Így neveld a mítoszaidat, avagy Hatos Pál és az ő „elátkozott köztársasága”

2019.01.09. 20:32 :: PollmannFerenc

2018 őszén jelent meg Hatos Pál Az elátkozott köztársaság – Az 1918-as összeomlás és forradalom története című kötete. Amit a szerző véghezvitt ebben a rendkívüli érdeklődést kiváltó munkájában, azt akár mítoszrombolásnak is lehetne nevezni, márpedig ez meglehetősen hálátlan műfaj. Hatos tisztában van vele és le is írja: mítoszok helyébe csak mítoszok léphetnek. De hát mit kezdjen a történész a történelmi mítoszok és a valóság közötti ellentmondásokkal?

Az egyik leggyakrabban emlegetett latin szentencia szerint a könyveknek megvan a maguk sorsa: habent sua fata libelli. Azt már alighanem inkább csak a klasszika filológia művelői tudják, hogy Terentianus Maurus eredeti bölcsessége így hangzott: pro captu lectoris habent sua fata libelli. Vagyis a derék grammatikus nem azt akarta mondani, hogy a könyveknek megvan az utóélete – ami nyilvánvalóan evidens –, hanem hogy ez az utóélet vagy éppenséggel „sors” tőlünk, olvasóktól, pontosabban a mi értelmünktől függ. Azaz nem a vakvéletlen alakítja egy-egy könyv későbbi sorsát, hanem hogy kik olvassák és hogy hogyan. Hatos Pál könyvének az eddigi ismertetések és kommentárok alapján egyelőre jó sors jutott, amennyiben gyakorlatilag kizárólag pozitív kritikákat kapott. Ebből arra lehet következtetni, hogy főleg értelmes és jószándékú emberek vették a kezükbe, ráadásul az eladási statisztikák szerint meglehetősen nagy számban: példának okáért a Bookline legfrissebb, összesített sikerlistáján az élmezőnyben tanyázik. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy Hatos sikerkönyvet írt, ráadásul egy olyan korszakról, amelynek megítélése meglehetősen problematikus. Könnyen megtörténhetett volna, hogy a végén kiderül: valóságos darázsfészekbe nyúlt, mikor Károlyi Mihálynak az őszirózsás forradalom nyomán létrejött rendszerét választotta könyve témájául.

Az elátkozott köztársaság

Amit véghezvitt ebben a rendkívüli érdeklődést kiváltó munkájában, azt akár mítoszrombolásnak is lehetne nevezni, márpedig ez meglehetősen hálátlan műfaj. Hatos tisztában van vele és le is írja: mítoszok helyébe csak mítoszok léphetnek. De hát mit kezdjen a történész a történelmi mítoszok és a valóság közötti diszkrepanciával? Hiszen már az első éves történészhallgatók szembesülnek az alapvető felismeréssel, hogy „minden másképp volt”… A mítoszok fogyasztóközönsége általában nagyon is ragaszkodik a jól megszokott mitológiai elemekhez; ha megfosztják tőle, esetenként hevesen reagál (gondoljunk csak Szekfű Gyula esetére A száműzött Rákóczi kapcsán). Hatos Pál szándéka szerint nem akarja olyan áron lerombolni az 1918-19-cel kapcsolatos mítoszainkat, hogy újabbakat állít a helyükbe: igazi történészként ezt nyilván nem is vállalhatná fel. Ám igazságot sem akar tenni, azaz valójában megcáfolni sem akarja a mítoszok valótlanságait: „Igazságtevés helyett tehát arra törekszem, hogy a kortárs források zavarba ejtően sokrétű és sokszor ellentmondásos leírásait szembesítve kísérjem végig az őszirózsás forradalom egyre anarchikusabb történetét egészen az 1919. március 21-i kommunista hatalomátvételig.” Vagyis a források beszéltetésével végül is az olvasóra hárítja a felelősségét annak, ha azok a fránya mítoszok mégis csak lerombolódnak a befogadó elméjében. Az általa választott történeti feldolgozásnak az alapja az a François Furet-től vett gondolat, hogy „minél nagyobb jelentősége van egy múltbeli eseménynek, annál hajlamosabbak vagyunk okai helyett a következményei felől értelmezni.” Vagyis a történész, aki egyébként „fordított próféta”, a következmények ismeretében vizsgálja az adott történelmi eseményhez vezető folyamatokat, miáltal természetesen mindvégig a következmények befolyása alatt áll – hacsak nem törekszik rá tudatosan, hogy ezt elkerülje. Ám még ebben az esetben sem lehet képes abszolúte sine ira et studio tekinteni vizsgálata tárgyára. Mint az 1/x függvény hiperbolája: csupán közelítheti az x (vagy az y) tengelyt, azt el sosem érheti. Furet tetszetős gondolata lényegében a jó történész és a rossz történész megkülönböztetésére szolgáló kritériumot hordoz magában: az előbbi erősen küzd azért, hogy a történelmi következmények ismerete ne homályosítsa el a látását, az utóbbi meg nem olyan nagyon erősen…

Egyik kritikusa, Peragovics Ferenc, történetírói impresszionizmusnak nevezi Hatosnak azt a módszerét, hogy olvasóit valósággal elárasztja korabeli forrásokból vett idézetekkel, melyek a megszokott, akadémikus feldolgozásoknál jóval színesebben és sokrétűbben ábrázolják 1918 őszének és a rákövetkező szűk fél évnek a történéseit Magyarországon. Gyanítom, hogy az olvasók nagyra értékelik ezt a „színorgiát”, mely alkalmasnak látszik részint az események kaotikusságának és bonyolultságáénak plasztikus érzékeltetésére, részint a korabeli szereplők deheroizálására és de-démonizálására egyaránt. Nagy adag empátiát vélek felfedezni Hatos történetírásában, és azt is gondolom, hogy ebben osztozom az olvasók többségével. Ha a történész megfelelő empátiával közelít szereplőihez, az sok esetben már önmagában elegendő ahhoz, hogy a mitikus hősöket illetve antihősöket valóságos hús-vér emberekként ábrázolja.

Az elátkozott köztársaság

Kudarcos történelmi korszakok idején főleg bűnbakok iránt van nagy kereslet: 1918-19 Magyarországa is bővelkedik ilyenekben. Hatos könyvében az említett empátia arra jó, hogy a korszak bűnbakjai: Károlyi, Linder és társai, tisztességes megítélést kapjanak. A szerző nem mentegetni akarja őket, de elég egyértelműen kifejezésre juttatja helytelenítő véleményét a bűnbakképzéssel kapcsolatban. Ennek a fényében kell értékelni azt az eddig feltűnően pozitív visszhangot, amit „Az elátkozott köztársaság” mindeddig a kritikusok körében kapott. Hiszen alig néhány nappal a könyv megjelenése előtt találhatott az olvasó a Mandinerben szenvedélyes kirohanást Károlyiék ősbűnéről. Hogyan kell jó és sikeres, történelmi témájú könyvet írni? Nos, aki a receptre kíváncsi, forduljon bizalommal Hatos Pálhoz. Neki tudnia kell…

Végezetül még egy megjegyzés ahhoz, hogy mennyire jó ez a kötet. Annyira, hogy az olvasó még azt is hajlamos megbocsájtani, hogy a kiadó – talán időhiány miatt – lespórolta az irodalomjegyzéket, le a rövidítésjegyzéket (miáltal a tájékozatlan olvasó esetleg nem fogja tudni, hogy mi is az a BFL...), ráadásul és mindennek a tetejébe végjegyzetekkel (méghozzá fejezetenként újrakezdődően megszámozva!) keserítette az életét. Sőt talán még azt is megbocsájtja, hogy se térképvázlat, se fotó nem került a kötetbe... Hát... Ennyire jó lett Hatos Pál könyve!

24 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr5814551322

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2019.01.09. 20:59:51

Bevallom, hogy én azok közé tartozom, akit lenyűgözött ez a "színorgia". Egy általam kevésbé kedvelt korszakról egy olyan könyv, amit az ember nehezen tud letenni.

Az oda- és visszalapozgatás ugyan engem is zavart, de a sok-sok színes történet, amit kiváló stílusban kötött össze a szerző jócskán kárpótolt.

Jó lenne a korszak folytatását is hasonló feldolgozásban olvasni! Remélem, már dolgozik rajta a szerző! :)

PollmannFerenc 2019.01.09. 21:05:10

@PintérTamás: Csatlakozom a véleményedhez és a kívánságodhoz is!

MTi 2019.01.09. 21:54:39

Megfilmesíteni!?

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2019.01.09. 22:07:36

@MTi: Nehéz lenne, vagy csak egy-egy kiragadott epizódot lehetne. Ez nem egy regény, hanem sok-sok regény történelemkönyvvé összefűzve. :)

MTi 2019.01.09. 22:21:23

@PintérTamás: majd elolvasom, ha lesz alkalmam.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2019.01.09. 22:23:17

@MTi: Megkerülhetetlen alapmű. Kötelező! :)

PollmannFerenc 2019.01.11. 17:21:51

@MTi: Ez a megfilmesítés azért egy érdekes gondolat... Ha mondjuk sikerülne hozzá feltámasztani Huszárikot...

Hatvanas 2019.01.15. 14:07:33

A "Keressen a paraszt...!" Kik másztak fel a háború "aranyhegyeire"? című fejezet:
"...a Cipőközpont és a Szőrközpont szintén a hiánygazdaság komor valóságáról szóltak, egyúttal hű kordokumentumai annak is , hogy a hivatalnoki bikkfanyelv nyakatekert értetlenségeit nem az európai Unió brüsszeli bürokratái találták fel." (23.l.)
Ez mi?

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2019.01.16. 00:25:33

@Hatvanas: Korszakunkból vett értelmező/összehasonlító példák, magyarázatok. Olvasd csak tovább. Találkozni fogsz majd nagy magyarországos matrica hasonlattal is. :) Ezek nálam is felemás sikert arattak, de az összbenyomásom azért nem változtatták meg.

PollmannFerenc 2019.01.16. 19:23:43

@Hatvanas: Szerintem eléggé egyértelmű...

Hatvanas 2019.01.16. 22:07:57

"A Katonatanácsban eleinte az exhibicionista Csernyák Imre százados dominált (ő légügyi miniszterséget akart - ez akkoriban olyasfajta trendi dolgot jelentett mint manapság a digitalizációs kormánybiztosság.)... 122.
Nekem meg éppen az összbenyomással van bajom, szerintem részleteiben nagyon gazdag, színes de szétszórt, divergens.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2019.01.17. 00:50:34

@Hatvanas: Szerintem elég jó hasonlat! :)

Az én véleményem szerint elég határozott a vonalvezetés, s az oldalleágazások is követhetők. Elég "tömör" a szöveg, hosszú nagy bekezdésekkel. Én jobban tagoltam volna, sokkal több bekezdéssel, akár kisebb alfejezetekkel is. Számomra ettől függetlenül is élvezetes és szórakoztató olvasmány volt. Ebben a stílusban sokkal több kedvelője lenne a történelmi témájú munkáknak...

Hatvanas 2019.01.17. 08:44:44

Nekem nem tetszenek az ilyen és hasonló aktualizáló kiszólások. Nem hiszem, hogy ilyen eszközökkel kell a tudományt szolgálni, ez az újságírás stílusa pl. egyes hírportálokon.
Szerintem a szerző kedvencétől, Ritoók Emmától választott mottóban van a módszer lényege: "...és ha néha úgy tűnik fel mintha pletyka is volna közékeverve, azt hiszem, a pletyka is nagyon jellemző a korra nézve."

PollmannFerenc 2019.01.17. 18:08:16

@Hatvanas: Érteni vélem a kifogásokat... Talán még hajlamos is lennék egyetérteni velük... Ugyanakkor viszont arra is hajlamot érzek, hogy a nagyobb jó (summum bonum) érdekében elnézőbb legyek. A jelek szerint az olvasókhoz megtalálta az utat a könyv, és van rá esély, hogy az üzenete is. Márpedig ez szerintem fontosabb, mint hogy a szerző a zsurnalizmus oltárán (is) bemutatott néhány áldozatot...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2019.01.17. 20:17:51

@Hatvanas: Az ilyen aktualizáló kiszólások általában nekem sem tetszenek, ahogy fentebb is írtam, de nem mindegy ezek stílusa, aránya és tendenciózussága. Szerintem ezek a kötetben még az elfogadható mértéken belül és kiegyensúlyozottan vannak jelen. A szélesebb nagyközönség számára meg kimondottan szórakoztatóak, mint "stíluselemek". Néhol engem is zavart, de a kötet "összélvezeti értékét" számomra nem rontotta le.

A pletyka meg minden korra jellemző, szerintem. :)

Hatvanas 2019.01.17. 23:34:56

Köszönöm a válaszokat, de nem igazán győztetek meg.
Elismerem, hogy a szerző óriási mennyiségű adatot használt fel,és sajátosan groteszk, friss a szemlélete, sodró lendületű a stílusa, tényleg egy jelentős mű, de nem hiszem hogy kötelező olvasmány lehetne. Nagyon tetszik a szinkron szemlélete nekem is, amikor sokszor erdélyi, dunántúli, budapesti stb. példákat állít egymás után, és remek megoldás a kortársak bőkezű idézése.
Úgy érzem mégis, hogy mindent felhígít az irónia, a szatíra, a szarkazmus, ezek pedig esztétikai minőségek nem tudományos erények. A legjobb részei engem néha Mikszáthra emlékeztettek (Mikszáth is egyformán deheroizálta a kiegyezés híveit és ellenfeleit), más részei pedig Karl Kraus "reálszatírájára" (Az emberiség végnapjai) vagy Hasek Svejkjére, de mindegyik mű inkább szépirodalom. Talán ezért idézi Tóth Krisztinát is:"Menj, érj hozzá a részletekhez/vad közelségből nézd meg őket!"(Zenélődoboz)
Igazából nekem ez a könyv nem 1918-19-ről hanem inkább 2018-19-ről a mi ízlésünkről, kiábrándultságunkról, eszménytelenségünkről, tehetetlenségünkről szól, amire egyfajta válasz lehet az irónia mint Mikszáth korában.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2019.01.17. 23:57:56

@Hatvanas: A Mikszáthoz hasonlításnak biztos nagyon örülne a szerző. :)

Persze, hogy 2018-2019-ről is szól, hisz ma, mai tudással, mai szemmel írja meg 1918-1919 történetét. Hála Istennek. Az én ízlésemnek nagyon megfelel. De nem is értem, hogy mit vársz, milyen eszmény szerint kellene írni erről a korszakról? Különböző "eszmény" szerint korábban már megtették...

Szerintem pont azért sikeres a könyv, mert sokan tudnak vele azonosulni. S azzal is, hogy "a szerző nem áll se jobbra, se balra", ahogy maga is fogalmaz, s ehhez tényleg próbál következetesen ragaszkodni.

Hogy ironikus? Igen, az, de emellett nagyon empatikus is, ahogy azt feljebb is olvashattuk Pollmann Ferenc írásában. S ha pedig így tekintjük, akkor az már önirónia is. Arra pedig szerintem nagyon nagy szükségünk van (vagy sokszor sajnos csak lenne) 2019-ben is...

Hatvanas 2019.01.18. 00:26:05

Én nem várok tőle eszményeket (ideálokat), sem eszméket (ideákat) főként nem ideológiát, de engem csak szórakoztat mint egy színházi tragikomédia és ez számomra kevésnek tűnik egy történelemtudományi munkától.
Egyébként a Nagy Háború hősei (pl. József főherceg, a Székely Hadosztály zilahi szereplése 306.) is megkapják a magukét a könyvben.
Szerintetek egyébként hogyan működik a határozott vonalvezetés? Mi a "nagyobb jó"? Mi a mű üzenete?

PollmannFerenc 2019.01.19. 11:24:50

Hogy mi a mű üzenete, azt jó lenne, ha mindenki maga szűrné le. Viszont olvasható benne jónéhány figyelemre méltó gondolat, melyek megfogalmazásait legszívesebben piros-kék postairónnal húznám alá, ha nem sajnálnám összefirkálni a könyvet (és ha még lenne piros-kék postairón...). Itt van pl. ez: "(...)a történelem a legritkább esetben zajlik valami előzetes terv céltudatos megvalósulásaként. Akármennyire is szeretnék ezt utólag így látni, s meg inkább láttatni a szereplők."

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2019.01.19. 13:10:00

@Hatvanas: Nem tudom, hogy akkor mégis mit hiányolsz belőle, vagy mit várnál még tőle, amitől "történelemtudományosabb" lenne? :) Az "üzenet" kidomborítása? Ha komolyabb lenne a stílusa? Szerintem pedig épp ettől a stílustól nagyon élvezetes az egész, s szippantja be az olvasót. S nem csak a laikusokat.

Az meg, hogy néha (nem is túl ritkán!) kritikusan ír a háborús hősökről is, teljesen a koncepcióba illeszkedő, s számomra nincs benne semmi meglepő, s kivetnivaló. Ők is emberek voltak a maguk erényeivel és hibáival. Ha teljes és reális képet akarunk, annak ez is a része.

A határozott vonalvezetésen én a kronologikus rend megtartását, a Károlyi dicsőséges felemelkedésétől a dicstelen bukásáig terjedő, a kommunista államcsínyben végződő út mozzanatainak az aprólékos és következetes bemutatását értettem.

@PollmannFerenc: Egyetértek abban, hogy kinek-kinek magának kell tudnia leszűrnie a tanulságokat. A kötet alapján is egyértelmű, hogy a párhuzamos jelenek megélése is nagyon sokféle, ahogy ennek az utólagos interpretációja még hatványozottabban az.

S itt van valahol Hatvanasnak is igaza, ha például tankönyvként is tekintesz a műre, akkor a diákjaidnak adni kell (vagy legalábbis illik) a könyvről és a korszakról egyfajta "eszenciát" is.

Hatvanas 2019.01.19. 23:55:07

Egyetértek Pollmann Ferenccel, szerintem is az a legnagyobb értéke, hogy a forradalom eddig megbélyegzett és félreértett vezetőit igyekszik esendő, sodródó, botladozó emberként bemutatni, de azért neki is vannak hősei (pl.Garami, Bőhm) és démonai (pl.Pogány, Kunfi).
Kíváncsian várom a korszakkal foglakozó, azt kutató "fordított próféták" véleményét, a többi recenziót, elemzést.

PollmannFerenc 2019.01.20. 18:29:31

@PintérTamás: Nem tekintek tankönyvként a könyvre... Viszont elolvastatnám a diákjaimmal (ha lennének...).

@Hatvanas: Nem csak a forradalom vezetőit, hanem valamennyi szereplőjét igyekszik húsvér emberekként bemutatni. De az én általam a legutóbbi hozzászólásban idézett részlet pont arra utal, hogy értelmetlen mindenféle "mesterterveket", összeesküvéseket keresni a történtek mögött. Hatos szerint az események alakulásában az egymással folytonos kollízióban álló folyamatok a szereplők eredeti szándékaitól eltérő eredményre vezettek, ráadásul a nagypolitikai összefüggések miatt mozgásterük eleve csekély volt.

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Könyvajánló

A hadak útján 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Programajánló

kiállítás

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Utazás

húavéti emlékút