A Nagy Háború

A caporettói áttörésről (1917. október 24–27.)

Az olasz haderő az első világháborúban 1917 őszéig 11 nagy csatát vívott az Isonzónál az osztrák–magyar hadsereggel. Valamennyiben az olaszok támadtak. A 11. isonzói csata után az olasz hadvezetés úgy számolt, hogy újabb nagy csatára majd csak 1918 tavaszán kerül sor. 1917. október 24-én azonban osztrák–magyar és német támadás kezdődött, amely Caporetto környékén átszakította a frontot. Caporetto szimbolikus jelentést kapott: az olaszoknál a hadsereg és a nemzet katasztrófájaként, a németeknél, az osztrákoknál és nálunk ellenkezőleg: csodaként emlegették.

Válogatás Kókay László fotóiból

A caporettói áttörés 100. évfordulójához közeledve úgy döntöttünk, hogy a héten megszakítjuk Kókay László épp futó 1917-es naplósorozatának a közlését és ugrunk az időben. Hősünk 1917 októberéről és novemberéről írt naplói ugyan nem maradtak fenn, azonban erről az időszakról is sok érdekes fotó megőrződött a hagyatékában. Ezekből közlünk most egy válogatást a héten tervezett többi, Caporettót érintő írást megelőlegezve és azokhoz is kapcsolódva.

Kiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban

Az Országos Széchényi Könyvtár a centenáriumi években több első világháborús tematikájú tárlatot is rendezett. Kiállítássorozatuk legújabb része az intézmény egykori első világháborús gyűjteményéből nyújt válogatást, bemutatva korabeli térképeket, papírmaketteket, játékokat és más különleges dokumentumokat.

Talán kevesen tudják, hogy a Nagy Háború során a cívisvárosban különböző nemzetiségű hadifoglyokat őriztek. Közülük legtöbb a keleti fronton fogságba esett orosz katona volt, de érkeztek ide olasz, szerb és román foglyok is. Sokan itt haltak meg a fogságban, köztük 72 olasz katona, akiket a város különböző temetőiben hantoltak el.

Kókay László 1917-es naplója az olasz frontról – 1. rész

A császári és királyi szegedi 46. gyalogezredben szolgáló Kókay László több füzetből álló naplót írt a háborús élményeiről. Az 1916 tavaszán játszódó doberdói naplóját már korábban közreadtuk. A Doberdóról szerencsésen visszatérve Szegeden letette a hadiérettségi vizsgát, majd 1916 júniusának végén újra a Brassóban állomásozó pótzászlóaljhoz került. Naplójában megörökítette a román hadba lépés izgalmas napjainak egyes részleteit is. Az itt megszakadt írás külön füzetben, 1917 januárjában folytatódik, amikor már újra az olasz fronton találjuk. Ennek a közreadásába kezdünk most. Kókay László hathetes műszaki kiképzésre került Minarik százados csoportjához, amelyik a Komeni-fennsík műszaki védelmének a megerősítését végzi a várható újabb olasz támadást megelőzően. Az osztaguk Lipa mellett egy dolinában táborozik. Hősünk számára kevésbé érdekes ez a tevékenység és közvetlen felettese sem túl szimpatikus a számára, azonban a környék érdekli, s ha teheti, akkor „kódorog”, nézelődik, felkeresi ismerőseit, beszélget velük, s megörökíti a közvetlenül a front mögött zajló mindennapokat…

Első világháborús hadtörténetünkkel hosszú időn keresztül meglehetősen mostohán bánt nemzeti emlékezetünk: a sorsfordító események krónikájából alig néhány továbbadható epizód örökítődött meg a felnövő nemzedékek ismereteit leginkább befolyásolni hivatott iskolai történelem-tankönyveinkben. Hadvezéreinkről talán még ennyi sem: tetteik, sőt neveik puszta említése is rendre kimarad a tananyagból. Mondják, talán nem is baj, hogy így van. Vesztes háború, katasztrofális béke aligha hozhat dicsőséget bárkinek. Sok egykori k. u. k. tábornokunk szereplésére valóban jobb, ha a jótékony feledés borít leplet. Igazságtalanok lennénk azonban, ha miattuk a kevés kiválóra sem emlékeznénk (és emlékeztetnénk) többé az utókort. Vitéz uzsoki báró Szurmay Sándor vezérezredes egyike volt e keveseknek.

Vállalkozás a Monte San Gabrielén 1917. október 2-án

1917 szeptemberében–októberében a magyar királyi 20. honvéd gyaloghadosztály alakulatai élet-halál harcot vívtak a túlerővel támadó olasz csapatokkal szemben az Isonzónál a Monte San Gabriele védelmében. A védekező harcok mellett voltak azonban olyan vállalkozások is, amikor támadólag léptek fel a honvédek…

Imre Gábor naplója az orosz frontról - 47. rész

Az éjszakai orosz támadások visszaverését követően honvéd csapatok veszik át az állásokat, azonban azok átadása sem egyszerű. Az orosz tüzérség vadászatot rendez hősünkre és katonáira. Imre Gábor, Lovas, a századküldönc és Dodó kutya marad utoljára…

Saját nagyapja II. világháborús harcainak a helyét kutatva bukkant az Arad melletti Újpanádon Széles István síremlékére Somosi György, aki ezt követően nyomozásba kezdett. Egészen Komáromig, s az apa, idősebb Széles (Lukovics) István életének és első világháborús történetének a feltárásáig jutott, amit az alábbi posztból most a Nagy Háború Blog olvasói is megismerhetnek…

Imre Gábor naplója az orosz frontról - 46. rész

Az orosz támadás eléri az állásokat. A beérkező tartalékok segítségével visszaverik az oroszok első rohamát. Újra támadásba lendülnek azonban, és a jobbszárnyon kritikussá válik a helyzet. Elnémítják a géppuskát is. Kitör a kézitusa…