Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Hősünk alakulata a kezdeti bizonytalankodás után 1915 májusának végén már összetalálkozik, és súlyos összecsapásokat vív az olasz csapatokkal. A szegedi 46/III-as zászlóalj ekkor kerül későbbi hősies harcainak a helyszínére, a Tolmein fölé magasodó Mrzli Vrh magaslatára.
Két éve került hozzám egy fénykép, amit egy budapesti lomtalanításból mentett meg valaki. Némi vizsgálódás után sikerült megállapítani, hogy a fotón látható férfi a brit diplomáciai testület egyenruháját viseli. A kép sarkában a Budapest 1930/32 felirat látszott, valamint egy név, amiből sajnos csak a keresztnevet és a vezetéknév egy részét sikerült kiolvasni. Sejteni lehetett, hogy egy, a megjelölt időszakban Budapestre akkreditált brit diplomata van a felvételen.
Egy évszázad távolából is joggal vethető fel a kérdés: miért háborúzott a magyarság 1914 és 1918 között, kereken 51 hónapon át szinte a fél világgal – orosszal, románnal, szerbbel, montenegróival, olasszal, franciával, angollal, amerikaival (és papíron még vagy egy tucat egyéb nációval)? Mit nyerhetett és mit veszíthetett ebben a háborúban? Vajon tudták-e négy-öt generációval korábban élt elődeink, mi volt a tétje ennek a küzdelemnek? És vajon mi, a múltat feledni oly könnyen rászedhető utódok, vajon mi tudunk-e ezekre a kérdésekre értelmes választ adni?
A szerbiai harcok és szlavóniai táborozás után, 1915 májusának végén a hadba lépő olaszok ellen vezénylik hősünk alakulatát. Az Isonzó melletti Tolmeinnél mesebeli vidékre kerülnek a szegedi bakák, ahol azonban egy eddig ismeretlen ellenfél vár rájuk…
Idén emlékezünk meg az első világháború kitörésének 100. évfordulójáról. Ennek keretében a Doktoranduszok Országos Szövetsége Történelem- és Politikatudományi Osztálya (DOSz TEPO) és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Doktorandusz Önkormányzata (ELTE BTK DÖK) szervezésében 2014. január 29-én az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán megrendezésre került a DOSZ-Café című programsorozat második kerekasztal-beszélgetése, Tematikus történelmi oldalak az interneten – Az első világháború példája címmel.
A korszak ismert írónője közvetlenül az első világháború kitörését követően, annak a hatására kötött házasságot Bauer Ervinnel, Balázs Béla öccsével Szegeden. A „hadifeleség” bevonult férjével napi többszöri levél- és üzenetváltásban tartotta a kapcsolatot. A szerelmüket, házasságukat és háború alatti kapcsolatukat bemutató dokumentumok a szegedi Somogyi-könyvtárban a blog közreműködésével rendezett, 2014. február 6. – március 5. között megtekinthető Házasság és család a Nagy Háború árnyékában című kiállítás anyagában is kiemelt helyet foglalnak el. Írásunk ezekből ad ízelítőt.
A szegedi gyógyulás után hősünk 1914 decemberében újra a frontra indul a menetszázadával. Ezúttal a 46-osok elkülönített III. zászlóaljához délre vezénylik. Itt a szerbiai előrenyomulást visszavonulás követi, majd táborozás Szlavóniában. Katonáskodásának történetét édesapja szegedi halálának híre szakítja meg…
Ma már csak a szakemberek előtt ismert, hogy az osztrák–magyar tisztikar –beleértve a magyar királyi honvédség, valamint az osztrák Landwehr tisztikarát is – csak szigorú kötöttségek betartásával, engedéllyel házasodhatott. Az engedélyezés elmulasztása ugyanis állásvesztéssel fenyegetett. A legénységi állományú altisztek is csak engedéllyel nősülhettek, a hadkötelesek házasodása pedig tilos volt a hadkötelezettségi kor betöltése előtt…
1914 szeptembere nagy visszavonulást hoz az osztrák-magyar csapatok között hősünk alakulata, a szegedi 46-osok számára is. A Kárpátokon innen a kolera is fékeveszetten tizedeli az ezrededet. Így érnek el Tizsénybe, ahol Szojka Kornél is megbetegszik. Utolsó erejét összeszedve felkapaszkodik egy betegvonatra és meggondolatlanul haza utazik Szegedre…
Frontnapló, tábori levelezőlapok, hivatalos dokumentumok és néhány fénykép – ennyi került hozzánk az egykor Mócson élt Benczédy Mária hagyatékából. A naplót és a lapok nagy részét tartalékos tisztként szolgáló vőlegénye írta szinte mindennap, mindenhol: a katonavonaton, tartalékban, fedezékben, ütközet előtt, közben és után, ahol épp tintaceruza került a kezébe. Az írásokból a menyasszonya iránt érzett lángoló szerelmére és egységének harci tevékenységeire egyaránt fény derül. Posztunkból pedig arra, hogy vajon egymáséi lettek-e a háború után…
Legutóbbi kommentek