A Nagy Háború

Kaposvárt az elmúlt egy-két évszázadban nevezték iskolavárosnak, a malmok, majd a virágok városának és katonavárosnak is. Utóbbi titulust leginkább a híres 44-es katonák miatt kapta a megyeszékhely a 19. század második felében. Róluk, a „rosseb”-bakákról szól ez a történet.

Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról – 9. rész

1915 júliusának elején Kemény doktor zászlóalja újra állásba megy. Ezúttal Tolmein előtt, az Isonzó partján Dolje falu melletti lövészárkok védelme vár rájuk. Itt a tetvek mellett, a szűkös lőszerkészlet miatt, türelemmel kénytelenek elviselni az orruk előtt a folyóba lábfürdőzni járó olaszok látványát is…

Húsvétkor tettük közzé egy Slapák Mihály nevű tüzér Rozman Mariskához írt fényképes üdvözlőlapját . A harctéri fotón tíz katona látható, pihenőben. Nem csak az olvasókat, engem is foglalkoztatott, hogy vajon melyikük lehet Mihály.

Harc a víz alatti lopakodókkal

A háború kitörésekor a tengeralattjárók még nem voltak kipróbált harci eszközök, ezért az ellenük való védekezés is szinte ismeretlen volt. A Monarchia hadvezetése rádöbbent azonban, ha nem indul meg a védelem fejlesztése, annak súlyos következményei is lehetnek. Különösen a világháború második felében vált ez sürgetővé, amikor az Adrián fokozódott az olasz tengeralattjáró naszádok tevékenysége.

Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról – 8. rész

Kemény doktor zászlóalja 1915 júniusának végén a Tolmein melletti Dante Grotténál tartalékban tölti idejét. Az olasz gránátok elől azonban itt sincsennek biztonságban. A pihenő alatt az ezredorvos a helyi lakosságról és az osztrák-magyar haderő cseh csapatairól is kifejti a véleményét.

Egy százados a frontra indulást készíti elő, és századát eszmeileg is igyekszik felvértezni a Monarchia iránti odaadó harcra. Végül oda lyukad ki, hogy életünket és vérünket a császárért és királyért… aztán rábízza az őrmesterre, hogy kérdéseivel ellenőrizze: mennyire hatott a bakák érzelmeire...

(„Sose hal meg az, ki a hazájáért hal”)

Mai posztunk szerzője, dr. Ravasz István ismét érdekes kérdést „jár körbe”. A Nagy Háború első hősi halottjáról elmélkedik, anélkül, hogy „ex cathedra” lándzsát törne Kovács Pál gyalogos elsősége mellett. Írása nem blogunkon jelenik meg először, de „leporolta” kéziratát.

Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról – 7. rész

Kemény doktor zászlóalja a Mrzli Vrh állásaiból szemléli, ahogy az olaszok egyre jobban megerősítik az 1915. június 16-án elfoglalt Krn-t, ami ez egész frontszakaszt veszélyezteti. A mai részből azt is megismerhetjük, hogyan lehet a lövészárokban tüzérségi tűz közben kolera ellen beoltani a legénységet. Június 19-én leváltják és 11 hónap frontszolgálat után hadtesttartalékba vezénylik az alakulatot. A nyugalmas állapot nem tart azonban sokáig…

Arcok a Nagy Háborúból 1.

Padlásokon, fiókok mélyén vagy albumokban számtalan régi portré vagy csoportkép rejtőzik. A rajtuk szereplők neve sokszor nem ismert, időnként azonban gondos kezek feljegyezték, hogy egy kép kit vagy kiket ábrázol, néha még azt is, hogy a fotó hol és mikor készült. Ilyen képeket szeretnénk közzé tenni ebben az új sorozatban, amihez reméljük, hogy olvasóink is küldenek anyagot. Egyúttal közös nyomozásra invitálunk mindenkit: vajon ismerősek-e a nevek vagy az arcok? Tud-e róluk valaki valamit?

italiano

Múzeumunk az olaszországi Gorizia tartományban, a Sagrado községhez tartozó San Martino del Carsóban található. A gyűjteményt a Karszti Barlangász Csoport önkéntesei gondozzák, a helyiséget is a csoport biztosítja. A Nagy Háború emlékei San Martino del Carsóban címet viselő állandó kiállítás 2007. június 30-án nyitotta meg kapuit.