– avagy még egyszer a Nagy Háború első halottjáról
Nem az elsőség (mármint hogy ki volt a világháború első áldozata) kérdése izgat, annyit azonban mégis kijelenthetek, hogy a szerb és osztrák sajtóban és egy újabb keletű amerikai kötetben említett Alkotmány gőzös kapitánya, Ebeling Károly és kormányosa, Gremsberger Mihály aligha lehettek az elsők, mivel – mint látni fogjuk – őket csak 1914. július 30-án érhette a halálos lövés! Hogy ez miként lehetséges és hogy függ össze egy állítólagos – és állítólag eltitkolt – osztrák–magyar partraszállási kísérlettel az 1914. július 28-ról 29-ére virradó éjszaka: ez a tulajdonképpeni tárgya itt következő írásomnak.
A veszély fokozódásával hősünk szakaszának harci kedve is új erőre kap. A harci lázban égő katonák vezényszó nélkül feltűzik a szuronyokat, kikészítik a tölténycsomagokat, a kézigránátokat, s egymást ugratva készülnek rá, hogy megbosszulják a gránátok okozta addigi szenvedést, és megverekedjenek végre az olaszokkal…
A 2015-ös év legnépszerűbb írásait gyűjtöttük egyetlen posztba: olvassuk együtt újra az elmúlt év – statisztikánk szerint – legérdekesebbnek bizonyult cikkeit. Szokásos év végi (ezúttal újévi) posztunkból kiderül a Nagy Háború Blog 2010-es indítása óta legolvasottabb cikkek ranglistája is. Minden olvasónknak boldog új évet és kellemes olvasgatást kívánunk!
A selmeci főiskola fiatal mérnökhallgatói közül több mint 300 fő akasztotta szögre 1914-ben grubenjét, waldenjét öltözött csukaszürkébe, és állt a királyi Magyarországért harcoló katonák sorába, mint tartalékos tiszt és tiszthelyettes. A főiskolai hallgatók zöme az északi fronton – Bukovinában és Galíciában – teljesített szolgálatot a Kárpátok védelmében, míg a mozgósított hallgatóság kisebb hányada a délnyugati csatatereken – az Isonzó és a Doberdó térségében – harcolt a győzelem reményében.
Az olasz pásztázó tüzet túlélve, az alkonyat közeledtével újra nyugtalanság lesz úrrá a Monte dei sei Busi alatti védőállásokon. Nagy a sürgés-forgás az olaszoknál és megindul a tüzérségi előkészítés. Éjszakai támadás várható. Ellentűz, srapnelfelhők, reflektorok és repülők. Az esti látvány művészember hősünket, minden szörnyűsége ellenére is, csodálattal tölti el…
A debreceni 2-es huszárok a négy háborús karácsonyból hármat az orosz, egyet pedig a román harctéren ünnepeltek. Fronton töltött karácsonyaikról az ezred történetét feldolgozó, két háború között megjelent összefoglaló kötet alapján kaphatunk képet. Az 1914-es és 1915-ös év karácsonya Galíciában, majd 
1915-ben a budapesti 1-es népfölkelők immár másodszor töltötték a szeretet ünnepét a déli hadszíntéren. Az alakulat azonban szerencsésnek mondhatta magát, mivel a harcok befejeztével, sok csapattal ellentétben, bár távol a szeretteiktől, de nyugodt körülmények között élhették át a karácsonyt egy kis szerbiai település közelében. A száz évvel ezelőtti Szenteste, a Megváltó születésének ünneplése mellett egyúttal a „bajtársias szellem és a felekezeti békesség” szép példája is volt…
Az olasz tüzérség új módszert alkalmaz: 4-5 méterenként haladva szisztematikus pontossággal lövi végig a Monte dei sei Busi alatti védőállásokat. A nagy pontossággal becsapódó lövedékek megtizedelik az árkok védőit. Menekülni nincs hová. Hősünk szakasza is felkészül a legrosszabbra…
Közelednek a karácsonyi ünnepek. Ma már nehéz elképzelnünk, vajon mit érezhetett az a frontkatona, aki az első, vagy már a második karácsonyát volt kénytelen távol a családjától, a harcmezőn tölteni. Csupán sejtéseink lehetnek, amelyeket némi beleéléssel megpróbálhatunk megfogalmazni, leírni. Régi tábori levelezőlapokat olvasva azonban talán megérthetjük, hogy a karácsonyi ünnepek előtt a harctérről lapot író katona kezét milyen gondolatok vezették. 
A Nagy Háború számos tehetséges embert „foglalkoztatott” különböző módokon. A harcoló katonák között szobrászok, festőművészek is szolgáltak. Szegedi résztvevői közül két személyt emelünk ki: egy amatőr és egy hivatásos képzőművészt. Mindkettőjük sokszínű munkásságára érvényes, hogy alkotásaikban háborús élményeiket is megörökítették.
Legutóbbi kommentek