Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Hősünk alakulatát Galíciából a Bukovinai-Kárpátokba, Kirlibabához vezénylik. A betörő oroszokkal szemben a Dadul Névtelen hegyhát nevű nyúlványán 1916. szeptember 28-án a kecskeméti 38-asoktól veszik át az állást. Egy új porosz zászlóaljparancsnokot kapnak, aki „utazik” Imre Gáborra, előbb az állások elé küldi az ellenség szeme láttára drótot sűríteni, majd járőrvállalkozásba az orosz támaszpont felderítésére…
A Bács-Bodrog vármegyei Kúlán születetett Kósa György a bécsi orvostudományi egyetemen tanult, amikor kitört a háború. 1915 elejétől a háború végéig a cs. és kir. 45. sz. állandó kórházvonaton teljesített szolgálatot. Családi hagyatéka sok érdekes információval és képpel szolgál a kórházvonatok történetéhez is.
Hősünket bélhurutjával a huszti katonai kórházban gyógyítják egy hétig. A humoros jeleneteket sem nélkülöző kezelést követően, 1916. szeptember 24-én Debrecenben kell jelentkeznie a katonai parancsnokságon, ahonnan egy nap után újra a frontra irányítják. Mielőtt visszaindulna kedves ismeretséget köt a magányos Piroska nevelőnővel. Husztra visszaérve épp az övéibe botlik a pályaudvaron: új frontra kerül a zászlóalj…
Az I. világháború idején a sebesültek hátországba való juttatásának leggyorsabb módja a vasúti szállítás volt. A súlyos betegek részére kórházvonatokat, a könnyű sebesültek számára pedig megfelelően berendezett közönséges vonatokat, ún. betegszállító szerelvényeket állítottak szolgálatba. A vasúton mozgó tábori egészségügyi intézetek a világháborúban hihetetlen nagy munkát végeztek. 1915 márciusában 128, míg a háború végén már 151 különféle felszereltségű szerelvény dolgozott, amelyek egyszerre 39.334 férőhellyel rendelkeztek. Az I. világháború alatt összesen 7-8 millió sebesültet és beteget szállítottak a harctérről a mögöttes országrészbe.
A Taupiszirka magaslaton bajor zászlóalj érkezik hősünk alakulatának a megerősítésére, amelyik másnap támadást indít a cserkeszek ellen. A megakadó támadás továbblendítéséhez tüzérségi támogatásra van szükség, a tüzérségi megfigyelőt azonban kilövik az oroszok. A harcokat ezúttal csak szemlélőként megörökítő Imre Gábor lebetegedik, és a német orvos a „hinterlandba” zavarja…
Kajon Árpád azon gyűjtők egyike, aki nagy hozzáértéssel foglalkozik első világháborús fotográfiákkal. Az alábbi posztban bemutatott fényképek eredetileg egy 2017-es falinaptáron szerepeltek így együtt, amelyhez a szerző a saját gyűjteményéből válogatta a képeket. Önálló tematikája nem volt ennek a válogatásnak, a gyűjtő által valamiért érdekesnek talált vagy neki tetsző fotók kerültek bele a gyűjteménye elmúlt évi gyarapodásából. A képekhez a szerző rövidebb-hosszabb leírást is ad, amely segít értelmezni a látottakat.
Hősünk alakulata a magyar határon a Pantir Pass (Pántor-hágó) térségében pihen, amikor a szomszédos Taupiszirka magaslaton súlyos harcokra kerül sor. Imre Gábort a 4. század vezetésével bízzák meg, s az újdonsült századparancsnokra vár a helyzet tisztázása. A magaslaton a cserkeszekkel vívott vad összecsapás után megrázó élményben lesz részük. Az indulatok és az izgalmak az érkezésüket követően sem csillapodnak…
A húsvét a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe, amelyet a front mindkét oldalán igyekeztek a körülményekhez képest méltó módon megünnepelni. Az ünnepi hangulatnak egyik spontán megnyilvánulása volt az orosz és a magyar katonák húsvéti barátkozása 1916 áprilisában. Ezt a témát járta körül a blogon Stencinger Norbert és Topor István egy-egy írása is. Az 1917 márciusi orosz forradalmat követően fokozottabban jelent meg az orosz katonák békevágya, így húsvétkor megismétlődtek az előző évi megható jelenetek. Az alábbiakban az ekkor lezajlott eseményekből elevenítünk fel néhány epizódot.
Hősünk a tábori őrsök ellenőrzésére indul, s meglepve tapasztalja, hogy az egyiket elvitte az ellenség. A laktanyában mintaszerű kiképzőtisztnek számító, de a harctéren elgyávuló, a sűrű erdőben haszontalan karddal közlekedő Schäffer törzsőrmesterrel is meggyűlik a baja, miközben a támadás megindul ellenük…
A nagy múltú császári és királyi egri 60. gyalogezred Nagy Háborúban játszott szerepét vizsgálva hamar szembetűnik, hogy a II. zászlóalj külön utakat járt az ezred másik három zászlóaljától. A kikülönített egység egyik leghíresebb haditettét 1918 nyarán a Monte di Val Bellán hajtotta végre, amiért Taby Árpád főhadnagy a korszak legmagasabb katonai kitüntetését érdemelte ki.
Legutóbbi kommentek