A császári és királyi debreceni 39. gyalogezred egykori katonája, majd debreceni közigazgatási fogalmazó, tiszteletbeli aljegyző, tiszteletbeli tanácsnok, 1946-tól B-listára került tisztviselő kalandos életének a Nagy Háború alatti vonatkozásairól szól az alábbi írás. A gazdag családi háborús hagyatékban fennmaradt fényképeknek, iratoknak, a szóbeli és írásbeli adatoknak köszönhetően egy érdekes életutat mutathatok be.

Nagy tisztelettel és köszönettel tartozom dr. Budaházy Béla családjának, elsősorban lányának, Serráné Budaházy Zsuzsannának, és unokájának, Serra Györgynek, hogy gondjaimra bízták a hagyaték gondozását.

 Budaházy Béla hadnagy

 Budaházy Béla hadnagy személyi igazolványának első lapja. 1918. szeptember 26-án állították ki Königgrätzben

 Budaházy Béla hadnagy személyi igazolványának hátsó lapja.

Budaházy Béla 1895. szeptember 14-én született Földesen, Budaházy Géza és Szűcs Zsuzsanna gyermekeként. Családja – a budaházi és veskóczi Budaházy nemzetség – egyike volt Magyarországon a legrégebbieknek. Eredetüket egészen az Árpád-korig tudják visszavezetni. Ősei azon Ung megyei családok egyike, amelyeknek eredete a honfoglalás koráig nyúlik vissza, s ott a mondák ködébe vész.

Elemi iskoláit Földesen kezdte meg. Hamar kitűnt szorgalmával és magaviseletével. Ezt igazolja a földesi református lelkész és iskolaszéki elnök bejegyzése: „a mai napig, mint jó tanuló kellő szorgalmat és kifogástalan erkölcsi magaviseletet tanúsított.”

1902-ben a család Hajdúnánásra költözött. Az új iskolában is megállta a helyét. A legtöbb tantárgyból kitűnő eredményt ért el.

 Elemi népiskolai bizonyítványának részlete

Az elemi iskola elvégzését követően gimnáziumban tanult tovább. 1908-ban a család Debrecenbe költözött, ő pedig a Debreceni Református Főgimnázium IV. A osztályában folytatta tanulmányait.

 Tanulmányi eredménye a gimnáziumi értesítőben

1914. június 28-án tett érettségi vizsgát.

 A Református Kollégium értesítőjének 177. oldala a VIII. évfolyamosok nevével és az elért tanulmányi eredményével

Ezt követően az 1914/15-ös tanévre felvételt nyert Debreceni Magyar Királyi Egyetem Állam és Jogtudományi Karára. Az első évet kiváló eredménnyel zárta.

 Leckekönyvének egy oldala

A háború kitörése azonban megváltoztatta az életét. 1915. május 15-én mint népfölkelő fegyveres szolgálatra vonult be a császári és királyi debreceni 39. gyalogezredhez.

 Csoportkép ismeretlen helyszínen

 A kép hátoldalának felirata: Emlékül Orosz és Budaházy barátaimnak. Königgrätz október 13. Az év valószínűleg 1915. A kép jobb szélén Budaházy Béla

1915. szeptember 25-én beiratkozott ugyan az 1915–16-os tanévre, de a frontszolgálat miatt tanulmányait nem tudta elkezdeni.

Az olasz harctéren három ízben teljesített szolgálatot. Először 1915. nov. 27-től 1916. ápr. 5-ig. 1915. december 11-én a 39. gyalogezredet kivonták az első vonalból és a Segeti táborba vonták vissza. Innen 12-én a Fajti hriben keresztül a Wippach völgyében fekvő Selóba meneteltek. A hosszú frontvonalban eltöltött idő után hosszabb pihenő vette kezdetét.

Az 1939-ben megjelent ezredtörténet beszámolója szerint 1916. január 7-én érkezett а XVII. menetzászlóalj Strauss László főhadnagy vezetésével a frontra. Vele jöttek: Léderer József főhadnagy, Antal Béla, Huszár Nándor, Kövér, Jakab Ernő hadnagyok, Bajczy, Lakatos, Jasik, Budaházy Béla hadapródok, Váradi Szabó Miklós és Falk F. egészségügyi kadétok.

Az 5. isonzói csata március 14-én vette kezdetét. Az ezredtörténet így emlékszik meg a márciusi eseményekről:

„Hajnali 3 órára a felváltás teljesen befejeződött. Állásaink egész napon át heves tűz alatt voltak. A 28. alkörletet az olaszok teljesen szétlőtték. Ezt a 2. (Huszár hdgy.) század védte. Az elvesztett állások között a legfontosabb körlet, melynek a visszaszerzése eddig nagy áldozatok árán sem sikerült, a 22-es volt. Ennek minden áron való visszafoglalását a hadosztály elrendelte. Egy negyvenhármas század bátor elszántsággal már neki ment, de véres fejjel kellett visszatérnie. Azután Tóth Lajos és Vigvári László kadétokat indították 1–1 szakasszal rohamra. Hiába! A derék harminckilenceseket az olasz még nagyobb golyózáporral fogadta. Lehetetlenség volt az állásokat elérniök. Tóth Lajos kadét megsebesült.

Az állást azonban mindenáron vissza kellett szereznünk. Budaházy Béla és Hajdú Zoltán hadapródoknak jutott a szerep, hogy szakaszaikkal végzendő meglepetésszerű arctámadással jussanak be a k. b. 100 m. távoli olasz árkokba. Ha már ott lesznek, biztosan elvégzik a munkájukat. Minden hősiesség dacára, az azonnal a szakaszokra zuduló géppuska- és aknavetőtűz ezt a támadást is meghiúsította. Veszteségünk 30 fő volt.”

A támadás során tanúsított bátor magatartása elismeréséül Budaházy Bélát a II. osztályú Ezüst Vitézségi Éremre terjesztették fel.

A kitüntetési javaslat német nyelvű szövegének a magyar fordítása szerint: „Március 14-én a délnyugati hadszíntéren fekvő San Martinóban az ellenség által elfoglalt lövészárokra sikerrel kézigránátokat dobott és ezzel nagy bátorságról és példamutató vitézségről tett tanúbizonyságot.”

A császári és királyi Hadügyminiszter 1916. július 1-jén 5736 rangszámmal tartalékos zászlóssá nevezte ki.

 Kinevezési okirata

 A II. osztályú Ezüst Vitézségi Érem viselésére jogosító, 1917. július 13-án kiállított igazolás

Az ezredet március 22-én leváltották és a Segeti táborban pihentették.

 Istentisztelet a Segeti táborban 1916 tavaszán

 Devetaki. Ivan Stepancic valaha szebb napokat látott  kocsmája

 A testvérével, Irénnel készült képen zászlósként az Ezüst Vitézségi Éremmel

Második ízben 1916. augusztus 30-tól 1918. január 4-ig teljesített szolgálatot. A 7. isonzói csatát megelőzően, 1916. szeptember 19-én érkezett meg a frontra. Az ezredtörténet 247. oldalán olvasható Budaházy Béla kadét neve a tisztek és tisztjelöltek névsorában.

 Lövészárokban. A hely és az időpont ismeretlen

 Ismeretlen helyszín a Komeni-fennsíkon

 Škrbina település a Komeni-fennsíkon

A véres ütközetek után a 39-seket kivonták az első vonalból, és megkezdték a megérdemelt pihenőjüket Kobila Glaván.

 A kép jobb szélén Budaházy Béla

1917. január 1-jével tartalékos hadnaggyá léptették elő. Az ezred 1917. április 30-i beosztása szerint az I. zászlóalj 1. géppuskás századában szolgált tartalékos hadnagyként.

 Hadnagyi kinevezési okirata

A 10. isonzói csatában ismét bebizonyította rátermettségét és bátorságát. 1917. május 14-én 2 óra 30 perckor „másodszor indultak támadásra az olaszok, kb. 2 századnyi csoportban, iránnyal a 15. árokszakaszra. Az árok megszállóinak és a gépfegyvereknek tüzelése, valamint tüzérségünk zárótüze az ellenség soraiban zavart támasztott és egyben visszavonulását is meghiúsította. Akik nem pusztultak el, azok az északi szomszédjaink szakaszai felé sodródtak, ott aztán Budaházy Béla tartalékos hadnagy géppuskaszakaszának tüze megsemmisítette őket.” Hősiességéért kitüntetésre terjesztették fel.

A felterjesztési javaslat német nyelvű indoklásának magyar fordítása szerint:

„Az ellenséggel szemben tanúsított bátor magatartásáért. Május 14-én és 15-én az olaszok első vonalának támadása alkalmával a Fajti hribnél a szögesdrót mögötti zóna előtt jól célzott tüzelést irányított és nehéz helyzetben, személyes közbelépésével példamutatóan viselkedett. A május 12–20-ig tartó időszakban, továbbá az ellenség állandó megfigyelésével, a legádázabb tűzben is, értékes és fontos jelentéseket tett.”

A kitüntetést, a Bronz Katonai Érdemérmet a Katonai Érdemkereszt szalagján a kardokkal 1917. augusztus 1-jei hatállyal kapta meg az uralkodótól.

 A kitüntetés okirata

Az alábbi képek második fronton töltött időszakából származnak.

 1917-ben a 363-as magaslatnál

 Kobila Glava

 Tábori istentisztelet 1917 augusztusában Reifenbergben

Az 1917. augusztus 27-i tiszti névjegyzék szerint a IV. zászlóalj géppuskapótosztaghoz volt vezényelve Magi Lajos és Biró Barna tartalékos hadnagyokkal együtt. Az osztag parancsnoki posztját Darvassy István tartalékos főhadnagy töltötte be.

 Portovecchio, 1917 november

Utolsó olaszországi frontszolgálatát 1918. február 10-én kezdte meg, amely 1918. augusztus 1-ig tartott. Erről az időszakról mindössze egy kép maradt, amelyet egy katonájától, kapott. A kép alatti szöveg: „Gazdámnak megemlékezésül. Ziano, 1918. IV. 15. Lindenfeld”

 A katonája által adományozott fénykép

1918. október 1-jén ismét megkezdte tanulmányait a jog- és államtudományi karon. A Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem Tanácsa 1925. április 4-én az államtudományok doktorává avatta. 1927. december 13-i hatállyal megkapta a Károly Csapatkeresztet.

 Igazolvány a Károly Csapatkereszt viselésére való jogosultságról

1930. április 14-én kapta kézhez az Országos Vitézi Szék igazolványát, amely szerint a háborúban szakaszparancsnokként teljesített katonai szolgálataiért jogosult a piros-fehér-zöld színű hadiérem szalagján viselendő, a kardokkal és sisakkal díszített Háborús Emlékérem viselésére.

 Debrecen város vezetősége. Dr. Budaházy Béla a felső sorban balról a második

Megpróbáltatásokkal terhes életet élt. 1945 után politikailag megbélyegezték, érdemeit nem ismerték el. 77 évesen távozott az élők sorából.

Felhasznált források:

Budaházy Béla hagyatéka. Fényképek, iratok. Tulajdonosa a lánya: Serráné Budaházy Zsuzsanna.

Budaházy Éva: Egy család évszázadai. A budaházy és veskóczi Budaházy család története. https://budahazy.wordpress.com/category/csaladtortenet/

Lépes Győző - Mátéfy Artur: A cs.és kir. báró Hötzendorfi Konrád Ferenc tábornagy debreceni 39. gyalogezred világháborús története 1914–1918 (Debrecen, 1939)

A Debreceni Református Gimnázium értesítői. Forrás: Hungaricana

Topor István: Dr. Budaházy Béla egykori 39-es gyalogezredbeli katona élete. (bocskaikonyvtar.hu)