Megszállottak, avagy az Oberdan-ügy

2018.09.13. 07:05 :: BartókBéla

A caporettói áttörés után az osztrák–magyar hadsereg egy része az Isonzó és a Piave folyók közötti területen megszálló, vagyis rendőri feladatokat látott el. Ekkor találkoztak azokkal a művekkel, amelyeket Olaszországban az irredentisták hatására készítettek Ferenc József kivégzett merénylőjének emlékére. Azon a vidéken 1917-ben nagyon sokan voltak megszállottak: politikailag és katonailag is. Ki volt az a férfi, aki ekkora tiszteletnek örvendett az olaszok körében, és hogyan szolgálta a Nagy Háború az ő kultuszát és az ellenkultuszát?

 

A magyar királyi 81. honvéd gyalogdandár iratai között találta Rózsafi János kollégánk a következő parancsot, amelynek elemzése rengeteg kérdést vetett fel az olasz–osztrák kapcsolatokról és a szó szerinti, valamint átvitt értelmű megszállottakról.

A forrás találati helye: HM HIM Hadtörténeti Levéltár 02. II. 594  18. doboz. a m. kir. 81. honvéd gyalogdandár iratai A forrás találati helye: HM HIM Hadtörténeti Levéltár 02. II. 594 18. doboz. a m. kir. 81. honvéd gyalogdandár iratai

327/1. szám
Na-1917
81. h.gy.dd.
Tábori posta 417.sz. 1917. november 23. Állomáshely

Kommando der Südwestfront Op. 30.221. számára

A merénylő Oberdank emlékét megörökítő szobrok, emlékkövek, emlékiratok és úttáblák megsemmisítendők.

Kiadatik: 39., és 81. h. gy. dd-nak, 1., 3., 4., 17. h. gy. ezredeknek, rohamzászlóaljnak, Dadányi főhadnagynak, san vito-i, casarsai őrszázadoknak Hir. 4. útján, azzano decimo-i, chionsi, pasianoi őrszázadoknak Hir. 1. útján, Cziffra főhadnagynak.

Jóváhagyott fogalmazvánnyal egyezik Lukachich s.k. tábornok

1917 őszén a Délnyugati Front Parancsnokságát Habsburg Jenő főherceg vezette és az Marburg an der Drau-ban (ma Maribor, Szlovénia) volt, ráadásul a főherceget éppen 1917. november 23-án léptették elő tábornaggyá. A 20. honvéd gyaloghadosztály két honvéd gyalogdandárt jelentett. A (nagyváradi) 39. honvéd gyalogdandár a debreceni 3. és nagyváradi 4., a (budapesti) 81. gyalogdandár pedig a budapesti 1. és a székesfehérvári 17. honvéd gyalogezredekből állt, vagyis mind a dandárparancsnokságok mind az ezredparancsnokságok megkapták az utasítást. 1917 novemberében a budapesti dandár parancsnoka Dobák Géza ezredes volt, a nagyváradi dandárt pedig Stadler István ezredes vezette, aki Monte San Micheléről kapta nemesi előnevét. A hadosztály rohamzászlóalja és az 5 olasz településen rendőri feladatokat ellátó 5 honvéd század parancsnoksága is kapott utasítást.

Oberdan 1916-ban elhelyezett emléktáblája és fejszobra Genovában Oberdan 1916-ban elhelyezett emléktáblája és fejszobra Genovában
(forrás: www.pietredellamemoria.it)

A parancsban megnevezett katonatisztek közül Dadányi György (1893–1969) főhadnagy volt a híresebb, aki a m. kir. aradi 3. huszárezred hőse lett. A kalandos életű tiszt 10 hónapig bujkált az oroszok által megszállt Lembergben, és állítólag Bíró Lajos róla mintázta Hotel Imperial című drámájának Almássy főhadnagyát. Cziffra főhadnagy pedig valószínűleg a híres nagyváradi főispán, Cziffra Kálmán közeli rokona lehetett, hiszen a 4-es honvédek Nagyváradról és a körzetéből vonultak be a dandárhoz. Elképzelhető, hogy a két független tiszt speciális, hírszerző feladatokat látott el a front mögött. A hadosztály parancsnoka Lukachich Géza vezérőrnagy nem sokkal korábban, 1917 augusztusában kapta meg a katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét, bárói címét és „somorjai” nemesi előnevét egy másik Doberdón szolgáló tiszttel, Heim Gézával, illetve a kárpáti hőssel, Szurmay Sándorral együtt.

Ha térképen is megkeressük a településeket, akkor láthatjuk, hogy a hadosztály megszállási zónája Pordenone tartomány déli része volt, mert ott található San Vito al Tagliamento, Casarsa della Delizia, Azzano Decimo, Chions, Pasiano di Pordenone – ezek ma Friuli Venezia Giulia régió Pordenone megyéjéhez tartoznak.

Néhány korabeli fénykép alapján pedig el tudjuk képzelni, milyenek voltak ezek a városok az osztrák megszállás idején, bár nem találtuk nyomát annak, hogy ezeken a településeken milyen emléke volt Oberdannak 1917 előtt.

Friuli-Venezia-Giulia régió mai térképe Friuli-Venezia-Giulia régió mai térképe
(forrás: szallashelyek-utazas.info/friuli-venezia-giulia)

Miközben a 20. honvéd hadosztály megszálló katonái Oberdan emlékét tüntették el az Udine és Pordenone közötti közterületekről, 1917. november 10. és december 3 között az 1. piavei csata néven is emlegetett hadművelet során a központi hatalmak csapatai megpróbálták megvetni lábukat a folyó jobb partján, de az meghiúsult az antant védelmén és ellentámadásán.

De ki volt Oberdan, akinek személye indulatokat kavart az olaszok és osztrákok között? Guglielmo Oberdan (szlovénul és németül Wilhelm Oberdank) 1858-ban született az osztrák Triesztben. Az apja egy velencei olasz származású ausztriai katona volt (Valentino Facieri), de szlovén anyja (Josipine Oberdank) nevét kapta. Bécsben tanult, majd a boszniai okkupáció idején a behívó elől Olaszországba emigrált, és olasz irredentista lett. Az összeesküvők elutasították a Hármas Szövetség aláírását, és 1882-ben Ferenc József látogatásakor Triesztben bombamerényletet terveztek, de őt elfogták, és december 20-án kivégezték. Egyes állítások szerint olasz bajtársai árulták el, mert szlovén származása miatt nem bíztak benne. A Nagy Háború idején az olasz nemzeti propaganda Oberdant és vértanúságát maximálisan kihasználta, hogy az olaszországi lakosság körében nemzeti konszenzust teremtsen.

Oberdan 1918-ban felavatott emléktáblája Bari-Piccinni városában Oberdan 1918-ban felavatott emléktáblája Bari-Piccinni városában
(forrás: commons.wikimedia.org)

A magyarországi újságok és enciklopédiák mélységesen elítélték Oberdank tervét a magyar király ellen (!), mintha elfeledkeztek volna a hasonló magyar kísérletekről – az 1853-ban szintén Ferenc József ellen ténylegesen merényletet megkísérlő Libényi Jánosnak nem készítettek emléktáblákat. Egyébként az olasz köztársaság hívei kétszer kíséreltek meg merényletet I. Umberto olasz király ellen is, míg a harmadik alkalommal 1900-ban az uralkodó az életét vesztette. Ezeket a támadásokat regicidiumnak (királygyilkosságnak) is nevezik, de a szabadságvágyból elkövetett tirannocidiumként (zsarnokölés) sokkal hatásosabb jellemezni azokat. A 19. század végén azonban az ilyen fölösleges gyilkosságok (pl. Erzsébet királyné – Sissi esetében) Nyugat-Európában már a kilátástalan anarchista ideológiát egészítették ki.

Az osztrákok által megszállt San Vito al Tagliamento 1918-ban Az osztrákok által megszállt San Vito al Tagliamento 1918-ban
(forrás: www.labassa.org)

A korabeli magyarországi újságokból szépen nyomon lehet követni a Nagy Háború alatti olaszországi Oberdan-kultusz változásait. Miután 1915 májusában Olaszország hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának, az irredentizmus állami szintre emelkedett és egymást érték a hazafias beszédek, amelyekben a politikusok Oberdant dicsőítették, minden évben új emléktáblákat avattak, utcákat neveztek el, és rendszeresen énekelték a róla szóló dalt is, amit kissé eltúlozva himnusznak tartottak.

A dalban Oberdant éltetik, halált ígérnek Ferenc Józsefnek, és különös módon kapcsolódnak az emléktáblák a himnusz szövegéhez: „Vogliamo formare una lapide / di pietra garibaldina; / a morte l'austriaca gallina, / noi vogliamo la libertà.” – „Sírkövet akarunk alkotni / a garibaldista sziklából / az osztrák tyúk halálára, / (mert) szabadságot akarunk.” Az olasz lapide szónak van egy emléktábla jelentése is, az „osztrák tyúk” pedig a Habsburgok hírhedt kétfejű sasa lehetett.

1915 nyarán Anconában az osztrák–magyar konzulátus homlokzatáról leverték a címert és Oberdan arcképét tették a helyére, ami megdöbbenést keltett még Magyarországon is. Decemberben, kivégzésének évfordulóján a trieszti emigráns Salvatore Barzilai a „felszabadított területek tárca nélküli minisztere” mondott több városban is lelkesítő beszédet, amelyekben a vértanút állította példaképül, 1915 decemberében pedig bemutatták Alberto Collo főszereplésével a Guglielmo Oberdan il Martire di Trieste című propagandafilmet, amelyet a Tiber Films vállalat készített, és Emilio Ghione rendezett.

Az osztrákok által megszállt San Vito al Tagliamento 1918-ban Oberdan a kivégzés előtt az olasz propagandafilmben
(forrás: hu.pinterest.com)

1916-ban folytatódott az Oberdan-kultusz nyilvános ápolása, és amikor még a Buenos Airesben élő olaszok is a merénylőt ünnepelték, ezt az osztrák követség az argentin semlegesség megsértésének tekintette. Ebben az évben a pápa is tiltakozott az uralkodói tekintély ilyen megtámadása ellen, mert tudta, hogy ez nemcsak Ausztria–Magyarország és az Olasz Királyság számára lehet végzetes.

1917-ben már halkabb lett az irredentizmus, a caporettói vereség pedig hosszú időre szertefoszlatta a reményeket. Még tartott az offenzíva, amikor 1917. október 30-án az osztrákok bevonultak Udinébe, amit az olasz irredentisták egyik fő fészkének tartottak és úgy emlékeztek, hogy innen indult a terrorista Oberdan is Ferenc József elleni akciójára. Ilyen előzmények után nem lehet csodálkozni, hogy a délnyugati front osztrák–magyar főparancsnoksága parancsot adott minden emlékmű eltüntetésére 1917 novemberében.

1918 azután néhány nagyon fontos epizóddal gazdagította a kultusz történetét. Januárban a római szobor avatásán személyesen megjelent Georges Clemenceau francia miniszterelnök nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy támogatásáról biztosítsa súlyos helyzetben lévő szövetségesének vezetőit és az olasz népet, illetve az irredenta célokat, ugyanis a piavei frontot csak brit és francia katonai segítséggel sikerült stabilizálni. Februárban viszont egy szocialista vagy anarchista gondolkodású munkás kalapáccsal súlyosan megrongálta a nemzeti mártír római szobrát, ami pedig azt üzenhette, hogy a nép egy részének elege van a hazafias ünnepségekből, hőskultuszból és az emlékművek csak a háború folytatását szolgálják.

A cs. és kir. 97. gyalogezred régi laktanyája Triesztben 1900 körül, ahol Oberdant kivégezték, illetve a később Piazza Oberdannak elnevezett tér A cs. és kir. 97. gyalogezred régi laktanyája Triesztben 1900 körül, ahol Oberdant kivégezték, illetve a később Piazza Oberdannak elnevezett tér
(forrás: it.wikipedia.org)

Hogy teljesebb és még érdekesebb legyen a kérdés, nagy meglepetésünkre a sebesültekről és betegekről szóló hírek között találtunk 1915. július 20-i dátummal egy Oberdank Viktor nevű férfit a cs. és kir. 97. gyalogezred katonái között. A hír több mint érdekes, mivel az ezred pótzászlóaljának kerete és a III. zászlóalj állomáshelye Trieszt volt, és szlovén, szerb, horvát és olasz nemzetiségű legénység alkotta vegyesen. Nem elképzelhetetlen, hogy nem csak névrokonságról, de a kivégzett merénylő késői rokonáról van szó, aki osztrák–magyar egyenruhában sebesült meg, talán éppen az isonzói fronton. Egyébként a 97-esek trieszti laktanyájában végezték ki 1882-ben az összeesküvőt is.

Végül az olasz csapatok a padovai fegyverszünet után egy nappal, 1918. november 4-én szálltak partra Triesztben, decemberben pedig a római Oberdan-megemlékezésen az irredentisták már a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság ellen tüntettek. Az olasz-szlovén vértanú tehát csak egy szimbólum volt, akárcsak Trieszt, amelyek tulajdonképpen az olasz külpolitika határozott doktrínáját fejezték ki, amit úgy neveztek: sacro egoismo.

Oberdan kultusza pedig ma is él Olaszországban, amit ez a felvétel is bizonyít:

A cs. és kir. 97. gyalogezred régi laktanyája Triesztben 1900 körül, ahol Oberdant kivégezték, illetve a később Piazza Oberdannak elnevezett tér Pordenone tartomány térképe napjainkban, amelyen látható az öt megszállt település délen. Arról nem rendelkezünk egyelőre információval, hogy végül itt került-e sor emléktábla megsemmisítésére… (forrás: www.chiesepordenone.altervista.org)

10 komment

Címkék: emlékmű olasz front 1917 20–as honvédhadosztály Oberdan

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr7814218143

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kövendy Katalin 2018.09.13. 12:25:03

Én lelkesedés nélkül nézem azokat a mai tájékozatlan, a történelmet igen alacsony szinten (sem) ismerő olasz (és nyugati) fiatalokat, akik vörös zászlót lengetve, vörös csillaggal-sarlóval és kalapáccsal rajta, LENIN fejjel (divat Guevara feje is a pólókon) a piros trikójukon énekelnek ilyen dalokat. Ezek a saját történelmüket sem ismerik, nemhogy a sok száz milliónyi áldozatról hallottak volna, akik Lenin, Sztálin és társai gyilkos ténykedésének következtében haltak meg.

Az, hogy ki, kit hogyan ítél meg nemzettől, kortól egyebektől függően, igen bonyolult, az olaszok esetében pláne.

Hatvanas 2018.09.13. 14:33:41

Talán az idealizmus, a radikalizmus meg az anarchizmus vonzó a számukra.
A "Bella Ciao" is túlélte a kommunizmust, igaz?
Az eszmei zűrzavart csak fokozza a lepedő felirata: "A mi hazánk az egész világ."

csorsza 2018.09.14. 11:56:06

A fiatalok általában ilyenek, elragadja őket az ifjonti hév és az idealizmus.
Az értelmesebbje kinövi idővel.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2018.09.14. 21:56:25

Oberdan mai kultusza is nagyon érdekes kérdés, de számomra az volt először különösen izgalmas, amire a szerző is tesz egy rövid utalást, hogy nekünk magyaroknak is voltak "Oberdanjaink", s mennyit fordult néhány évtized alatt a világ, s ezeknek a merénylőknek a megítélése... A háború idején már a magyar honvédek is részt vesznek a megszállt területeken az emlékét őrző alkotások "megsemmisítésében", s valószínűleg ez különösebb lelki tusát sem okozott volna nekik, ha egyáltalán sor került ilyesmire...

MTi 2018.09.16. 10:49:12

Az emlékművek megsemmisítését nem tartom civilizált módszernek!
A Délvidéken ezt megtapasztaltuk 1918/1920-ban, 1941-ben és 1944/45-ben is... hol ők a mienekt, hol mi az övékét.... és az adok-kapokból vesztesként kerültünk ki!

Pavol Rusnák 2018.09.16. 19:57:43

@MTi: Ez nem csak délvidéken volt így. Úgy általában a politikailag turbulens 20. század jellegzetessége az emlékműveknek minimum az eltávolítása, vagy utcanevek megváltoztatása. És ez a köztérért folytatott hadakozás a 21. századba is átcsúszott.

Amúgy, ha jól tudom, pont ebben az időszakban Friedrich Adler, Karl von Stürgkh miniszterelnök gyilkosa, bizonyos popularitásnak orvendet Ausztriában. No még a Szerbeknek ott van Gavrilo Princip kultusza. Csehországban, és részben Szlovákiában is, pedig hősöknek számítanak azok a kommandósok, amelyek 1942-ben megölték Reinhard Heydrichot.

Pavol Rusnák 2018.09.16. 20:32:22

Mellesleg, a Bős város pont az egyik merénylőről, Jozef Gabčík ejtőernyősről, kapta a mai – Gabčíkovo – szlovák megnevezését.

Hatvanas 2018.09.16. 22:09:07

Nagyon jók a példák. A szobordöntés nemcsak Kelet-Európában kötelező epizódja a hatalomváltásoknak
Ezt úgy hívták az ókori Rómában: damnatio memoriae = az emlékezet elátkozása.
Lásd: de.wikipedia.org/wiki/Damnatio_memoriae

BálintFerenc · http://nagyhaboru.blog.hu 2018.09.17. 13:05:06

A filmjelenetes képeslap érdekes, mivel a katonák erősen Napóleon sorgyalogságának tűnnek. Nyilván ezt sikerült szerezni :)

Kövendy Katalin 2018.10.07. 11:06:11

Teljesen normális dolog, hogy az emberek dolgok stb. megítélése változik/változhat minden korban, és ennek megfelelően szobrokat és emlékműveket ledöntenek, utcákat átneveznek. Pontosan erre (is) nagyon jó példa ez az írás. A lényeg számomra az, hogy a maradandó, a tényleg örök értékű dolgok ne mehessenek feledésbe, morális süllyesztőbe. A m. kir. honvédtisztek pl. hosszú évtizedekig "horthysta-fasiszta" megbélyegzéssel voltak itt elkönyvelve. Szerencsére ez mára megváltozott.
A "Bella ciao", amely eredetileg egy sommás (mezőgazdasági idénymunkára elszerződő) asszonyok által énekelt népdal; így is, és a partizánokat dicsőítő szép szöveggel is örök érvényű lehet. Az, hogy ez a marxista/kommunista/bolsevik stb. "irodalomba" bekerült, nem baj, de sok mai baloldali ember fejében, ahogy Hatvanas is írta, totális zűrzavar van. És a fejben lévő, vagy az erkölcsben lévő súlyos zavar nem korosztályos kérdés, az a tapasztalatom.

Programajánló

konferencia

kiállítás

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Könyvajánló

A hadak útján 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Utazás

húavéti emlékút