„A rengeteg sok hulla egymást érte…”

2018.11.13. 08:00 :: PintérTamás

Kókay László 1918-as naplója az olasz frontról – 38. rész

1918. október 25–26-án is heves harcok folynak a Monte Solarolón, különösen a Stern Kuppére betört olaszokkal közvetlenül érintkező 4. század területén. A debreceni 39-eseket is állásba rendelik a súlyos veszteségeket szenvedő szegediek megerősítésére. A hősünk sturmosaival szemben álló alpinik kemény ellenfélnek bizonyulnak, akik éjszaka sem félnek támadni…

A baons. hornisztok a II. és III. Baonnál teli tüdőből fújták a „Schiessen”-t. A tüzérségi tüzet kérő rakétákat a köd miatt nem bírták látni tegnap tüzéreink, s épp emiatt adatott ki a rendelet, hogy a tüzérségi tűz kürtjelzéssel kérendő. Felrohantunk a stellungba, hogy készen várjuk a digókat, azonban semmit sem láttunk. Előttünk nem mozogtak. Az előterep gyenge ködben volt, s nem lévén biztos benne, hogy nincsenek-e valahol digók előttünk, lehúzódva néhány darab kézigránátot dobattam állásunk elé. Tudtam, hogy arra, ha lennének elbújva, biztosan jelentkeznének. Nem mozogtak. Tehát (a tegnapi halottakat kivéve) nem volt digó állásunk előterepében. Mégis miért ez az óriási zárótűz? Talán félre akarnak bennünket vezetni a digók? A zárótűz tovább is tartott mögöttes terepünkre, az olaszok azonban nem támadtak. Egyszerre a 6-ik század felől gépfegyverek kezdtek zakatolni.

A köd felszállt előterepünkről. Jól lehetett látni az előterepünkben a Casera Solarolóban gyülekező hatalmas olasz csapattömegeket. Gépfegyvereinknek kitűnő cél volt ez, megszólalt az ezrednek temérdek gépfegyvere, s az olaszok ész nélkül rohantak vissza kavernáikba és árkaikba. A csalóka köd miatt ismét kudarcot vallott szándékuk. Megszólalt nehéztüzérségünk is, s végképpen meghiúsult az olasz támadás. Az olaszok suttyogó tűz alá vették gépfegyvereinket, amiért is (a támadás meghiúsulván, szükség egyelőre gépfegyverekre nem lévén) visszahúzódtak géppuskásaink kavernáikba.

A 4-ik századnál azonban nem nyugodtak a digók, nagy makacssággal támadtak majd egy órán keresztül szakadatlanul. Ismét minden eredmény nélkül. A 12. század, Égető fhdgy. parancsnoksága alatt még az éj folyamán a 7. és 4. századok megerősítésére a Pyramiden Kuppe és a 4. század stellungja közé rendeltetett, úgyhogy ember volt elegendő az olasz támadások visszaverésére, legalábbis egyelőre. A Pyramiden Kuppe és a 4. század stellungja közt kaverna nem lévén, az ágyú és a Stern Kuppéról olasz gépfegyvertüzelés miatt igen nagy volt a fentebb említett századok vesztesége. Pótlásra szükség volt.

Az est beálltával a 39. gy. ezred feljött megerősíteni a 139-es és 46-os ezredeket. A 46. gy. ezred 2, a 139-es 1 Baon. 39-est kapott. Az egyik 39-es baon meg a mai napon (25-én) fel is jött állásunkba, s jó része a 46. I. Baonhoz osztatott be. Az egyik 39-es század a mi (sturmos) kavernánkba jött, míg mi, a sturmosok felmentünk a feldwache kavernába. Itt baj esetén hamarább kéznél voltunk. Baj azonban egyelőre nem volt. Az olaszok a délutáni kísérletezés óta csendben voltak.


A terület vázlata a cs. és kir. debreceni 39. gyalogezred háborús emlékalbumában
A terület vázlata a cs. és kir. debreceni 39. gyalogezred háborús emlékalbumában (Lépes Győző – Mátéfy Artur: A cs. és kir. báró Hötzendorfi Konrád Ferenc tábornagy debreceni 39. gyalogezred világháború története. 1914–1918. Debrecen, 1939., 368. oldal)

Estefelé lementem a komp. kmdóhoz. Sztenta tudomásomra adta hogy, az 1., 4., 7. és 12. századokból egy Gruppét képeztek a legidősebb főhadnagy Oblt. Szűcs vezetése alatt, s mi most Szűcs fhdgy-nak vagyunk alárendelve. Szűcs jó kedélyű, kedves fiú volt, de a háború folyamán a trénnél szolgált, s csak a Montello ütközet után helyezték ezredünkhöz, s épp emiatt csak ez az első offenzíva, melyben részt vesz. Csudáltam is emiatt Zeisset, hogy jelenleg a rangidősség és nem a harctéri tudás szerint határozott a Gruppe parancsnoka kinevezésében. Égető fhdgy, vagy pláne a bátor Szabó főhadnagy sokkal jobban megfelelt volna. No, de ezt hagyjuk! Kérdezősködtem, hogy mi lesz a Stern Kuppe elleni ellentámadással. Sztenta nem tudta megmondani, mikor csinálják, s így továbbra is ebben a bizonytalan helyzetben maradtunk, minden percben frontunk felgöngyölítését várhatva bal felől a Stern Kuppe felől, ha az ottani fáradtságtól és éhségtől elgyötört 46-os századok engedni volnának kénytelenek a folytonos olasz támadásnak. Az éj csendesebben telt el, mint a tegnapi, az utak hírül sem állottak oly heves ágyútűz alatt, mint az elmúlt éjjelen.

Másnap, [1918. október] 26-án reggel a várt olasz támadás elmaradt. Ellenben de. ¼ 10-kor megmozdultak a digók. Támadásuk nem bírt kifejlődni; az „alarm” avisóra helyünkön voltunk, s pár gránátot dobva stellungunk elé elegendő volt a digók visszaverésére. A 4. századnál azonban erős ellenséges támadások voltak. Tüzérségünk ekkor lőtte ebben az offenzívában első ízben a Stern Kuppét, még pedig elég jó eredménnyel, volt azonban egy néhány rövid lövés is, azonban a 4. századtól lőtt zöld rakéta szignálásra ismét hosszabbra vette tüzérségünk tüzét. Volt azonban egy gazember kis hegyiágyús üteg, mely állandóan komp. komandónk (1. Komp.) alá lőtt, sőt a kúthoz, az útra a kút tájékán és a Reg. Hilfsplatzhoz is mentek lövései. Nyilván valami cseh batri lehetett, mert nem akart elhallgatni a számtalan zöld rakétára sem, melyet kilőttünk. A batri a Monte Prassolán oldalából, a Stizzone medre fölött emelkedő meredek sziklafalról lőtt, a villanást jól lehetett látni. Végre is a villanás és a hang közti időből megállapítottam, hogy az illető üteg 2400 méterre van tőlünk, fegyverünk legmagasabb aufsatza szerint tüzelni kezdtünk a batri állására, s vagy 30 puskalövést leadtunk. Ez csak inkább viccnek volt minősíthető, s gondolom lövéseink hatása nulla volt (s nem is hiszem, hogy lövéseink miatt, hanem inkább talán a Brig. kommandó telefonparancsára), de az tény, hogy a haszontalan kis batri elhallgatott, s többet rövidet nem is lőtt az offenzíva alatt. Sok kárt nem csinált a kis hegyi üteg, ellenben az ezredünkhöz erősítésre érkező 2 harminckilences századot, melyeket az úton fogott el, sikerült neki úgy szétugrasztania, hogy csak este bírták összeszedni őket. Ezek a századok még tegnap Baonunkhoz beosztott 39-es századok voltak. A másik 39-es Baon visszament a Fontana Seccára, ellentámadást csinálandó a Stern Kuppéra.

Úgy hírlett, hogy az ellentámadást az éj folyamán végre fogják hajtani csapataink. Tovább már nem lehetett várni. Az olaszok már 3. napja voltak a Stern Kuppén, s továbbra is berendezkedni hagyni őket nem lehetett. A frontunk bal oldalát állandóan támadták a digók a Stern Kuppéról, s a 4. század volt abschnittjában már nekünk is temérdek sok emberünk pusztult el. Örömmel vettük tehát tudomásul, hogy végre valahára megindul az ellentámadás. A sikerben tudj’ Isten miért, senki sem kételkedett. Az olasz tüzérség a mai napon (bár meglehetős tiszta idő volt) nem fejtett ki túl élénk tevékenységet. Tüzérségünk ellenben élénken tüzelt a Stern Kuppéra, a legnehezebb gránátokkal is.

D.u. 3 óra lehetett, mikor ismét alármot avizáltak. Kirohantunk a kavernából, s akkor már mindenfelől élénken lőtték a vörös rakétát és szóltak a kürtök. Előttünk, s a II. és III. Baonok előtt csend volt. Alighogy elfoglaltuk a kijelölt pozíciónkat, gépfegyverrel kezdtek a digók ránk lőni a Casera Solarolo előállásaiból, melyet rögtön suttyogózás követett. Nálunk tehát nem akartak támadni a digók. Rögtön vissza is mentünk kavernánkba, bosszankodva a vaklárma miatt.

A 4. századnál azonban – honnan avizálás jött – baj volt. Az olaszok hatalmas erővel támadtak. ¾ 4 volt, s a kézigránát-puffogás és fegyverlövöldözés még mindig hangzott. ¾ 4-kor az 1/46 Komp kmdóhoz hívattak. Kusza, kapkodó vonásokkal írt parancsot mutatott Sztenta fhdgy nekem. Szűcs fhdgy. írta. Tartalma volt, hogy 2 Sturm patrult azonnal küldjek a 4. századhoz teljes felszereléssel, a digók nagy erővel támadnak, muníció fogytán van, s Oblt. Szabó elesett! Az egész parancs lesújtó hatással volt ránk. Nem számítva szegény Szabó halálát, az volt ránk legrosszabb hatással, hogy 2 Sturm patrult ki kell adnom kezeim közül, s ha a digó betörne a Solarolóra ismét, nagyon nehezen tudnánk kiverni. Sztenta fhdgy nagyon meg volt ijedve emiatt. Engem főleg embereim sorsa bántott. No, de a parancsot teljesíteni kellett (pláne írásbeli parancsot), s Zugsf. Hódi és Korp. Dakó embereit, összesen 14-et a Komp. kmdó kavernához rendeltem. (A feldwache kavernában még 10 Sturmosom maradt a 2 flammossal együtt.)

Elhatároztam, hogy magam is lemegyek a 4. századhoz megtudni, mi a baj, és ha lehet, sturmosaim visszahozom magammal az épp oly fontos pont, az 1672-ös kóté védelmére. Bár (személyemet) Sztenta lebeszélni igyekezett a veszélyes útról, elindultunk. 4 óra lehetett. Az olaszok úgy látszik már nem támadtak, mert csend volt. Ordonáncommal együtt 16-an voltunk, s csodálatosan, bár csak tegnap is sok emberünket agyonlőttek a Stern Kuppéról a 4. század és 1. század mögöttes terepét szóró olasz gépfegyverek, mi egyetlen lövést sem kaptunk lefelé való utunkban. A 4. századnál később megtudtam, hogy a Stern Kuppe csúcsáról működő olasz gépfegyverek 30 ½-es volltreffert kaptak, s ezért hagytak békében lemenni bennünket a 4. századhoz. A Stern Kuppe, amint futásunk közben észrevettem, élénk tüzérségi tüzünk alatt állott, sőt az olasz is lőtt egy pár 15-ös gránátot biztatóul emberei közé.

A 4. század unterstandjaira nem lehetett ráismerni. Legtöbb gránáttreffert kapott. Minden szanaszét volt dúlva, gránáttölcsér gránáttölcsért ért. Mikor a minenwerferesek kavernájához értünk (a kis minenwerferek szépen dolgoztak az első század és a 4. század előterepére az egész offenzíva alatt), az emberekkel zsúfolt kaverna szájában Rósz hdgy és Stein zászlós állottak, üdvözöltek, s mikor tovább akartunk szaladni, Stein odakiáltott hozzám: „Nézd, kedves komám, ki fekszik itt.” Jobban megnéztem a kaverna szájában fekvő halottat, s szegény „halberotta” Szabóra ismertem benne. Szürkéskék szemei nyitva voltak, s félrehúzódott, nyitott szájával olyan volt szegény, mintha mosolyogna, halántéka körül kis megaludt vérpatak húzódott arcán lefelé. „Szegény bajtárs” sóhajtottam „neked is talán a 24. órában kellett elesned?”

A pillanatnyi megállás után továbbrohantunk, s baj nélkül értünk a volt 4. Komp. kmdó kétszájú kavernájához. Oblt. Szűcs a kaverna szájában állt. Embereim gyorsan bezavartam a zsúfolt kavernába, én pedig az evvel a kiáltással üdvözlő „Hát te miért jöttél ide?” Szűcs fhdgyhoz fordultam. „Mi az” kérdeztem „talán tévedés volt a parancsban, mely két patrulom iderendelte?” „Az nem volt tévedés” szólt Szűcs, de téged személyesen nem hívattalak, rád az 1672-őn volna szükség.” „Az ám” feleltem „de mit érek én magamban ha nincs emberem.” Ő azt hitte, hogy van vagy 20 emberem még, felelte. Azt mondta továbbá, hogy nem annyira az embereimre volt szüksége, inkább munícióra, ember van itt elég (igen sok 39-es volt a kavernákban) csak kézigránát van kevés, a digó pedig csak attól fél. Tudta, hogy minden sturmosnál 10 drb. Handgránát van, s azért rendelt le két sturmpatrult. A digók most délután oly hevesen támadtak, hogy azt a 20 lépésnyi darabot, melyet a 43-asok 43-asok stellungjából tartottunk kezünkben, fel kellett adnunk, sőt még a 4. század stellungjából is vagy 15 lépést. Szegény Szabó! Te megtartottad 3 napon keresztül, dacolva a rettentő támadásokkal századod stellungját, sőt a 43-asokéból is mentettél meg egy piciny részt, utódaid ellenben (jelenleg még csak 35 lépést) úgy látom, hogy a 43-asok példáját fogják követni.

Csak néhány perce voltam még a kavernában, s láttam, hogy Szűcs egy erélyes parancsot nem képes kiadni, s ész nélkül kapkod fűhöz-fához. Bár 3. napja már ő volt a parancsnok, mégis szegény Szabó volt hősiességével a lelke mindennek (Zeiss Mária Teréziára akarta beadni). Lám, itt van sturmosaim berendelése is a fontosabb helyről, mint jó példa a soha offenzívában nem volt kapkodó trénfőhadnagy kapkodására, ha Szabó élt volna, ő biztosan nem engedte volna azt keresztülvinni. Meg is mondtam Szűcsnek: „Barátom, ha munícióra van szükséged és nem emberre, akkor muníciót rendelj a Baons kmdo útján és ne pedig sturmosokat, akikre ott fent az 1672-ön is szükség van!” Végre megállapodtam vele, hogy mivel az olaszok újabb mozgolódását avizálták) patruljaim egyelőre lent hagyom addig, amíg a Stern Kuppét csapataink vissza nem foglalják; ha pedig ez holnap (27-én) reggel 8 óráig nem történnék meg, embereim visszaengedi hozzám. Ha pedig előbb válnának nélkülözhetővé, előbb is visszaküldi őket. Elbúcsúztam Szűcstől. Szűcs embereim épp ekkor indította fel a stellungba egy ordonánc vezetésével.


Alpinik géppuskával
Alpinik géppuskával (forrás: http://www.archiviostoricodalmolin.com/alpini/)

Én elhatároztam, hogy szintén elkísérem embereim, s megnézem, hogy áll a helyzet. A 4. század stellungja teljesen eltűnt. A stellungot bal felé 4 vagy 5 ember zárta le. Szikladarabok közt lehúzódva figyelték a digókat. Embereim leváltották őket, s lebújtak a sziklák közé. A stellung körül, a rengeteg sok hulla egymást érte. 46-os 39-es, de leginkább olasz alpinik voltak. A digók néha-néha kézigránátot hajigáltak, amit sturmosaim is viszonoztak. A dobásokból látni lehetett, hogy a digók a volt 43-as stellung felől 35–40 lépésnyire voltak csak embereimtől, azon kívül a 4. század régi abschnittja előterepében az elhagyott futóárok maradványaiban is be voltak fészkelve. A helyzet kritikus volt, a digók derékszög alatt fogták körül a 4. század stellungját, s embereim éppen a csúcsponton voltak, Gefr. Földes akkor tett megjegyzése szerint – bal felől is sajnos nem a 43-asokkal, hanem a „digókkal lévén összeköttetésbe”. Hódinak megmondtam, hogy a kézigránáttal spóroljanak, s nagyon éberek legyenek, mert kritikus helyzetben vannak, s megmondtam, hogy remélem nem soká kell nekik itt tartózkodniuk, s visszajöhetnek majd ismét a Feldwach kavernába az 1672-ő kótéra, s épp azért arra a kis időre szedjék össze magukat, nehogy szégyent hozzanak a sturmos névre.

Közel hat óra volt, mikor visszaindultam ordonáncom kíséretében. Benéztem útközben az elhagyott (s most már a kövektől jól összerombolt) barakkocskám közelében levő kavernába a Korp. Frankó-féle patrulhoz. Rossz hírrel fogadtak. Korp. Frankó és Inf. Maszlag a délutáni támadások alkalmával fegyvergolyótól megsebesültek, s egy most először tűzbe került sturmosom, Gebula fejlövés következtében elesett. Az elesett halála előtt nagyon szépen viselkedett, állva lőtte a digókat, s le is lőtt két alpinit, míg végre őt is agyonlőtték. Folytattam utam tovább fölfelé. Betértem az 1/46. Komp. kmdóhoz, előbb azonban ordonáncom felküldtem a Feldwaché (104-es) kavernába, hogy Korp. Bertalan azonnal küldjön egy embert pótlás végett Gefr. Bartához.

Sztenta főhadnagy, látva, hogy baj nélkül visszaérkeztem, igen megörült. A helyzetről kérdezősködött, én elmondtam neki részletesen, amiket a 4. századnál lent tapasztaltam. Ő viszont arról tudósított, hogy 27-én d.e. 1 h 50’-kor 20’nyi tüzérségi előkészítés után, tehát 2 h 10’-kor fog a várva várt ellentámadás a Stern Kuppe ellen megindulni. A 17-es és 50-es Sturm baonok, 39-esek és bosnyákok, meg egy pár cselák zászlóalj fognak támadni. A sikerben bíztunk. Majd rövid pihenés után folytattam utam az 50 lépésnyire levő feldwache kavernába.

Óriási csend volt. Az egész fronton egy ágyúlövést sem lehetett hallani. Felmentem a gerincre szétnézni egy kissé. A Piave mentén végig erős rakétázás volt, s úgy látszott a rakéták után ítélve, hogy a digók még eddig sehol sem értek el eredményt. A csend meglepően nagy volt, ez mindnyájunknak feltűnt, de azt hittük, hogy a digók nagy veszteségeiktől kimerítve csendesen fognak egyelőre maradni. Digó támadásra senki sem gondolt. A gerincen a feldwache kaverna tetején a Technische Kompani emberei egy a 4. század elé lövő gépfegyverünknek állást csináltak. Emiatt a feldwachét is figyelmeztették, hogy a zörgés, kopácsolás a munkától és nem digó támadás következtében lesz. A feldwaché tehát nem figyelt eléggé, s nem tulajdonított semmit (a különben elég csendben) az állásunk felé lopódzó alpinik által okozott zajnak.


Alpini
Alpini (http://www.archiviostoricodalmolin.com/alpini/)

A 4. századtól a rakéták fényénél észrevették a digókat, s gépfegyvertűz alá vették őket, kitűnő eredménnyel. A feldwache azonban a 4. századnál zakatoló gépfegyverek tüzének sem tulajdonított jelentőséget, hisz a 4. Kompnál az utóbbi napokban elég sokszor kattogtak a géppuskák. Rakétázni sem az 1. sem az 5. századoknál nem rakétáztak (hogy a pionírokat el ne árulják a digóknak), úgyhogy szóval minden kedvezett a digóknak. Bent a kavernában mi is jól éreztük magunkat, vártuk a Stern Kuppe elleni támadást, s egyáltalában nem gondoltunk arra, hogy a digók éjjel támadjanak. Ja, ezek alpinik voltak! Akik éjjel is mernek támadni. Épp szükségem elvégezve a kavernába akartam visszatérni (este 8 óra lehetett), amikor rémült kiáltást hallottam „Itt a digó!” Nyomban a kiáltás után néhány ember rohant le fejvesztetten a stellungból „Alárm!” ordítottam be a kavernába.

Szólj hozzá!

Címkék: 1918 Kókay László Monte Solarolo 17. rohamzászlóalj

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr514367065

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Programajánló

konferencia

kiállítás

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Könyvajánló

A hadak útján 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Utazás

húavéti emlékút