Dudás László, aki könyvet zsákmányolt az olaszoktól

2018.05.17. 20:43 :: MolnárTibor

A zentai Történelmi Levéltár könyvgyűjteményében található egy történelmi szempontból érdekesnek mondható, ámde aránylag ritkán forgatott kötet. A zentai levéltárban – mindeddig – nem mutatkozott nagyobb igény Horatius 1875-ben nyomtatott, olasz nyelvű kiadásának tanulmányozására. A könyv érdekességét a benne található bejegyzés adja…

 

A könyvben olvasható bejegyzés szerint: „Dudáss László, 63. ezredbeli zászlós zsákmányolta az 1918. évi olasz hadjárat alkalmával. Zenta, 1918. decz. 1.”

dudás 

A zsákmányolt kötet A zsákmányolt kötet

A könyvben található pecsét igazolja, hogy a kötet egykor Joca Vujić (Zenta, 1863 – Belgrád, 1934) földbirtokos és műgyűjtő könyvgyűjteményét is gyarapította, de a levéltárba feltehetően a zentai gimnázium könyvtárának selejtezése alkalmával került.

A zsákmányolt kötet 

De ki volt Dudás László, aki – olthatatlan szomjat érezve a klasszikus latin irodalom iránt – a könyvet „zsákmányolta”? Nem más ő, mint a neves Dudás család leszármazottja, akiknek – egy polgármestert, egy történészt és egy krónikást adva – a XIX. század második felében és a XX. század kezdetén döntő befolyásuk volt Zenta fejlődésére. Ahogy Pejin Attila muzeológus írja a Dudás család krónikája c. 2006-ban megjelent kötetében: „Bátran állíthatjuk, hogy ténykedésük nyomán kelt ki és szökött szárba a zentaiság mindent túlélő, szép eszméjének általuk elhintett magja.”

Dudás László 1898. június 28-án született Zentán, apja Dudás Andor, anyja Lebák Ida volt. Nagyapja, a szegedi származású Dudás Endre 1847-ben érkezett Zentára, ahol kezdetben tanítóként tevékenykedett. Részt vett a szabadságharcban, ezért az abszolutizmus időszakában nem kaphatott állami hivatalt. 1861-ben városi rendőrkapitány, a hetvenes években kataszteri jegyző, végül 1888-ban bekövetkezett haláláig adótiszt. Lőrinczy Alojziával kötött házasságában tizenkét gyermek született, de csak hat – Mária, Gyula, István, Lajos, Andor és Ödön – érték meg a felnőttkort. Főhősünk édesapja 1869-ben született, 1889-ben fejezte be az erdészeti szakiskolát. Ezt követően hivatalnok pályára lépett: előbb városi írnok, később helyettes levéltáros, majd kulturális ügyekkel megbízott városi tanácsos. 1896-ban vette feleségül a zentai Lebák tanítófamília leszármazottját, Lebák Idát, aki szintén tanítónőként működött.

Az ifjú László az elemi iskolai elvégzését követően 1908-tól a zentai főgimnázium diákja, annak eminens tanulója lett: 1916 májusában jelessel érettségizett. A zentai főgimnázium Veress Árpád igazgató által összeállított 1915/16-os értesítője szerint az 1915/16-os tanévben az 1898-as korosztályból 17 zentai diákot soroztak be, köztük Dudás Lászlót is.

Az értesítőben megemlítették, hogy a zentai oktatási intézmény korábbi tanulói közül hősi halált haltak: Döme László (telekkönyvezető) tart. honvéd hadnagy 33 évesen az északi hadszíntéren, Dr. Skultéti János ügyvéd, hadapród 30 évesen a déli hadszíntéren, Zakkay József joghallgató, hadapród 22 évesen a Kárpátokban, Farkas Endre joghallgató, hadapród 23 évesen az északi hadszíntéren, Piacsek Ferenc joghallgató, hadapród 21 évesen az északi hadszíntéren, Heiszler-Gyurgyovánszky Ferenc gyógyszerész, hadapród 23 évesen az északi hadszíntéren.

Az érettségiről az értesítő a következőket közli: „A katonai szolgálatra besorozott hat VI. és öt VII. oszt. tanuló vizsgálatai a 48230 sz. VKM rend. alapján május hó 18., 19. és 20. napján tartottuk meg, a VIII. osztályú katonatanulók vizsgálata a rendes osztályvizsgálat keretében történt május 11., 12. és 13-án.”

Dudás László végzős gimnáziumi anyakönyvi lapja Dudás László végzős gimnáziumi anyakönyvi lapja
(forrás: Történelmi Levéltár, Zenta. F. 031 Gimnázium, Zenta. 140. kötet: Anyakönyv az 1915/16-os tanévre)

Az érettségit követően Dudás 1916. május 29-én vonult be Szabadkára, a cs. és kir. 86. gyalogezredhez. A tartalékos tiszti iskolát Zomborban végezte, ami után áthelyezték a cs. és kir. szegedi 46., majd a cs. és kir. besztercei 63. gyalogezredhez.

1916 decemberében hadapródjelölt őrmesterré léptetik elő, és a 63-asok XXVI. menetszázadával 1917 januárjában az olasz hadszíntérre kerül.

A cs. és kir. 63. gyalogezredet 1860-ban alapították. Kiegészítési kerülete Beszterce városa mellett a naszódi, a rodnai, a jádi, valamint a bessenyői sorozójárást foglalta magába. Békeidőben az ezred zöme Besztercén állomásozott, kivéve a 63/I. zászlóaljat, amely kikülönített alakulatként a hercegovinai Mosztárban. A 63-asok I. világháborús útja:
- 1914-ben Dunajow, Ostalovice, Lubien Mali, 709-es magaslat Janków, Prusiecko
- 1915-ben Pilic, Jaroslau – Brest Litowsk, Strypa.
- 1915/16-ban Szervetsch
- 1916/17-ben Beresina
- 1917-ben a 10., 11. valamint a 12 isonzói-csata, Hermada, Sv. Tomaž, 703-as magaslat Veliki vrh,
- 1917/18-ben Piave,
- 1918-ban St. Mihiel – Iv, Woevre síkság (Verdun).

Az ezred emlékplakettje Az ezred emlékplakettje

Dudás László az olasz hadszíntéren 1917 januárja és 1918 novembere között szakaszparancsnokként teljesített szolgálatot. 1917 szeptemberében zászlóssá, 1918. február 1-jén hadnaggyá léptették elő. Szolgálataiért 1917-ben kiérdemelte a bronz vitézségi érmet, a II. osztályú ezüst vitézségi érmet, valamint a Károly-csapatkeresztet.

A front összeomlása után 1918 novemberében hazatért Zentára. Szembesülve a szerb megszállással, Szegedre távozott, és tartalékos hadnagyként bevonult a 46. gyalogezredhez. 1919-ben a népőrségnél, majd a szegedi II. zászlóaljnál teljesített szolgálatot. 1920-ban szolgált Kaposváron és Kiskunfélegyházán, majd 1921-ben Csongrádon és Szentesen, mint állomástiszt. 1921 novemberében szerelték le.

1922-ben csendőr gazdászati tiszti tanfolyamot végzett és 1945 májusáig csendőrként szolgált, amikor Tamswegnál (ma: Ausztria) angol hadifogságba került. 1945 októberében tért haza Magyarországra, ahol azonnal internálták, innen 1946 szeptemberében szabadult. Kunszentmártonban telepedett le, ahol 1947 végétől ügyvédi irodán ügyintézőként dolgozott.

Dudás László arcképe az 1950-es évek elejéről Dudás László arcképe az 1950-es évek elejéről
(forrás: HM HIM Hadtörténelmi Levéltár, AKVI-1898/504)

A honvédség az 1950-es évek elején tartalékos hadnagyként tartotta nyilván, ahonnan véglegesen1955-ben bocsátották el.

Szólj hozzá!

Címkék: zenta Dudás László

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr9013967144

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Könyvajánló

A hadak útján 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Utazás

húavéti emlékút