„Meglepetve, de egy szikrát se megijedve…”

2018.08.06. 08:09 :: PintérTamás

Kókay László 1918-as naplója az olasz frontról – 24. rész

1918. június 17-én délután 1 órakor hősünk megindul rohamistáival a Montellóról egy szakadékon keresztül a síkság irányába. Sovillát kellene nyugatról megkerülniük és a falun túli vasúti töltésig nyomulniuk. A hegyről leereszkedve egy út melletti házcsoportnál azonban váratlanul tüzet kapnak az egyik épületből, majd a helyzet még drámaibbá válik…

 

A szakadék, melyen lefelé haladtunk a síkságra, nem volt nagyon lejtős, de a benne lefelé vezető gyalogösvény vörösagyag talaja nagyon síkos volt a sok esőtől, úgyhogy aránylag lassan haladhatunk csak rajta. A szakadék sűrű bokrokkal volt belepve, úgyhogy pláne mivel eső is esett, erős homály uralkodott benne. Einzel abfallenben haladtunk lefelé. Gefrt. Nagy patrulja, Hódi patrulja, Szalai patrulja, a Spreng, majd a Flammenwerfer patrul, a 2 H.M.G., azután a telefon patrul és legvégén a 2 szanitéc. Lukács a masinisztákkal ment. Összesen 54-en voltunk, tehát 14-gyel többen, mint a 15-iki támadásnál, s ezenkívül most 2 gépfegyver és 1 golyószóró állt rendelkezésünkre.

Kb. 5 percig tartott, míg a szakadékba leereszkedtünk a Montello tövébe, hol egy olasz állás volt, fronttal a síkság felé. Az állás teljesen el volt hagyatva. Az álláson s az azelőtt lévő igen erős rozsdás drótakadályon keresztülmenve (a drót jobb kezem fejét vagy 3 helyen alaposan kiszakította) lent voltunk a síkságon, hol közvetlen a stellung mellett állt a 4 db 15-ös ágyú, melyet már 2 nappal ezelőtt ott talált Gefrt. Nagy patrulja. Az ágyúk akkor még épek voltak, most azonban el voltak rontva, verschluss egyikben sem volt. A digók, akik reggel jöttek hozzánk magukat megadni, úgy látszik, előbb teljesítették parancsukat, s elrontották az ágyúkat. Az ágyúk körül nagyon sok gránát volt felhalmozva, melyek közül sok sárgára meg zöldre volt felső részén mázolva. Ezek, azt hiszem, gázgránátok lehettek.

Itt megvártam míg minden emberem leér a szakadékból, azután megindultunk az előbbi sorrendben, s most már nem einzeil abfallen, hanem tömörebben, mindegyik sarzsi embereit csoportokban vezetve utánam. Legelöl én mentem stutznival a kezemben, s a kis gumi pelerinával a vállamon. Olaszoknak hírük, hamvuk se volt, fegyver- és géppuskaropogás se hallatszott itt még csak távolról sem. Ellenben az olasz tüzérség erősen lőtte fölöttünk a Montellót. Mindenekelőtt a Sovillába vezető utat kellett megtalálnom, ezért találomra egy elhagyott digó stellung előtt, ezzel párhuzamosan haladó gyalog úton vezettem embereimet a szokásos lassú futással előre. Nemsokára egy országút kereszteződéshez értünk, hol az út 3 felé ágazott el. Egy út felvitt a Montellóra (mégpedig ez az út volt, mely az aknavetők mellett vitt el), egy Nervesa irányába haladt, egy pedig kb. abba az irányba, melyen eddig jöttünk, előre vezetett, valószínűleg Sovilla felé. Ezen a kitűnő karbantartott országúton folytattuk utunkat. Az út mellett sok helyen hevertek olasz hullák, már többnapos hallottak lehettek, mert erős szaguk volt, s vagy tüzérségi, vagy M.G. tüzünk áldozatai voltak. Mindjárt jobbra (nyugaton) az útkereszteződéstől néhány ház állott. Épp egy patrult akartam elküldeni kikutatni őket, mikor előttünk az utat szegélyező bokrok közül emberek jöttek elő, már lőni akartunk, azt hittem digók, de azután legnagyobb meglepetésünkre kiderült, hogy saját csapat volt, mégpedig 46-osok. Összesen 18-an voltak köztük 2 tisztjelölt. K. Asp. Bárdosy és egy cvikkeres zászlós. Néhány szót váltva velük megtudtam, hogy mint nachrichten patrulok lehettek az 5. és 6. századoktól előre küldve (még mielőttünk természetesen), s hogy az úttól jobbra eső 3 házat már átkutatták s teljesen üresnek találták, s hogy az út, melyen vagyunk, Sovillába vezet. Mivel nem volt értelme, hogy külön működjenek, mert már mi, a támadó csapatok itt vagyunk, szóltam nekik, hogy csatlakozzanak hozzánk, annál is inkább, mivel már a 15-iki támadásnál tapasztaltam, hogy a wellék nagyon soká érnek utánunk, így legalább lesz gyalogságom is, mely szükség esetén rögtön kéznél lesz. A 2 nachrichten patrul fiatal, erős emberekből volt válogatva, parancsnokaikkal együtt 18-an voltak. Így tehát összesen 72-en, tehát mint tekintélyes erejű csapat haladhattunk tovább előre a fáktól, bokroktól szegélyezett itt–ott olasz hulláktól borított kitűnő országúton. A 2 nachrichten patrul csapatom legvégén haladt.

1h 15’ lehetett, mikor elértük azt a faluszerű házcsoportot, melyre Molnár fhdgy. felhívta a figyelmemet. A házcsoport azonban teljesen elhagyatottnak látszott, mert anélkül, hogy egy élőlényt láttunk volna, vagy lövést hallottunk volna, sikerült elérnünk a kis falu közepét, hol utunktól balra tért egy jó minőségű út s jobbra egy bokroktól szegélyezett szekérút. Én abban a tévhitben lévén, hogy nem ez az a házcsoport, melyre Molnár fhdgy felhívta a figyelmemet, hanem az, melyet Bárdossyék nachrichten patruljai átkutattak, szentül meg voltam győződve, hogy már Sovillában járok, s hogy az út, amelyen haladunk, az ez, melyen haladnunk kell, mert az ennek a kis falunak, melyet Sovillának gondoltam, a jobb oldalán vezetett (nekünk pedig feladatunk épp a falu jobb oldala mellett elhaladni volt), s a falucska zöme épp az út bal oldalán volt, s a falucska közepén balra elágazó út is csak erősítette feltevésemet, hogy Sovillában járunk, mert azt hittem, ez az út csak a faluba vivő mellékút, míg az út, mely a falu jobb oldalán vezetett, az a főút, mely a vasúthoz visz, tehát ezen kell továbbra haladnunk. (Ez az út pedig Bavariába vitt, tehát már a 39-esek támadási abschnittjába.) Ez a tévedés később nagyobb bonyodalmakra adott okot, de én sem tehettem róla, mert oly hirtelen jött a támadási parancs, hogy a terepet nemhogy a valóságban, hanem még a térképen sem értem rá rekognoskálni.

Én tehát azt hívém, hogy Sovillába, illetve annak jobb oldalán vivő úton járok, mivel a falu teljesen kihaltnak látszott, hogy időt ne pocsékoljunk, a falu átkutatása nélkül (mely feleslegesnek látszott előttem) át akartam a falu jobb oldalán haladni, s mielőbb elérni a vasúti töltést, mert tekintve, hogy a falu nem látszott ellenségtől megszálltnak, az ellenség csakis a vasúti töltésnél rendezkedhetett be, mint a legkedvezőbb rendelkezésre álló védővonalon, védelemre. Egész nyugodtan, minden háborgatás nélkül értünk a falu közepén az útelágazáshoz, mikor egyszerre balra előttünk a házcsoport délkeleti oldalán lévő tér (lásd vázlatot 152. lapon 2-ös számú ház) egyik házából fegyvertüzet kaptunk, alighogy én és a Gefrt. Nagy-féle patrul első emberei kiléptünk az útelágazás északkeleti oldalán levő (1-es számú) sarokház mögül.

Kókay László saját kezű vázlata naplójából a helyszínről  Kókay László saját kezű vázlata naplójából a helyszínről

Meglepetve, de egy szikrát se megijedve léptünk vissza a sarokház (1-es számú) mögé. A sturmosok úgy káromkodtak, mint a záporeső, s alig bírtam őket visszatartani, hogy fej nélkül neki ne rohanjanak a háznak, honnan a lövések jöttek. Embereimnek intve, hogy maradjanak a ház mögött, fejem a ház sarka mellett előre dugva megállapítottam, hogy tényleg abból a házból (2-ös) jönnek a lövések, hol az előbb láttuk. Az olaszok a házban nem szűntek meg lövöldözni, bár semmi célt nem láttak jelenleg. Azt is megállapítottam, hogy a ház első emeletének csukott zsalugáterei mögül és a padlásról lövöldöznek. Ezt kétségtelenül meg lehetett a lövések okozta füstből állapítani. Bár szerintem nem az én feladatom volt a Sovillában lévő olasz csapatok leküzdése, mégis, tekintve, hogy a lövöldöző olaszok nagy veszteséget okozhatnának nekünk is le nem küzdésük esetén, a Gefrt. Nagy és Korp. Hódi féle patrult küldtem a falucskába, mégpedig Hódit egyenesen annak a háznak a megtámadására, hol az olaszok lövöldöztek, Gefrt. Nagyot is ezzel céllal, de neki megparancsoltam, hogy nem törődve Hódiékkal, először az útba eső házakat kutassák át, majd ezzel készen lévén, ha szükséges, legyen Hódi patrulja segítségére.

A két patrult nem egyenesen küldtem neki a háznak, hanem a fölösleges veszteség elkerülése végett, rövid kerülővel s nagy részben fedett úton. Ezen kívül, mivel nem tudhattam a mellettünk lévő házban is nem lakozik[-e valaki] (1-es számú), néhány embert Korp. Szalay patruljából bemászattam a hátsó ablakon kikutatni, de a házat teljesen üresen találták. Mi ezalatt a sarokház mögött az úton állva lestük a 2 patrul támadásának eredményét. Én 2 ízben is kibújtam a ház mögül, s mindig néhány lövést tettem a ház ablakaira, egy ízben az ablak előtti kőszegélyben porzott egy golyóm, a többit már jobban megcéloztam, s valószínűleg az ablakon keresztül a házba is bementek. A patrulok, mint később elbeszélték, azon a házon kívül, honnan a lövöldözés jött, még egy házban (3-as számú) láttak olaszokat, kik, mikor megpillantották embereim őket, már visszavonulóban voltak, s mikor embereimet meglátták, néhányszor visszalőve, délkeleti irányban elfutva eltűntek a szőlők és vetések közt. Azt következtettem mindebből, hogy ebben a házcsoportban csak előőrseik voltak az olaszoknak, kiknek rövid ellenállás után vissza kellett fővédelmi vonalukra, valószínűleg a vasúti töltésre húzódniuk. Hódi és csakhamar az őket nyomon követő Gefrt. Nagy féle patrulnak sikerült a 2-es számú házat megközelíteniük csaknem észrevétlenül, s legelőbb is kézigránátokat hajigáltak fel a ház cseréptetejére, mitől ugyancsak hullott a cserép lefele, s a padlásról való lövöldözés megszűnt, majd 3–4 földszinti ablak bezárt zsalugáterét kézigránáttal berobbantva, kézigránátokat kezdtek a házba behányni, mire a lövöldözés megszűnt, a házban lévő 9 olasz fehér kendőket dugdosva ki az emeleti ablakon megadta magát. A harcban sem a patrulok, sem az olaszok nem szenvedtek veszteséget. A fogoly olaszok, mint a tőlük elvett emlékéremből megállapíthattam, a 270. olasz gyalogezredhez tartoztak, mind vadonatúj ruhában voltak. Újonnan érkeztek, csak 1 napja voltak még stellungban. A foglyokat a sturmosok szokás szerint kizsebelték, azután lövöldözésük miatt alaposan elverték és megpofozták őket, s nekiláttak a falucska főterén lévő valamennyi ház átkutatásához, de mind üresek voltak.

A házcsoport és a rohamjárőrök mozgása Kókay László vázlatából felnagyítva A házcsoport és a rohamjárőrök mozgása Kókay László vázlatából felnagyítva

Míg ez a 2 patrul a 2-es számú házért küzdött, nálunk borzasztó jelenet játszódott le. Hátramaradt embereimmel és a nachrichten patrulokkal teljes nyugalommal álltunk a sarokház (1-es) mellett egymás mögött az országúton, meg se álmodva, hogy hátunk mögött a közelben van még ellenség, s ha van is, megtámadni merészel bennünket. A derült égből lecsapódóként hatott tehát ránk, mikor jobbra a hátunk mögött (északnyugat) lévő házból (4-es számú ház) egyszerre gépfegyvertüzet kaptunk. Embereim közt irtózatos riadalom keletkezett erre. Nem is csoda, 2 halott és 4 sebesült lett köztük a gépfegyvertűztől. A jó Isten csodálatos kegyelméből az olasz gépfegyver nem adott le 15–20 lövésnél többet (mert valószínűleg stockung következtében elhallgatott), mert ha tartós tűz alá sikerül bennünket vennie, a 20–50 lépésnyire csoportosan álló emberek közt olyan kaszálást visz véghez, hogy kevesen menekültünk volna. Így azonban egy pillanat alatt megértve a helyzetet, elhúzódtunk. A hátrább álló emberek az 1-es számú ház és a mögötte álló ház mögé futottak, én pedig a legelöl álló Szalai felé és a Spreng patrullal, a két rossz közül a kisebb rosszat választva, a sarokház mögül elfutva a balra vezető útra, a főtérre futottunk.

Kókay László térképvázlata és leírása alapján a szöveget közreadó Pintér Tamás 100 évvel később megpróbálta beazonosítani a ma Nervesa della Battagliához tartozó Sovillában a leírt események helyszínét. Az utcai harcok helyeként a panorámaképen látható házcsoportot vélelmezte, ami a térképvázlaton a Montello felé vezető földútról készült. A balra álló épület nagy valószínűséggel a 4-es számú ház. Innen kapták Kókay Lászlóék a géppuskatüzet. A kép közepén lévő épületegyüttes áll az 1-es számú ház helyén. Az épület felénk eső fala mellett húzódtak meg, amíg Hódi és Nagy rohamjárőre a kép túlsó sarkánál álló 2. számú ház ellen támadt, s itt érte őket a géppuskatűz. Szalai és Ötvös tizedes járőre a fotó készítésének az irányába haladva kerülhette meg a baloldali, 4-es számú házat  Kókay László térképvázlata és leírása alapján a szöveget közreadó Pintér Tamás 100 évvel később megpróbálta beazonosítani a ma Nervesa della Battagliához tartozó Sovillában a leírt események helyszínét. Az utcai harcok helyeként a panorámaképen látható házcsoportot vélelmezte, ami a térképvázlaton a Montello felé vezető földútról készült. A balra álló épület nagy valószínűséggel a 4-es számú ház. Innen kapták Kókay Lászlóék a géppuskatüzet. A kép közepén lévő épületegyüttes áll az 1-es számú ház helyén. Az épület felénk eső fala mellett húzódtak meg, amíg Hódi és Nagy rohamjárőre a kép túlsó sarkánál álló 2. számú ház ellen támadt, s itt érte őket a géppuskatűz. Szalai és Ötvös tizedes járőre a fotó készítésének az irányába haladva kerülhette meg a baloldali, 4-es számú házat

A „borzasztó jelenet” helyszínéül szolgáló utcasarok vélelmezett helye napjainkban. Balra a 4-es, jobbra az 1-es számú épület. A kettő között húzódó területen érte Kókay Lászlóékat a géppuskatűz. A háttérben a Parrocchia di Nervesa templomának tornya A „borzasztó jelenet” helyszínéül szolgáló utcasarok vélelmezett helye napjainkban. Balra a 4-es, jobbra az 1-es számú épület. A kettő között húzódó területen érte Kókay Lászlóékat a géppuskatűz. A háttérben a Parrocchia di Nervesa templomának tornya

Szerencsére a 2-es számú házban a harc már a végét járta, s az olaszok a házból nem lövöldöztek ránk. Néhány pillanat alatt magamhoz térve az első ijedtségből Korp. Szalai patrulját, melyhez Korp. Ötvös is önként (borzasztó átkozódással a digókra) csatlakozott patruljával, s a golyószórókkal, összesen 14 embert, az olasz M.G. leküzdésére küldtem. Ez a 2 patrul az országúton jobbra (nyugat) kiinduló, bokrokkal szegélyezett úton, majd ettől jobbra (észak) letérve futott a (4-es számú) ház felé, honnan most erősen lövöldöztek fegyverrel, de a géppuskát még úgy látszik nem sikerült megjavítaniuk az olaszoknak, mert csak néha szólalt meg, s akkor is csak egyes lövéseket adott. A házhoz megérkezve Korp. Szalai a háznak a Montello felőli (nyugati) hátsó részét, Korp. Ötvös pedig az országút felőli (keleti) elülső részét támadta. Szalaiék a földszinti ablaktáblák betörése után kézigránátokat hánytak a ház föld

[A naplóból itt több lap hiányzik, s az események hat órával később Sovillában már a vasúti töltésnél folytatódnak – a szerk.]

-tem, hogy nem kiképzett olasz masiniszták, hanem valami lemaradt gyalogosok (csehszlovák légió?) lövöldöztek ránk, kik sem pontosan lőni, sem sorozatlövésre a puskát beállítani nem tudták. (Talán ez utóbbit a mindungsfeuer miatt nem is akarták?). Este 7 után Korp. Szalait elküldtem ennek a géppuskának a felkeresésére és elhallgattatására, de ½ 9 tájban avval jöttek vissza, hogy nem bírják megtalálni, mert mikor már azt hitték, közelébe értek a géppuskának, akkor elhallgatott. (Nem tudom, így volt-e igaz, vagy meg sem próbálták a felkutatását Szalaiék?)

Este ½ 9-kor, 5 óra hosszával azután, hogy százada elfoglalta a vasúti töltést, dinerje és egy ordonánc kíséretében lélekszakadva, félájultan, a legnagyobb meglepetésünkre megérkezett Molnár fhgy. is. A szokásos, s az effajta uraknál divatos „betegséggel” állottak elő, hogy egy közelébe levágott gránáttól légnyomást kapott, s oly rosszul volt, hogy nem bírt utánunk jönni. (Ja, az elébb még lőttek a digók a töltésről, míg most már mi voltunk itt.) Mint a fáma beszéli, Fridrich kapitány, ki hátrafelé ment a II. Baons kmdo-hoz talált rá egy kavernában, kegyetlenül leszidta németül, sőt állítólag le is akarta lőni.

9 óra után már meglehetős sötét volt, s ezt kihasználva többen átmentünk a töltés túloldalára, hol rengeteg puska, muníció, hátizsákok megpakolva és fölpantallérozva, kézigránátok, sisakok, köpenyek, zeltek hevertek véges végig a töltés kavernában, mind csupa új holmik, annak jeléül, hogy azokat az elfutott olaszok nemrégen kaphatták, vagyis nemrégen (talán csak 1 napja) jöhettek gazdáik stellungba. A bakák kutatni kezdtek a risztungok közt (köztük Lukács is, különösen a hátizsákokban lévő vadonatúj fuszeklik örvendtek kelendőségnek, melyekből én is eltetettem Lukáccsal 5 párt, s 2 kis gombolyag varrócérnát (szintén egy hátizsákból való volt). A bakák főleg konzervát motoztak a hátizsákokban, de ez egyáltalán nem volt, csupán dohány, melyből megint megszedték magukat. Oly egyformán voltak ezek a hátizsákok bepakolva, hogy szinte azt kellett hinnem, hogy készen felszerelve kapták a digók ma vagy leghamarább tegnap. Megparancsoltam Mráznak, hogy a töltés mögött ládaszámra heverő olasz kézigránátok közül, ami citromgránátot csak talál, vitesse át a túlsó oldalra, hátha szükség lesz rájuk, a petárdákat ellenben ne bántsák. A töltés túlsó oldalán egy kubik gödörben nagyszerűen maszkírozott hosszú barakk volt, ebben egy citromgránátból készített mécs égett. Tiszti dekung lehetett, a benne lévő kényelmes tábori ágyakból ítélve. Sok elhagyott apróbb holmin kívül valami 200 db húskonzervet és 5 nagy láda finom cvibakot (nem olyan durvát mint a Montellón) találtunk. Rögtön átcipeltettem a konzervát is, cvibakot is a töltés túlsó oldalára, s a századoknak nem adtam a húskonzervből, hanem embereim közt osztottam szét, mert erős volt a gyanúm, hogy ma sem fogunk menázsizni. A cvibaknak nem fogyott el fele sem, ami megmaradt, azt odaadattam a 8. és 10. Komp-nak. A töltés tetején és a túlsó (keleti) oldalán lévő homokzsákokból és hullámlemezekből is sokat áthordtak embereim, dekungnak, melyek építése szépen haladt, annál is inkább, mert a túlsó oldalon sok olasz csákányt és ásót találtunk. Alaposan kellett sietni a dekungépítéssel, mert az olasz tüzérségi tűz, igaz, hogy szerencsére nem a töltésre, hanem hátunk mögé, az országút árkára, folytonosan erősödött, s ezen kívül ½ 10-kor ismét esni kezdett az eső. Az eső elől úgy a 8. mint a 10. komp. tisztjei a 10. komp. abschnittjába eső keskeny kb. 60–70 cm széles, s 1.8 m magas kövezett oldalú durchlassba húzódtak, melyen jelenleg nem folyt víz keresztül, s mely erős kőboltozatával megóvta a benne lévőket nemcsak az eső, hanem egy kisebb gránát esetleges trefferjétől is. A durchlassban üres muníciós ládák voltak, s ezenkívül egy tábori ágy és 2 kis minével telt láda, mind az olaszok hagyatéka. Ebbe a durchlassba húzódtam én is az eső elől, de már csak a legszájába kaptam „álló helyet” mert a benne lévő kufferokon már a 8. és 10. komp. tisztjei ültek, kik zsúfolásig megtöltötték a durchlasst, Molnár, Szivessy, Bíró fhdgy.-ok, Bergman, Poós, Halmosi hdgyok egy zászlós és egy K. Asp. voltak a durchlassban.

27 komment

Címkék: kókay lászló

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr1714164073

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

György Somosi 2018.08.07. 13:36:18

Nagyon kár, hogy hiányoznak azok az oldalak...
Elképzelhető, hogy az olasz géppuskásokat az okozott veszteségek miatt felkoncolták. Elég beszédes, hogy "Korp. Ötvös is önként (borzasztó átkozódással a digókra) csatlakozott patruljával".

MTi 2018.08.07. 14:02:30

@György Somosi: én is erre gondolok! Persze, ha ez bekövetkezett, akkor felveti Kókay hadnagy parancsnoki felelőségét!

György Somosi 2018.08.07. 14:23:52

Ő a géppuska leküzdésére küldte az embereit. Lehet, hogy csak utólag tudta meg a történteket és látva a veszteségeket, meg az emberei dühét, nem csinált belőle ügyet.

MTi 2018.08.07. 14:25:52

@György Somosi: azért ez nem így működik...

MTi 2018.08.07. 14:28:03

@MTi: ... a parancsnok felelős az emberiért és azok cselekedeteiért!

György Somosi 2018.08.07. 15:16:56

Papíron nem így működik, de harcban voltak, el kellett érniük a vasúti töltést. Talán mérlegelt, nem akarta gyengíteni az egységét azzal, hogy egyeseket visszaküld.
Néhány résszel ezelőtt éppen Kókay mentette meg az olasz aknavetősöket, amikor megálljt parancsolt az embereinek, ezért szerintem kizárható, hogy az ő jóváhagyásával történt. Ha egyáltalán történt bármi is, hiszen ez csak feltételezés, ami a hiányzó oldalak miatt merült fel. :)

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2018.08.07. 17:58:57

@György Somosi: @MTi: A hiányzó lapok bennem is kérdéseket vetettek fel.

Ebben a naplófüzetben később sem tér vissza a témára, így nem lehet tudni, hogy pontosan mi is történhetett a 4-es jelű háznál. Az egyértelmű, hogy feldúlt állapotban, mondhatni "vérgőzös aggyal" indult a két járőr a támadásra, s túl sok jó nem várt az ott tartózkodó olaszokra. A másik, 2-es jelű házban 9 olaszt említ. Itt sem lehettek kevesebben. A 2-est elfoglaló járőrök harcáról és a küzdelem eredményéről és végkifejletéről részletesen beszámol. Szerintem itt is megtörtént ugyanez, amit utólag valamiért mégis úgy ítélt meg, hogy kitép...

Azt azért ne felejtsük el, hogy az 1-es házból orvul támadtak rájuk. Talán a házcsoportnál csapdába akarták csalni őket? A 2-es házban lévők megadták végül magukat, de a 3-as házban is voltak olaszok, akik pedig megfutamodtak.

Vagy csak egyszerűen tapasztalatlan újoncok voltak az olaszok, ahogy említi is, akik rosszul mérték fel az erejüket, lehetőségeiket és ezért súlyos árat fizettek?

Ha a házak mesélni tudnának...

György Somosi 2018.08.08. 13:04:45

Egy ilyen orvtámadás után nehéz elképzelni, hogy egy parancsnok ne a saját embereit védené.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2018.08.08. 14:38:48

@György Somosi: Ez így van.

Kókay László humánus ember volt, még ha 1918-ra sokat is változott (ez a változás egyébként külön tanulmányt érdemelne), s nem gondolom, hogy megengedte volna az olaszok meglincselését (ahogy az aknavetősökét, tüzérekét sem), ha tudott róla, hogy mi készül. Ha meg később értesült róla, akkor meg már nem tudott mit tenni ellene. Büntethetett volna, de ezt meg a saját embereivel szemben, a szakasz gyengítését is okozva ezzel, valószínűleg nem tette, ahogy te is vélelmezted.

@MTi: Ebben az esetben felvethető lenne a felelőssége, de a jelenlegi ismereteink alapján nem bizonyítható. De te pl. mit tettél volna a helyében?

A naplóban vélelmezhetően ugyanolyan alapossággal örökítette meg ezt az esetet is, mint a többit. Később lehet, hogy érezte ő is, hogy esetleg hibázott, s ennek estek áldozatul a lapok. Nem tudni.

Azt is vegyük figyelembe azonban, hogy kritikus harci helyzet volt:
- megtámadták őket,
- veszteségeket okoztak nekik,
- veszélyeztették az egész egységet, s
- a küldetés végrehajtásának sikerét.

Ők pedig "csak" tették a dolgukat, amiben profik voltak: az őket orvul megtámadók ellen támadást hajtottak végre. A végeredményt nem ismerjük a lapok hiánya miatt, s nem tudhatjuk, hogy az olaszok meg akarták-e itt is adni magukat, ahogy a másik háznál, vagy a végsőkig küzdöttek, mint a sarokba szorított vadállatok. Nem tudjuk, hogy az olaszoknak milyen veszteségeik keletkeztek. A sajátról sincs később sem említés. Lehet, hogy csak a harc kegyetlenségének a korábbi naturális leírása miatt likvidálta utólag a lapokat. Jó lenne ismerni a tartalmukat..

csorsza 2018.08.08. 16:31:03

Valószínűleg lelőtték az összes olaszt a házban, talán még azokat is, akik esetleg megadták magukat. Orvtámadás után, a katonák bosszút álltak. Ez a háború. Senki nem tett volna mást a helyükben.
Kókay valószínűleg megörökítette az esetet, de mivel utólag bűntettként is értékelhette volna valami okostojás a parancsnokságon, így jobbnak látta megsemmisíteni a terhelő bizonyítékokat.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2018.08.08. 17:14:44

@csorsza: Ezt a naplófüzetet, ahogy majd később olvasható is lesz, 1919 nyarán másolta át a harctéri naplójából, feljegyzéseiből, jegyzeteiből, s akkor még megvoltak ezek a lapok, mert folyamatos a számozás. Nagy gondossággal, minden részletre figyelve rajzolta meg a hozzá tartozó vázlatot is. Vagyis a háború alatt, amikor még tényleg "terhelő bizonyíték" lehetett volna az eredetiben is benne lehettek ezek a részek, amelyeket még egy évvel az események után is megtartott, mert a letisztázott változatba is átemelt. Később lehetett valami oka, amiért mégis kitépte ő vagy valaki ezeket a lapokat.

MTi 2018.08.08. 17:38:52

@PintérTamás: lehet, hogy nem Kókay tépte ki a lapokat. Feltételezem hogy Kókaynak, az akció/előrenyomulás végeztével hivatalos jelentést is írt. Itt a szép kutatói feladat: fellelni Kókay hadnagy hivatalos jelentését!

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2018.08.08. 18:29:03

@MTi: Biztos, hogy írt. Közben is. Említi is a naplóban. Szerinted hivatalos jelentésben ilyet leírna? Kétlem... A hivatalos jelentésekben többnyire csak száraz, tényszerű, a felettesi elvárásnak és a saját érdekeiknek egyaránt megfelelő információkat írnak le. Kókay is írta korábban, hogy előre megrajzolta, s megírta a jelentését... A naplókat és a visszaemlékezéseket is manipulál(hat)ják, de így is őszintébb és valósabb képet adnak a tényeleges helyzetről a hivatalos iratoknál. Ezek sem megkerülhetők, sőt alapvető források, de a hitelesebb, részletgazdagabb képet a jól megírt naplókban találod meg. Kókay Lászlóé és Imre Gáboré is ezek közé sorolható. Ettől függetlenül kíváncsi vagyok rá én is, s ha kiadásra kerülne az 1918-as napló, akkor mindenképp meg is kell nézni a levéltári anyagot is hozzá. Lehet, hogy így is meg fogom, ha kinyit a levéltár és időm lesz rá. :) Az 1916-ost megnéztem anno, Heim sok jelentését és eredeti vázlatát meg is találtam benne.

György Somosi 2018.08.08. 20:47:07

A hivatalos jelentésben lehet utalás a 4-es épület elfoglalására, az olasz veszteségekre, de minden bizonnyal "elfogadható" módon ismertetve az eseményeket. A napló hiányzó része kellene.

csorsza 2018.08.08. 21:12:19

@PintérTamás: Hát, akkor a saját szerepét akarta vajon eltitkolni? Érdekes, köszi a kiegészítést.

csorsza 2018.08.08. 21:14:36

Egyéb:
Geoládászoknak, vagy leendő geoládászoknak, kirándulóknak:

www.geocaching.hu/caches.geo?id=4595

Van több releváns geoláda is a környéken, nincs elfelejtve Doberdo/Isonzó!

MTi 2018.08.08. 22:05:40

@PintérTamás: @György Somosi: azért arról egy hivatalos jelentésben meg kell emlékezni, hogy milyen harci cselekményben vett rész a csapat, mekkora veszteségek voltak (talán hogy milyen körülmények között is!), hány ellenséges katonát öltek meg, hány foglyot ejtettek...
Egyébként Kókay talán abban is hibázott/tévedett, hogy nem adott parancsot a házak átkutatására... egyébként írja, hogy tévedésben volt...

csorsza 2018.08.08. 22:11:57

@MTi: Ezek utólagos okoskodások, már bocsánat. Adott egy éles harchelyzet, óriási stresszel - bármi megtörténhet. És ha hibázott is - nyilván nem írja bele a jelentésbe. Én se írnám Sima, minimalista jelentés, a szükséges tényadatokkal... . Ki cáfolja meg, korporál Hódi? Senki.

MTi 2018.08.08. 22:26:54

@csorsza: véleményem szerint a hadifoglyok felkoncolására/lemészárlására nincs ésszerű magyarázat:
nagyhaboru.blog.hu/2017/09/06/huszarballada

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2018.08.08. 22:41:12

@MTi: Szerintem teljesen különböző esetről van szó. Kölpénynél egyértelműen hadifoglyokat likvidálnak a szerbek. Itt éles harci helyzet közben történik valami, amiről egyébként azt sem tudjuk, hogy mi. Ráadásul olyan olaszok ellen lépnek fel Kókay emberei, akik őket is halálosan veszélyeztették. Hogy esetleg utólag mégis meg akarták adni magukat? Szerintem ezt Kókay nem is láthatta, s ha akart volna sem tudott volna már közbe avatkozni.

Másrészt, Tibi, géppuskás szerinted a háborúban megadhatta magát? Te ismersz ilyen esetet? Hary József naplóját gondolom olvastad...

MTi 2018.08.08. 22:51:02

@PintérTamás: a "macskások" is megadták magukat, és kaptak is úgy általában a "macskázásért" mert a bakák általában útálták a "macskásokat"! De emlékeim szerint a lángszórósoknak sem kegyelmeztek, meg azoknak sem, akikknél buzogányt, vagy kifogazott bajonettet találtak fogságba eséskor...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2018.08.08. 22:58:26

@MTi: Látod, a Montellón Kókay a macskásokat és a tüzéreket is megmentette "lehűtve a bakák öldöklési kedvét" lásd: nagyhaboru.blog.hu/2018/07/02/a_macskasok_megnyuzasa

Itt szerintem nem volt módja közbe avatkozni, ha egyáltalán meg akarták adni magukat, s nem az utolsó leheletükig küzdöttek rémületükben...

MTi 2018.08.08. 23:05:01

@PintérTamás: igen, ez így van. Biztos vagyok benne, hogy ebben az esetben is reagált volna, ha lehetősége van.

György Somosi 2018.08.09. 09:29:53

A jelentésben az olasz veszteségek tekintetében a hangsúly szerintem a foglyok számán (tiszt+legénység bontásban) és a zsákmányolt hadieszközökön volt. Írhatott az elesettekről is, de ha volt felkoncolás, arról biztosan nem.

A helyzet értékelése szempontjából fontosnak tartom azt is, hogy miután Szalay és Ötvös csoportja elindult a ház felé, az olaszok tovább lőttek:"...futott a (4-es számú) ház felé, honnan most erősen lövöldöztek fegyverrel, de a géppuskát még úgy látszik nem sikerült megjavítaniuk az olaszoknak, mert csak néha szólalt meg, s akkor is csak egyes lövéseket adott." A ház megtámadásakor akár újabb veszteségek is lehettek.

csorsza 2018.08.09. 13:21:17

@MTi: Pont azt mondtam, h háborúban gyakran történnek "ésszerűtlen események".

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2018.08.09. 23:43:56

@György Somosi: Reméljük hamarosan kiderül, hogy készült-e és milyen tartalmú jelentés.

A Sovillában házakban elrejtett géppuskákról egyébként az ezredtörténet is említést tesz az 1918. június 17-ei harcokat ismertetve:

"Az olaszok Sovillában szintén élénk ellenállást
fejtettek ki. Különösen a házakban elrejtett géppuskák okoztak sok sebesülést. A 7. század ezért rövid időre megállt s a járőrök a községnek a géppuskafészkektől való megtisztításához fogtak." (Ajtay Endre szerk.: A volt cs. és kir. 46. gyalogezred világháborús története 1914-1918. Szeged, 1933. 304. oldal)

Mi már tudjuk, hogy nem csak a 7. századnak gyűlt meg a baja ezekkel és nem csak sebesüléseket okoztak...

Hatvanas 2018.08.12. 11:13:53

Hát, nekem úgy tűnik, hogy nagyon alacsony az ingerküszöbünk, ha ellenség (vagy ellenfél) brutalitásáról van szó (pl. dumdum golyók, komitácsik, asinarai fogolytábor, román invázió, Szávakölpény stb.) de azt hiszem, a magyarok sem válogattak soha az eszközökben, ha védekezniük vagy bosszút állni kellett.
A verekedés is mindig akkor kezdődik, amikor a másik visszaüt :-)
Szerintem egy háborúban nincsenek írott szabályok, csak küzdelem életre-halálra: vagy mi vagy ők. Ezenkívül van egyéni erkölcsi érzék és egyéni emberség, de az sok mindentől függ pl. a neveléstől.
A magyarok is tűzzel-vassal (lángszóróval, alattomos eszközökkel, ürülékes szuronyokkal, buzogányokkal stb.) védekeztek (volna) egy ilyen támadás esetén ahogy biztosan volt is rá számtalan példa.
Ja, és még 2 szempont az olaszok megértéséhez:
Az olaszok a szülőföldjüket, lakóhelyüket védték, akkor pedig nincs fair play.
Az olasz géppuskások egyenruhát viselő katonák voltak nem civil ruhás gerillák.
C'est la guerre!

Programajánló

Könyvbemutató

Könyvajánló

A hadak útján 

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Utazás

húavéti emlékút