Barakképítés, srapnel-szerencsétlenség, békevágy

2018.10.22. 12:00 :: PintérTamás

Kókay László 1918-as naplója az olasz frontról – 35. rész

1918. október 17. és 22. között Kókay „fogott” deszkaanyagból saját barakkot építtet magának a Monte Solarolón. Felderítik az általa tervezett vállalkozás helyszínét, ahol a béketárgyalásokról értesülve s a harctéri szolgálatot megunva, már az sem lenne ellenére, ha az olaszok elfognák. A fegyvernyugvás helyett azonban újra megélénkül az olasz tüzérségi tevékenység, ami áldozatokat követel, s nem sok jót sejtet...

[1918. október] 17-én Büchler hadnagy szabadságra ment, s a szabadságról 15-én visszajött Sztenta főhadnagynak adta át a századparancsnokságot. Én tehát ismét összekerültem evvel a pökhendi bezupált sváb fickóval, s ráadásba egy barakkban kényszerülvén vele lakni, sehogy se éreztem jól magam. Elhatároztam, hogy barakképítési tervem most már hamarosan végrehajtom.

Másnap, 18-án de. (hazai kenyerem lévén) két egész kenyér és két pakli dohány kíséretében szakaszomban a legnagyobb csirkefogót, Maszlagot harmadmagával elküldtem a drótkötélpályához, hogy ott a kenyérért és dohányért deszkát (kátránypapírt őrmester Rác adott 1 liter borért) „vásároljanak”. Tudtam, hogy „fognak” ők deszkát ingyen is, s a kenyéren s dohányon ők fognak osztozni. Így is történt, deszkát azonban hoztak 9 szálat.

A délelőtt folyamán, míg Maszlagék deszkáért jártak, ismét a 4-ik századhoz hívattak Kirschnerhez. Most azonban már nem a vállalkozásról volt szó, hanem holmi Beschprechung-féle volt az ellenséges offenzíva esetén a különböző csoportok magatartásáról, ha az ellenség ezen, vagy amazon pontjain törne be az állásunknak. A rohamszakasz, ha a 4. századhoz tört be a digó, csak Baon parancsra csinálhatott ellentámadást, mert ez esetben a fontosabbik pontot, a ¤ 1672-őt ott kellett néki hagynia. Ha a digó az 1672-ös kótéra tört volna be, a rohamszakasznak parancsot sem várva rögtön ellentámadást kellett volna intéznie. Az ezred más abschnittjaiban a Sturm Zugot ellentámadásra felhasználni nem volt szabad.

Szó volt azután az ezredben naponta megismétlődő szökésekről, melyek okának a Regts. Kmdo a valószínűleg pénzért árult, hamisított Offener Befehl és Urlaubscheineket tartotta. (Vály Zoli közbeszólt, hogy adják?) Mi, akik a legénység közt éltünk, tudtuk, hogy oly nagy már a nyomor és a nélkülözés a bakák és alsóbb tisztek közt, hogy sokan még az árnyékszékek és másféle helyeken is kucorognak, amihez nem kell szabadságigazolvány, csak hogy haza szökhessenek, s a szabadságosoknak meg csaknem a fele az utóbbi időben vissza sem tért csapattestéhez.

Az idő borongós, ködös volt egész nap, de az eső vagy hó nem esvén belefoghattam az új barakkom építésébe. Az oldalait kőből rakattam, s a kövek közeit vastagon kitömettem nedves földdel, úgyhogy a falak szilárdak voltak. Estig a falak már majdnem készen lettek. Este óriási hóvihar keletkezett, ami nem zárta azonban ki, hogy a digó a III. Baon-t és a 139-eseket macskázásával ne szerencséltesse. A 4. század mögül a völgyből Rósz hdgy (aki a szabadságra ment Léhner hdgyot helyettesítette) pedig még a délelőtt folyamán az olasz előretolt Romboid állást lövette kis gránátverferekkel és 9 cm-es minével .

19-én éjfél után 3 órakor az olasz oly óriási Feuer überfallt adott le a Pyramiden és a Stern Kuppékra, hogy azt hívén, abschnittünk is kapni fog a gránátesőből – kavernákba menekültünk. A Feuer überfall 1 óra hosszáig tartott, tőlünk jobbra azonban a Brenta-völgy környékén az ágyúzás még reggel is a hóvihar dacára tovább tombolt, s csak de. 8 órakor szűnt meg. Délfelé a hóvihar esővé változott. A szakadó eső folytán a hó csakhamar olvadni kezdett, s délbe már csak itt-ott volt hó.

De. ½ 12-kor értem jött egy Baons. ordonánc, hogy az alezredes úr Kirschner hívat a Baons kmdóhoz. Én káromkodva indultam neki ordonáncom kíséretében a hosszú útnak, melyet szakadó esőben kellett megtennem. A 7-ik századot, a Pyramiden kuppe nyugati oldalát, az 1572 kótén lévő régi Baons kmdót érintő gyalogúton a Fontana Seccára értem, s elhagyva a hegyen ständige besatzungként szereplő 2-ik század viskóit, érintve az északi széltől, mely szembe fújt, fáradtan az I. Baons kmdóhoz értem. Kirschner exkuzálni kezdte magát, hogy ily időben hívatott, de ő nem jöhetett ki az állásba személyesen, mert nincs idefönt másik cipője, s ha ez elázna, nem tudná „kicserélni”. Én erre megjegyeztem, hogy „ami azt illeti” nekem is csak ez az egy cipőm van. Ő erre ismét bocsánatot kért, majd kérdezte, hogy rekognoszkáltuk-e támadási útjainkat. Én erre megmondtam, hogy a rossz idő miatt erre gondolni sem lehetett. Azután ismét a tüzérségi előkészítésről beszélt, én azonban elleneztem, minden „beharangozást” az ellenségnek. Végre abban állapodtunk meg, hogy a vállalkozás kezdési időpontja után egy negyed órával tüzérségünk lőni fogja majd a digó állást a ¤ 1672 előtt. Ezt (már nem keresztezvén terveimet) elfogadtam. Majd távoztam, távozásom előtt azonban azt mondta Kirschner, hogy ha rekognoszkálásunknak lenne valami érdekes eredménye, azt elég, ha zárt borítékban hozzá küldöm, s nem kell a nagy utat személyesen megtennem.

Du. 4 órára az eső elállt, s tisztulni kezdett, ismét belefogtunk a barakképítésbe. A házikó falai építését még az est beállta előtt befejeztük, s a tetejezést másnapra halasztottuk. A digó, a világos este kedvezvén látási viszonyainak, ismét macskázott, s a többek között 3 óriási minét küldött a mögöttünk elterülő valéba. Egyet a III. Baon mögött levő sodronypálya-végállomáshoz, kettőt pedig a forrás alatti szakadékba. Az óriási füst soká oszlott szét a párás levegőben, s a völgyet hatalmas területen elborította. Este 9 órakor legalább 90 darab suttyogót küldött a digó a ¤ 433-ra a sodronypályához.

Az éj egyébként meglehetős nyugtalanul telt el. Éjjel 12–1-ig, valamint 3–4-ig ismét hatalmas pergőtűz alatt állt a Pyramiden Kuppe, a Stern Kuppe, a Fontana Secca a ¤ 433 és az egész Stizzone-völgy, mi szerencsére ismét nem kaptunk az „áldásból”. A tüzet a mi tüzérségünk is viszonozta, de meglehetős lanyhán, a mi nagy bosszúságunkra (amiért lőni mertek a digóra). Az utóbbi időben ugyanis (talán a békehírek miatt?) nagy csend volt a fronton, s az utóbbi két éjjeli olasz veretést annak tulajdonítottuk, hogy tüzérségünk piszkálni kezdte a különben nyugodtan viselkedő digókat. (Pedig az olasz tüzelésnek ekkor sajnos már más oka volt.)

A nyugtalan éjt követő reggel (20-án) mély álmunkból éktelen zsivajra, és veszekedésre ébredtünk. Geisz és Pap Csicsó ordítoztak egymásra, de oly hangosan, hogy mi (400 lépésre lévén a 6. századtól) a nagy távolság dacára is hatalmasan hallatszó ordítozásra felébredtünk. Mint később megtudtam, a veszekedés oka a századátvétel volt. Pap Csicsó a 7-ik századhoz szabadságról visszatért Szűcs főhadnagynak átadva a század-parancsnokságot a 6-ik századot vette át Geisz hadnagytól, aki mint Zugs. kmdt. a századnál maradt. Éjjel természetesen a századátvétel örömére mulattak reggelig, s berúgva egymásnak estek, irigykedve egymásra. A veszekedésnek (melyet a digók talán még jobban hallottak, mint mi az 1. századnál) az vetett véget, hogy Pap Csicsó berúgva elterült a stellungban épp akkor, midőn már egymást agyon akarták lövöldözni.

A reggel szép tiszta lévén ismét folytattuk a barakképítést, most már a tetejezést. Barakkom a Baons kmdóhoz vezető út mellett épült a hegy oldalában, s suttyogóval belőhetetlen helyen. A kis barakktól igen szép kilátás volt a Piavéra, Monte Tomba, Spinuzzia és Il Montellóra. Az építésre felügyelve kukkeroztam.

Korabeli panorámafotó a környékről. Kókay László kép hátulján olvasható jelölése szerint a balra lévő világos rész a Piave, mögötte a háttérben a Montello, a kép közepén keresztben húzódó gerincvonal pedig a Monte Tomba Korabeli panorámafotó a környékről. Kókay László kép hátulján olvasható jelölése szerint a balra lévő világos rész a Piave, mögötte a háttérben a Montello, a kép közepén keresztben húzódó gerincvonal pedig a Monte Tomba (Kókay László hagyatékából)

Egyszer csak, amint a Pyramiden Kuppe oldalán vivő útra fordítottam a látcsövet Zeisset (aki a Montello ütközet után már nagyon félt) láttam a stellung felé vivő útjában egy suttyogó elől (mely messze mögé a Misola Wegre küldetett) dekkolt. Felszaladtam az 1. század tisztjeinek jelenteni, hogy Zeiss jön, s egyúttal nevetve újságoltam, hogy megijedt Zeiss. Bementem eddigi barakkommal szemben levő másik tiszti barakkba, hol ez idő szerint Neuhold hadnagy ( H.M.G. Zugs kmdt.) Rósz hdgy ( Minenwerfer kmdt.) és Nagy zászlós, valamint Csikós kadett aspirant (1. század zugs kmdantok) laktak. Nagy zászlós – ő lévén stellungs inspekciós offizier az első századtól – derékszíját és sisakját felvéve kiment a barakkból fogadni a stellungot már néhány napja nem vizitáló Zeiss ezredest. A barakkban lévő tisztekkel beszédbe elegyedtem, s beszédünkből egy a barakk közvetlen közelében explodált srapnel durranása, s a rá következő hörgés és jajgatás riasztott fel bennünket. Kinyitva a barakk ajtaját fetrengő s nyöszörgő sebesülteket pillantottam meg, köztük 3 sturmosomat! Embereim épp fáért voltak, s visszatértükben épp barakkunk előtti útjukban érte őket a srapnel. Sebesültjeim, egy idősebb és egy fiatalabb ember, Kiss, voltak, egyik combtőn, a másik hasba találva, a harmadik sebesültet, midőn jól szemügyre vettük, sajnos csak a halált állapítottuk meg. A halott egy Uhrin György nevű fiatal sturmos volt, a srapnelgolyó szíven találta. Az első századtól Korp. Szuszán sebesült meg, s rá nemsokára meg is halt, továbbá Fähnrich Nagy Sándor, kinek gégéjét ütötte át a srapnelgolyó, s pár pillanat múlva kezeink közt halt meg. Az egy kis suttyogó srapnel tehát 3 halottat és 2 sebesültet csinált.

Eddig, bár az utolsó időben a digó közvetlen közelébe lőtt suttyogóval a tiszti barakkoknak, sőt egyszer a kályhacsövet is, mely a komp. kmdó (tehát volt lakhelyem) barakkból volt kidugva, elsodorta egy csimbum, nem akartuk hinni, hogy suttyogó miatt veszélyes legyen a barakkunkban tartózkodás, s bár a mostani szerencsétlenség is a barakkok előtt történt, s a barakkokban bent senki sem sebesült meg, mégsem mutatkozott senki sem hajlandónak arra a tisztek közül, hogy a régi barakkokban lakjon. Nekem még a mai nap úgyis elkészült új lakhelyem, tehát odamentem lakni, a többi tiszt pedig inkább behúzódott a Komp. kmdo (106-os) sztolniba, mely bár csepegett, suttyogó elől mégis védett (sőt nehezebb gránátok ellen is).

Zeiss a szerencsétlenség helyére felérkezve gyorsan iparkodott rövid kérdezősködés után a II. Baon felé. A sebesülteket és halottakat levitték, s Uhrint, valamint az 1. századbeli káplárt a Regts. hilfsplatz melletti temetőbe, zászlós Nagyot (ezt a kedves, jó modorú fiút), a Seren melletti temetőbe temették el.

Barakkom du. 2 órára teljesen elkészült, s bevontam belül gazdátlan pokrócokkal a hideg szél behatolása ellen. Kis swarmkályhámba begyújtatva csakhamar jól éreztem magam a kellemes új hajlékban, s hallgattam a köröskörül dühöngő heves tüzérségi tüzet. Az olaszok a mai derült napot kihasználva élénk tüzérségi tüzet adtak le állásainkra, s a mögöttes terepre. A Stern Kuppét állandóan a legnehezebb gránátokkal lőtték, a Pyramiden Kuppe is sokat kapott, valamint a Fontana Secca is. Hatalmas gránátok zúdultak a Misola és a Regts. kmdóhoz vezető útra is. A forrás környéke, a ¤ 433 és az egész Stizzone-völgy is hatalmas tűz alatt állott. Ezredünk első vonala azonban csak suttyogó tűz alatt állott, ami az unterstandok körültekintő, s védett elhelyezése folytán azonban már nem volt veszélyesnek mondható. Az élénk tüzelés csak a sötétség beálltával ért véget.

Frankóék patrulját, mely a délelőtti szerencsétlenség helyéhez, a tiszti barakkokhoz a legközelebb, s így tehát a legveszélyesebb helyen tartózkodott, új barakkom alá telepítettem. Egy régi unterstand helyén építették fel új lakjaikat, mely estére teljesen készen lesz. Stellungba lételem óta szakaszom vesztesége 8 ember volt (betegekkel együtt), s emiatt Kirschner útján sürgős pótlást kértem a Baon-tól.

Kókay László a szakasza előtt még az állásba indulást megelőzően, 1918 őszén Kókay László a szakasza előtt még az állásba indulást megelőzően, 1918 őszén (Kókay László hagyatékából)

A éj folyamán 9 és 11 órakor, 1 órakor és 3 órakor hatalmas olasz Feuer überfallok zúdultak a nappal belőtt helyekre, én azonban nyugodtan aludtam kifáradva az esti stellung előtti kódorgástól.

Este ugyanis szürkületkor lementem a 4. századhoz Hódi, Frankó, Bertalan és Barta kíséretében. A komp. kmdónál a Pyramiden Kuppe lövetéséből keletkező légnyomások az üvegablakokat kitörték, s most nyitott ablaknál beszélgettek Szabó fhdgyék, mikor benyitottam hozzájuk. Szabó értesülve, hogy a stellung elé megyek rekognoszkálni, hajlandónak mutatkozott rá, hogy kijön velem. Mi az állást és a drótakadályainkat elhagyva az elhagyott digó unterstandokhoz értünk le, s onnan továbbkúsztam, Obltn." Szabót, Gefr. Bartát és Korp. Bertalant hátrahagyva egész a szakadék széléig, melybe azonban, tekintve a feljövő holdat, nem mentünk le, hanem magát a lemenés rekognoszkálását későbbre halasztottuk.

Az olasz állásból, de különösen a Casera Solarolo és a Casa del’Solnál levő völgyből hatalmas lárma, kiabálás és automobilzúgás hallatszott. Én a mai heves ágyútűzre és a nagy lármára [tekintettel] (melyhez hasonlót a 10. isonzói csata előtt is hallottam) rögtön az újabb olasz offenzívára gondoltam. A digó suttyogók mündungs feuerje közben a Monte Grappán villogni kezdett, s tudva, hogy a szokásos esti csend nemsokára meg fog szűnni, igyekeztem embereimmel az állásunkba vissza, nehogy a Stern Kuppéra zúduló, ha nem is gránát, de kőzáporból kivegyem a részemet. A suttyogózás szerencsére egyelőre még csak a tőlünk jobbra levő divízió állásai ellen irányult, úgyhogy baj nélkül beértünk a 4. komp. kmdóhoz.

A környékről készített ceruzarajz. Kókay Lászlónak a rajz hátulján található felirata szerint a balra, a háttérben ábrázolt magaslat a Monte Grappa, amelyen bejelölte az ágyúkavernákat. A rajz előterében a saját állásokat, vele szemben az olaszokét, jobbra fönt a Monte Solarolo 1672-es csúcsát jelölte A környékről készített ceruzarajz. Kókay Lászlónak a rajz hátulján található felirata szerint a balra, a háttérben ábrázolt magaslat a Monte Grappa, amelyen bejelölte az ágyúkavernákat. A rajz előterében a saját állásokat, vele szemben az olaszokét, jobbra fönt a Monte Solarolo 1672-es csúcsát jelölte (Kókay László hagyatékából)

Sarzsijaim hazaküldtem, én pedig ott maradtam tovább is kis időre beszélgetni. Alig ültem le, elkezdődött a hatalmas veretés a Stern és Pyramiden Kuppékra. A Pyramiden Kuppén explodáló gránátok légnyomását barakkunkban is igen erősen éreztük. A tűz jó egynegyed óráig tartott, s a tűz elmúltával visszatértem új házikómba, hol lefeküdve mély álomba merültem, néha felriadva az éj folyamán többször megismételt hatalmas tüzérségi tűz miatt.

Másnap, 21-én a virradat utáni szokásos csend csak rövid ideig tartott. Ismét megkezdődött az ellenséges tüzérségi tűz, mely a Fontana Secca felénk néző (déli) oldalának 15-ös, s a Stern Kuppénak suttyogóval való lövésével vezetődött be. Egyébként a tegnap is tűz alatt állt helyek voltak ma délelőtt is tűz alatt. Délfelé a tűz megszűnt, mert köd szállt fel a völgyből, s így a megfigyelés lehetetlenné vált.

A ködöt felhasználva kimentem ismét sarzsijaimmal a stellung elé, oda, ahol tegnap este is voltunk, avval a céllal, hogy a szakadékba is lemegyek. Az örökös harctéri szolgálatot ekkor már úgy meguntam, hogy titkos szándékom volt, ha a digók megláttak volna a szakadékban néhány emberemmel, menekülés helyett inkább megadni magam. Ma azonban még addig sem bírtam jutni, mint tegnap este, a köd csak „jövő köd” volt, s egyszer csak kitisztult, úgyhogy a stellungba már nem bírván visszamenni, az elhagyott digó unterstandok közt, egy (az olaszok felé szájjal levő) olasz sztolniba húzódtunk meg, várva míg a köd ismét leszáll. A sztolni olasz sisakkal, hátzsákkal, gázmaszkával, fegyverrel, kézigránáttal és munícióval volt tele, természetesen ezen tárgyak tönkre voltak már téve a kavernában 30–40 cm magasan álló víztől. Fél óránál tovább szorongtunk a kis lukban, míg a köd ismét leszállt, s belóghattunk állásunkba.

Alighogy beértünk állásunkba, a köd teljesen felszállt, s az ellenséges tüzérségi tűz újra megindult. Most azonban már veszélyesebbé kezdett válni a játék, a Mte Solarolo és a Pyramiden Kuppe közt lévő völgyet is kezdte a digó lőni, mégpedig 22 cm-es gránátokkal (melyeket esésük közben jól meg lehetett látni). Ezek a nagy „sej-hajok” oly mérges morgással zúdultak le a 7. század barakkjai közelébe, hogy azt hittem, rögtön az új barakkomba akarnak vizitelni.

Du. 3 órakor megmutatta őrm. Palis az 1. század manipulánsa a Regts. parancsot, mely engem is érdekelt. A parancs értelmében Schulz főhadnagy az ezredtől a Sturm Komp 46 parancsnokának kinevezett Lyakovics főhadnagynak átadja a századot és az ezredhez rukkol be. Én pedig, mihelyest zászlós Szvoboda (aki szabadságot kapott az ezrednél, ami a sturmosoknál nem sikerült), a szabadságáról – mely okt. 30-án jár le – visszatér, szintén az ezredhez vonulok be, s helyettem Szvoboda kerül a sturmosokhoz. Humoros volt, hogy Lyakovics, ki mindig szidta (természetesen irigységből) a sturmosokat, most szintén sturmos lett. Nekem épp azért nem okozott bosszúságot, hogy a lenti ígéretek dacára is az ezredhez fogok berukkolni, mert úgyis tudtam, hogy Lyakovics főhadnaggyal nem bírtam volna együtt lenni pár napnál tovább. Most azonban elhatároztam, hogy a vállalkozást lehetőleg nem fogom végrehajtani, hanem Szvobodára bízatom, mint Sturm Baonbeli Zug kmdánsra. Reméltem, hogy az ezredhez visszatérve most már rövidesen mint Überzählige Säbelcharget a káderhoz fognak küldeni.

A köd felszálltával ismét elkezdett ellenséges tüzérségi tűz egész a szürkületig folyt, s akkor mintegy 2 óra hosszára szünetelt. Este 8 és 10 órakor, valamint többször az éj folyamán hosszabb ideig tartó tűzrajtaütéseket intézett a digó a szokásos helyek: a Pyramiden Kuppe, a Stern Kuppe, a Fontana Secca és a hátrafelé vezető utak ellen.

Következő rész:

Összes rész: Kókay László harctéri naplói, 1918

Korábbi naplók: Kókay László harctéri naplói, 1916-1917

Szólj hozzá!

Címkék: 1918 Kókay László Monte Salarolo 17.rohamzászlóalj

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr9714314301

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Programajánló

Könyvbemutató

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Könyvajánló

A hadak útján 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Utazás

húavéti emlékút