, hogy annakidején a szerb kormány azt állította, hogy a két merénylő a "Mlada Bosna" függetlenségi mozgalomhoz tartozott, tehát neki ehhez semmi közük nem volt.
Viszont a fenti elmélet is - enyhén szólva - vicces. Két pancser alak a belgrádi parkban lövöldözik és senki sem figyel fel arra mire készülnek. Ugyanilyen pancser módon átmennek Boszniába, ahol megcsinálták, amit csináltak. Végül is ennek a tiszti karnak az "üzenete" kinek szólt? A belgrádi kormánynak vagy a nagyvilágnak? Nem beszélve arról, hogy a két merénylőt mivel "etették" meg? Milyen magasztos célokat tűztek szemeik elé?

PollmannFerenc 2011.01.19. 08:45:10

@neszti3: Bocsánat, de én még mindig ott tartok, hogy miért harmadik?
Ami az "elméletet" illeti: én úgy látom, hogy adott egy mély belpolitikai válságba süllyedt Szerbia, ahol a politikai vezetés reménytelen küzdelembe bonyolódik a katonaival, utóbbinak a győztes Balkán-háborúk során túlságosan megnövekedett befolyása miatt. Ilyen helyzetben az, amire a legkevésbé van szükségük, egy háborús konfliktus a Monarchiával, amely alig várja az alkalmat a leszámolásra (1913 októberében már majdnem sikerült is belerángatnia a szerbeket egy fegyveres összecsapásba). Dimitrijevic ezredes régi róka a szakmában: ha neki érdekében állana a trónörökös félreállítása, akkor nem amatőröket küldene, hanem a saját, jól kiképzett embereit. Ezt persze akkor tenné, ha a várható osztrák-magyar megtorlás kiprovokálása lenne a célja. Tegyük fel, hogy így van és Apis (ez Dimitrijevic álneve) háborút akar a Monarchiával. Megöleti a trónörököst és a háborúra való felkészülés keretében saját vezérkari főnökét elküldi Stájerországba üdülni! Hadd fogják el a "svábák" a kiváló hadvezért, Putnikot és hadd jussanak ezzel némi előnyhöz. Hiszen - ahogy mondani szokás - innen szép győzni...
Dimitrijevic nem hihette, hogy Princip és különítménye tényleg sikert érhet el. Amit várhatott, az egy sikertelen merénylet és a nyomában a jogos osztrák-magyar felháborodás, ami végső soron a szerb kormányra zúdulhat majd. Ez lett volna a reális következmény.
Csakhogy - mint tudjuk - minden egészen másként történt. Egyébként Principet és társait nem kellett semmivel sem "etetni": épp elég zavaros, romantikus forradalmi gondolat kavargott a fejükben saját történelmi elhivatottságukról.
Én mellesleg nem látok ebben semmi vicceset. Inkább mérhetetlenül felelőtlent.

neszti3 2011.01.19. 11:09:23

@PollmannFerenc: Köszönöm a választ, sokat tanulok ebből. Mindig szerettem olvasni a "hidegfejű" szakembereket, szemben a forrófejő politikusokkal. Márcsak azért is, mert mint délvidéki, közvetlen szenvedő alanya vagyok Trianon következményeinek. Vagyis, bizonyos szempontból én is a forrófejűek közé tartozom.

PollmannFerenc 2011.01.19. 11:18:55

@neszti3: Én nem gondolom, hogy "hidegfejű" lennék... Egyébként pedig utólag könnyű okosnak lenni. Emlékeztetnék a Karinthy írásra, melyben a szerző a képzeletbeli jövőben érettségi vizsgán az első világháborút húzza, és - bár annak idején személyesen átélte a háborút, tehát azt hihette, hogy ismeri a történéseit - csúfosan megbukik.

neszti3 2011.01.19. 11:43:25

@PollmannFerenc: Ha a "hidegfejűség" kifejezés alatt netalán sértő szándékra gondolt, bocsánatot kérek!
Ugyanakkor tartozom a "harmadik erő"-vel kapcsolatban -többször is- felvetett kérdésére.
Első hozzászólásomban elsősorban olyan variációra gondoltam, mint pl. I. Sándor Jug. király Marseille-i merényletére, amire ugye sohasem derült fény.
A későbbikeben minden olyan erőre gondoltam, ami elterelhette a merénylet lényegéről a figyelmet.

PollmannFerenc 2011.01.19. 15:09:36

@neszti3: Természetesen nem érzem sértőnek a hidegfejűséget, csupán azért hárítottam el, mert nem illet meg: bárcsak úgy lenne...!
Ám a harmadik erőt még mindig nem értem. A Marseille-i merénylet kapcsán az usztasák felelőssége vitán felül állt. A szarajevói gyilkosságnál a merénylőket elfogták és bíróság elé állították. A Monarchia vezető politikusai meg voltak róla győződve (aki mégsem, az úgy tett, de legalább is csendben maradt), hogy a gyilkosság mögött a hivatalos Szerbia áll. Mások azonban - mint ilyen esetben mindig - tovább spekuláltak: a klasszikus cui prodest elv alapján kinek állhatott még érdekében a trónörökös likvidálása? Például nekünk, magyaroknak, és konkrétan Tisza Istvánnak, vagy azoknak a bécsi udvari köröknek, akik nem értettek egyet Ferenc Ferdinánd reformterveivel. Esetleg a természetvédőknek, akiket elborzasztott a trónörökös vadászatnak nevezett rendszeres mészárlása az erdei vadak között? Csak fantázia kérdése, hogy még találjunk más lehetséges összeesküvő jelölteket.

neszti3 2011.01.19. 16:56:14

Lehet, hogy ez már nem erre a fórumra tartozik, ezért megpróbálom rövidre fogni.
Nem vagyok jogász sem történész, ezért "csak úgy" elmélkedem az egészen.
Gondolom azon nem lepődik meg senki, hogy mint szabadkai kisdiák a "nagy szerb hősökön" kivül, nem igen tanultam az iskolában. Tehát eleve lépéshátrányban vagyok másokkal.
A harmadik erő elmélete csak azért merült fel bennem, mert (tudtommal) Szerbia hivatalosan soha nem ismerte el felelősségét. Mivel Bosznia (akkor) a Monarchia része volt, elméletileg elképzelhető, hogy még másnak is érdeke lehetett a merénylet.
Mindezt csak azért hoztam összefüggésbe a Marseille-i merénylettel, mert én az iskolában egy szó nem sok, annyit sem hallottam erről. "Magánban" meg csak annyit, hogy a merénylet háttere soha nem derült ki.

Balt 2011.05.26. 16:26:39

Nem tudom, nem érdemes-e a cári titkosszolgálatot megemlíteni a kérdésben. Mintha lettek volna ilyen korabeli gyanúk, persze lehet, hogy csak a monarchia szájíze szerint fogalmazva.

Balt 2011.05.26. 23:21:44

@PollmannFerenc: Későim de adekvát megjegyzés, bár a poszthoz talán nem tartozik szorosan: most van szó éppen Mladic elfogásáról, mely különösen Gotovina közelmúltbeli súlyos ítéletét tekintve érdekes: míg a horvátok - okkal, vagy ok nélkül - Gotovina felmentésben bíztak, addig a szerbek tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy ha Mladic kézre kerül, nem ússza meg kvázi életfogytiglan nélkül. (Okkal...) Nem mondom, hogy tökéletes párhuzam a szarajevói merénylethez, de talán lehet némi lélektani magyarázatot találni az elkövetők motivációit tekintve.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Perczel

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

 

Utazás

 

Kiállítás

Ösztöndíj

Roberto Visinntin

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása