Egy „a fronton nagyszerű katona”, Mráz Pál nyomában

2019.10.16. 19:40 :: SomosiGyörgy

Kókay László 1918-as naplójának visszatérő szereplője egy bizonyos Mráz Pál őrmester, akit a rohamszakasza egyik legjobb katonájaként írt le. A szegedi 46-osok tréfás kedvű őrmestere szinte végigszolgálta az első világháborút, s minden kitüntetést megszerzett, amit csak megkaphatott, amelyek elismeréseként később vitézzé is avatták. Somosi György olvasónk kutatást végzett a személyével kapcsolatban, aminek az eredményét olvashatják mai posztunkban.

 

Kókay László először 1918. április 2-án, a 17. rohamzászlóalj újraalakításának ismertetésekor említi Mráz Pál nevét: „A dinstführender Mráz Pál őrmester, egy pitvarosi tót fiú volt. Nagyszerű pofa, végtelen tréfás s minden szava káromkodás. A fronton nagyszerű katona, mit ágyonpántolt vitézségi érmei bizonyítanak.” Sokatmondó egy későbbi bejegyzés is: „Őrm. Mrázt mindenáron én akartam megszerezni, de Csukonyi Szarafolyánhoz osztotta be, mivel nála volt a legtöbb sturmos.” A naplóíró utolsó információként arról számolt be, hogy Mráz őrmester a montellói ütközetért megkapta az Arany Vitézségi Érmet, s a káderhoz Békéscsabára rukkolt be.

Mráz Pál családi hagyatékban megőrzött fotója Mráz Pál családi hagyatékban megőrzött fotója

Lássuk, mit sikerült megtudni a császári és királyi szegedi 46. gyalogezred többszörösen kitüntetett katonájáról, akiről Kókay László olyan elismerően nyilatkozott.

Mráz Pál 1893-ban Pusztavacson született, a katonai életútja a fennmaradt kitüntetési javaslatokból ismerhető meg.

Első kitüntetését, a Bronz Vitézségi Érmet 1915. május 7-én érdemelte ki azzal, hogy két bajtársával „bátor és önfeláldozó módon erős ellenséges tűzben a segélyhelyre szállította súlyosan sebesült századparancsnokát”. A helyszín a 704-es magassági pont volt, a Weretyszow mellett. Az ezredtörténet szerint május 7-én az I. zászlóalj, melyhez a 13. századot is beosztották, a 728 m magas Pojanán át a 704-es magaslat ellen tört előre, s innen rövid harc után az ellenség utóvédjét elkergették.

Olaszország hadba lépése után az ezred a karintiai frontszakaszra került, ahol a Freikofel és a Kleiner Pal körüli harcokban vett részt. Mráz Pál itt érdemelte ki második kitüntetését, az Ezüst Vitézségi Érmet azzal, hogy „1915. június 9–17. között a heves harcokban embereit kiválóan vezette és őket a megsemmisítő tüzérségi és gyalogsági tűzben bátorította, lelkesítette”.

A hadvezetés az ezredet hamarosan a Doberdó-fennsíkra vezényelte, ahová 1915. június 27-én érkezett meg. Mráz Pál következő kitüntetését a 2. isonzói csatában a 143-as romnál mutatott helytállásáért kapta. 1915. július 20-án „az ellentámadás során tanúsított példamutató bátorságával” érdemelte ki ismét a Kisezüst Vitézségi Érmet. A kitüntetési javaslatot Zeiss Oszkár ezredes a fennsík védelmében kulcsszerepet jelentő 111-es magassági ponton írta alá és küldte tovább.

Mráz Pál második Kisezüst Vitézségi Érme megszerzésének a helyszíne a Doberdó-fennsíkon Mráz Pál második Kisezüst Vitézségi Érme megszerzésének a helyszíne a Doberdó-fennsíkon (Ajtay Endre: A volt cs. és kir. 46. gyalogezred világháborús története 1914–1918. Szeged, 1933. kötet, 109. oldal)

A Nagyezüst Vitézségi Éremmel az V. Isonzói csatában nyújtott teljesítményéért tüntették ki: „1916. március 11–13. között az ellenséges tüzérségi támadások alatt bátran a helyén maradt, a gyalogsági támadás során a nagy túlerővel szemben hősként vetette magát a harcba és nagy veszteséget okozott”. Ezekben a napokban folyamatosan tüzérségi és gyalogsági támadások követték egymást. 13-án az ezred hat támadást vert vissza.

Mráz Pál Nagyezüst Vitézségi Érme megszerzésének a helyszíne a Doberdó-fennsíkon. Kókay Lászlóval már ebben az időszakban is ismerhették volna egymást Mráz Pál Nagyezüst Vitézségi Érme megszerzésének a helyszíne a Doberdó-fennsíkon. Kókay Lászlóval már ebben az időszakban is ismerhették volna egymást
(Ajtay Endre: A volt cs. és kir. 46. gyalogezred világháborús története 1914–1918. Szeged, 1933. kötet, 142. oldal. Kókay László hagyatékában megmaradt saját lapszéli jegyzeteivel, jelöléseivel kiegészített példánya)

Az Arany Vitézségi Érmet a piavei offenzívában tanúsított hősiességéért érdemelte ki. Kitüntetési javaslata szerint „1918. június 15–17. között a Montellónál folytatott harcokban önfeláldozó bátorságával és kiváló példamutatásával járult hozzá a sikerhez. Rohamcsoportja élén kézigránátot hajítva elsőként nyomult be az állásba. Abbazia de Nervesa előtt meglepett egy tábori ágyús üteget, és a kezelő legénységet a tiszttel együtt elfogta. Több géppuskát harcképtelenné tett. 17-én délután, miután Forgó hadnagy megsebesült, átvette a rohamjárőr vezetését. Súlyos harcok után megtisztította Sovilla házait és lehetővé tette az 5. század előrenyomulását. A községben 7 gépfegyvert tett harcképtelenné, a kezelőket fogságba ejtette. A támadást a vasúti pályáig folytatta és bevette az ellenség által erősen megszállt vasúti viaduktot. Az állásban maradt és kézigránátokkal több ellentámadást visszavert.”

Az előterjesztés az előzmények között a bronz és a két kisezüst mellett két Nagyezüst Vitézségi Érmet említ, a másodikat 1917-ben kapta. Erről sajnos nem maradt fenn dokumentum.

Kókay László rohamszakasza a piavei offenzíva előtt. A kép közepén a szakaszparancsnok mellett ül Mráz Pál őrmester Kókay László rohamszakasza a piavei offenzíva előtt. A kép közepén a szakaszparancsnok mellett ül Mráz Pál őrmester
(Kókay László hagyatékából)

A portréja és a kitüntetései alapján Kókay László valószínűleg felcserélte a jelölést és a 3 számmal jelölt katona Mráz Pál A portréja és a kitüntetései alapján Kókay László valószínűleg felcserélte a jelölést és a 3 számmal jelölt katona Mráz Pál
(Kókay László hagyatékából)

Vitézzé avatása 1921-ben történt, nevét ekkora már Dérire magyarosította. A Békés vármegyei Dobozgerlapusztán kapott 15 hold földet. A vitézi telkek átadásáról részletesen beszámolt a Körösvidék című napilap 1921. augusztus 17-i száma: „Békésvármegyében Doboz község az első, hol gróf Wenckheim Géza őméltósága atyai jóságából és megértő hazafias szeretetéből vitézi telkeket oszthatunk ki négy érdemes vitéz között.” Horthy Miklós kormányzó képviselője röviden ismertette a vitézek cselekedeteit: „Vitéz Déri Pál 1918. július 15-én a Piavénál hetvenegyed magával átkelt a folyón. Megrohanta az olasz állásokat és három vonalat áttört. Ezután parancs nélkül tovább haladva, újabb három egymásután következő olasz állást foglalt el s a legnagyobb ágyútűzben haladt előre.”

Mráz (Déri) Pál vitézi jelvénye a családi hagyatékból

A telekadomány táblájának a töredéke a családi hagyatékból Mráz (Déri) Pál vitézi jelvénye és a telekadomány táblájának a töredéke a családi hagyatékból

Mráz Pál a háborúból történt hazatérése után megnősült, a következő években négy gyermeke született. A vitézi telkén gazdálkodó hős nagyon fiatalon, mindössze 33 éves korában, 1926-ban hunyt el balesetben. Egy elakadt szekér kiemelésekor májrepedést kapott, életét nem sikerült megmenteni. A dobozi temetőben nyugszik.

13 komment

Címkék: kitüntetés rohamosok Kókay László császári és királyi szegedi 46. gyalogezred Mráz Pál

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr715226724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KajonÁrpád 2019.10.16. 20:35:31

Azért ez is milyen már, végigharcolja a háborút részben kiemelkedően veszélyes beosztásokban és erre a békeidőben egy banális balesetben hal meg :( Tisztára mint Poppr Emil a 83-asoktól, aki Mária Terézia-rendet kapott meg Aranysarkanytús vitéz volt meg minden, erre a háború után egy autóbalesetben veszti életet...

György Somosi 2019.10.17. 09:23:51

@KajonÁrpád: Ugyanerre gondoltam, amikor hallottam a történetet.

Sigismundus · https://csakugyirkalok.blogspot.com/ 2019.10.17. 17:25:42

Engem az a névmagyarosítás/elhagyás zavar. Végigharcolta a háborút, kitüntették a fronton sokszor, de Mráz Pálként nem lehetett volna vitéz, csak Dériként.

fofilozofus · http://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/ 2019.10.17. 20:08:06

@KajonÁrpád: Szerintem nem volt véletlen a hősiessége és a balesete sem: összeföggtek. Azért volt hős, mert magát nem féltve segített másoknak, végrehajtotta a parancsot. És a balesetnél is valószínűleg többet vállalt magára, mint amit megengedhetett. Ismerek ilyen embereket, jó a közelükben lenni.

dr650 2019.10.19. 18:17:40

Köszönöm az írást, örömmel olvastam még a megjelenése napján. Mivel a hős katona a történet szerint a dobozi temetőben nyugszik, már akkor elhatároztam, ha időm engedi, megpróbálom a sírt felkeresni. Előzetesen próbáltam információt szerezni a temetőről, egyáltalán hány temető van Dobozon, illetve van-e valamilyen temetői nyilvántartás, ami megkönnyíti a dolgomat. Hívtam volna a katolikus templomot, de a tudakozóban kapott szám már nem élt. Felhívtam a református egyházat, ahol a pap azt valószínűsítette, nem fogom megtalálni a sírt, mert nyilvántartás nincs, és a temetése idején fa kereszteket használtak, amik mára elkorhadtak, sőt, 2 alkalommal tűz is pusztított a temetőben.
Ma, szombaton olyan szép idő volt, gondoltam elmotorozok a temetőhöz, összekötöm a kellemest a hasznossal. Teljesen vaktában kezdtem keresgélni, és láss csodát, kb. fél óra után megtaláltam Déri Pál sírját a helyiek által csak "tanácsinak" nevezett részen, ami a város fennhatósága alá esik, nem egyházi temető. A születési és elhalálozási dátumok stimmelnek, nem férhet kétség hozzá, Ő az. Amíg előzetesen tájékozódtam Dobozon, annyira ritka név a Déri, valószínűleg mind a leszármazottai.
Készítettem egy albumot amibe feltöltöttem a sírról készült képeket. A sír jó állapotú, gondozott, a felirat szerint unokái is őrzik emlékét.
Link a fényképalbumhoz: photos.google.com/album/AF1QipOztm37mvf0VHozuT5JgoVvAHSOVZS4Yk4SC3k

Kérem az utána következő képeket is figyelmesen nézzék meg, én még ilyennel nem találkoztam egyetlen temetőben sem: A helyiek elmondása szerint a református pap műve az amit máshol sírrongálásnak neveznek. Halottak napja környékén ugyan kihelyez egy sárga vagy piros papírlapra írt figyelmeztetést, miszerint a sírhely időbeli megváltása lejárt. Amennyiben erre a hozzátartozók nem reagálnak, a pap ezeket a síremlékeket egyszerűen ledönti, összetöri. Az egyik képen a ledöntött síremlék ráadásul egy ép, jó állapotú, hozzátartozók által látogatott sírnak van nekidöntve, tehát senkit és semmit nem tisztel. A helyiek tehetetlenek a pappal szemben, feljelentést tettek a rendőrségen, de semmi eredménye nem lett.
Találkozott már valaki hasonló aljas megoldással? Mit lehet tenni ellene?
Mondhatnám hogy egyik szemem sír, a másik nevet, de inkább mindkettő sír...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2019.10.19. 20:05:14

@dr650: Köszönjük a beszámolót, a link valamiért nekem nem nyílt meg.

dr650 2019.10.19. 20:27:43

Tisztelt Tamás!
Akkor sajnos nem tudom miként oszthatnám meg itt a képeimet, de a Facebook oldalukra néhányat feltöltöttem.

György Somosi 2019.10.20. 12:06:59

@dr650: Köszönöm szépen a sírról készült képeket.

A lelkész eljárását az egyházmegye vezetésének lehetne jelezni.

dr650 2019.10.20. 12:43:47

@György Somosi: Igazán nincs mit köszönnie. Ha itt van a közelemben, és érdekel a történet, ez a minimum, hogy a sírt felkeresem. Arra számítottam, lesz mit rendbe tenni, már ha megtalálom egyáltalán. Kellemes meglepetésként ért, hogy rendszeresen látogatott és gondozott a síremlék, bár a Vitéz feliratot hiányolom. A leszármazottak mennyire ismerik a nagyapa, dédapa történetét? Jó volna tudni.
Utánakérdeztem egy-két helybeli ismerősnél a lelkész "tevékenységének". Azt mondják, arra hivatkozik, hogy a veszélyes síremlékeket dönti le, de ez nem igaz, mert voltak közöttük teljesen biztonságosak is, jól odaragasztva.
Talán ebbe kapaszkodva lehet az egyházmegye vezetésénél kérdőre vonni.

György Somosi 2019.10.22. 11:28:24

@dr650: A család tartja rendben a sírt.
Voltak információik a katonai szolgálatáról, de a kitüntetések hátteréről nem tudtak.

dr650 2019.10.22. 11:46:51

Tegnap sikerült felvenni a kapcsolatot az egyik dédunokával, mondta hogy olvasta az Ön által átküldött linken a cikket, és örül a család az új információknak.

György Somosi 2019.10.22. 14:13:33

@dr650: Ő volt az egyik informátor és ő küldte a képeket.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása