Egy pozsonyi népfelkelő tiszt pillanatképei a háborúból

2018.09.20. 07:10 :: Nagy Háború szerkesztőség

Dr. Bertha Géza pozsonyi ügyvéd 34 éves, amikor a háború kiszakítja civil életéből. Nősülés, családalapítás előtt áll, amire már e vészterhes időkben kerül sor. Háborús élményeit mindeközben fényképeken dokumentálja, amelyeken keresztül most mi is betekintést nyerhetünk – többek között – a front mögötti hadtápterület, illetve a galíciai lakosság mindennapjaiba. Első világháborús történetét unokája, Orbánné Bertha Mária édesapja, ifj. dr. Bertha Géza összeállítása, valamint sok fotó, képeslap és más dokumentumok segítségével idézi fel alábbi írásában.

 

Az elmúlt évben módszeresen nekiláttam a családunk birtokában levő, felmenőim hagyatékából származó dokumentumok áttekintéséhez és feldolgozásához. Így kerültek a kezembe nagypapám első világháborúból származó fotói, amelyeket édesapám jóvoltából már rendszerezve és borítékokba rakva egy helyen találtam.

Nagypapám, dr. Bertha Géza (1880. augusztus 30. – 1967. március 2.) hagyatékában több mint 60 fotó található, amelyeket 1914–1916 között az első világháború idején fényképezett – vagy ő van megörökítve rajtuk – Lengyelországban, illetve Galíciában a fronton.

Bertha Géza a hajdani Nyitra vármegyei Galgócon született, ahol apja fűszer- és vaskereskedést nyitva próbált megélhetést találni. Mivel azonban tönkrement, feleségével és másodszülött fiukkal – első gyermekük kiskorában meghalt – visszatértek Pozsonyba, ahol korábban is éltek, és házasságot kötöttek. 1885-ben megszületett nagypapám húga, Margit. 1889-ben meghalt az édesanyjuk, úgyhogy dédapám újra megnősült, és 1897-ben megszületett nagypapám féltestvére, Erzsébet. Bertha Géza 1886-1890-ben a pozsonyi Szent Imréről elnevezett római katolikus népiskolát látogatta, majd 1890-1898 között a pozsonyi királyi katolikus főgimnáziumba járt, ahol jeles eredménnyel érettségizett. Tanárai közt olyan neves személyiségeket találunk, mint Albrecht János latin- és némettanárt, aki négy éven át osztályfőnöke is volt, Gaál Mózest, a magyar nyelv és irodalom tanárát, valamint Dohnányi Frigyest. Kedves emlékként őrzi családunk az 1848. március 15-e 50. évfordulóján rendezett iskolai ünnepély díszes programját; az ünnepi beszédet ezen nagypapám mondta, s többek között fellépett – zongorán népdalokat adva elő – az ifjú Bartók Béla VII. osztályos tanuló is.

Bertha Géza 1898-tól 1902-ig a pozsonyi királyi akadémián a jog- és államtudományi karnak volt a hallgatója. Az alapvizsgákat helyben, a két szigorlatot pedig a kolozsvári Magyar királyi Ferenc József tudományegyetem jogi és államtudományi karán tette le, ahol 1907-ben a jogtudományok doktorává avatták. Közben – tanulmányai alatt – 1898 és 1901 között a pozsonyi városi tanácsnál dolgozott. Ezt követően 1901 és 1909 között ügyvédjelöltként működött dr. Samarjay Emil, dr. Kozma Gábor pozsonyi ügyvédek, illetve dr. Levatich Gusztáv köz- és váltóügyvéd lévai irodájában. 1910-ben a budapesti ügyvédi vizsgabizottság előtt ügyvédi vizsgát tett. A pozsonyi ügyvédi kamara 1910. február 10-ével vezette be az ügyvédi lajstromba.

Ifj. dr. Bertha Géza (1916–2004) – néhai édesapám – 2003 szeptemberében a családi hagyatékban fellelhető eredeti iratok, igazolások, levelek és levelezőlapok, valamint nagypapám saját kezűleg írt „Curriculum vitae”-je alapján összeállította, illetve lejegyezte édesapja katonai szolgálatával és a világháborúban való részvételével kapcsolatos adatokat, amit most itt – a lényeget nem érintő helyenkénti kisebb kiigazításokkal és kiegészítésekkel – közreadok. A megőrzött levelezőlapok alaposabb áttanulmányozásával, valamint az ismeretlen helyszínekről készült fényképek beazonosításával újabb tényekre, hiányzó láncszemekre sikerült fényt derítenem.

Bertha Géza 1904. október 1-jétől 1905. szeptember 30-ig egyéves önkéntesi évét szolgálja le a Ferenc Ferdinánd nevét viselő cs. és kir. 19. gyalogezrednél mint címzetes tizedes, majd mint hadnagy 1907. július 28-ig Győrött szolgál. 1909. május 20-tól június 19-ig Bécsben fegyvergyakorlaton vesz részt.

Mindszenty Béla, neves pozsonyi fényképész által készített fotó még a békeidőkből; a guggoló sorban jobb szélen Bertha Géza Mindszenty Béla, neves pozsonyi fényképész által készített fotó még a békeidőkből; a guggoló sorban jobb szélen Bertha Géza

Az egyéves önkéntesi év leszolgálása után 1905. október 1-jével volt főnöke, dr. Samarjay Emil pozsonyi irodájában mint ügyvédjelölt lép munkába.

A Honvédségi Közlöny szerint 1911. december 31-től a véderőtörvény értelmében a cs. és kir. közös hadsereg tartalékából a m. kir. honvédség tartalékába, azaz a 19. közös ezredből a nagykanizsai 20-as honvédekhez helyezik át. Ugyancsak a Honvédségi Közlönyben olvashatjuk, hogy dr. Bertha Géza, a nagykanizsai 20. honvéd gyalogezred tartalékos hadnagya 1913. december 31-től a m. kir. honvédelmi miniszter rendelete értelmében, a Véderőtörvény 59. §-ának első bekezdése alapján a szolgálati kötelezettség teljesítése után, tiszti rendfokozata megtartása nélkül a honvédség kötelékéből elbocsáttatik – a szerk.

A m. kir. nagykanizsai 20. honvéd gyalogezred parancsnokságának 1914. január 13-án kelt átirata felhívja, hogy záradékolás végett terjessze fel a legutolsó tiszti kinevezési okmányát. A címzésben dr. Bertha Géza hadnagy szerepel.

Bertha Géza 

Arról, hogy a háború kitörése után mikor kellett bevonulnia, nincs a birtokunkban feljegyzés.

Az 1915. februári Honvédségi Közlöny mindenesetre arról tudósít, hogy 1914. november 1-jével dr. Bertha Géza népfelkelő hadnagyot a 13. népfelkelő parancsnokság nyilvántartásában népfelkelő főhadnaggyá nevezik ki – a szerk.

A Nagy Háború

1914-1915-ben nagypapám a galíciai fronton volt, ami kiderül a katonai irataiból és a levelezéséből.

A gyűjteményben található kis méretű – mindenfajta megjelölés nélküli – fotók közül be tudtam azonosítani néhányat, ezek a tarnówi városházát, az egykori felsőbb reáliskolát és egy ottani utcát örökítenek meg. Ezeket minden bizonnyal 1914. november 10. előtt fényképezhette nagypapám, ti. november 10-én már az orosz haderők elfoglalták a várost, s egészen 1915. május 6-ig ott maradtak. Az egykori iskola épületében ma neves középiskola működik, ennek portálján olvasható, hogy az épületben 1914. augusztus 8-ától az osztrákok katonai raktárt rendeztek be, a város oroszok általi novemberi elfoglalását követően pedig katonai kórház és raktárak működtek benne.

A felső reáliskola épülete Tarnówban A felső reáliskola épülete Tarnówban

A tarnówi városháza A tarnówi városháza

Tarnówi utcarészlet, háttérben halványan a Neri Fülöp templom látszik Tarnówi utcarészlet, háttérben halványan a Neri Fülöp templom látszik

A fenti fotón látható két ház egy másik szögből, napjainkban, a Legionów utcában A fenti fotón látható két ház egy másik szögből, napjainkban, a Legionów utcában

Nagypapám 1914. december 21-én Katowicéből küldött – húgának címzett – rövid, német nyelvű üdvözletet, a két oldalán egy-egy térképet tartalmazó kártyával. A postázásra is alkalmas borítékon-tasakon német felirat: hogyan képzelik el „az ellenségeink” a háború utáni új Európa elrendezését, az Osztrák–Magyar Monarchia felosztását, és milyennek kellene Európának lennie a német Michel győzelme esetében. Ezenkívül még két térképet találtam – nyilván utólag – a fentiek mellé besorolva: egy német megjelölésűt a keleti hadszíntérről, valamint a Pesti Hírlap reklámtérképét 1918-ból, amely a marne-i csata vonalát ábrázolja.

A Katowicéből küldött térképes üdvözlet 

A Katowicéből küldött térképes üdvözlet 

A Katowicéből küldött térképes üdvözlet 

A Katowicéből küldött térképes üdvözlet A Katowicéből küldött térképes üdvözlet

Német kiadású képeslap a keleti hadszíntérről 

Német kiadású képeslap a keleti hadszíntérről Német kiadású képeslap a keleti hadszíntérről

1915. január 1-jei dátummal íródott az a fényképes levelezőlap, amelyet nagypapám tisztiszolgája, Vörös János írt gazdája húgának címezve Pozsonyba; többek között ez áll rajta: „Hála Istennek, egészségesek vagyunk. Isten velünk”. A lapon a „M. kir. trencséni 15. népfelkelő gyalogezred II. hadtápzászlóalj 1. század” és a FELDPOST-AMT bélyegzője szerepel.

Vörös János tisztiszolga lapja 

Vörös János tisztiszolga lapja Vörös János tisztiszolga lapja

A nagypapám volt ezredparancsnoka, Oberst. d. R. Franz Monzer Edler von Forstenegg által 1918. január 29-én kiállított bizonyítvány szerint: „Dr. Bertha Géza főhadnagy – mostani százados 1915. március 21-től 1915. április 8-ig a 3. népfölkelő hadtáp menetezredben, az 1. zászlóaljban mint szakaszparancsnok a Sziklai Artur népfölkelő főhadnagy századában a Nida frontban az Osztrovoi körletben lévő állást tartozott megszállva tartani és ez idő alatt folytonosan ellenséges ágyú- és fegyvertűzben teljesített szolgálatot”. (Vö. A kárpáti csata a Bukovinától Gorlicéig húzódó arcvonalon 1915. január 22-én kezdődött, s április végéig tartott. – írja Németh István Az első világháború „elfelejtett” keleti frontja c. munkájában.)

A Monzer ezredes által adott igazolásnak a pozsonyi honvédkerület parancsnokságán kiállított másolata A Monzer ezredes által adott igazolásnak a pozsonyi honvédkerület parancsnokságán kiállított másolata

A fent idézett körülményeket támasztja alá az az 1915. április 7-én Pozsonyban lebélyegzett levelezőlap is, amelyet nagypapám menyasszonyának nagynénje, Krieger Ilka küldött neki a frontra, a 13. népfelkelő hadtáp menetzászlóalj – Tábori posta 52. címre. Ebben többek között ez áll: „Nagyon köszönöm kedves kártyáját a sikerült lovas képpel, melyen mindjárt feltűnik korrekt és fess ülése. Kár, hogy leszállították a lóról. Igen sajnálom, hogy most veszedelmesebb beosztást kapott, de reméljük, nemsokára visszarendelik az exponált vonalból. […] hacsak lehet, kérjen fontos családi körülményei folytán szabadságot és jöjjön mihamarébb” – sürgeti a katonafeleség nagynéni nagyszüleim esküvőjének közelgő dátuma okán a vőlegényt.

Bertha Géza népfelkelő főhadnagy Bertha Géza népfelkelő főhadnagy

Az intézés – úgy tűnik – már folyamatban volt, mert ugyanezen a napon, 1915. április 7-én Ostrówban állította ki a 13. hadtáp menetzászlóalj azt a szolgálati jegyet, amely utasította dr. Bertha Géza főhadnagyot, hogy szolgálatképességének megállapítása végett jelentkezzék a charbinowicei hadosztály egészségügyi intézeténél.

Az Ostrówban kiállított szolgálati jegy Az Ostrówban kiállított szolgálati jegy

Charbinowice Krakkótól mintegy 65 km-re északkeletre található. Az első világháborút követően katonai temető volt itt, ahol 30 tömegsírban 122 osztrák–magyar és 8 orosz katona nyugodott. A temetőt 1937-ben felszámolták, az ott nyugvó katonák földi maradványait exhumálták és átszállították Opatowiecbe.

A K.u.K. Infant. Div. Sanit. Institut által 1915. április 14-én kiállított nyílt parancs pedig dr. Bertha Géza főhadnagyot a tisztiszolgájával együtt 1915. április 14-ével már Iżykovicébe utalja „pihenésre” (zur Erholung) a Landesetappen I/10-hez.

Nyílt parancs Nyílt parancs

Iżykowice egy kis település a fotókon megörökített – illetve beazonosított (ld. lejjebb) – Sancygniówtól néhány kilométerre délre.

Az élet él, és élni akar. Minthogy nagyszüleim (az akkori viszonyokhoz képest nem is olyan fiatalon, életük 36., illetve 32. évében) össze akarták kötni az életüket, a Gondviselésnek hála, a háború sem akadályozhatta meg őket, hogy megtartsák a – nyilván már korábban kitűzött – esküvőt.

Így dr. Bertha Géza 1915. május 15-én Pozsonyban házasságot kötött Aixinger Mariskával. Esküvői képükön nagypapám főhadnagyi egyenruhában van megörökítve. Hogy mikor jött haza, és az esküvő után meddig volt otthon, arról nincs adat, sem pedig arról, hogy ezután hová ment – vélte katonai dokumentumok hiányában édesapám.

Dr. Bertha Géza és Aixinger Mariska Dr. Bertha Géza és Aixinger Mariska

Találtam viszont a nagyszüleim postaváltását dokumentáló, személyes emlékek között egy pecséttel lezárt, postázott, Pozsonyban 1915. októberében lebélyegzett, nyilván újság küldésére használt címszalagot, amelyen feladóként már nagymamám férjezett neve olvasható. A német nyelvű címzés pedig: Černy ezredes csoportja: I. A.E.K. Etappen-Haupt-Stationskommando IV. – Gruppe Oberst. Cerny.

Az 1. hadsereg IV. hadtápállomás főparancsnokságára címzett szalag 

Az 1. hadsereg IV. hadtápállomás főparancsnokságára címzett szalag Az 1. hadsereg IV. hadtápállomás főparancsnokságára címzett szalag

Ennek alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a nagypapám által megszámozott képek, melyekhez egy külön lapon kézzel írott magyarázatot fűzött, ebből az – 1915. év májusát követő – időszakból és a fenti cím alapján azonosítható helyszínről, az egyik képmegjelölésben is szereplő Sancygniówból származnak. Teljességgel érthető, hogy az ifjú férj pontos tájékoztatást igyekezett adni a távolból feleségének azokról a helyszínekről, körülményekről és történésekről, melyeknek részese volt.

„Albrecht főhg., tőle balra Černy [Győző] ezredes, jobbra Misek [László] alezredes” „Albrecht főhg., tőle balra Černy [Győző] ezredes, jobbra Misek [László] alezredes”
(Bertha Géza felirata a kép hátoldalán; továbbiakban: B.G. – a szerk.)

„Albrecht főhg. a tábori vonatra száll” – B.G. „Albrecht főhg. a tábori vonatra száll” – B.G.

„Beszállás után” – B.G. „Beszállás után” – B.G.

„Vöröskeresztes Labestation a tábori vasút állomásán” – B.G. „Vöröskeresztes Labestation a tábori vasút állomásán” – B.G.

„Szoltiszok (községi bírák) rapportja. Neugebauer mérnök...” – B.G. „Szoltiszok (községi bírák) rapportja. Neugebauer mérnök...” – B.G.

„Tábori vasutasok megérkezése és ebédje” – B.G. „Tábori vasutasok megérkezése és ebédje” – B.G.

Boróka „fa”. Régi borókabokor, mely fává nőtt. Alatta dr. Wurditsch [Wurdics János] segédorvos” – B.G. „Boróka »fa«. Régi borókabokor, mely fává nőtt. Alatta dr. Wurditsch [Wurdics János] segédorvos” – B.G.

„H[ad]t[áp]. menetzászlóalj pihenője” – B.G. „H[ad]t[áp]. menetzászlóalj pihenője” – B.G.

„H[ad]t[áp]. menetzászlóalj pihenője” – B.G. „H[ad]t[áp]. menetzászlóalj pihenője” – B.G.

„H[ad]t[áp]. menetzászlóalj pihenője” – B.G. „H[ad]t[áp]. menetzászlóalj pihenője” – B.G.

„Tisztiszolgám” – B.G. „Tisztiszolgám” – B.G.

„Gyanús polgári egyén előállítva Černy ezredes elé. Balról László főhgy., Gutmann huszárfőhgy., jobbról Dabasi főhgy.” – B.G. „Gyanús polgári egyén előállítva Černy ezredes elé. Balról László főhgy., Gutmann huszárfőhgy., jobbról Dabasi főhgy.” – B.G.

„Háborús … [?]” – B.G. „Háborús … [?]” – B.G.

„Sancygniówi templom” – B.G. „Sancygniówi templom” – B.G.

„Távbeszélő állomás földkunyhóban” – B.G. „Távbeszélő állomás földkunyhóban” – B.G.

S hasonlóképpen – többek között – Sancygniów kastélya és temploma látható azokon a felvételeken is, amelyeket (szám szerint 17-et) a kis boríték felirata szerint Bertha Géza Viola sógornőjének küldött. A téli képek némi elképzelést adnak a hadszíntérről és a háborús viszonyokról, s nagy a dokumentumértékük a helyi lakosságot, zsidó embereket, gyerekeket megörökített felvételeknek is.

Fa őrtorony Fa őrtorony

Galíciai emberek Galíciai emberek

 

Katonák és galíciaiak Katonák és galíciaiak

Galíciai gyerekek Galíciai gyerekek

Falusi tanító tanítványaival Falusi tanító tanítványaival

Tisztek; a bal szélen dr. Bertha Géza Tisztek; a bal szélen dr. Bertha Géza

Lóháton; jobb szélen valószínűleg dr. Bertha Géza Lóháton; jobb szélen valószínűleg dr. Bertha Géza

Lovas Lovas

Népfelkelők Népfelkelők

A sancygniówi kastély A sancygniówi kastély

A sancygniówi kastély A sancygniówi kastély

Sancygniów temploma Sancygniów temploma

Őrtorony Őrtorony

Vasúti átjáró Vasúti átjáró

Vonatszerelvény Vonatszerelvény

Útszéli feszület Útszéli feszület

Sírok Sírok

1915 decemberéből való a hagyatékban az a három levelezőlap, amelyet Galíciában postáztak, ahol nagypapámat meglátogatta a felesége; de hogy pontosan hol és mennyi ideig volt ott, arról nincs adat. Tény viszont, hogy a karácsonyt a házaspár együtt töltötte, mivel közös tartózkodási helyükről küldtek tábori postai levelezőlapot haza Pozsonyba szeretteiknek. A mindenféle megjelölés nélküli kastélybeli felvételek feltételezhetően ekkor készültek.

Kastélybelső; dr. Bertha Gézáné látogatóban férjénél Galíciában 

Kastélybelső; dr. Bertha Gézáné látogatóban férjénél Galíciában 

Kastélybelső; dr. Bertha Gézáné látogatóban férjénél Galíciában Kastélybelső; dr. Bertha Gézáné látogatóban férjénél Galíciában

Feltehetően szintén Galíciában készült fénykép, amin dr. Bertha Gézáné és férje látható tisztek társaságában. Kérdés, hogy ugyanarról a látogatásról van-e szó, mint a fenti képeken. Az öltözet alapján viszont ez a felvétel enyhébb évszakban készülhetett – a szerk. Feltehetően szintén Galíciában készült fénykép, amelyen dr. Bertha Gézáné és férje látható tisztek társaságában. Kérdés, hogy ugyanarról a látogatásról van-e szó, mint a fenti képeken. Az öltözet alapján viszont ez a felvétel enyhébb évszakban készülhetett – a szerk.

Nagypapám két tábori postai levelezőlapot írt XII. 18-i dátummal, egyet német nyelvű karácsonyi jókívánsággal az apjának, egyet pedig Böske húgának. Felesége ugyancsak levelezőlapon kívánt boldog új évet XII. 30-án Böske sógornőjének és papájának. Feladóként az előzőekkel azonos cím szerepel: E.H.St.K. IV., azaz IV. Etappen Hauptstationskommando, 12-es tábori posta.

A Galíciából küldött karácsonyi üdvözlőlapok 

A Galíciából küldött karácsonyi üdvözlőlapok 

A Galíciából küldött karácsonyi üdvözlőlapok 

A Galíciából küldött karácsonyi üdvözlőlapok 

A Galíciából küldött karácsonyi üdvözlőlapok 

A Galíciából küldött karácsonyi üdvözlőlapok A Galíciából küldött karácsonyi üdvözlőlapok

1916-ban Bertha Géza már Innsbruckban szolgál.

Egy barna borítékban őrződött meg 10 képeslap méretű, keménypapírra másolt fénykép (némelyik több példányban is), amelyeket nagypapám Bécsben – nyilván már az ausztriai szolgálata idején vagy azután – készíttetett.

Ezeknek a fényképeknek a többsége vélhetően Bertha Géza utolsó és azt megelőző galíciai állomáshelyén készült.

Fogas kérdést jelentett számomra, hol található vajon az egyik képen látható hatalmas templom, előterében a katonai teherautóval és katonákkal. Lengyelországnak az egykori Galíciát jelentő területén, a nagypapám dokumentumaiban emlegetett helyszínek közelében kerestem, mindhiába. Majd alaposabban átnézve Bertha Géza levelezőlapjait, egy már Innsbruckból 1916. márciusában Böske húgának küldött lapján megtaláltam az eligazító utalást: „Tirol szebb, mint Volhynia”.

Most már tudtam, hol keressem a helyszínt.

Az első világháború idején, 1915 nyarán, a gorlicei áttörést követően került a központi hatalmak ellenőrzése alá az Észak-Galíciaként is emlegetett terület egészen a Sztir-folyóig – olvasható e blog Volhínia c. bejegyzésében.

A szóban forgó templom Volhíniában, a Sztir-folyó partján fekvő Beresztecsko város Szentháromság temploma (ma Ukrajnához tartozik).

A Szentháromság-templom Beresztecskóban A Szentháromság-templom Beresztecskóban

Beresztecsko látképe a Sztir-folyó felől, hátul halványan látszik a Szentháromság-templom Beresztecsko látképe a Sztir-folyó felől, hátul halványan látszik a Szentháromság-templom

A „bécsi borítékból” előkerült, ismeretlen helyen (többségük nagy valószínűséggel Galíciában, esetleg Volhyniában) készült fényképek 

A „bécsi borítékból” előkerült, ismeretlen helyen (többségük nagy valószínűséggel Galíciában, esetleg Volhyniában) készült fényképek 

A „bécsi borítékból” előkerült, ismeretlen helyen (többségük nagy valószínűséggel Galíciában, esetleg Volhyniában) készült fényképek 

A „bécsi borítékból” előkerült, ismeretlen helyen (többségük nagy valószínűséggel Galíciában, esetleg Volhyniában) készült fényképek 

A „bécsi borítékból” előkerült, ismeretlen helyen (többségük nagy valószínűséggel Galíciában, esetleg Volhyniában) készült fényképek 

A „bécsi borítékból” előkerült, ismeretlen helyen (többségük nagy valószínűséggel Galíciában, esetleg Volhyniában) készült fényképek 

A „bécsi borítékból” előkerült, ismeretlen helyen (többségük nagy valószínűséggel Galíciában, esetleg Volhyniában) készült fényképek 

A „bécsi borítékból” előkerült, ismeretlen helyen (többségük nagy valószínűséggel Galíciában, esetleg Volhyniában) készült fényképek A „bécsi borítékból” előkerült, ismeretlen helyen (többségük nagy valószínűséggel Galíciában, esetleg Volhyniában) készült fényképek

Eredetileg fordítva nagyított fotó (bal oldali), amit ha tükrözünk (jobb oldali), olvashatóvá válik rajta a „Stat. Kommando”, azaz a korábban említett [Hadtáp-] Állomás[fő]parancsnokság felirat Eredetileg fordítva nagyított fotó (bal oldali), amit ha tükrözünk (jobb oldali), olvashatóvá válik rajta a „Stat. Kommando”, azaz a korábban említett [Hadtáp-] Állomás[fő]parancsnokság felirat

A háttérben látható épületrészlet alapján ez a fotó is a fenti helyszínen készülhetett A háttérben látható épületrészlet alapján ez a fotó is a fenti helyszínen készülhetett

Ez a kép viszont már Ausztriában készült: a házon a Gasthaus Karwend’lrast felirat olvasható Ez a kép viszont már Ausztriában készült: a házon a Gasthaus Karwend’lrast felirat olvasható

Már 1916-ból való viszont az az ausztriai felvétel, amely a Bertha Gézának az Acheni-tó partján fekvő Pertisau a. Achensee-ből küldött több levelezőlapja alapján egyértelműsíthető: a propagandafotó-szerű, beállított képen – ha nem tévedek – a Seebergspitze csúcs látható. (A térképet tanulmányozó tiszt talán maga Bertha Géza.)

Gyakorlat Pertisau környékén Gyakorlat Pertisau környékén

Innsbrucki állomáshelyén nagypapámat a felesége is meglátogatta, Schwazban laktak. Erről tanúskodik kölcsönös levelezésük. Nagymamám 1916. január 27. és március 18. között tartózkodott Schwazban. Nagypapám egyik korábbi levelezőlapjából kiderül, hogy 1916. január 25-én napostiszt volt. A német császár születésnapján tartott ünnepi misére, amely 9 órakor kezdődött, ő vezette a századot. Előző este „Zapfenstreich” volt. 21-én pedig kórházba kényszerült menni, a fogászati klinikára.

Hogy nagypapám meddig teljesített szolgálatot Innsbruckban, az nem állapítható meg. De a márciusi és áprilisi leveleken, amelyeket feleségének küldött, mint feladói cím k.u.k. Militärcenzur K.k. Landsturm Ersatzkomp. Nr. 1/II. szerepel.

Képeslap Pertisauból 

Képeslap Pertisauból Képeslap Pertisauból

Ezután Nagykanizsán találjuk, a 20. honvéd gyalogezred állományában. De hogy mikor került oda, s meddig volt ott, az sem ismeretes. Mindenesetre 1916 szeptembere előtt, mert akkor onnan írt feleségének, egy otthon, Pozsonyban tett látogatása után, amikor ezredéhez visszatért. Ez nagymamám 1916. szeptember 16-i leveléből derül ki, amelyet férjének otthon tett látogatása után írt – 7 nappal a visszautazás után, s amelyben reagál nagypapám közlésére, hogy „gyengélkedik és készül a katonaorvosi felülvizsgálatra, amelyre eddig nem küldték el, de zászlóalj ügyeletre osztották be”. Felesége azt tanácsolja levelében, hogy „ne forszírozza a szolgálatot, hanem jelentsen beteget és maradjon otthon, nehogy elrontsa magát. Ezzel tartozik neki és nemsokára még valakinek”. Ugyanis október 3-án világra jött Géza fiuk – az édesapám.

Hogy ezután volt-e nagypapám látogatóban otthon (Pozsonyban), és mikor (pl. fia megszületése után), s mikor helyezték át Pozsonyba, erre vonatkozólag nincs se hivatalos, se családi dokumentum a hagyatékban.

De az tény, hogy a M. kir. Pozsonyi IV. honvédkerületi parancsnokság által 1917. április 20-án kiállított igazolvány szerint dr. Bertha Géza népfölkelő hadnagy honvédségi csapatszolgálatra nem alkalmas, helyi és irodai szolgálatra viszont igen.

A pozsonyi honvédkerületi parancsnokság által kiállított igazolás A pozsonyi honvédkerületi parancsnokság által kiállított igazolás

1917. július 26-án válaszként érdeklődésére értesítést kapott a m. kir. 20. honvéd pótzászlóalj gazdasági hivatalától, hogy volt tisztiszolgája, Paty István az év március 21-én a XXVII/1 menetszázadnak adatott át, amely a tábori ezredbe (20. honvéd gyalogezred, tábori posta 415) olvadt be.

Bertha Géza 

A Pozsonyban 1917. november 16-án kiállított Azonossági igazolvány szerint dr. Bertha Géza m. kir. népfelkelő főhadnagy a pozsonyi honvédkerületi parancsnokságon van beosztva, ahol hagyatékügyi szakelőadó volt. Ez kiderül az 1919. január 10-én kiállított igazolványból s „a pozsonyi honvédkerületi parancsnokság hagyatékügyi szakelőadója pénztárában őrzött hagyatéki iratok” jegyzékéből is, ahol nagypapám aláírása szerepel az első helyen.

Közben visszamenőleges hatállyal, 1917. november 1-től századosi kinevezést kap, a Honvédségi Közlöny szerint – a szerk.

Bertha Géza 

Ezzel nyilván megszűnt a katonai beosztása is; a magyar hadseregből formálisan nem lett elbocsátva. 1919. január 1-jén ugyanis már a csehszlovák csapatok vonultak be Pozsonyba.

Tény az, hogy nagypapámat az új csehszlovák haderő kötelékéből 1930. december 30-ával bocsátották el, amikor betöltötte az 50. életévét. Erről tanúskodik a Foch marsallról elnevezett čáslavi 21. gyalogezred pótzászlóalj pecsétjével ellátott kétnyelvű, szlovák–magyar elbocsátó lap.

A dr. Bertha Géza által bejárt helyek

A szerző, Orbánné Bertha Mária, a pozsonyi Madách kiadó egykori szerkesztője, műfordítással, később tankönyvek fordításával is foglalkozott. 18. éve – jelenleg már nyugdíjasként – a szlovákiai Remény katolikus hetilap szerkesztője. Rendszeresen közöl cikkeket a Pozsonyi Kifli polgári társulás portálján.

Szólj hozzá!

Címkék: pozsony galícia hadtáp Innsbruck Bertha Géza Ostrów Sztir

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr7814250225

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Programajánló

Könyvbemutató

Könyvbemutató

Könyvbemutató

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Könyvajánló

A hadak útján 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Utazás

húavéti emlékút