„A k.u.k. katonákat itt is szeretik, mert a németek mellett igen jó embereknek tűnnek fel…”

2023.01.23. 07:00 :: PollmannFerenc

Dr. Kemény Gyula ezredorvos palesztinai naplója – 9. rész

Kemény doktor mai leckéje: a frontok mögött is mindent a pénz mozgat, mindent az arany dirigál. A helyi arab törzsek vezetőinek megvesztegethetőségét valamennyi hadviselő kihasználja – már csak saját jól felfogott érdekében is… A gyűlölt, de egyúttal rettegett németek osztrák–magyar szövetségeseinek sajátos helyzetéről is képet kapunk. Bibliai tájakon járnak hőseink: a háború a Szentföldet sem kíméli…

 

4.) Front mögötti zavarok

Az európai frontok mögötti jól ismert nehézségekhez itt egészen új, speciális jellegű zavarok járulnak. Az óriási távolság a tulajdonképpeni európai Hinterlandtól már magában leküzdhetetlen nehézségeket okoz, amikor velünk ellenséges törzsek közt kell az élelmet, muníciót Európából ide leszállítani. Még ha fennakadás nélkül gurulnának a vasúti kocsik, akkor is 3000 km-es úton, idegen országokon át, keskeny és rendes vágányú vonalak találkozása közben nagy időbe kerülne a szállítás.

De van itt egy igen nagy akadály, amely ellen a frontnak hátra felé is kell harcolni s ez a beduinok-drúzok s egyéb ellenséges arabs törzseknek irántunk való ellenséges érzülete. Az arabs a világ legkapzsibb népe, csak az arany-ezüst pénz az a fétis, amelyért mindent kockára tesz, csak az boldogulhat ideig-óráig, aki az arabot meg tudja fizetni. Pénzért ezek a törzsek mindenre képesek. Az angolok nem annyira a frontjukkal, mint inkább az itteni beduin-drúzok ellenünk való uszításával operálnak Lim[an]. v[on]. S[anders]. csapatai ellen. A frontunk éltető ere az egyetlen vasúti vonal. Ezen vonal ellen követnek el a bennszülöttek állandó merényleteket, támadnak meg vasúti szállítmányokat, ezen a vonalon szokták, s épp a legkritikusabb időkben, felszedni vagy meglazítani a síneket, avagy felrobbantani a hidakat. Mindezeket a veszélyes és nagy rizikóval járó vállalkozásokat az angol arany dirigálja. Őrizni ezen óriási hosszú vonalat lehetetlen, akkor erre a célra egész hadseregek kellenének ágyúkkal-gépfegyverekkel. Nincs más mód, mint nekünk is aranyakkal kell elérni azt, amit seregekkel úgyis képtelenek volnánk. Fizetjük mi is a törzseket. A veszélyeztetett területen áthúzódó vasúti vonal őrzését egyszerűen arra a törzsre bízzuk, amely azt felrobbantani szokta. A sejkkel bizonyos időre egyezséget kötünk, esetleg 1 hóra, hogy ezen idő alatt ő őrizteti a vasutat s ezért ennyi meg ennyi aranyat kap. Sok apró láda arany vándorol ide erre a célra Németországból! A sejk és környezete zsebre vágja az őrzésre szánt összeget, magát a törzset pedig valami módon leszereli s a német belga vasúti kocsik vígan gurulnak a síneken a vonalat őrző arabsok között. Ha a megegyezés szerinti idő lejárt, akkor „nem őrzi” tovább a törzs a vasutat s tényleg lazulnak a sínek, robbannak a hidak. Az új szerződés aztán még többe kerül, a ravasz arabs főnök kihasználja a súlyos helyzetet, néha nem is akarja a további „őrzést” vállalni, mert titokban angol részről többet ígértek neki. Erre aztán mi még többet adunk s egyelőre elsimult a veszély, valószínűség szerint azonban mindkét oldalról pénzelteti magát a sejk, ezért áll be néha vasúti zavar az „őrzött” területen is.

A leggyakoribb eset azonban a következő: az egyik törzs jó német-török aranyért őrzi a vasúti vonalat, de ugyanakkor az angoltól is fizetést húz azért, hogy vasúti zavarokat idézzen elő. Erre egy másik idegen törzs támadja meg, avagy rongálja szét a pályát, bizonyára közös megegyezéssel. A legérdekesebb a dologban, hogy a megrongáló idegen törzs ellen felvonul a német büntető expedíció mellett az „őrző” arabs törzs is. Pár arabsot felakasztanak, avagy agyonlőnek s a dolog el van intézve. Pár ember élete itt nem megy eseményszámba. Az egyhúron pendülő sejkek pedig markukba nevetnek, hogy így becsapják Allah jóvoltából a hitetlen gyaurt. Így lógunk mi a levegőben, az egyetlen pár vasúti sínből álló fonálon, mely fonál fölött a két oldalról pénzelt beduin-drúzok Damokles kardja függ.

A bennszülöttek adják meg ezen front érdekességét más dolgokban is. Pl. amikor Es Salt egy hétre angol kézre került, akkor a balszárnyunk háta mögé került a színes angol haderő, élelemtől-muníciótól el volt csapataink egy része vágva. A kritikus helyzetből az ellenséges törzsek mentették ki a csapatokat úgy, hogy az angol vonalakon át tevéken, gyalog a hegyi ösvényeken át élelmezték a német-török sereget s szállították ők maguk a muníciót is. A dolog vége az lett, hogy a bekerített német-török katonák az ellenséges érzelmű beduinok jóvoltából rövid idő alatt minden eddiginél jobban fel voltak szerelve, megtámadták az angolokat, Es Salt-ot visszavették s az angolok a régi frontjukra szorultak vissza. Ezek a törzsek maguk félnek a legjobban attól, hogy befejeződik a háború, amikor is újra egymásra lennének utalva, úgy vannak ők a harcoló felekkel, mint a kocsmárosok a képviselőjelöltekkel, ha nincs ellenjelölt, akkor nincs ellenpárt s egyhangú lesz a választás, ez pedig a kocsmákra roppant hátránnyal járna.

Es Salt látképe Es Salt látképe
(Forrás: W.T. Massey: Allenby's Final Triumph. London 1920. 217. old.)

A hiénák erősebbek, vadabbak, még az elhullottak csontjait is megeszik. Soha sem járnak egyedül, hanem mindig a sakálok társaságában, azok mögött ólálkodnak. Talán azért van ez így, mert a hiénának nincs szaglása, míg a sakáloké meg éppen kitűnő. Igaz az is, hogy a hálátlan hiénák a gyengébb sakálokat elverik a koncról.

De mint láttuk, nemcsak a vasúti szállítások járnak nehézségekkel, hanem az autók, tevekaravánok szabad mozgása itt veszedelmes, sőt ez a legkritikusabb lehet. Hanem itt már a németek nem értik a tréfát. A végállomás a fronttól 60–75 km-re van, ezen az úton csak autókkal, tevékkel lehet a vasúton érkezett holmikat a frontra szállítani, ezen utat aztán őrzik a németek, a lakosság nagy részét elkergették. Itt kegyetlen szigorral torolnak meg minden ellenséges megnyilvánulást. A büntetésnek csak egyetlen módja van, a kötél. Mégis gyakoriak az incidensek. Mert ki tudna a sivatag szabad fiaira vigyázni, hogy közel ne lopóddzanak az utakhoz, villámgyors paripáik mindenen átsegítik őket.

Errefelé is, mint az eddigi úton mindenütt, igen nagy a németek elleni gyűlölet, amit főleg az első időkben való agresszív fellépésükkel idéztek elő. Amikor alig vették a németek emberszámba a bennszülötteket, amikor minden német közlegény valóságos pasaként rendezte be az életét, mikor mindennemű dolgát bennszülött szolgáival végeztette. A minden téren való s mindenben érvényesülő német egoismus, – amelyet a legnagyobb agresszivitással, a durván erőszakos fellépéssel erőszakoltak ki maguknak – tette gyűlöltté őket a bennszülöttek, sőt a jólelkű törökök előtt is. Ugyanaz Szerbiában, mint Bulgáriában, Romániában, mint Erdélyben sajnos, de tény, ugyanez volt a németekről a vélemény. Számtalanszor győződtem meg magam ezekről, párszor egyenesen a saját bőrömön. A k.u.k. katonákat itt is szeretik, mert a németek mellett igen jó embereknek tűnnek fel. A k.u.k. baka, k.u.k. tüzér, ha a beduinok kezébe kerül, a legtöbb esetben meztelenül, pár ütleg árán s az elmaradhatatlan homoszexuálás után élve kerül vissza, de jaj annak, aki német sapkával a fején jut a kezükbe, annak nem ér az élete egy hajítófát sem, testileg, szellemileg agyonnyomorítják s aztán nyakát metszik.

5.) A Jordán völgye

A frontunk csupa történeti nevezetességű helyeken húzódik a Jordán völgyében.

A Jordán völgyét a mi oldalunkon levő – 258 m – magas El Hodról lehet teljes egészében belátni. Gyönyörű kilátás nyílik innen a tiszta reggeli időben.

Palesztina vázlatos térképe az események idején, pirossal jelölve az El Hod Palesztina vázlatos térképe az események idején, pirossal jelölve az El Hod
(Forrás: Der Zusammenbruch des Ottomanischen Reiches. Erinnerungen an die Türkei aus der Zeit des Weltkrieges von Joseph Pomiankowski. Zürich-Leipzig-Wien, 1928.)

Kopár sziklás hegység az El Hod, ez lenne a biblia szerint az a hely, ahol a sivatag rettentő fáradalmaiban az egyébként is elöregedett Mózes utolsó perceit élte, innen mutatta meg a zsidóknak az ígéret földjét, a Jordán völgyét, benne a virágzó, oázisként virító Jerichot és Jeruzsálemet, mielőtt a nagy vallásalapító és tudós szent pap a lelkét kilehelte.

Amit Kemény doktor az El Hodról, illetve Mózes sírjáról a naplójában állít, ellentmondani látszik a Bibliának. Erről a kiváló keletkutató, Sajó György így írt egy 2013-as levelében Pintér Tamásnak: „[…] a Biblia szerint Mózest Isten egy titkos helyen, az El-Hodtól délebbre fekvő Nébó hegy közelében levő völgyben, nem pedig egy hegyen temette el, ezért egyik monoteista hagyomány sem tiszteli Mózes sírját egy adott helyen, kivéve a palesztinai moszlimokat, akik szerint Isten csodálatos módon áthelyezte a sírt a Jordántól nyugatra, a mai Ciszjordánia vagy West Bank területére, hogy az ottani moszlimok könnyebben tudják tisztelni.”

A kopár hegy tetején két emlékmű áll, egyik az ú.n. Mózes emlék – egyszerű kövekből összerakva, a másik Nurim pasa márvány sírja, aki mint vezérkari török alezredes itt esett el, itt is temették el.

Dr. Kemény Gyula és társai az El Hodon az általa leírt helyen Dr. Kemény Gyula és társai az El Hodon az általa leírt helyen
(Forrás: dr. Kemény Gyula hagyatékából Kemény Szilárd jóvoltából)

Az emlékoszlopok mögött kaverna van, benne 3 török guggol egy tiszttel, aki periszkóppal figyeli az ellenséget, a jerikói és jeruzsálemi életet. A hegy tele van szórva gránát- és srapneldarabokkal, jeléül annak, hogy az angol ágyúk gyakran lövik a megfigyelőhelyet. Mi is periszkóppal gyönyörködünk a hosszú völgy érdekességeiben, amely völgy fent jobbra a Nazarethi tónál kezdődik s a Holt-tengeren át Egyiptom felé húzódik le dél felé. Katonailag az El Hod uralja a Jordán völgyét, tényleg a IV. Armee minden számba vehető ereje, főleg az ágyúk, mind az El Hod-on nyernek elhelyezést. Lent folyik a hegy lábánál a bibliai nevezetességű Jordán vize.

Palesztina vázlatos térképe az események idején, pirossal jelölve az El Hod A Genezáreti-tó látképe napjainkban
(Forrás: Wikimedia)

A Jordán folyót alkotó több apró folyó a Libanon hegység tövéből ered, a Nazarethi tó fölött egyesülnek egy folyóvá, innen kezdődik a tulajdonképpeni Jordán vize, amely beleömlik a Nazarethi tóba s aztán annak vizét viszi le a Holt-tengerbe. Széles, gyorsan folyik, vize szőke színű, kissé sós, de élvezhető, az ellenség minden nap lehozza lovait, tevéit ide itatni. Ahol a Jordán a Holt-tengerbe szájadzik, valamivel feljebb közvetlen a Jordán partján van egy egyszerű kápolna, azon a helyen, ahol Szt. János Krisztust a Jordán vizében megkeresztelte. A templomot a mi ágyúink békében hagyták eddig, pedig az angolok Fassungsstellének használják. Körülötte főleg éjjel zajjal járó élénk forgalom van.

A Jordán partjától 1 órányira van Jericho városa, egyenesen belelátunk az El Hod-ról (250 m-re van a tenger színe alatt). Angol parancsnokságok vannak benne, a város túlsó szélén mozgalmas repülőtér van, ide lövi gránátjait a messzehordó német ágyú. Helyenként látszanak a régi bibliai falak romjai. Környéke sivár, terméketlen sivatag, pedig valaha a Biblia szerint igen termékeny föld volt. Tiszta időben jól látjuk Jeruzsálemet s környékét. Sajnos, hogy ezek a helyek, Jeruzsálem, Jericho, Krisztus keresztelési helye etc. ma mind ellenséges kezekben vannak s így közelről meg sem nézhetjük őket.

Régi-régi hatalmas népek, még nagyobb kultúrák egykori látói, hordozói Jericho-Jeruzsálem-Jordán völgye itt fekszenek lent előttünk. Régi emlékeink – araboknak, phoeniciaiaknak, zsidóknak és rómaiaknak dicső kora elevenedik meg előttünk. Aki szintén birtokolta ezeket a helyeket, a szépségesen szép Kleopátra a vérszomjas Heródes, Józsué falai, a nagy Mózes, a szent sírért harcoló keresztes vitézek, Jericho pálmaerdői mind-mind a rettenetes, vissza nem hozható múlté.

Itt, ahol valaha Krisztus 40 napi böjtjét tartotta, ahonnan utolsó útját tette meg Jeruzsálem felé, ma gránátok búgnak a levegőben, s nyomukban emberi roncsok jajdulnak. Itt ülünk a félsötét cavernában, történelmi emlékeinket soroljuk fel egymásnak, elkedvetlenedve gondolunk arra, hogy tán soha-soha nem jutunk többé vissza a kevesebb történelmi emlékekkel rendelkező, de azért mégis csak szebb, sokkal szebb hazánkba. Mennyivel könnyebb ott tűrni, szenvedni! Csak későn tanulja meg az ember mindezt a saját kárán.

Egyszerre felugrálnak a törökök a kavernában. Hosszú, szikár, gyertyaegyenes, öregedő török ezredes búvik be közénk a keskeny nyíláson át a föld alá. Asim ezredes ez, a mi div. Kmdansunk, pár lépéssel lejjebb lakik itt a föld alatt. Mi is jelentkezve bemutatkozunk. Németül beszél, elmondja, hogy ő is európai, Drinápoly tájára való, 16 éve álladóan harcokban van, hol Mezopotámiában, hol a Kaukázusban, avagy Afrikában. 5 éve mit sem tud a családjáról, feleségeiről, de hát Allah akarja így – aztán kezet nyújt nekünk Asim bég, majd a periszkóphoz ül s törökül tárgyalni kezd a tiszttel, mi pedig egyenkint kibújunk a föld alól, s gyorsan leereszkedünk a forró, lapos köveken mielőtt az angolok reánk zúdítanák srapneljaikat.

Asim Gündüz tábornok portréja Asim Gündüz tábornok portréja
(Forrás: Wikipedia)

Idehallatszik még utánunk a kavernából a keleti komoly férfi typikus képviselőjének, Asim bégnek mélyen férfias hangja. Szegény Asim bég, ha tudta volna, hogy rövidesen ő is Nurim pasa szomorú sorsára jut! De nem hősies harcban, hanem leselkedő, vérszomjas drúzok kegyetlenkedése folytán!

Következő rész:

Összes rész: Dr. Kemény Gyula ezredorvos palesztinai naplója

1 komment

Címkék: Palesztina Jordán Szentföld Genezáreti-tó El Hod Asim Gündüz tábornok

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr9918032072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2023.01.29. 13:07:52

Thomas Edward Lawrence, ismertebb nevén Arábiai Lawrence a Lázadás a sivatagban című, magyarul is olvasható kötetében sok érdekességet leír a másik oldal, az angolok és az arabok gondolkodásáról és viselkedéséről. (Nekem az Új Génius Kiadó gondozásában Budapesten 1990-ben megjelent változat van meg, a kiadás érdekessége, hogy Schöpflin Aladár, a neves a műkritikus, irodalomtörténész, író a fordítója.)

A Facebook oldalunkon megosztott poszt alatt is indult egy vita, hogy vajon a Kemény doktor által a hadifoglyok esetén említett „homoszexuálás” (amit mi a hadifogoly férfiakon elkövetett nemi erőszakként értelmeztünk) mit is jelent, s hogy az arabok esetén ez mennyire volt megengedett, hisz a muszlimok között „haram”, azaz tiltott, bűnös dolog a homoszexualitás. Lawrence az említett kötetében nagyon nyílt őszinteséggel örökít meg sok mindent az általa mozgatott arabokról. Maga is folyamatosan közöttük élt, velük harcolt. A könyvben én nem találtam konkrét utalást az abuzusra, ami nem jelenti, hogy nem lehetett. Az arabok egymás közötti homoszexuális kapcsolata viszont többször is felbukkan a műben. A szolgálójává felfogadott két arab fiú, Daud és Szaad esetén nyíltan is ír erről. „Példái voltak a fiúk között Keleten szokásos vonzalomnak, amelyet a nők elzártsága elkerülhetetlenné tett. Az ilyen barátságok gyakran olyan mély és erős férfiszerelemre vezetnek, amely messze túlmegy a mi testies fogalmainkon […] Ha a kapcsolatukba belép a szexualitás, akkor kölcsönösen adnak és kapnak”- írja a két szolgája esetén a kötet 80. oldalán.

Az ellenséges hadifoglyok és elesettek kifosztása és levetkőztetése viszont teljesen nyíltan megjelenik a műben. Egy török zászlóalj felett aratott győzelmük után írja (114. oldal), amikor ruhát akar keresni a félmeztelenre vetkőztetett, sebesült, hátra hagyni kénytelen hadifoglyok részére és megnézte az elesetteket, hátha azok ruházatát rájuk adathatja: „Csakhogy a beduinok már előbb ott jártak és pucérra vetkőztették őket. Ez náluk becsületbeli ügy volt. Az arab ember szemében a győzelem dicsőségének lényeges része volt, hogy az ellenség ruháit viselhesse, és másnap seregünket (legalább felsőtestét) török csapattá láttuk átalakulni. Mindenki katonazubbonyt viselt, mert az a török zászlóalj most jött egyenesen hazulról, nagyon jól fel volt szerelve, és új egyenruhába öltözve.” Az Arábiai Lawrence által írtak alapján és Kemény doktor szavait elfogadva, a török mellett osztrák–magyar és német egyenruhás arabok is lehettek…

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

süti beállítások módosítása