Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
A csaták után mindig a győztesek kürtölik elsőnek világgá a sikerüket, a vesztesek pedig próbálják elhallgatni, majd megmagyarázni a kudarcukat, a szégyenüket. Így történt ez a 12. isonzói csata, vagy caporettói áttörés elnevezéssel elhíresült eseménysor esetében is.
1917. február végén - március elején hősünk már alig várja, hogy leteljen a hat hetes műszaki tanfolyam. Az állásépítés untatja, a tájban és a körülötte zajló események megfigyelésében leli örömét, amit szerencsére aprólékosan meg is örökít naplójában…
A Nagy Háborúban részt vevő katonák naplója a kutató számára mindig „gyöngyszem”. Ezek segítségével személyesebbé, sokkal átélhetőbbé válnak a száraz katonai jelentések. Különösen igaz ez, ha a napló írója ráadásul a kutató szülőhelyéről származik. A Duna menti Adonyból a császári és királyi székesfehérvári 69. gyalogezredbe bevonult Pletser Nándor kis naplójába néhány verset is lejegyzett. Ezekből adok közre most néhányat.
1917 őszén a Monte San Gabrielén harcoló magyar ezredek a gránát szaggatta magaslatot „poklok poklaként” emlegették. Az alábbiakban a caporettói áttörést követő napok történetét mutatom be a hegyen küzdő magyar királyi székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred harcain keresztül.
1917 februárjában hősünk a Golneken folyó műszaki munkák közben, szabadidejében megszemléli a Dutovlje és Kostanjevica között épített tábori vasutat, és gyűjtögeti az olasz röplapokat. Az erődítési munkákkal elégedettek a felettesei, azonban ő egyáltalán nem az előmenetelével…
A közelmúltban egy nagyon érdekes és értékes forráskiadvány jelent meg a Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásában, amely Bíró Lajos újságíró, prózaíró és színpadi szerző munkásságának egy kevésbé közismert részletével ismerteti meg az olvasót. Kevesen tudják ugyanis, hogy Bíró az első világháború során, 1914-től 1916-ig a Pester Lloyd haditudósítójaként működött. A most megjelent kötet Bíró háborús leveleit és haditudósításait közli, továbbá a háborúnak az irodalmi munkásságára gyakorolt hatásait mutatja be egy tanulmány keretében.
1915. november 1-jén, a magyar királyi nagyváradi 4. honvéd gyalogezred „A. A.” monogramot viselő ismeretlen honvédje, miközben alakulata a Monte San Michelén állomásozott, a harcok szünetében egy verset vetett papírra.
Megszaporodtak a 30 és felesek – állapítja meg hősünk 1917 februárjának első heteiben Lipa környékén. A viszonylag nyugalmas időszakot kihasználva – a Golneken folyó műszaki munkálatok felügyelete mellett – a környékben tesz látogatásokat és érdeklődve szemléli Komeni-fennsík mozgalmas életét.
Vitéz Bertalan Árpád őrnagy (posztumusz alezredes) legendás személyiség volt. Leginkább mint a magyar katonai ejtőernyőzés atyja vált ismertté a témával foglalkozó kutatók és a fegyvernem mai katonái számára. Azonban még az utóbbiak közül is csak kevesen tudják, hogy Bertalan Árpád – akkor hadnagy – alig pár nappal 19. születésnapja után egy rohamjárőr parancsnokaként olyan haditettet hajtott végre az éppen 100 éve lezajlott caporettói áttörés első napján, amelyért a katonai bátorságért adható akkori legmagasabb magyar és osztrák–magyar kitüntetést is megkapta.
A caporettói áttörés hatása megdöbbentette a látvánnyal szembesülőket. Egyik korábbi posztunk hőse, a cs. és kir. 45. sz. állandó kórházvonaton szolgáló dr. vasvári Kósa György medikus 1917 decemberében jutott el az elfoglalt területre. A kórházvonat feltehetően Görz érintésével jutott el a Palmanovától délre fekvő Cervignanóig, hogy teljesítse szolgálatát és a sebesülteket hazaszállítsa. Kósa hadnagy bejárta a települést, s a látottakat amatőr fotósként meg is örökítette.
Legutóbbi kommentek