Kókay László szegedi önkéntes harctéri naplói, 1918

2018.09.23. 13:31 :: Nagy Háború szerkesztőség

Kókay László 1897-ben született Szegeden, s az első világháború kitörésekor a piarista gimnáziumban tanult. 1915 tavaszán, az érettségi vizsga letétele előtt önkéntesnek jelentkezett. Júniusban a szegedi háziezred brassói kiképző helyére, majd szeptemberben a nagyszebeni tisztiiskolára került. 1915 decemberében a XVIII. menetzászlóalj második századával került ki a 46-os harcoló ezredhez a délnyugati frontra, a Doberdó-fennsíkra. Egészen a háború végéig katonai szolgálatot teljesített a szegedi alakulatban. Részt vett az ezred Komeni-fennsíkon, majd a Piavénál vívott harcaiban is.

A háború után Szeged város számvevőségén dolgozott. 1921-ben vitézzé avatják a piavei átkelésnél tanúsított érdemei elismeréseként, amelyek tiszti arany vitézségi érmet jelentettek számára. A második világháború idején 1939-től kisebb megszakításokkal, majd 1941 áprilisától folyamatosan ismét katonai szolgálatot teljesített. Ezúttal nem harcoló alakulatnál, hanem a szegedi V. hadtestparancsnokság hadbiztosságán szolgált. 1945 áprilisában orosz hadifogságba esett. Egy év múlva hazatért, ezt követően nyugdíjazták. 1951-ben vitézi címe és birtoka miatt kitelepítették. 1972-ben halt meg Szegeden.

Kókay László a harctéri élményeiről kis noteszekbe írva a kezdetektől feljegyzéseket készített. Emellett összegyűjtött és megőrzött jó néhány a helyszínekkel és eseményekkel kapcsolatban keletkezett írott és képes dokumentumot is. Feljegyzéseit 1919–1920-ban keménytáblás, általa könyvnek nevezett füzetekbe másolta, amelyek így folyamatos naplókká álltak össze. Az eredetileg, valószínűleg, nyolc füzetből álló naplóból a család jelenleg néggyel rendelkezik. Az egyenként 100-150 oldalas, tintaceruzás sűrű sorokkal teleírt füzetből és az irathagyaték többi darabjából nagyon jól nyomon követhető hősünk katonai pályafutása, megismerhető, hogy az egyéves önkéntes tiszti tanfolyamra jelentkező fiatalember a háború során hogyan emelkedik a ranglétrán, s lesz őrvezető „sarzsiból” a 46-os gyalogezredben töltött közel hároméves frontszolgálat során szakaszvezető, zászlós, majd hadnagy. A rajparancsnokból miként lesz szakaszparancsnok, s a piavei átkeléskor már rohamszakasz-parancsnok, s hogyan szerzi meg a kis és nagy ezüst mellé a tiszti arany vitézségi érmet.

Kókay László 1916-os és 1917-es naplóihoz kattintson ide!

 

Kókay László naplója az olasz frontról
1918

 

1. rész: Utazás Szegedről a frontra 1918 márciusában

Hősünk történetét naplójának egy új füzetével, 1918 tavaszán folytatjuk. Kókay László 1917. december 2-től immár hadnagyként szolgál a cs. és kir. szegedi 46. gyalogezredben. Túl vagyunk a caporettói áttörésen, az alakulat ekkor már a Piave mellett, a Montellóval szemben van állásban. Szabadsága leteltével 1918. március 16-án Szegedről indulva Budapesten és Bécsen keresztül utazik Coneglianóig. A vonatukat lekésve egy egész napot töltenek Bécsben, leírást adva a város háborús életéről. A frontra érve új beosztást kap: a rohamosok közé vezénylik. Ennek a naplófüzetnek az átírását Kukkonka Judit szegedi állandó szerzőnknek köszönjük!

2. rész: Hogyan nézett ki a k.u.k. Sturmbataillon nr. 17?

Hősünk 1918. március 20-án a szegedi 46-os ezredétől megérkezik Cosnigára a cs. és kir. 17. rohamzászlóaljhoz, ahol ideiglenesen a debreceni 39-es rohamszázad parancsnokságát veszi át. Sok ismerőssel találkozik, s hamar kiismeri magát új beosztásában.

3. rész: Felgyújtott tank, „libo kokos”, eltört bambuszbot és az übungos pálinka

1918 márciusának végén hősünk a cs. és kir. debreceni 39. gyalogezred rohamszázadának ideiglenes parancsnokaként az egység kiképzésével foglalkozik Cosnigán. A rohamkiképzés részleteibe és a sturmos tisztek életének mindennapjaiba nyerhetünk ma betekintést…

4. rész: A 17. rohamzászlóalj újraalakítása

1918. március 28-án, nagycsütörtökön záró gyakorlattal ér véget a rohamtanfolyam, és ezt követően újraszervezik a rohamzászlóaljat. Hősünk a cs. és kir. szegedi 46. gyalogezred rohamszázadában a 3. szakasz parancsnokaként kap új beosztást. Elkezdődik a kézi géppuskás kiképzése és az olasz lányokkal történő ismerkedése is…

5. rész: Esők, murik, földi-légi kalandok

1918 áprilisában átszervezik az ezredeket és a hadosztályokat, ami a 17. rohamzászlóaljnál is változásokat okoz. Nagy esőzések akadályozzák a rohamtanfolyamra érkezők kiképzését, de ez a rohamosok állandó murizását nem zavarja. Hősünk a kézi géppuska mellett kedvet kap a légelhárító géppuskához is.

6. rész: Az elrontott nóta

1918 április–májusban változatosan telik hősünk élete, akinek könnyen eljár a keze akár egy elrontott nóta miatt is. Befejezi és levizsgázik a kézi géppuska kezeléséből, s több új megbízást is kap. A sors furcsa játéka folytán ugyanazon napon találkozik József főherceggel és szenved egy kézigránát robbanás miatt könnyebb sebesülést, mint két évvel korábban a Doberdón…

7. rész: Pünkösdi kalandok, rekvirálások, felkészülés az offenzívára

1918 májusának második felében már a közelgő piavei offenzívára való felkészülés teszi ki hősünk és sturmos társai mindennapjainak döntő részét. Nem maradnak el azonban a kisebb-nagyobb murik és kalandok sem, bár ezektől Kókay László – amióta zászlóaljsegédtiszt és olasz kedvese is van – már nem annyira lelkes…

8. rész: „Neked nem tud adni, majd Piavén túl lesz sok”

1918 májusának végén hősünk és rohamistái a Livenzán gyakorolják a Piavén tervezett ponton átkelést, amiről egyre több szó esik. Az is kiderül, hogy a hadosztály támadásának az iránya a Montello lesz. Mindenki bízik a sikerben és a gazdag zsákmányban, ahogy az előző év őszén is történt…

9. rész: „Az offenzíva álneve: Albrecht”

1918. május 31-én hősünk újabb gyakorlatot vezet a rohamistákkal, s ekkor már az ezrede is bekapcsolódik a Montellót idéző magaslat elleni támadásba. Délután az ezredparancsnokságon Zeiss ezredes részletes tájékoztatást ad számukra az Albrecht fedőnévvel illetett offenzíváról. A Montello elleni támadás végrehajtására egy dandárba kerültek a debreceni 39-esek és a szegedi 46-osok, ami így az „osztrák–magyar hadsereg legkitűnőbb brigádjává lett”.

10. rész: Nótázás gázmaszkában és a vesztüket érző sturmosok

Egymást érik a készülő offenzívával kapcsolatos „iskolázások”, gyakorlatok. A gázmaszkok átvizsgálásakor hősünk megnótáztatja az egyik társaságot, amitől fergeteges jókedve kerekedik a sturmosoknak. 1918. június 4-én az ezredparancsnok személyes utasítására Kókay Lászlónak kell átvennie a Piavén elsők között átkelő rohamszakasz vezetését. Megkezdődik a támadó csapatok átcsoportosítása. Elhagyják Cosnigát, a szegedi 46/II. zászlóalj és a rohamszázad Compolongóra, valamint Barba települ át. Hősünk lesz a rohamszázad szálláscsinálója…

11. rész: A támadási cél, a pléhgallérosok és a sturmos pálinka

1918. június 6-án a szegedi 46-os rohamszázad tisztjei az ezred pléhgallérosnak csúfolt tisztikarával a Montellóval szemben, a Colle della Tombola oldalában lévő megfigyelőhelyről szemlélik meg a támadási helyszínt. Minden rohamszakasz-parancsnok megkapja a támadási irányt és az elérendő végcélt. Hősünk fog az ezred jobbszárnyán haladni, s neki kell a leghosszabb utat megtéve a legtöbb ellenséges állást felszámolnia. Az eligazítás közben előkerül a sturmos pálinka is…

12. rész: „Nekünk elsősorban bátor emberek kellettek…”

1918. június 7-én hősünk a vele egy évben és egy napon született Szarafolyán Károly sturmos tiszttársával együtt ünnepli a 21. születésnapját. Az offenzívára készülve elosztják a legénységet és a műszaki segédcsapatokat is. Az altisztekkel együtt is kimennek a megfigyelőhelyre szemrevételezni a támadási területüket.

13. rész: „Mint csizmadiainas a veréssel…”

1918. június 11-én hősünk a 8. század parancsnokával, Molnár László főhadnaggyal kimegy Minához egészen a Piave partjára megszemlélni az offenzíva előtti szálláshelyüket és a kiindulási helyszínt. 12-én megtudják, hogy a következő nap lesz az X-2. nap, vagyis két nap múlva kezdődik az offenzíva…

14. rész: „Ejnye, de rumszag van, nem érzitök?”

1918. június 13-án a 46-os rohamszázad részére kiosztják a speciális felszerelést, s három emberenként egy liter rumot is kapnak a sturmosok. Este a II. zászlóalj tisztjei az étkezdében elbúcsúznak egymástól, majd 8 órakor a 8. század Kókay László rohamszakaszával kiegészülve elindul a Piave felé. Útközben srapneltüzet kapnak. Legjobban a rumos demizsont féltik a rohamisták…

15. rész: „Viszontlátásra túl a Piavén!”

1918. június 14-e, az offenzíva előtti nap nagy izgalomban telik. Hősünk rohamistái a rumos kaland után lejutnak a Sajó stützpunktba, de a kavernájukat egy másik alakulatnak is kiutalták. A veszekedések után Kókay László búcsúlevelet ír az édesanyjának. Az este folyamán még megbeszélésre hívják a zászlóalj tisztjeit, ahol egyeztetik az óráikat és elbúcsúznak egymástól, majd a másnapi kiindulási helyre, a Zocche Schluchtba vonulnak…

16. rész: Átkelés a Piavén

1918. június 15-én 3 óra előtt pár perccel megindul a tüzérségi előkészítés, amivel kezdetét veszi a piavei offenzíva. 5 óra 35 perckor a Zocche Slucht folyó felé eső kijáratánál hősünk a rohamszakaszával beugrik a számukra kijelölt két pontonba, s az elsők között indulnak el az olasz partok felé…

17. rész: Támadás a Montello ellen

A sikeres piavei áthajózást követően hősünk szakasza a Montello alatt gyülekezik és várja a magaslat elleni támadás időpontját, illetve a többiek megérkezését. Az átkeléskor nem mindenki volt olyan szerencsés, mint amilyenek ők. A parton saját tűzben szenvedik el az első veszteségeiket. 7 óra 38 perckor megindulnak a peremállás ellen, majd ezt elfoglalva a 2. állás vár rájuk…

18. rész: „Na, öreg, velünk jön-e gépfegyvert támadni?”

Hősünk 1918. június 15-én délelőtt a Montellón az előrenyomulás közben maga mellé gyűjt több kisebb-nagyobb csellengő csoportot, akikkel megerősödve rohamszakaszával elfoglalja a második olasz állást is. Továbbrohanva egy üteg kerül az útjukba, ahol egy tüzér főhadnaggyal szemben Kókay László a puskáját használja. Később az olasz 163. gyalogezred I. zászlóaljának parancsnokságát foglalják el, és elfogják a parancsnokot is. Közelednek végcéljuk és a harmadik olasz állás felé…

19. rész: A macskások „megnyúzása”

Kókay László rohamszakasza könnyen boldogul a harmadik olasz állással is, és 1918. június 15-én délelőtt fél 10-re sikeresen teljesítik a küldetésüket a Montellón. Az Abbazia de Nervesa-i templomdomb oldalában felfedezik azonban maguk előtt a még mindig tüzelő aknavetőket, s mindenkit elönt a harci kedv, többeket pedig a bosszúvágy a macskások ellen…

20. rész: „Kimondhatatlanul káromkodtunk, hogy nem üldöztük a digókat…”

A rohamszakasz megállásra kényszerül a Montellón, pedig nagyon mennének tovább az olaszok üldözésére. A két visszatérő felderítő járőrbeszámolója is erre ösztönözné őket. A kényszerpihenőt kihasználva hősünk számba veszi a felszerelést, az embereit és a zsákmányt. Délután újra megszólal az olasz tüzérség, a repülők is megjelennek felettük, s nem érkezik felváltás, így nagy káromkodások közepette fedezékekbe kényszerülnek…

21. rész: „A digók lángszóróznak be a kavernába!”

Állandósul az olasz tüzérségi tűz és hősünk rohamszakasza bekényszerül az elfoglalt aknavetők melletti kavernákba. Kiépítik a telefonösszeköttetést a magasabb parancsnokságokkal, amin keresztül Kókay László minden közöttük zajló beszélgetést is hallhat. Így tudja meg a kényszerű megállásuk okait és az ezred többi részének az átkelés során elszenvedett súlyos veszteségeit. Éjszaka aludni próbálnak a kavernában, amikor hírtelen vakító fényre ébrednek. Első ijedtségükben olasz lángszóró támadásra gondolnak és pánikszerűen menekülni kezdenek kifelé…

22. rész: „A legszigorúbb készenlétet rendeltem el…”

1918. június 16-a tétlen várakozással telik hősünk és rohamcsapata számára a Montellón. A lehetőséget kihasználva Kókay megvizsgálja az elfoglalt olasz aknavetőket, amikről kiderül, hogy franciák, majd kihallgatja a sebesült foglyokat. A heves olasz tüzérségi tűz már veszteségeket okoz a soraikban, s támadást várva hadnagyunk riadót is elrendel, azonban az éjjel fellobbanó tüzeket látva katonáival mégis az ellenség visszavonulásában reménykednek…

23. rész: „20-an is jelentkeztek…”

1918. június 17-én hajnalban olasz tüzérek bukkannak fel hősünk rohamcsapatánál, hogy megadják magukat. Hadnagyunk kihallgatja, majd kísérő nélkül hátra küldi őket, ami később következményekkel jár. Megszületik a döntés, és a két napos tétlenség után újra támadásba lépnek: délután 1 óra 5 perckor kell megindulniuk a Montellóról a síkságra. Kókay László lelkesítő beszédet tart rohamistáinak, amit a 8. század katonái is hallanak, s amikor két embere pótlására jelentkezőket kér közülük, 20-an is jelentkeznek…

24. rész: „Meglepetve, de egy szikrát se megijedve…”

1918. június 17-én délután 1 órakor hősünk megindul rohamistáival a Montellóról egy szakadékon keresztül a síkság irányába. Sovillát kellene nyugatról megkerülniük és a falun túli vasúti töltésig nyomulniuk. A hegyről leereszkedve egy út melletti házcsoportnál azonban váratlanul tüzet kapnak az egyik épületből, majd a helyzet még drámaibbá válik…

25. rész: „Mondd meg, miért lőttél?”

1918. június 17-én éjjel Kókay László rohamszakaszával a Sovilla előtti vasúti töltésnél éjszakázik. Hadnagyunk visszamenőleg megörökíti saját ezrede és a debreceni 39-esek nagy veszteséggel járó aznapi harcainak történetét. A csak magukkal törődő századbeli tiszttársai végtelenül felbosszantják, és inkább kimegy a rohamistái közé az esőbe. Fáradtságuk ellenére nem tudnak pihenni, és megszólal az egyik géppuska is… (Figyelem: ebben a részben a háború brutalitását bemutató kép található!)

26. rész: „Szegény, olasz bajtárs!”

1918. június 17-én éjfélkor vad tűzharc robban ki a Sovilla előtti vasúti töltésnél. Hősünk éber géppuskásának köszönhetőn nem lepik meg az olaszok a csapatukat. A támadás a felváltásukra érkező veszprémi 31-es honvédek megérkezéséig még kétszer megismétlődik. Június 18-án délben megjön a régóta várt „abléz”, és vissza kell térniük a Montellóra, ami legalább ugyanilyen veszélyes művelet…

27. rész: „Megszőrösödünk, mint szar a pincében”

1918. június 19–20-án hősünk rohamszakasza a Montellón pihen. Újraszervezik a rohamszázad maradékát, és muníciót vételeznek, ha ellentámadásra kellene indulniuk, és ismét beavatkozni az alattuk a síkságon dühöngő küzdelembe. Tönkrement ruházatuk egy részét olaszra cserélik. Szőrösek, mocskosak, kimerültek, betegek és éhesek…

28. rész: „Herrgott! Das ist Gazschiessen!”

A Montellón tartalékban lévő hősünk alakulatát 1918. június 21-én délután 6 órakor váratlanul éri a Piave keleti oldalára történő visszavonulási parancs. 9 órakor indulniuk is kell. A visszaút sem nélkülözi az izgalmakat. A folyóparton az olasz tüzérség gázgránátjai hatására apokaliptikussá válik a helyzet…

29. rész: „Ezzel szerepünk véget ért ebben a szomorú kimenetelű offenzívában…”

1918. június 22-én hajnalban a Piavén történt kalandos visszatérést követően hősünk a rohamszázad élén immár a folyó keleti oldalán vonul a kijelölt gyülekezési pont felé. A gázmaszkot folyamatosan feltéve tudnak csak haladni a korábbi „gáztromlit” követően keletkezett gázszigetek között. A nyugalomban eltelő nap végén a váltásukra érkező század átadás-átvételi procedúrája hoz csak némi izgalmat. Június 23-án hajnalban véget ér az osztrák–magyar hadsereg sorsát is eldöntő offenzíva…

30. rész: „Könnyekig meg voltunk hatva az ellenséges nép ezen szeretetnyilvánításától”

1918 júniusának végén hősünk rohamzászlóalja a sikertelen offenzíva után félve, szégyenkezve tér vissza Cosnigára, ahol előtte 4 hónapon keresztül állomásozott. A helyi olasz lakosság azonban gúnyolódás helyett éljenezve, virágesővel fogadja a visszatérőket, amilyen fogadtatásban Magyarországon nem lesz majd részük…

31. rész: Búcsú Cosnigától és a Piavétől

1918. július 2-án hősünk rohamzászlóalja elhagyja Cosnigát, ahová annyi kellemes emlék fűzi. Szálláscsinálóként Kókay hadnagyot küldik előre a Livenza melletti Ronchéba. Két alkalommal még visszatér Cosnigába a visszamaradt készletekért, majd július 7-én, vasárnap végleg elbúcsúzik a településtől és Antoniettától. Hamarabb kapja meg a szabadságát, mint ahogy azt gondolta, s július 9-én útra kel Szegedre. Augusztus 1-jén tér csak vissza a frontra, de az ezredét közben átvezényelték Dél-Tirolba, a Hétközség-fennsíkra…

Szólj hozzá!

Címkék: Kókay László

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr1414257429

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Programajánló

Könyvbemutató

Könyvbemutató

Könyvbemutató

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Könyvajánló

A hadak útján 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Utazás

húavéti emlékút