Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Az Obciana mare elfoglalásáért vívott ütközet után újra megindul a háború minden csínját-bínját ismerő „öreg szakemberek” kígyózó sora Bukovina felé. Az üldöző különítmény ezt követően lemaradó kozák csapattal keveredik újabb kalandba, ami kis híján hősünk életébe kerül. Suczavitzára beérve kellemesebb élményekben lehetne része…
Magyarország déli részén, a szerb határon található Kunbaja, az egykori Bács-Bodrog vármegye (1910-es népszámlálás szerint) 2769 – túlnyomórészt német nemzetiségű – lakossal bíró települése. Kunbaja katonakorú férfi lakosainak nagy részét a cs. és kir. zombori 23. és a m. kir. szabadkai 6. honvéd gyalogezredhez sorozták be. A községi Rókus-kápolna falán elhelyezett emléktábla 115 első világháborúban elesett kunbajai nevét örökíti meg.
Imre hadnagy üldöző különítménye szorosan az oroszok nyomában halad. Egyik magaslatot a másik után foglalják el és elérik az Obcina mare hágóját is. Néhol próbálják ugyan az oroszok megvetni a lábukat, de egy perc nyugalmat nem hagynak a visszavonulóknak. Különösen, ha egy trén oszlopot is elfoghatnak…
Egy megszállott fotós a fronton is fényképez és gyűjti a képes emlékeket. Így volt ezzel Bálványossy Tibor is, aki a budapesti egyetemi tanulmányait megszakítva vonult be katonának. A Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltárában őrzött gazdag hagyatéka az uralkodóról is tartalmaz néhány 1917–1918-ban készült felvételt.
A Moldovica völgyéből Russ Moldovicánál kelet felé előretörve újra a hegyek várnak hősünk üldöző alakulatára. A besötétedő erdőben eltéved a zászlóalj. Hívatják a térképolvasási képességéről elhíresült Imre Gábort, s őt küldik ismét a szakaszával előre, aki Baloghgal együtt egyébként is a menetoszlop elején érzi leginkább elemében magát. Az éjszakai kaland most sem marad el…
Hat fős zarándokcsoport indult 2017. június 23-án Vas megyéből a cs. és kir. szombathelyi 83-as gyalogezred egykori véres csatáinak kárpáti színterére, melyek a Kiesvölgy, Határhegy, Ceremcha magaslat körül zajlottak 1915 tavaszán. Célja volt a közel 2300 kilométert számláló utazásnak az is, hogy Szent Márton ereklyéjét elvigyék a katonaszent tiszteletére szentelt legkeletibb templomokba: Skelivka, Simenivka településekre.
Hősünk üldöző alakulata eléri Watra Moldovicát, ami előtt ugyan megtorpannak, de másnap beveszik a települést. Az előrenyomulás győzelmi mámorában a tisztek élénk vitát folytatnak a háború fejleményeiről. Imre Gábor barátai a helyi lakossággal is elkezdenek ismerkedni…
A most következő fotókat és háborús anekdotát Jakatics Árpád tanár úr (Dér Zoltán visszaemlékezéseinek közreadója) küldte el nekünk. A rövid kis írás saját gyerekkori emlékeinek felidézése, egy olyan generációé, amely még ismerte az első világháborús veteránokat, és közvetlen forrásból hallgatta háborús történeteiket.
A Magura sikeres elfoglalása után a Feredeul elleni támadás következett. Hősünk szakasza ezúttal is a támadó csoport élén halad. Az újabb sikeres akciót követő előrenyomulás közben egy tragikus kimenetelű véletlen kézigránát-robbanás okoz némi megtorpanást, aminek hatására Imre Gábor a kézigránátokkal kapcsolatos korábbi eseteket is felidéz…
Nagy érdeklődéssel és élvezettel olvastam a Nádasdy Huszármúzeum honlapján a Huszáros – Egyperces rovatban Takács Zoltán Bálint Szerelemben és háborúban című írását. Azonnal eszembe jutott egy gyönyörű elbeszélés, amely a Nagy Háború idején esett meg. Az igaz történet mesélője egy egykori kiváló huszártiszt, a debreceni 2. honvéd huszárezred tagja, vitéz váradi Beöthy-Zsigmond László. A történetet a matuzsálemi kort (100 évet) megért katona Nincs szebb, mint a huszár! című könyvében örökítette meg.
Legutóbbi kommentek