A halálmars krónikása – Szakraida István naplója, 13. rész
A hadifoglyok élete változatlanul nehéz. A legnagyobb gond most a tétlenség: jobb híján az újságok által közvetített háborús hírek követése az egyetlen elfoglaltság, ami leköti hősünk érdeklődését. Szakraida nagyon szurkol a németeknek Verdunnél, ekkor még úgy látszik nem is alaptalanul… A tavasz közeledtével az idő is lassan jobbra fordul: a foglyoknak megengedik a kirándulást. Szakraidának nem nyerik el a tetszését az olasz hegyek: szerinte a Kárpátokkal össze se lehet őket hasonlítani…
1916. március 1. szerda
Az olasz őrnagy hihetetlen félénksége, vagy butasága. A lapos fedélen nem szabad megállni csak járni és nem szabad lenézni. A kadettok mókáztak, felöltöztettek egy bábot és eltemették. Egy fölírás volt mindenféle bolondságokkal tele írva, ezt meglátta az őrnagy és elküldte Rómába megcenzúrázni. Csak 30 L[írát] szabad magunknál tartani, a többit le kell adni. Vacsora után már hét órakor el kell hagyni az éttermet. Az étkezde-bizottságot minden 4 hétben változtatni kell. Eddig énekeltünk a hálóteremben, most nem szabad, csak az udvaron, vagy a templomban. Mi persze egyáltalán nem énekelünk.
1916. március 2. csütörtök
Írtam Feri öcsémnek.
Oly dühös vagyok, hogy hazulról mindig nem kapok semmit, az egyik ma írandó lapot széttéptem, mert nem küldenék el amiatt, amit írtam rajta. Ezt se hiszem, hogy Feri megkapja, mert bizony nem dicsérem bene a helyzetünket. Csúnya, esős idő, az ember majd megfagy, pokrócokba burkolódzva ülünk a szobáinkban. Este 7-kor már el kell hagyni az éttermet, 8-kor fel kell jönni az úgynevezett hálótermekbe, és akkor ránk csukják a rácsos vasajtót.
1916. március 3. péntek
Hó, jeges eső, hihetetlen, hogy itt ilyen időjárás uralkodik.
Mindig eszembe jut az én rövid és szerencsétlenül végződött szerbiai hadjáratom, és ha arra gondolok, hogy fogságba estem, oly korán, és nem érhettem el semmit, semmi kitüntetés sem ékesíti mellemet, akkor fáj, nagyon fáj a szívem. Pedig hát ez nem megy ki soha sem az eszemből. Szerencsétlennek érzem magamat, de másrészt meg szerencsésnek kell hinnem magam, hogy felgyógyultam és nem maradtam nyomorék, mint annyi sok más.
1916. március 4. szombat
Végre megfürödhettem. Megcsinálták a meleg kádfürdőt, most aztán legalább kéthetenkint rákerül egyre a sor. Asinara sziget óta ma fürödtem először. – Állandóan esik. Most 9-ig szabad a kantinban lenni, borzasztó berúgások!
200 drb szentképet rendeltem a múltkor, ma megkaptam őket, Klári örülni fog nekik, nagyon szépek.
A németek csak újból támadnak, pedig a franciák már nagyban hirdették a német offenzíva sikertelenségét.
1916. március 5. vasárnap
Nagy hóesés. Akárcsak minálunk. Ezt nem hittem volna, hogy itt is szokott ily tél lenni.
Írtam Ellának és Mariska néninek.
Most hirtelen, váratlanul kaptam 245 Lírát, de nem tudom kitől.
Ma aztán kirúgtam egy kicsit a hámból.
1916. március 6. hétfő
Itt Olaszországban nagyon erős a háborúellenes párt. Azért vigyáznak például a legszigorúbban arra, hogy semmiféle civilszemély hozzánk nem közeledhetik.
1916. március 7. kedd
Ma kaptam Kláritól egy lapot febr. 19-ről és Hildától febr. 13-ról. Még mindig nem értem, hogy mamustól nem kapok.
Itt most kezdődik a tél, havazik, esik, mi meg kályha hiányában fagyoskodunk. Megünnepeltük az utolsó farsangot. 10-ig volt szabad az étteremben maradni. Néhányan felöltöztek. Nagy hecc volt. Kevés volt a józan ember.
200 l bor és 70 üveg pezsgő.
Cittaducale-i osztrák–magyar tiszti bál 1918-ban
(Forrás: Lodovico Taverini: Prigionieri austro-ungarici nei campi di concentramento italiani 1915-1920.)
1916. március 8. szerda
Az újságok megcsonkítva hozzák a német jelentéseket, azt hiszem már szorulnak a franciák.
Ma vettem egy ezüst órát, majd Ferinek fogom adni.
1916. március 9. csütörtök
Írtam mamusnak és Marjannak.
Aczél Béla tartott előadást a tőzsdeüzemekről, de ezt nem igen hallgattam.
1916. március 10. péntek
Ma kaptam egy csomagot hazulról, minthogy sapkát nem küldtek, következtetem, hogy az első leveleket nem kapták meg, csak a későbbieket. A zubbonyom vagy 5 cm-rel szűk, kénytelen vagyok kibővíttetni.
Német jelentés szerint Vaux, a második verduni erőd is el van foglalva.
A Fort Vaux 1916 márciusában
(Forrás: Wikipédia)
1916. március 11. szombat
Németország megüzente a háborút Portugáliának. Németország biztos a dolgában, tudja, hogy mit csinál és így minket sem nyugtalanít ez.
Pirinyi tartott előadást a szlavóniai magyarságról.
A franciák azt írják, hogy a németek minden jelentése hazugság, Vaux megint a franciák kezében volna.
1916. március 12. vasárnap
Kaptam Kászonyi Gyulától egy lapot febr. 12-ről. Írtam Feri öcsémnek és Hildának.
Úgy elfog a honvágy. Két osztrák tiszt megszökött volna Firenzéből. (Ott voltak valahol a közelben egy zárdában.) Hisz ha itt volna alkalom! De borzasztóan el vagyunk zárva.
Borzasztó az is, hogy az ember kénytelen nők nélkül lenni. Szinte egészségtelen dolog ez már.
1916. március 13. hétfő
Ma megválasztottak étkezdebizottsági tagnak. Nekem elég kellemetlen, mert akadályoz a tanulásban, dolgom abból áll, hogy felül kell vizsgálni és rendbe tartani az étkezéshez és konyhához tartozó felszereléseket.
Az olasz újságok hangja már a szerb újságok nívójára süllyedt: ha úgy állna a dolog, ahogy ezek írnak akkor, akkor nagyon szerencsétlenül végződne ránk nézve ez a világháború. Neutrális újságokat meg hiába szeretnénk, olyan talán nincs is.
1916. március 14. kedd
Kaptam Kláritól egy lapot febr. 6-ról. Feladtam egy sürgönyt haza, hogy megkaptam a csomagot, levelet még nem.
Cadorna állandóan meteorológiai jelentéseket közöl, mint haditudósítást.
14-ről 15-re éjjel az újság szerint könnyű földrengés volt Cittaducaléban, mi nem éreztünk semmit. Kár nem volt. Szóval még ebből is kivesszük részünket.
1916. március 15. szerda
Ma kaptam [levelet] Feri öcsémtől febr. 12[-ről], Jancsitól febr. 14-ről és Kirchnertől jan. 20-ról.
Úgy bánt, hogy innen nem szabad Portoferrajóba írni. (Öcsém leveléből látszik, hogy ők azt hiszik, hogy én tudom, hogy mi van Sanyival, mert meg sem említik. Valószínűleg bent van a kadettiskolában.
A franciák tagadják, miszerint a németek 430 tisztet 26 ezer embert és 189 ágyút fogtak volna el Verdunél. Az olaszok pedig tagadják, hogy ők Albániában kénytelenek lettek volna a Vojussáig visszavonulni.
1916. március 16. csütörtök
Végre ma kaptam az első lapot anyámtól febr. 13.
5 hónap után az első sorok jó anyámtól!
Heves viták az olasz képviselőházban.
Sallandrának azt mondták, hogy nem engedik lemondani, igya meg a levét annak, amit főzött.
Modiljani (soc): éljenek a mi német testvéreink
(kormánypártról): Maga idióta.
Modiljani: Inkább vagyok idióta, mint áruló.
Antonio Salandra olasz miniszterelnök
(Forrás: Wikipédia)
Egy másik szocialista képviselő azt mondta, hogy mi (az olaszok) nem hasonlíthatjuk magunkat össze a hatalmas germán nemzettel, az elnök szigorúan leinti, stb. stb.
1916. március 17. péntek
Kaptam Kláritól egy lapot febr. 21-ről. Írtam mamusnak és Klárinak.
Nem értem, hogy mit keres Sanyi Diós-Győrben?
1916. március 18. szombat
Kaptam mamustól egy lapot febr. 22-ről.
Most készítenek számunkra egy teniszpályát és kuglizót, a felszerelést az itteni katolikus egyesület adja.
A mi embereink dolgoznak a teniszpályán. A terület kőkerítéssel van körülvéve és minden 10 lépésre egy őr áll addig, amíg dolgoznak.
1916. március 19. vasárnap
Írtam Ferinek és Gyulának (Kászonyi)
1916. március 20. hétfő
A mai újság szerint Ribot francia pénzügyminiszter beszélt volna a francia Camarában egy közeli békéről!
A cseh tisztek alattomos viselkedése (fraternizálás az őket kiszolgáló cseh legénységgel).
Az idő folyton változik, legtöbbször esik az eső.
1916. március 21. kedd
A franciák mindennap azt jelentik, hogy a németek utolsó támadásai mind meghiúsultak. Már nagyon fogy bennünk a remény, óh csak sikerülne a németeknek megint valamit elérni. – Oly nehéz fönntartani magunkban a bizalmat, némikor annyira le vagyok verve már, hogy már attól fél az ember, hogy elveszti minden erkölcsi erejét.
1916. március 22. szerda
Még az olasz fronton is eredményesen harcolnak csapataink, mint azt ma Cadornánk méltóztatott beismerni (St. Martino és Plezzónál).
Bár a német jelentéseket nagyon hiányosan közlik, azért mégis kivettük, hogy Verdunnél a németek fokozatosan haladnak előre (Malancourt).
1916. március 23. csütörtök
Írtam Klárinak és Guszta néninek.
Hogy az oroszok Perzsiában győzedelmesen haladnak előre, ez most a fő nekik, egyebet sem írnak, mint erről. Romániáról folyton azt írják, hogy már egész biztosan az entente mellett fognak belépni.
1916. március 24. péntek
Ma kaptam mamustól egy lapot febr. 20-ról!
1916. március 25. szombat
Román-bolgár egyezség és így valószínűleg velünk is jó lábon állnak a románok. Ez megnyugtatott, mert eddig folyton azt írták, hogy Románia ellenünk jön. Csak egyszer kerülne egy hazai újság a kezünkbe, hogy az ember már jó híreket is hallhatna. [Az egész bejegyzés áthúzva]
1916. március 26. vasárnap
Ma kaptam mamustól egy lapot febr. 23-ról és Marjantól márc. 6-ról és Fritzitől márc. 10-ről!
Én nagyon fájlalom, hogy Sanyinak nem sikerült bejutnia a kadettiskolába!
Írtam mamusnak és Marjannak!
Marjann írta, hogy Czánt kapitány az ezredemből elesett. Mennyi sokan elpusztultak már. Ha az ember hazamegy, egész idegen arcokat fog találni. A régi 37-es tisztikar nem lesz már!
1916. március 28. kedd
Kaptam anyámtól febr. 28, Kláritól febr. 26 és Stein Olgától márc. 4-ről egy-egy lapot.
Tegnap óta visznek minket csoportonként sétálni. Nagyon szép völgyben, egy kénes forrásig. De jól esett egy kis szabad levegőt szívni. Nagy szenzáció ez itt, a nők mindenütt összegyülekeznek, nekünk is az ők látása csinálja a legnagyobb élvezetet, mert már rég nem láttunk nőket. Persze 40 tiszthez négyszerannyi felfegyverzett kíséret. Egész puskaerdő vett körül. Az új olasz őrnagyunk nagyon tisztességesen bánik velünk.
1916. március 29. szerda
Kaptam Kászonyi Feritől egy lapot febr. 23 és Jenőtől márc. 3-ról.
Legalább ezek a levelek egy kis életkedvet öntenek belénk. Én azt hiszem, hogy ezek az újságok borzasztóan hazudnak, ha hinne nekik az ember, akkor azt kellene gondolni, hogy a négyes szövetség eddig csak győzött, és hogy csalók lehetnek a győzők.
1916. március 30. csütörtök
Benne volt az egyik újságban, hogy a Monarchiában mindent elnyomnak, ami szláv. Hála Istennek hogy belátták, miként kellett volna már régebben cselekedni.
Kaptam Kláritól febr. 23 és Mamustól márc. 5-ről.
Írtam Kirchnernek és Stein Olgának.
Annyi rosszmájú ember van. Mennyi kellemetlenségnek van az ember még itt is, egymásközt kitéve. Folytonos becsületbeli ügyek, egyik követi a másikat. Én már igazán egészen magamba zárkózom. Hogy fáj nekem, hogy hiányzik Berg és Kirchner barátsága.
1916. március 31. péntek
Kláritól egy lap febr. 29-ről.
1916. március 31. péntek után
Megjegyzések
Sokat írnak Itália természeti szépségéről. De itt nem igen lehet azt tapasztalni. A Kárpátokkal össze sem lehet hasonlítani. A hegyek kopárak, fenyők hiányoznak, bokros erdők. Csupa sziklás talaj. Csak a völgyek szépek, szorgalmasan vannak művelve, szép zöld az egész.
Itt a házak albán módra vannak építve, azaz tiszta kőből, még a háztetők is.
Sokat gondolkozom, vajon a közösöknél maradok-e, vagy átlépek a honvédséghez, ha hazamegyek. A kadettiskolában tényleg elértek annyit, hogy félig-meddig elaltattak mindenféle nemesebb magyarérzést. Az ezrednél Bécsben és Zágrábban az ember sohasem hallotta tisztjeinket, hogy a magyart szerették volna, kevés kivétellel.
De a háborúban a magyarok hősies viselkedése és a hadifogságban a magyar környezet egyszerre csak visszatérített arra a gondolkodásmódra, melyet [helyesen: melyre] a gimnáziumban és minden magyar középiskolában nevelik az embert. És számtalan példát hallottam itt elbeszélni, hogy hogy bántak a cseh törzstisztjeink a magyar legénységgel. Ehhez járul még az is, hogy a háború kezdetéig a tisztikar fele cseh származású volt. Hát most legyen az embernek kedve ily körülmények között szolgálni? Én azonban erősen meg vagyok győződve, hogy a háborúban tett tapasztalatok folytán most a magyarságnak is lesz be[le]szólása a hadsereg nevelését illetőleg, és hogy akkor talán más szemmel fogják nézni a magyarokat.
1916. április 1. szombat
A franciák bevallják, hogy a németek elfoglalták Malacourt. Lassan, de biztosan haladnak.
Nagyon nehezemre esik a tanulás. De így van mindegyikünk. Itt tavasz van, csak nekünk nem tavaszodik még ki.
1916. április 2. vasárnap
Kaptam Reindl bácsitól egy lapot márc. 13-ról.
Írtam Mamusnak és Fritzinek!
Az olasz minisztérium értesített, hogy április 1-től rendes fizetést kapunk. Hadnagy, zászlós és kadett 1800 K-t, és így fölfelé.
Most a kadétok is velünk fognak enni.
1916. április 3. hétfő
Az ember abban a stádiumban van, mikor már csak a szesz tudja vele elfelejtetni egy pillanatra ezt a hadifogságot. Hiába van hetenkint ez a kis séta. Egy kicsit felfrissít, de aztán megint csak vissza kell sétálni a fogdába.
A németek lassan, de biztosan haladnak. Azt hiszem, eltelik még egy hónap, amíg Verdun elesik. De ez már nem is ostrom, hanem egy rettenetes dühös csata lehet, ahol mind a két fél döntésre akarja vinni az ügyet.
Az oroszok hirdetett offenzívája úgy látszik csúfos kudarcot vallott.
1916. április 4. kedd
Kaptam mamustól egy lapot márc. 2-ről.
Írták egyik társunknak, hogy Pick és Hackenberg hgy-ok is hazakerültek. Legalább méltón előkészítik a talajt a kedves cseheink részére.
Lám, ha akkor Kavajában sikerült volna egy albánnal összejönni! Hiába, némelyik embernek szerencséje van, én mindenesetre a legpechesebbek közé tartozom.
Breytől is kaptam egy levelet márc. 7-ről, bizony nekik Elba szigetén sokkal jobb dolguk lehet.
1916. április 5. szerda
Némikor az érzékenység fog el, úgy szeretném valaki előtt kiöntenem minden búmat, bánatomat. De az embernek erőt kell magán venni! Az ember haza csak oly üres frázisokat ír; amit igazán szeretnék, arra nincs hely, meg nem is szabad. Most már meg van engedve képeslapok írása is!
(:Schächer hdgy esete, a csehek miatt:)
Én is belekeveredtem ebbe, de most legalább van egy jegyzőkönyv, mely felemlíti a csehek piszokságait.
1916. április 6. csütörtök
Írtam Klárinak és Reindl bácsinak.
1916. április 7. péntek
Vagy két hét előtt egy cseh szolga berúgott. Oly lármát csapott, hogy többek között Kárpáty is fölment, hogy rendet csináljon. A piszok legény oly szemtelenül viselkedett, hogy Kárpáty az arcába ütött. (Az olaszok pár nap múlva fölírták Kárpáty nevét.)
Most jött a minisztériumból a parancs, mely szerint őt egy másik fogolytáborba helyezik. Itt már megint a csehek jártak közre. (Stranszkira nagy a gyanúnk.) A cseh bakát már előbb elvitték innen. Kárpáty kapitány derék, talpig becsületes ember, de mert exponálja magát, hát így bánnak el vele.
1916. április 8. szombat
Ha köztünk, magyarok közt volna egy hazaáruló, akkor nem beszélnénk vele, az bizonyos. De Stranszky őrnagy úr, Bour hadnagy úr és még mások együtt tanulnak oly hazaárulóval, mint Munil.
Este 10 óra után a nyitott ablaknál állt 2 bajtársunk és cigarettáztak. Mindjárt 2 olasz tiszt szaladt fel és becsukatták az ablakot, avval az indoklással, hogy cigarettafénnyel is lehet jeleket adni. Borzasztó félnek. Állítólag 3 évre zárják le azt a fogolyparancsnokot, akinél valakinek sikerül megszökni. Ezzel az olasz kormány igazán nevetségessé teszi magát.
1916. április 9. vasárnap
Írtam Mamusnak és Breynek.
Kaptam egy csomagot. Sajnos a küldött sapka kicsiny, legénységi, át kell igazíttatnom.
Majd kérek egy sapkarózsát hazulról.
Az olasz újságok tele vannak egy nagy offenzívával, melyet a mieink kezdenének az olaszok ellen. Én bízom ennek sikerében. Igazán óriási dolgokat művelnek a mieink.
Búcsúztattuk szegény Kárpáty kapitányt. Ő egy igazi katona, akit én mintaképül választhatok magamnak. És mily magyar érzelmű!
1916. április 10. hétfő
Ma reggel vitték el Kárpátyt Conversanóba, Bari mellett, nagyobb város az Adria partján.
Föladtam egy sürgönyt haza.
1916. április 11. kedd
Most elhatároztam, hogy minden följegyzésemet a csehek, szerbek gazságairól följegyzek. Amennyire lehet, neveket is fölírok.
1916. április 12. szerda
Kaptam mamustól márc. 10, Kláritól márc. 11 és 14-ről lapokat.
Aggházy írta az egyik úrnak, hogy a fizetés miatt ne nyugtalankodjunk, 4 hónapra megkapjuk a hadipótlékot és a többire a készültségi pótlékot.
Sok békehírt írtak hazulról. De vajon nem csalódunk, ha egy közeli békében remélünk.
Asquitt felel Bethman-Hollwegnek most már gyengébb húrokat penget. Többek között azt mondja, hogy ők nem akarják Németországot tönkretenni, csak Európát a német tyranismustól megvédeni.
1916. április 13. csütörtök
Az ember olvasással, tanulással igyekszik eltölteni az időt. De most annyira fáj a szemem, hogy pihentetni kell őket. A mellemen még mindig vannak kiütések. Valami szappant használok, az orvosok itt nem sokat tudnak.
1916. április 14. péntek
Írtam anyámnak és Kászonyi Ferinek.
Annyi visszafojtott erő, vágy lakozik bennem, friss erő, vér pezseg bennem! És az embernek így kell elhervadni. Annyi ősz hajam van már. Mi lesz ebből?
Most kaptunk egy harmóniumot, van köztünk néhány zeneművész. Esténkint játszanak, oly jól esik hallgatni a rég nem hallott zenei műveket.
Szép séta a hegyre, egy kapucinus kolostorban voltunk. A cittaducalei temetőt is megnéztük, virágot vittünk szegény Vágner sírjára.
A cittaducalei temető
(Forrás: Google maps)
1916. április 15. szombat
Most a legénység is kap zsoldot, pár centesimót naponta. Milyen különbség ez és a szerbiai bánásmód. Ha visszagondolok azokra a rettenetes szenvedésekre, nyomorra, mely által annyi 10000 pusztult el, akkor összeszorul a szívem, és kérdem, hogy mért érdemelték azok a szerencsétlenek azt a nyomorúságos végzetet.
Következő rész: „Az ember egészen beteg már, annyira hiányzik a szabadság…”
Összes rész: A halálmars krónikása – Szakraida István naplója
