Az orosz frontra érve tüzérünket 1915 novemberében beosztják a magyar királyi 4. honvéd tábori ágyús tüzérezred II. osztálya 3. ütegéhez. A mai részben apró részletességgel megismerhetjük, hogyan épült fel és működött hősünk tüzérezrede a fronton. Háborús alapismeretek, nem csak a tüzérség tevékenysége iránt érdeklődőknek.
A Nagy Háborúban számtalan esetben előfordult, hogy egy-egy alakulat létszáma a súlyos harcok során teljesen megfogyatkozott. Ez történt a magyar királyi nagyváradi 4. honvéd gyalogezreddel is 1914 decemberében a Kárpátokban. Ezeket a súlyos veszteséggel járó napokat követjük most végig. A magasabb parancsnokságok hibás döntései és a véres harcok hatására az ezred majdnem megsemmisült.
A háborúba önként jelentkezett tüzérünkre komoly kiképzés várt 1915-ben Érsekújváron. A gyalogsági, lovassági, műszaki és tüzérségi elméleti ismeretek mellett a gyakorlatban is el kellett sajátítania a katonai tudományokat. A legkellemetlenebb a „véres” lovaglásoktatás volt a számára. A kiképzést követően hamar eljött 1915. november 2-a, amikor a menetalakulat elindult a frontra. A 4. honvéd tábori ágyús tüzér ezred ekkor Volhíniában, Karpilowka mellett volt állásban.
1916. április 23-án az egész keresztény világ – nyugati és keleti egyaránt – egy időpontban ünnepelte Jézus feltámadását, amelynek következtében sajátos helyzet adódott az orosz hadszíntéren harcoló csapatok lövészárkaiban…
Ezzel a címmel nyílt fotódokumentumokból és tárgyi emlékekből kiállítás 2016. március 22-én a debreceni Méliusz Juhász Péter Könyvtárban. A tárlat születéséről, valamint a megnyitóról és az azt követő kerekasztal-beszélgetésről Topor István küldött rövid képes beszámolót.
Új sorozatot indítunk a mai nap. Az érsekújvári születésű Vágovits Gyula a magyar királyi 4. honvéd tábori ágyús ezred katonájaként szolgált a háborúban. 1915 őszétől 33 hónapon keresztül megszakítás nélkül frontszolgálatot teljesít az orosz, majd a román fronton. Harctéri naplói alapján 1973-ban írta meg visszaemlékezését a családja számára. Az első részben megismerhetjük a háború kitörését zajosan ünneplő Érsekújvárt, s azt is megtudhatjuk, hogy a főszolgabírói díjnok a hivatali szolgálat helyett miért választotta inkább a katonait, s miért lett tüzér.
Az olasz haderő 1915-ben nem tudta elérni a kitűzött hadászati céljait. Az Isonzónál indított első négy támadásával nem sikerült áttörnie a frontot. Az isonzói csaták rendkívül súlyos emberveszteséggel jártak (1915-ben az olasz hadsereg halottakban és sebesültekben összesen 250.000 embert vesztett), a csapatok kimerültek, a fegyverzet és a felszerelések jelentős része elhasználódott. A tél kezdetére a háború az Isonzónál is állóháborúvá változott, hasonlóképpen, mint a világháború többi hadszínterén.
A vonatút végén kadétunk Budapestre érkezik, ahol három hét lábadozás vár rá. A fővárosban nyüzsgő élet fogadja, ahol mindenki üzletel. A kórházi lógósok és a frontkatona egyik párbeszéde egészen párbajig fajul…
Az első világháború kitörésekor magasra szökő nemzeti érzületnek fontos szegmense volt a sebesült katonákról való gondoskodás. A hálás nemzet minden lehetőséget meg akart adni a felépülésre azoknak, akik a hazáért harcolva megsebesültek vagy a fronton megbetegedtek. Amellett, hogy a hadsereg maga is intézkedett a sebesült és beteg katonák gyógyításáról és ápolásáról, a társadalom is ki akarta venni a részét. Erre a társadalmi szervezetek, pl. a Vöröskereszt által létrehozott különféle egészségügyi intézmények kiváló lehetőséget adtak. Ezek közé tartozott a nagykőrösi kisegítő kórház is.
A marburgi hadikórházban töltött néhány nap után kadétunk Budapest felé veszi az irányt. Az utazás leírásából sok érdekességet megtudhatunk a vonat és az állomások közönségéről, s a háborús „hinterland” életéről…
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek