A Nagy Háború

A szlovéniai tolmini múzeumban 2016. június 18-án nyílt meg a javorcai emlékkápolna történetét bemutató kiállítás. Az egykori olasz fronton kialakított Béke ösvény (Walk of Peace – Pot Miru) egyik legszebb állomása a Tolminka patak fölött magasodó platón helyezkedik el, ezer méternél magasabb hegyek koszorújában. A gyönyörű természeti környezetbe ékszerdobozként illeszkedik a szomorú emlékeket őrző szecessziós kápolna, amelyről kevesen tudják, hogy építését magyar mérnök irányította.

Vágovits Gyula harctéri visszaemlékezése – 17. rész

slovensky

1917 januárjában rettenetes hideg uralkodott a Tölgyesi-szorosban. Tüzéreinknek ennek ellenére a szolgálatot el kellett látniuk, és a lovak etetéséről is gondoskodniuk kellett. Védelmi szakaszuk északi része, Bélbor környéke „a farkasok hazája” volt ekkoriban. Vágovits Gyulának és társainak többször meggyűlt velük a baja…

Száz évvel ezelőtt, 1916. július 8-án a volhíniai csatatéren szerzett halálos sebesülésébe Werchy kórházában belehalt Békessy Béla huszárszázados, a magyar királyi debreceni 2. honvéd huszárezred tisztje, vívó, nyolcszoros magyar bajnok, az 1912-es stockholmi olimpia ezüstérmes kardvívója. A „szilárd jellemű, élénk kedélyű, önérzetes, igen jó szellemi képességekkel” rendelkező Békessy korának meghatározó alakja volt. Sportolói és katonatiszti pályáját magas szakmai felkészültség jellemezte. Nemcsak huszárjai rajongtak érte, de ő is ragaszkodott katonáihoz. Mi sem bizonyítja jobban elhivatottságát és beosztottjai iránti elkötelezettségét, mint az, hogy 1916-ban visszautasította a Ludovika Akadémia tanári állását, hogy szeretett huszárjait ne kelljen a fronton hagynia. Élete és halála például szolgál a felnövekvő sportoló és katona ifjak számára.

Vágovits Gyula harctéri visszaemlékezése – 16. rész

slovensky

1916 őszétől csendesebb napok köszöntöttek a Tölgyesi-szoros védőire. Tüzérünk alakulata is állásharcokra rendezkedik be a tölgyesi völgyben és az Arsurilor magaslaton. A magasabb parancsnokságok Borszéken maradnak, ahol tüzérünk is rendszeresen megfordul. A mai részben megismerjük a környék településeit és háborús mindennapjait, valamint részesei lehetünk két érsekújvári itteni nagy találkozásának.

A Doberdó-fennsíkon San Martino del Carso településtől északra, az egykori Templomdomb és a nagyváradi 4-es honvéd emlékgúla közelében van egy különleges hely, amelyet ma már csak kőrakások jeleznek egy modern kerítés tövében. Itt volt egykor a 14-es védőszakasz, ahol mindössze néhány lépésre voltak egymástól a szemben álló felek lövészárkai. 1916 júniusának végén – júliusának elején mozgalmas napok zajlottak ezen a néhány négyzetméteren…

Vágovits Gyula harctéri visszaemlékezése – 15. rész

slovensky

A románokat felváltó oroszok 1916. november 3-án nagy erejű támadást kezdtek a Tölgyesi-szoros elfoglalására. Az érsekújvári tüzérezred is heves harcokat vívott a térségben, ahol bajor segítséggel sikerült az oroszokat feltartóztatni, majd sikeres ellentámadást indítani. A Bitca Arsurilor november 12-ei elfoglalása után nyugalmasabb időszak következett, azonban ekkor a faggyal és a farkasokkal kellett a szoros védőinek megküzdeniük…

Az első világháború hadszínterein szolgáló katonák élete gyökeresen megváltozott korábbi civil életükhöz képest, a békés mindennapokból az öldöklés és pusztítás világába kerültek. A szokatlan, rendkívüli körülmények és a háborúval járó borzalmak elviselésében támaszt nyújthatott számukra a vallás, hitük megtartása és megélése. Ebben pedig a tábori lelkészek segítették őket.

Vágovits Gyula harctéri visszaemlékezése – 14. rész

slovensky

1916. októberében az érsekújvári tüzérezred is követi a 37. hadosztályt az augusztus 27-én megnyílt román frontra. Tüzérünk II. osztálya október 17-én vagonírozott ki Szászrégenben, majd a Maros völgyén keresztül Borszéken át a Tölgyesi-szorosba vonult, ahol Hollósarkán került állásba. A sík vidékhez szokott tüzérek számára nem kis nehézséget okoznak az 1000 méter feletti vadregényes magaslatok…

Oláh Gábor és a Nagy Háború

„Az emberállatból az ember oda van, csak az állat dühöng irtóztatóan. Átkozd meg ezt a kort, te eljövendő idők költője! Nekem nem szabad, mert hazaárulást olvas fejemre a gyáván együtt bőgő csorda. Na, tisztelt Ember! Most itthon vagy, megtaláltad végre magadat: tűzzel, vassal, fogaddal marcangolhatod a másik szerencsétlen kétlábú állatot, míg vagy 7-8 koronás hiéna csorgó nyállal nézi végig irtóztató tusádat. Most már értem: mire valók az állam vasabroncsai, a Törvények hüvelykszorítói, az általános katonakötelezettség fehér rabszolgasága. Ölni, ölni, leöletni. Az is őrült, aki meg akarja nemesíteni ezt a fajt. Hajrá! Míg két ember nem marad végül, aki aztán egymást fojtja meg. Hiszen Káin és Ábel leszármazottai vagyunk.” – írja a kevéssé ismert debreceni költő-író, Oláh Gábor, akinek háborúellenes gondolatait, műveit Topor István mutatja be.

Vágovits Gyula harctéri visszaemlékezése – 13. rész

slovensky

Az 1916 nyarán és őszén Zaturcynál vívott harcok mélyen tüzérünk emlékezetébe vésődtek. Néhány itteni történetet ismerhetünk meg a mai fejezetben.