László József emlékirata az akmolinszki hadifogságból – 26.
Visszaemlékezésünk utolsó fejezetében a tisztiszolgák mindennapjait ismerhetjük meg. A 80 tisztre jutó 20 szolgának számtalan feladatot kellett ellátnia, így a munkát megosztották egymás között. Betekintést kapunk az őrség személyzetébe is, a naplót végül a fogoly tisztek névsora zárja le, amelyben László József akkurátusan rögzítette minden társának illetőségét és civil foglalkozását is.
VI. A FOGDAI SZEMÉLYZET
1. Szolgáink
Azokról a szerencsétlen szerencsés ördögökről is meg kell emlékeznem, akik fogságunk ideje alatt dicséretreméltóan kiszolgálnak bennünket. Szerencséseknek annyiban nevezhetem őket, mert mellettünk mégiscsak könnyebben, s talán kényelmesebben tölthetik el a kellemetlen fogságot, mint a többi fogoly bakák, kik valahol tömegesen istállókban vannak elszállásolva, és különféle nehéz és piszkos munkák végzésére használják fel őket. Mint hallom, a tömeges együttlét megérleli köztük a tífusz bacilusait, s egy helyen 4000 legény közül állítólag 1000 tífuszt kapott, melyben nagyon sokan meghaltak.
A lazarettben élő 80 tisztnek összesen 20 szolgája van. Ezek munkakörük szerint a következőképpen oszlanak meg: négy állandóan a konyhán van; kettő mint szakács, kettő mint kukta. Egy mint suszter állandóan műhelyében foglalatoskodik, foltozza a romlásnak indult magyar gyártmányú bakancsokat, vadászcipőket és bőrkamáslikat. Ha valakinek szükséges, fabrikál új cipőket is. A lábtyűművészeten kívül az ő reszortjába tartozik az ivóvíz beszerezése, s végül ő a kipiátok nagymestere. E kettőről ő tartozik gondoskodni, télen neki kell legkorábban felkelnie és az üst alá gyújtani, hogy a felkelő tisztek meleg teavizet kaphassanak.
Két erős markos legény képezi a lazarett vízvezetékét; ezek szállítják dorongra akasztott nehéz hordókban a mosdóvizet az Isimről; ugyancsak ők tüntetik el a szennyvizet a mosdó alul, s végül erős, megfeszítő munkájuk elismeréséül megengedte nekik a vezetőség, hogy a klozetokat minden nap díjmentesen kisöpörhessék, s hetenként egyszer-kétszer felsúrolhassák.
Ezek szerint 13 ember marad csak a szorosabb értelemben vett szolgai munkakör betöltésére, vagyis minden hat tisztre jut egy szolga. Mi 12-en vagyunk szobánkban, s két szolgánk van. Megérkezésünkkor iparkodtunk, hogy Beke hozzánk kerüljön, mert az úton jó fiúnak ismertük meg. Ez örömünkre sikerül is. Féltünk, hogy a többségben lévő cseh szolgákból kapunk egyet. Szerencsére ezeket a tunya és illetlen cseheket tisztjeikkel együtt a cár, mint az orosz nép közeli rokonait elszállította egy jobb és kellemesebb fogolyállomásra.
Szolgáink tevékenysége a következőkben nyilvánul: reggel kitisztogatják cipőinket (ruhát itt nem szoktak tisztogatni), aztán a teázóknak kipiátokat, a tejelőknek tejet hoznak. Reggelizés után elmossák az edényeket, aztán rendetlenséget csinálnak az egyes üzletekben és ágyakon; kiviszik terítőinket friss levegőt szívni és kisöpörnek, szombaton pedig felsúrolnak. 11 óra felé kifaszolják az őrségtől a napi tüzelőanyagot, melyet összeaprítanak, és begyújtanak a kályhába. Délben felszolgálnak, majd elmosogatnak, s délutánjuk legtöbbször szabad, s ilyenkor cigarettát töltenek, teve-tollat [?] fosztanak vagy beszélgetnek. Este vacsoránál ismét felszolgálnak, és utána mosogatnak.
Fizetést az orosz kormánytól nem kapnak, mi adunk nekik annyit, hogy havonként egy-egy ember három rubelt kap. Kivételt képeznek a szakácsok, kik a közül a főszakácsnak havi 10 rubel, a három alszakácsnak pedig havi öt rubel a fizetése. A főszakács fizetésén kívül horribilis mellékjövedelemre is szert tesz a reggeli sütemények, a tej és tojás elárusításával, a saját rizikójára csinált és eladott almás rétesekkel; azon kívül vesz olcsón disznókat a közeli falvakból bejött muszkáktól és németektől, és ezeket a menázsinak piaci áron adja át. Hetenként 2-3 disznót is leöletünk, ha tehát csak 3-4 rubelt is keres egy-egy disznón, szabadulásunkig szép kis vagyont gyűjthet magának.
„Vajon mennyi jut belőle egy emberre?” – Hoffer András felvétele
(Forrás: Hadifogoly magyarok története II.)
Az orosz kormány csak enni ad szolgáinknak, de aligha híznak meg a szibériai kincstári koszton, melyben abszolúte semmi változatosság nincs: egyforma az a hét minden napján, mint Bálám szamarának kórója. Ebédre kapnak húslevest egy darab hússal és köleskását faggyúval. A leves minden, csak húsleves nem, a kása savanyú és dohos. A vacsorájuk ismét ugyanolyan rossz: levest kapnak, mint délben, csak a hús kisebb a délinél, mert mint tudjuk, este keveset kell enni. Ez így megy minden nap kivétel nélkül. Már azt mondják szegény ördögök, hogy inkább fát vágnak, mint ebédet esznek. Szerencséjük, hogy a tisztek asztalán mindig marad egy kis fehér bulki és jobb étel, ami a kényes tiszt uraknak nem nyerte meg tetszését.
Reggelihez tea-konzervet és fehér cukrot faszolnak az orosz kormánytól; cukorból annyit kapnak, hogy arányos beosztás mellett minden napra három kocka jut.
Hogy az Isten szibériai hidegje meg ne egye őket, az orosz kincstár rövid báránybekecseket osztott ki közöttük, melyek a cserzéstől annyira illatosak, hogy mérföldről megérzik őket az európai orrok. Nemigen hordják őket, inkább csak éjjeli takaróul használják. (Ilyen bűzös kabátokat kaptak a kadett urak is.) Azonkívül adott nekik az orosz jó meleg halinacsizmákat, ezeket mindannyian szívesen hordják, még a kadett urak is.
A fát a szolgák részére és szobáink fűtésére ingyen, a tiszti menázsi részére pedig pénzért adja az orosz kincstár. A favágást a szolgák megosztják egymás között, s pedig: a kipiátok forralásához a suszter, a kenyérsütéshez (a szolgák saját sütésű kenyeret esznek) a vízhordók, a tiszti konyha részére a szakácsok, az egyes lakószobák fűtéséhez pedig az illető szolgák aprítják a nagyobb és vastagabb fahasábokat.
Szolgáink viselkedésével általában meg vagyunk elégedve, bár az közel sem olyan tiszteletteljes, mint otthon békében szokott lenni. Ennek részben az az oka, hogy Mozsnyo és a guvernátor szigorúan megbüntették egyik kollégánkat, ki szolgájával kiabálni merészelt. Valamennyi között kirívóan nagy betyár Ehm kapitány volt szolgája, a tót származású Gurics, ki tót létére meg tudja magát értetni az oroszokkal, s már nem egy orosz katonát gyomrozott meg, amiért természetesen már a gyurmó lakója is volt.
A szolgák körül üres óráikban egy német gyorsírást, a másik írni és olvasni tanul. A két öreg nebulónak Utas bajtársunk a tanára.
Tudvalevőleg, a húsvétot kivéve ünnepeink nem esnek össze az oroszok ünnepeivel, s így történt meg az eset, hogy a karácsony és újév szent ünnepén szolgáinknak fát kellett hordaniok. Nagyon elkeseredtek, hogy az orosz ilyen nehéz szolgai munkával megszentségteleníti a nagy napokat, s azt mondják, hogy mindent megbocsátanak a muszkáknak, még az elfogatást is, de a karácsony és újév megbecstelenítését sohasem.
2. Az őrség
Az orosz katonák, kik bennünket Petropavlovszkból ide kísértek, pár napi pihenő után visszamentek Petropavlovszkba, s a mi őrizetünket az itteni katonai helyőrség vette át. Mozsnyo rendelete szerint állandóan itt lakik és tartózkodik egy gefreiter (Petykó) és egy közkatona (fafejű, vagy másképp Alexander). Azonkívül naponként három közkatona van itt, akiket mindig délben váltanak fel, s akik közül egy állandóan künn posztol az udvar bejárójánál. Állítólag nem arra vigyáz, hogy meg ne szökjünk, hanem arra, hogy esetleg a lakosság meg ne támadjon bennünket, fel ne gyújtsa a lazarettet. A téli nagy hidegekben és óriási szelekben nem irigylendő az őrök sorsa, de nagy prémes bundájukban és az óriási halinacsizmában nem igen sokat szenvednek a hidegtől.
A konvojokat, kik a városba és fürdőbe kísérnek bennünket, az őrökön kívül kapjuk. Ezek között akad néhány buta paraszt, aki elég goromba a tisztekhez, és szigorúan tartják magukat Mozsnyo utasításához, viszont meg vannak olyanok is, akik jó szívvel vannak irántunk, s mindenhova, akár privát házakba is bevezetnek bennünket.
Petykó, a kisded őrség parancsnoka elég kellemes és jó modorú fiú; egy kis intelligencia is szorult bele, s igazán alkalmas hivatásának betöltésére. Illedelmesen, tisztekhez méltóan tudja Mozsnyo buta rendeleteit tudomásunkra hozni, és sokszor szemet huny, ha olyasmit csinálunk, amit nem volna szabad.
A fafejű azonban nagy betyár; lapos feje, mely nyak nélkül ül vállai között, mélyen ülő, apró szemei, sunyi nézése maga a megtestesült kópéság és ravaszság jelképe. Borravaló ellenében mindenre képes. Már annyit nyelvünkből is megtanult, hogy cifra magyar káromkodásokba önti ki-kitörő haragját.
Vége a második kötetnek.
Vasárnap délután – Hoffer András felvétele
(Forrás: Hadifogoly magyarok története II.)
Fogolytársaim névsora
Tolmácsszoba
1. Dr. Haimann Hugó keresk. isk. tanár, Budapest
2. Dr. Lederer Gyula ügyvéd, Sopron
3. Németh István v. megyei aljegyző, Sopron
4. Dr. Szabó István ügyvéd, Szombathely
5. Vágó Emánuel bankkönyvelő, Budapest
Öreg honvéd szoba
1. Altdorfer István gazd. felügyelő, Lakkenpak
2. Balázs Lajos tanár, Felsőlövő
3. Dr. Huszthy Mihály kir. táblai tanácsjegyző, Győr
4. Markly István intéző, Deáki, Pozsony m.
5. Dr. Róka Lajos törv. jegyző, Győr
6. Takáts Elemér szolgabíró, Szombathely
Honvéd szoba
1. Arndt Gyula, Hoffer és Schrank könyvelője, Bpest.
2. Falusi József tanító, Ják, Vas megye
3. Forszter György, Schlick Nicholson főmérnöke, Bpest.
4. Dr. Gyuk István ügyvéd, Szombathely
5. Kálmán Viktor erdőmester, Lakonpak, Sopron m.
6. Karap Béla háromszögelő kat. mérnök, Debrecen
7. Langer Aladár, Unio film váll. üzletvezető, Bpest.
8. Dr. Lorberer Géza, Kassa-Oderb. v. ügyészség, Bpest.
9. Petters Ferdinánd mérnök, Siemen Schuckert, Bécs
10. Róth Gyula, Schöller-birtok intézője, Boldogasszonyfa
11. Linger Hubert erdész, Mährisch-Weiskirchen
12. Tomasz Sándor magy. jel. hitelbank, Budapest
13. Tihanyi Rezső egyházmegyei titkár, Szombathely
Orvos szoba
1. Dr. Göttersdorfer Sebestyén fogorvos, Bécs
2. Dr. Knotek István tvszki. jegyző, Nyitra
3. Prszkavec Vencel elektrotechnikus, Pozsony
4. Steiner Brúnó hidép. mérnök, Bécs
5. Wenzel Lajos tanító, Lütniz
Germán szoba
1. Gincel Szeverén Jurist, Reichenberg, Böhmen
2. Chudacsek Lajos szaktanító, Eichicht bei Reichenb.
3. Starck Károly tanító, Schrems, Nied. Öst.
4. Spacsek Ottó masch. bau Ingenieur, Brünn
5. Valek Frigyes Jurist, Brünn
Kadett szoba
1. Baksa Gyula városi árv. széki számvevő, Bpest.
2. Bauer Dezső cukorgyári vegy. mérnök, Selyp
3. Bereczky Lóránt, Léhne tornatanára, Sopron
4. Horváth Pál máv. üzlv. hivatalnok, Szeged
5. Hört Hugó 83-as hadnagy, Komárom
6. Markovits Iván bankigazgató, Vágújhely
7. Nuzny István adóhiv. számvevő, Déva
8. Mrázek Károly gazdász, Schwechat Dréherék
9. Reif Ferenc 32-es Landw. főhadnagy, Neusandic
10. Dr. Somogyi Sándor ügyvédjelölt, Debrecen
11. Schadlbauer Adolf 19-es hadnagy, Győr
12. Dr. Schönwald Lajos dramaturg, München-Bécs
13. Zang József magánhivatalnok, Bécs
Főhadnagyszoba
1. Abend József Ingenieur, Wien
2. Beran Leo Priv. Beamter, Wien
3. Isak Eduard Kaufmann, Przemysl
4. Rosti Jakab vaskereskedő, Budapest
5. Straus Richard Jurist, Graz
6. Tamás Antal pt. főtiszt, Budapest, nyug. pu.
7. Wenzel Károly Professor, Feldkirch
Kopek szoba
1. Beckert Károly Fabriks Beamter, Letovitz, Mähr.
2. Fischkus Lipót bizt. társ. könyv., Innsbruck
3. Geyer Lipót 32-es Landw. hadnagy, Neusandic
4. Gröger Richard, Ignatz Payerl Bureauchef, Wien
5. Dr. Herzler Hugó Kompass Vers. Ges. Wien
6. Jelušić Anselm Dorfrichter, Wien Florisdorf
7. Dr. Lindt Ernő Advokat, Wien
8. Makovicska József, Schüller, Wien
9. Dr. Müller Károly, Advokat, Prag
10. Schönthal Siegfried Zuk. fabr. Dir., Neutitsen
11. Schrödl Richard, Beamter der Grazer Gem. Sparkassa
12. Seidl Rudolf Ingenieur, Dawle bei Prag
13. Weil Emil, Böhmische Eskomtbank, Prag
14. Vetlényi Zoltán újságíró, Sopron
Magyar szoba
1. Gaszner József gazdatiszt
2. Hampl Alajos Ingenieur, Klein Jestřeby, Mähren
3. Dr. Hoffer András gimn. tanár, Székelyudvarhely
4. Hangos Aladár tem. vállalkozó, Győr
5. Kern Gyula 19-es hadnagy, Győr
6. Kuthi Ernő gazdatiszt
7. Lendvai Károly községi jegyző, Simonfa
8. Szent-Iványi Gyula festőművész, Selmecbánya
9. Stöberl Ernő 45-ös hadnagy
10. Stiasny Aladár iparrrajzisk. tanár, Budapest
11. Utas László gabonakereskedő, Siófok
12. László József
A visszaemlékezés utolsó két oldala
* * *
Ezen a ponton ér véget a visszaemlékezés ránk maradt része. Sorozatunk elindítása óta tovább kutattunk a szerző, László József után, és sikerült is több fontos új információval gazdagodnunk. Egyrészt fény derült a sokat emlegetett Dudus kilétére: a hölgy neve Weisz Ida, 1888. február 11-én született, és 1908. február 2-án kötöttek házasságot. Az anyakönyvnek köszönhetően végre ismerjük visszaemlékezőnk alapvető életrajzi adatait is: 1883. április havában született, édesapja néhai László József, édesanyja Pecser Rozália. Az ifjú pár Budapesten, a Dob utca 96. szám alatt lakott. Kislányuk, Márta Ida 1909. július 16-án látta meg a napvilágot. Az is kiderült, hogy a családot súlyos tragédia is érte: 1914. július 31-én született második lányuk, Judit még ugyanabban az évben meghalt – azt nem tudjuk, hogy ez a hír mikor és hogyan érte az apát, aki ekkor már fogságban volt.
László József családjára vonatkozó anyakönyvi kivonatok
(Forrás: familysearch.org)
Sajnos László Józsefről azóta sem sikerült fényképet találni. Több mint valószínű azonban, hogy a Hadifogoly magyarok története c. műben közölt felvételeken, amelyeket társa, Hoffer András készített, ő is látható. Mivel egyelőre nem sikerült a nyomára bukkanni az eredeti fényképeknek, amelyeken esetleg szerepelhetnek a nevek, egyelőre csak találgatni lehet. A sajátos humorral megírt, részletes emlékirat élvezetes olvasmány és fontos forrás is egyben. Mindenképpen szem előtt kell tartani azonban, hogy az itt olvasható körülmények – amelyek olykor már-már azt a benyomást keltik, hogy a hadifogság csak egy érdekes kirándulás volt egzotikus tájakra – nem általánosíthatók, még tisztek esetében sem. „Mozsnyo” személyében egy viszonylag emberséges táborparancsnokuk volt, nem mindenkinek volt azonban ekkora szerencséje. És mint maga László József is említi: a legénység helyzete sokkalta rosszabb volt. Az ő esetükben szó sem volt arról, hogy azzal teltek volna napjaik, hogy a városban sétáljanak, olvasgassanak vagy aludjanak. Szélsőséges időjárási körülmények között kellett kemény munkát végezniük, élősködőktől hemzsegő tömegszállásaikon folyamatosan pusztítottak a járványok. Sokuknak így nem adatott meg, hogy visszaemlékezést írhassanak.
Hoffer András felvétele
(Forrás: Hadifogoly magyarok története II.)
Összes rész: László József emlékirata az akmolinszki hadifogságból
