1918. október 30-án éjfél előtt hét perccel Kókay László is megindul utóvédnek hátrahagyott szakaszával a Monte Solarolóról, miután azt hiszik, hogy az olaszok már betörtek a szomszédos állásokba. A sötét és ködös éjszakában a hegycsúcsról lefelé vezető út sem veszélytelen, különösen, ha már az olaszokat vizionálják a nyomukban…
Az amerikai hadba lépés 1917 áprilisában reménysugarat jelentett az antanthatalmak számára. Alig egy éven belül az amerikai csapatok elözönlötték a nyugati frontvonalakat, hogy támogatást nyújtsanak a végkimerülés szélén álló francia és angol hadseregeknek. Az expedíciós erők majd’ teljes egészében Franciaországban teljesítettek szolgálatot, de egy kisebb létszámú amerikai katonai alakulat fontos szerepet játszott az olasz fronton is. Ez volt a William Wallace ezredes parancsnoksága alatt álló 332-es gyalogezred, az egyetlen amerikai egység, amely az olasz fronton szolgált. Bár részvételük a harcokban rövid ideig tartott, mégis fontos érdemeket szereztek a végső győzelem elérésében. Soraikban magyar származású katonák is szolgáltak.
1918. október 30-án délelőtt a védelmiszakasz-parancsnoknál tartott megbeszélésen, majd azt követően éles vita alakul ki a tisztek között a csapatok és az ország helyzetéről. Megkezdődnek az előkészületek a visszavonulásra. Délután hősünket magához hívatja Strauss alezredes és közli vele, hogy szakaszával ők maradnak utóvédnek, és 9 órától éjfélig nekik kell fedezni az ezred visszavonulását. Kókay László elosztja 23 emberét, és számba veszi a lehetőségeiket…
A Stern Kuppe rohamosok által történt visszafoglalása a nagy siker mellett nagy veszteségekkel járó küzdelmet hozott, amelynek a részleteit utólag örökítette meg hősünk. Az elégtelen élelmezés és ruházat, s a leváltás elmaradása miatt a szegedi 46-osok hangulata is nagyon rossz lett, s a fegyelem bomlani kezdett. 1918. október 30-án értesülnek a Piave melletti olasz sikerekről és hogy az ő frontszakaszukon is megkezdődött a visszavonulás, s éjjel ők is indulni fognak…
Az 1918. október 24-én megindult utolsó olasz offenzíva után a Piave mellett állomásozó, a szétesés határán álló osztrák–magyar csapatok kritikus helyzetbe kerültek. A túlerőben levő ellenséges csapatok előrenyomulását nem tudták megállítani, és mialatt mindenki a fegyverszünetre várt, az ellátási nehézségekkel küzdő, morálisan egyre inkább leépülő alakulatok megkezdték a visszavonulást. Ez történt a császári és királyi 24. tábori vadászzászlóaljjal is…
1918. október 26-án hősünk kétségbeejtő helyzetbe kerül: az olasz támadás beszorítja őket a kavernába. Az öngyilkosság gondolata is megfordul a fejében, de még egy kétségbeesett támadásra vezeti sturmosait, beleszaladva a 46. rohamszázad épp zajló ellentámadásába. A nagy veszteségekkel járó sikeres harcokat követő három napban valamivel nyugalmasabb időszak következik, s megkapják az újságokat is a hazai hírekkel, ami nem javítja a háború iránti lelkesedésüket…
2018. szeptember 20-án nyílt kamarakiállítás az Egri Érseki Palota Turisztikai Látogatóközpontban, amely az Egri Érseki Líceumi Nyomda Nagy Háború idején megjelent háborúval kapcsolatos kiadványaiból nyújt válogatást. A füzetek, újságok, könyvek az Egri Főegyházmegyei Könyvtár állományából és segítségével kerültek a vitrinekbe. A kiállítást blogunk állandó szerzője, dr. Bartók Béla az egri Eszterházy Egyetem oktatója kezdeményezte és dr. Verók Attila egyetemi docens, az egri egyetem Kulturális Örökség és Művelődéstörténeti Tanszékének vezetője nyitotta meg. Ebből az alkalomból és a téma iránt érdeklődő, valamint az Egerbe látogató olvasóink számára közöljük a tárlat ismertetőjét.
1918. október 25–26-án is heves harcok folynak a Monte Solarolón, különösen a Stern Kuppére betört olaszokkal közvetlenül érintkező 4. század területén. A debreceni 39-eseket is állásba rendelik a súlyos veszteségeket szenvedő szegediek megerősítésére. A hősünk sturmosaival szemben álló alpinik kemény ellenfélnek bizonyulnak, akik éjszaka sem félnek támadni…
A magyar királyi pécsi 19. honvéd gyalogezred katonái 1918. november 6-án nem mulatságba készültek, amikor a parancsnokuk, Barna Béla ezredes délután 4 órakor kiadott ezredeligazításában a fenti mondatot megfogalmazta. Hosszú útra indultak ekkor a honvédek: hazafelé a tiroli hegyek között. Mi történt az előző napokban és hogyan zajlott az alakulat hazatérése? Az ezred fennmaradt levéltári iratai segítségével erre igyekszem választ adni. Az iratok töredékessége miatt nem kaphatunk teljes választ, csak részinformációkat.
1918. október 24-én délelőtt a nagy ködöt kihasználva újra betörnek az olaszok a szegedi 46-osok állásaiba. Egy gyors ellentámadással sikerül kiverni őket, s kiderül, hogy alpini egységek állnak velük szemben. Balra a karánsebesi 43-asok állásába is betörnek az olaszok, és délre elfoglalják az egész Stern Kuppét. Kritikussá kezd válni a helyzet…
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek