Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 25. rész
A piavei sikertelen offenzívát követően, 1918 júniusának végén, júliusának elején hősünk alakulata a Montellóval szemben zajló hadrendi változásoknak köszönhetően új állásba kerül. Az átköltözést az olasz tüzérség állandó tüzében kell végrehajtaniuk. Király Iván egészségi állapotának a javulását nem segíti a változás. Az idegrendszeri problémája azonban sem az orvosukat, sem a feletteseit különösebben nem érdekli...
Míg én Capo di Soprán a fogatoknál „üdültem", azalatt ütegünknek keserves napjai voltak. Az ellenséges tüzérség már újból elfoglalta állásait és éjjel-nappal tűz alatt tartotta a terepet, különösen az utakat és a helységeket. De még többet szenvedtek a hajtók, kik napról-napra hordották az Albrecht-állásból az ottmaradt lőszert az új állásba, az összegyűlt üres rakaszokat a lőszerraktárba, St. Michelébe. Amellett anyagot is kellett fuvarozni az új állás kiépítésére, mert az üteg – lakás hiányában – sokat szenvedett a gyakori zivataroktól is, amik ellen a sátor vajmi kevés védelmet nyújtott.
Már június 25-én a figyelőt visszahelyezték a Monte Tombolára, mert az ellenséges tüzet már nem lehetett kibírni a San Salvatore kastély falai között.
Június 26-án kijött a K.u.k. Art. Kdo d. 17. ID. Op. Nr. 770. jelzésű parancsa, mely a zárótűzbeosztást szabályozta. Nem tartom szükségesnek ezt a parancsot teljes egészében ismertetni, csupán azt jegyzem meg, hogy a mi dandárunk erősítő-dandár lett ebben a beosztásban.
A fenti parancshoz tartozó célterület beosztás Király Iván vázlatán. A kék a saját, a piros az ellenséges első védelmi vonal, közte a Piave folyó. Zölddel a „folyó”, kékkel az „árok” zárótűzparancsra kijelölt célterületek, lent a táblázatban pedig az ütegek beosztása
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár)
Július 4.
Nagy forgalom van a vidéken. Az 51. honvéd tüzérdandár mozgásban van, fel fogja váltani a 17. tüzérdandárt. Ez az egész hadosztály t.i. a nagy hegyekbe megy, valószínűen a Grappára. Az 51. tábori tüzérezred Capo di Sopra környékén szállásolta be magát. 5-én este ismét eltávoznak, hogy felváltsák a 17. tüzérezredet. Erre vonatkozó parancs így hangzik:
„166/Hdm. 1918. M. kir. 141. honvéd tábori tüzérezred Tp. 415. 1918. VII. 3.
A 17. tábori tüzérdandár ütegeit 4-től 7-ig bezárólag az 51. tábori tüzérdandár (naponként 1-1 ezred) ütegei felváltják. Folyó hó 4-től kezdve a 41. tábori tüzérdandár átveszi a védelem vezetését. Ezért fenti napokra a legéberebb fegyelem és tűzkészültség rendeltetik el. Zárótűznél az ütegek a megfelelő számú 117-es ütegek zárótüzét átveszik, tehát a II. szekciót a 3/141, a III. szekciót az 5/141. a IV. szekciót az 1/141, V-VI. (nyugati fele) szekciót a 2/141, VI. (keleti fele) szekciót + a VII.-et a 4/141.
A 41. tábori tüzérdandár felváltja a 13. tábori tüzérdandárt.
7-8-ra: a 41. honvéd tábori tüzérezred felváltja a 13. tábori tüzérezredet, 8-9-re: a 141. honvéd tábori tüzérezred felváltja a 113. tábori tüzérezred, 9-10-re: a 41. nehéz tüzérezred felváltja a 13. nehéz tüzérezredet.
Az ezred ütegei közül egyelőre csak a 3. 4. 5. ütegek mennek állásba. Felváltják a megfelelő számú 113-as ütegeket.
Elrendelem, hogy az ütegparancsnok és egy-egy telefonjárőr 5-én reggel menjenek az új ütegállásba, a megfigyelőkről, élelmezésről, mozdonyállásokról, az új ütegállásba vezető utakról, a nappali kocsiközlekedésről, telefonvonalakról stb. tájékozódni. A tájékozódás eredményéről folyó hó 6-án délután 5-kor személyesen tegyenek jelentést. 8-án reggel, tehát az állásbámenés előtti napon az ütegparancsnokok a felváltandó ütegek figyelőjében legyenek. Az ütegekét az első tisztek vezetik állásba.
A 113-asok átadják a telefonhálózatot. Állítólag permanens duplavezetékük van, ehelyett telefondrótot nem kapnak. A telefonjárőrök 5-én új ütegállásaik összes telefonvonalait járják le és jegyezzék meg. Átadják továbbá a lőelemeket, a Batterie-plánokat is és az ú.n. Albrecht-Plant. A mostani állásban lévő lőszerről intézkedés később történik. Takách százados és Turchányi főhadnagy holnap, folyó hó 4-én a 113. ezredhez mennek, hol az átvételt megbeszélik és tájékozódnak.
Az 1. 2. üteg Collalbrigótól északra tartalékállásba mennek. A szálláskörletek az ezredparancsnokságnál berajzolandók.
Osztályparancsnokként a rangidősebb ütegparancsnok (Szinnyei főhadnagy) szerepel egyelőre.
A felváltásról telefonon beszélgetni szigorúan tilos! Vígh ezredes"
Ezen parancs másnapján, 4-én jött csak a 41. tüzérdandár Op. 355. III. 1918. sz. ily értelmű, de kissé bővebb parancsa.
Ütegünk tehát az előző, 51. dandár felváltásának tartamára átvette a 3/117. üteg védelmi szakaszát. Mivel később, felváltván a 3/113. üteget, annak a védelmi szakaszát vette állandó célrészül, táblázatban és vázlatban közlöm a 35. gyaloghadosztály tüzérparancsnokságának Op. 1554. szám alatt kiadott védelmi berendezkedéseit.
A hadrendi változások időbeli sorrendjére jellemző, hogy József főherceg csak e hó 15-én kapta meg a 6. hadsereg parancsnoksága alól való felmentését és az AOK 19-én adta parancsba a 17 hadosztály kivonását a harcvonalból. Az AOK császárvadászokkal őriztette magát Badenben. A főherceg kedves magyar hadosztályát vitte magával. Hogy kérte-e ezt a királytól, arról nem szól a krónika, de bizonyos, hogy a legfőbb hadúr ezzel is elismerését akarta kifejezésre juttatni a főherceg iránt.
Király Iván ütegének egyik lövege valahol a Piave partján
(Forrás: Hadtörténeti Levéltár)
Július 8.
Ezredünkön van a sor a váltásban. Ugyancsak ma éjjel költözik át a mozdonyállás is új álláspontjára. E célból két részre osztottam a fogatokat. Az egyik rész, mely az üteget vontatja át az új állásba, a másik, mely a mozdonyállást szállítja el. A fogatoknak már este 9 órára az ütegállásban kell lenni, tehát úgy számítottam, hogy legkésőbb két órára visszatérhetnek az új mozdonyállásba. A másik rész másnap hajnalban volt indulandó, hogy még homállyal célt érjen. Magam kiadtam a rendelkezéseket, aztán kocsira ültem, hogy átvegyem a felváltandó üteg mozdonyos tisztjétől a mozdonyállást. Ez az út kissé keserves volt, mert a digó még mindig borzasztó tűz alatt tartotta az utat a coneglianói vasútállomásnál, átlag két percenként adott le egy lövést, de néha rajtaütéseket is csinált, csak ritkán tartott nagyobb szünetet. Természetesen akkor is lőtt, mikor a veszélyes zónához értünk. Kifújtattam a lovakat, aztán ügyesen felhasználva egy hosszabb szünetet, gyorsan keresztülhajtattam. Alig mentünk be a városba, már hallatszott mögöttünk a lövedék üvöltése.
A felváltandó üteg mozdonyos tisztje már nem volt ott. Nagyon szép kis szobája volt az Osteria Giuzza melletti kis házban, azt azonnal elfoglaltam és bebútoroztattam. Betétettem a tábori ágyat, amit magammal hoztam, mellé beállíttattam egy kis asztalt karosszékkel, volt egy nagy mosdó, tükörrel: nos azt hiszem, elég pazar kényelem a harctéren. Azután az előreküldött átvevő-altisztekkel végigjártam az istállókat. Az én házamban nem volt istálló, tehát ezen kívül még hét házban voltak elhelyezve. Az istállók elég jók, csak nagyon messze vannak egymástól. A mozdonyállás körletét az alábbi terv tünteti fel.
Az új mozdonyállás körlete Király Iván vázlatán
(Forrás: Hadtörténeti Levéltár)
Július 9.
Hajnalban ideértek azok a fogatok, melyek az üteget szállították az új állásba. Nem valami fényesen aludtam új otthonomban, mert egész éjjel hatalmasan szóltak az ágyúk és ez nekem szokatlan volt.
A mozdonyállás szekerei csak dél felé értek ide, nagyon kellemetlen útjuk volt. Először is Conegliano előtt kellett egy óra hosszat nekik álldogálni, mert a digó valóságos pergőtűz alatt tartotta az utat. Amint kissé csillapodott a tűz, egyenként áttrappoltak a járművek a veszélyes zónán. Collalbrigónál aztán lefogták őket a 301. honvéd dandár emberei, nem engedték át a kocsikat, mert már világos volt és a digó lőtte a környéket. Hozzám jöttek, hogy most mi legyen? Visszaküldöttem őket Coneglianóba s onnan a St. Pietro felé vezető úton délre megérkeztek. Egész nap folyt a berendezkedés. Este fogatok mentek vissza Capo di Soprára az ottmaradt holmikért.
Július 12.
Hajnalban kapom a parancsot, hogy azonnal menjek az ütegbe, mert a mai napon ezred-összekötő szolgálatot kell átvennem. Fel voltam háborodva: tudják, hogy beteg vagyok, mégis vezényelnek! Mindenre elkészülve összepakkoltam s bekocsiztam az ezredparancsnoksághoz. Akkoriban az még nem ment olyan egyszerűen, mert nem ismertük az utat. Ez volt a baja a gazdasági hivatal tisztjeinek is, kik ugyanoda törekedtek az orvos társaságában és bár két órával korábban elindultak, mégis utolértem őket. Valahogy közösen megtaláltuk az ezredparancsnokságot. Alkudozni kezdtem az ezredsegédtisztekkel, Dóró és Turcsányi főhadnagyokkal, de ők nem tudtak rajtam segíteni. Mondottam, hogy beteg vagyok: nem használt semmit! A doktor kérdezte: mi bajom? Mondottam: neuraszthénia. „Hozzám pedig ne gyere neuraszthéniával!” – mondotta s ettől kezdve még ellenszenvesebb lett előttem.
Folytattam utamat az üteg felé s útközben találkoztam Vígh ezredessel, ki a figyelőből jött. Jelentkeztem nála s hozzátettem: nem tudom, képes leszek-e a szolgálatot kifogástalanul ellátni, betegségem miatt. Az öreg erre rám rivallt: ha bajom van, menjek orvosi vizsgára, majd ott állapítják meg, szolgálatképes vagyok-e vagy sem. Mit volt tennem: belenyugodtam sorsomba. Az ütegnél még megebédeltem, azután elmentem átvenni a szolgálatot.
