„Szándékoztam az olasz állásba betörni”

2018.10.15. 07:30 :: PintérTamás

Kókay László 1918-as naplója az olasz frontról – 34. rész

1918. október 5-én hősünket rohamszakaszával újra állásba rendelik a Monte Solarolóra. Október közepén a viszonylag nyugalmas időszakot kihasználva tervet készít, hogy október végén két rohamjárőrrel betörjön a szemben lévő olasz állásba…

[1918.] október 4-én d.e. egyébként nevezetes dolgot tudtunk meg. Telefonjelentés jött a divisiótól, hogy október 4-én hajnalban a divisio stellungban lévő ezredeinél beosztott rohamszakaszoknak támadást kellett intézni az olasz előretolt állások ellen. A 39-es Sturm Zug Wallinger zls. vezetésével a Col’ del Orsóra támadt eredménytelenül. A 43-as Sturm Zugnak a 1672 kotéra felhúzódó olasz állásnak a 43-asok előtti részére kellett volna támadnia [Itt két oldal hiányzik a naplóból.]

[…] embereim felszerelését és ruházatát kiegészítve és kicserélve élelmiszer után nézettem, s Csontos, aki Lukácsot helyettesítette, Absentierungja alatt szerzett is egy kiló vajat 6 Koronáért egy Roncoiban lakó, s magyarul perfekt beszélő asszony útján.

Okt. 5-én reggel indultam a stellung felé. Lt. Berecky is velem jött egy 139-es rohamszakasszal. A 139-es ezred váltotta a 39-eseket és nem, mint mondták, a már 2 hónapja stellungban levő 46-os ezredet. Zeiss ugyanis az ablézt a következő szavakkal utasította vissza: „Die »46« kann aushalten”. Egyrészt igaza volt, a fárasztó utak miatt sűrűn senki sem kívánkozott le, na meg vártuk már az olasz offenzívát, s ilyenkor reservának soha sem jó lenni. Másrészt azonban a legénység és a tisztek agyon voltak már gyötörve az utóbbi időben már oly nagy nélkülözésektől. A stellungot az elmúlt 2 hónap alatt csak néha fürdés céljából 3 napra (az úttal együtt) hagyhatták el.

Embereim jó része még csak most jött először stellungba, s tűzbe még sohasem volt; meg is látszott rajtuk, bágyadtan, álmosan, s nem mint fiatal sturmosokhoz illik, énekelve marsoltak. A 139-es szakasz is hasonló bajban szenvedett. Feltre előtt az úttól balra azon a helyen, ahol augusztusban megebédeltünk, az akkor velem volt sarzsik közül csak az általam Zugsführerré előléptetett Hódi és Korp. Zsigovics voltak velem. Sarzsijaim egyébként a következők voltak: I. Patrul Zugsf. Hódi, Gefr. Földes; II. Patr. Korp. Bertalan, Gefr. Nagy Ferkó; III. Korp. Frankó, Gefr. Barta; IV. Korp. Dakó, Gefr. Gémes. Flammos Korp. Zsigovics. A sarzsik mind elég jók voltak, s a regruta legénység ellen sem volt azért valami nagy kifogásom.

Ebéd után továbbindultunk. Parancsunk volt még a mai nap folyamán Tomóban megfürdeni a divisio fürdőjében, mely Feltre és Tomo között a feltrei katonai Schiesstadt közelében volt. A fürdőben azonban fa nem lévén nekünk kellett volna vágnunk, s így mi inkább lemondtunk a fürdésről. A délután folyamán megérkeztünk még Porcenbe a Gefechs trénhez, s faszolással másnap estig el lévén látva most nem kellett a faszolás miatt Patarikkal és Kis Gyurkával veszekednem. Porcenben az éjt meglehetős jó ágyon aludva töltöttem el, s másnap, 6-án reggel 8 órakor indultunk a stellungnak.

10 óra után értük el a 433-as kótét. A hegyi úton most már könnyebben bírtam haladni, s nem is szédültem, úgy látszik, sokat használt e tekintetben a múltkori stellungban létel. Most azonban egy kissé zajosabb volt az utunk fölfelé, mint a múltkor. A digó meglehetős nagy gránátokkal verette az utat az Avicus Sattel és a hólavina táján, mi azonban déli 12 és du. 2 h 30’ közt haladtunk át ezeken a helyeken, amely időközben a digó meglehetős csendesen szokott viselkedni. Ebédelni 1 óra után állapodtunk meg egy fél órára, evés közben ételhordóm egyszer abban a veszélyben forgott, hogy elnyeli a válé válé. Embereim azonban gurulása közben szerencsére elkapták.

Útközben találkoztunk Kováccsal az 1. század linke manipulánsával, aki azt a jó hírt újságolta, hogy békeajánlatot tettünk és fegyverszünetet kérünk a Wilsoni 14. pont alapján. Jó volna, ha igaz volna, de mi már annyira pesszimisták lettünk itt kint a harctéren, hogy már ebben sem nagyon bíztunk. [Itt hét oldal hiányzik a naplóból.]

Az események helyszíne a Monte Solarolo a Fontana Saccáról. A kép közepén a Piramiden Kuppe, a Piramis kúp Az események helyszíne a Monte Solarolo a Fontana Saccáról. A kép közepén a Piramiden Kuppe, a Piramis kúp (Kókay László hagyatékából)

[…] standok is egész lakályosak lettek már, s kályhát már mindegyikbe szereztek az emberek (na meg én is szereztem 2-őt), s vígan kártyáztak, melegedtek és főzték a „hazai” tarhonyát bennük. Én is elhatároztam, hogy új barakkot építtetek saját magam részére. Egyrészt, ha megbeszéléseim voltak sarzsijaimmal, ne kelljen mindenkinek hallania, másrészt hárman lakván a szűk barakkban alig bírtunk mozogni benne, és egyszerre mindenkinek egyféle kívánsága nem lehetett a csendet, világosságot, fűtést, mosdást evést stb. illetőleg. S most, mivel 6 hétig volt kilátásom rá, hogy fent leszek (míg az új kurzus ki nem lesz képezve) az állásban, érdemes lett volna az építéshez hozzálátni. Építőanyagot azonban nem lehetett kapni, mert a baons kmdo mindent magának foglalt le, mivel a baons res. helyén új barakkokat épített magának, s oda kellett az anyag, s ha esett az eső, az ezredbeli legénység anyaghiány miatt a folyó (nem is csepegő) dekkungokban didergett. Így az építéssel egyelőre várnom kellett addig, amíg fogni nem lehetett valahonnan építőanyagot, amihez embereim rettentő értettek, s kis dekkungjaik bizony nem is voltak oly nyomorúságosak, mint az ezred legénységéé!

A napok meglehetős csendesen teltek, különösen az éjszakák voltak csendesek, majd egész nap sűrű köd volt, mely hol jött, hol elment, az éjjelek azonban tiszták és hidegek voltak. Reggelenként, mikor a völgyből szállt fel a köd és alattunk sűrű felhővé sűrűsödött, remek szép látvány volt, mintha véghetetlen jeges, havas mezőn, vagy tengerből kiálló szigeten lettünk volna, s itt-ott látszottak csak távoli, a naptól beragyogott hegyes szigetek: a távoli alpesek ormai, melyek szintén a felhők fölé magaslottak, majd rövid 5–10 perc, s mi is bekerültünk a ködfelhőbe vagy esetleg az alá! Sok olvasnivalót hoztam magammal a stellungba, azonban nem nagyon volt kedvem olvasni, inkább beszélgettem, komázni jártam a 4. századhoz Szabó és Hajnal főhadnagyokhoz, vagy a 6-hoz Geisz hdgy és Erdei zászlósékhoz, vagy a III. Baon. kommandánsához Dettre kapitányhoz. Sőt néha 139-eseket is meglátogattam, Berecki szokás szerint rummal fogadott.

Az Abschnitt Orso, mióta ezredünk elhagyta, semmit sem épült. Kaverna is alig volt még mindig, s a barakkok is nagyon hitványak voltak. A szép kilátásban is gyönyörködtem, a tengerig mindent jól lehetett látni kukkeron. A suseganai országút oly jól látszott, hogy az utat szegélyező platánfákat is meg lehetett olvasni. A sok megfigyelőballont is jól lehetett látni, Cosnigát, Zoppét, Mandrét, Abbazzia di Nervesát, nem is szólva Treviso és Velencéről.

12-én mindegyik század 2–2 embert küldött hozzám, akik a 15-én kezdődő sturmkurzusra lettek volna küldve, hogy megvizsgáljam őket alkalmasok-e. Én, tekintve, hogy mindegyik század legénysége szemetjét adta le, jó részben visszautasítottam őket, s némelyik századnál csak a harmadszorra hozzám küldött embereket találtam alkalmasnak. Ezek aztán még 12-én elhagyták az állást, mert 15-ére San Gregorio Nelle Alpiban kellett lenniök, helyettük a régi sturmosok nagy része osztatott az ezredbe, az 1. századhoz Káplár Cirok került. 13-án Káplár Urbán jött fel az állás [Itt a sorszám szerint öt oldal hiányzik.]

 

[…] oda is vivő futóárkot jó karban tartották addig a darabig (tovább már nem is dolgozhattak volna rajta tüzelésünk miatt) ahol az említett völgyben eltűnt. Ennek a futóároknak (régebben míg állásunk olasz állás volt) folytatása valószínűleg az a futóárok volt, mely a 4. századunk abschnittja közepe tájáról indult ki, (s most, mivel nem volt okunk gondozni, sok helyt be volt dőlve), s a 43-asok jobbszárnya előtt levő elhagyott olasz unterstandokhoz vitt.

Itt említem meg azt a néhány nap múlva (19-ről 20-ra virradó éjszaka) történt állítólagos digó patrult, mely egész eddig a futóárokig jött, s abba behúzódva támadni akart állásunkba, de kézigránáttal visszaűzetett. A rossz nyelvek azt beszélik, hogy egy néhány 43-as kódorgott rekvirálási szándékkal az elhagyott digó unterstandok körül, s azokra hajigált a 4. század kézigránátot, azt hívén, hogy olaszok. Kárt nem tudom okoztak-e a hajigálással, de az tény, hogy dr. Hajnal (aki aztán még 21-én szabadságra ment) jelentése alapján parancsot kaptam, hogy az említett futóárkot állásunk előtt gebaldte ládungok segítségével romboljam teljesen szét, s egy patrult minden éjjel tartsak a 4-ik század rayonjában rayonjában készenlétben. E naptól kezdve Korp. Frankó a 2-ik patrullal minden este a 4. századhoz ment, s reggel jött vissza.

A naplóban említett területről, a cs. és kir. szegedi 46. gyalogezred I. zászlóaljának 1918. szeptember–októberi állásairól a szerző által készített vázlat A naplóban említett területről, a cs. és kir. szegedi 46. gyalogezred I. zászlóaljának 1918. szeptember–októberi állásairól a szerző által készített vázlat (Kókay László hagyatékából)

Ezen a terepen 2 patrullal, mégpedig Zugsf. Hódi 1. számú és Korp. Frankó 3. számú patruljával én magam szándékoztam az olasz állásba betörni. Utunk lett volna a 43-asok jobbszárnyánál, elhagyva állásunkat a digó unterstandokig lopózkodtunk volna, s onnan egyenkint előre lopózkodva a szakadékba gyülekezni, mely nem volt már a digó stellungtól 100 lépésnél messzebb. Leghátul vagy én, vagy Hódi maradtunk volna, amiatt hogy senki meg ne lógjon. A szakadékban lapulva vártuk volna a jelet a támadásra. Korp. Dakó patruljával a 4. század jobbszárnyáról indult volna, támadási cél a romboid délnyugati oldala, s a szakadékban, mely itt egész sekély volt, már inkább csak mulde, várt volna ő is a jeladásra. Az olasz állástól Dakóék gyülekezőhelye nem volt 50–60 lépésnél messzebb. Korp. Bertalant ügyetlen és megbízhatatlan embernek tartottam (harctéren is csak most volt első ízben) s épp emiatt Zugsf. Hódihoz osztottam be, s Hódi stellvertréterjét, Gefr. Földest Dakóhoz osztottam be, s Dakó stellvertréterjét tettem, Gefr. Gémest (ki a montellói ütközetben, s a 17 októberi áttörésben szépen viselkedett), a 2. patrul parancsnokának. Gefr. Nagy kézdaganatával az orvos által a Sturm Baon trénjéhez küldetve a második patrulnak csak (köz) sturmos stellvertréterje volt. A Gefr. Gémes-féle 2. patrul az első század feldwaché kavernájától az adott jelre kiugorva, az előzőleg már a drótakadályon elkészített kapun keresztül lerohan a legrövidebb úton az olasz állásba. A vállalkozás előkészítésére tüzérségi tüzet indítványozott Kirschner én azonban az efféle az ellenségnek való „beharangozását” a vállalkozásnak (dobbal verebet fogni) elvetettem már amiatt is, hogy az esetleges rövid lövések miatt gyülekeznünk lehetetlen lett volna az olasz állások közelében. A vállalkozást október végén kellett (biztos dátumot még nem tudott mondani Kirschner) végrehajtanom. Én az időpontot legalább 2 órával a hold feljötte előtt állapítottam meg. A vállalkozás időpontja előtt ¾ órával én már (tekintve hogy csak óvatosan, lassan lehetett gyülekezni) az 1. és 3. patrullal elindultam volna, hogy a gyülekezéssel az adott jel pillanatában már készen legyek, Dakó 20 perccel indult volna ki az állásból a vállalkozás előtt, míg Gémes – legrövidebb útja lévén – csak az adott jelre. Az adott jel (a vállalkozás megkezdése előtt már 2 és fél órával nem lett volna szabad rakétázni sem a 43-as sem a 46-os ezred abschnittjában, csak esetleges olasz támadás esetén) 2 egymásután (nem az olasz állás hanem állásunkkal párhuzamosan lőtt, nehogy minket világítson meg) közvetlenül kilőtt világító rakéta lett volna. A jelre mind a 4 patrul egyszerre kiugrott volna gyülekezőhelyéről, s az olasz állásba ront be. Az én 2 patrulom közül Hódi patrulja az olasz állásba vezető futóároktól balra, Korp. Frankó patrulja pedig a futóároktól s a közvetlen mellette vivő úttól jobbra tört volna előre (a 2 patrul azonban érintkezik egymással) a drótakadálytól egy hatalmas szalvét bedobva a robbanás után az olasz állásba betörünk, a futóárok mellett megfigyelt gépfegyvert (és természetesen ha lehet digókat is) elhozzuk, s a szakadékon keresztül saját állásunkba térünk vissza, ha az ellenséges fegyvertűz nagy (ágyúval nem tudhattak a digók a szakadékba lőni), a szakadékban vagy esetleg a futóárokban várjuk míg csillapul. Frankó patrulja jobb felé, Dakó pedig patruljával a nagy távolság miatt összeköttetést a támadás alkalmával nem keres. Dakó patruljával a jelre a gyülekezőhelyről megindulva a romboid állás délnyugati oldalába tör be, s jobbra a hegyen fölfelé „göngyölít”, míg Gefr. Gémesékkel nem találkozik. Visszatérési útja a találkozás után Gefrt. Gémes patruljával együtt az 1-ső század feldwaché kavernájánál, vagyis légvonalban a legrövidebb úton. Gefr. Gémes a romboid állás északi csúcspontján (ott, ahol az előretolt digó vedették állnak) tör be – lerohanva a rakétajelre az állásunkból – a digó állásba. A futóárkot jobb felé lezárja, s bal felé göngyölít, míg Dakó patruljával nem találkozik, s akkor ott, ahol állásunkat elhagyta, egyesülve Dakó patruljával az esetleges zsákmánnyal visszatér állásunkba.

A tervet még 17-e reggelig elkészítettem, s átadtam Kirschnernek, akivel ismét a 4. komp. kmdójánál találkoztam, s nagyszerűnek mondotta tervemet, s igen megörült neki. Tervemmel magam is meg voltam elégedve, főleg azért, mert az erőket nem forgácsoltam úgy szét, mint Gombos, s márpedig nagyobb erővel természetesen mindig több eredményt is lehet elérni. Na, meg (Gémes patrulját kivéve) oly helyeken akartam támadni, hol a digót még nem piszkálták, tehát nem is volt rá úgy elkészülve, mint ott, ahol már kísérleteztek máskor is csapataink. Majd Kirschnernek a 4. század stellungjából megmutogattam a szándékolt betörési pontjaimat, s tudtára adtam, hogy a patrulokkal pontosan ki fogom rekognoszkáltatni az útjukat a gyülekezőhelyekhez, hogy bármily sötétben is odataláljanak. Ennek szintén örült, s azt mondta, hogy észrevételeinket a szemrevételezés alkalmával vele is mindig tudassam. Én viszont arra kértem, hogy mivel nekem szanitéceim nincsenek, 2 szanitéct adjon, aki csoportomat egész a gyülekező helyéig követi, a többi szanitécek pedig a 4. századéi a 4. század abschnittjában, az 1. századéi pedig a feldwaché tunel kavernánál készenlétben legyenek, ellenkező esetben nem vagyok hajlandó vállalkozni. A szanitécek rendelkezésre bocsátását erre rögtön megígérte. A vállalkozás előttre rumot is kértem, de Kirschner ezt, félve, hogy a Gombos-féle unternéhmung fog ismét megismétlődni ezt megtagadta, s bár fejenkint 1 ½ deci rumot igazán nem lehetett ártalmasnak, hanem szükségesnek kellett tekinteni, ezt a kérésem sem teljesítette, s csupán csak egy forró, rum nélküli teát ígért meg a vállalkozás előttre.

Jelentésem és terveim a vállalkozásra nézve leadván, visszatértem az 1. század rayonjába a szakaszomhoz, előbb megígérve Kirschnernek, hogy pontosan ki fogják patruljaim az utat rekognoszkálni. A rumkérdést meg úgy oldottam meg (mivel tapasztalataim alapján szükségesnek tartottam ily vállalkozások vagy offenzívák alkalmával a bátorítót kis mennyiségben), hogy Zugsf. Hódival és a sarzsikkal történt megbeszélésem alapján az amúgy is nyomorúságos (naponta egy negyed deci) rum fassungot 6 napon keresztül összegyűjtettem üvegekben, és félretettem a vállalkozás idejére. Az összes 5 ½ fél liternyi rumot Hódi unterstandjában őriztettem.

Tizenhetedikén este kitisztulván az idő a digó a II. Baon, de különösen a III. Baon abschnittját macskázni kezdte kis kaliberű mínékkel. A 139-esekhez azonban akkora macskákat küldött, hogy a légnyomás még nálunk is érezhető volt. Este 9 órától éjfél utánig a 6. századnál Geisz hadnagy és Erdei zászlósnál mulattam, bor volt elég, sőt még cigány is Nóvé személyében, aki most a 6. századhoz volt beosztva. Nóvé már éjfélkor berúgott, s a mulatság most már nem sokat érvén hazamentem én is.

Következő rész:

Összes rész: Kókay László harctéri naplói, 1918

Korábbi naplók: Kókay László harctéri naplói, 1916-1917

7 komment

Címkék: 1918 Kókay László Monte Salarolo San Gregorio Nelle Alpi 17.rohamzászlóalj

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr5414301685

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MTi 2018.10.15. 12:49:36

Vajon mi lehet a magyarázat a sok hiányzó oldalra?

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2018.10.15. 18:59:58

@MTi: Nem tudjuk. Szinte minden füzetből hiányoznak lapok, de ebből különösen sok.

PollmannFerenc 2018.10.17. 19:02:45

A "gebaldte ládung" valószínűleg 'geballte Ladung' lehet, ami tkp. összekötözött gránátköteget jelentett. Ld. erről a német wikipédia szócikkét: de.wikipedia.org/wiki/Geballte_Ladung

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2018.10.17. 19:10:01

@PollmannFerenc: Igen, szerepelt már korábban is. Következetesen "dt"-vel írja. Vitték magukkal a Piavén a Montellóra is, de közben "elhagyták" az emberei... :)

A fenyőfa "tankot" is ilyennel rongálták meg a gyakorlótéren: nagyhaboru.blog.hu/2018/03/19/felgyujtott_tank_libo_kokos_eltort_bambuszbot_es_az_ubungos_palinka

PollmannFerenc 2018.10.17. 19:39:04

@PintérTamás: De ott mégsem dt-vel írja... Vagy már Ti irtátok át? (és ott a magyarázat is részletesebb és teljesen korrekt)

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2018.10.18. 00:46:46

@PollmannFerenc: Ott ő is így írta. Sokszor következetlen az írásmódja más esetekben is, én meg később az általa írtat hagytam a szövegben. A későbbi előfordulásokban már csak egy rövidítettebb magyarázat került bele, de lehet, hogy célszerű lenne az első, hosszabb. Persze aki folyamatosan olvassa, tudja. ;)

Programajánló

Könyvbemutató

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Könyvajánló

A hadak útján 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Utazás

húavéti emlékút