Pokolról pokolra

2018.03.30. 07:55 :: BartókBéla

2016. november 19-én háromnyelvű emléktáblát avattak fel Szlovákiában a mezőlaborci pályaudvar falán, amely egy elfeledett vasúti szerencsétlenségre hívja fel a figyelmet. A szlovák szöveg fordítása a következő: „1916. szeptember 26-án egy lupkówi állomásról a mezőlaborci állomásra tartó, benzintartályokkal megrakott tehervonat hátulról nagy sebességgel nekiment egy kórházvonatnak, amely a keleti frontról hozott betegeket és sebesülteket. A vonat roncsai két napig égtek, a katasztrófa hivatalosan rögzített áldozatainak száma 140 volt, a közvetlen részvevők többről számoltak be. Emlékezzünk rájuk és minden háború áldozatára. Sorsuk ösztönözzön bennünket a megbékélésre.” A megdöbbentő baleset emléktáblája azonban három kérdést is felvet. Mikor volt pontosan a baleset? Hol történt? Miért nem tudtunk róla?

 

Az Első Magyar–Gácsországi Vasút az 1869-ben engedélyeztetett és Legenye–Mihályitól Homonnán át Lupkówig vezető vasútvonal volt, amelyet Galíciában Zagórzon át Przemyślig terveztek. A részvénytársaság 1870-ben alakult meg 31,5 milliós alaptőkével, de mind a magyarországi területen mind a galíciai oldalon már a munka elején pénzügyi nehézségek támadtak, ezért a vállalat 1872-ben államsegélyt kért.

Az Első Magyar-Gácsországi Vasút egyik részvénye Az Első Magyar–Gácsországi Vasút egyik részvénye
(forrás: hwph.de)

Sok gondot okozott az alagút építése, valamint a sok földcsuszamlás is. Magyarország és Ausztria is folyamatosan támogatta a társaságot: a budapesti kormány készpénzzel, kölcsönök engedélyezésével adott segítséget, de azzal a feltétellel, hogy az egész vonalon a második vágányt is megépítsék, ami 1888-ra megtörtént. Végül 1889-ben a magyar kormány megvásárolta a magyar területen levő 120 km hosszúságú vonalat.

Az Első Magyar–Gácsországi Vasút vonala piros vonallal jelölve Az Első Magyar–Gácsországi Vasút vonala piros vonallal jelölve
(forrás de.wikipedia.org)

A vasút gyorsan fejlődni kezdett, és 1887-ben már 586 000 tonnányi árut és 339 000 személyt szállított. 1889-től a több mint 266 km hosszú vonal a magyar és az osztrák államvasutak tulajdona lett. Przemyśltől a magyar határig osztrákok működtették, onnan a Sátoraljaújhely melletti Mihályi állomásáig a MÁV kezelésében volt. Az osztrák részt 1905-ben államosították, de közvetett módon folyamatosan biztosította a Bécs, Budapest és Lemberg közötti közlekedést.

A mezőlaborci pályaudvar utcai homlokzata a „boldog békeidőben” A mezőlaborci pályaudvar utcai homlokzata a „boldog békeidőben”
(forrás: gallery.hungaricana.hu)

A mezőlaborci pályaudvar Vidrány felőli szakasza A mezőlaborci pályaudvar Vidrány felőli szakasza
(forrás: gallery.hungaricana.hu)

Az Első Magyar–Gácsországi Vasút az első világháborúban óriási stratégiai jelentőségre tett szert, különösen Przemyśl ostroma idején, mivel jelentős mennyiségű utánpótlást szállított a városba, visszafelé pedig galíciai kőolajat hozott.

A Nagy Háborúban megrongált mezőlaborci pályaudvar A Nagy Háborúban megrongált mezőlaborci pályaudvar
(forrás: photogallery.abell.sk)

A kárpáti harcok idején az oroszok és az osztrákok számára is rendkívül fontos szerepet játszott a szállításban, ezért mindkét fél gyorsan helyreállította a pályát. 1915. június 6-án az államvasutak kibocsátott hirdetményében olvastuk, hogy a nappali gyorsvonatpárt Budapest és Mezőlaborc között újra indították.

Az Egri Újság 1915. június 9-én közölte a menetrendet is: „Az 1601/401. sz. vonat indul Mezőlaborcról 4:.00 reggel, Sátoraljaújhelyből 7:45, Miskolc személyi pályaudvarról 9:40 délelőtt, Füzesabonyból 10:48, Hatvanból 11:53, érkezik Budapest Keleti pályaudvarra 1:00 délután. A 404/1604. sz. vonat indul Budapest Keleti pályaudvarról 2:00 délután, Hatvanból 3:21, Füzesabonyból 4:39, Miskolcz személyi pályaudvarról 6:00 este, Sátoraljaújhelyből 8:05, érkezik Mezőlaborcra 11:50 éjjel.”

Ludwig von Stockert osztrák vasúti mérnök, az osztrák állami vasutak magas rangú tisztviselője és oktatója szerint az 1915-ben történt mezőlaborci vasúti szerencsétlenség egy olyan ráfutásos baleset volt, amely a nyílt pályán történt. A ráfutás a vasútnál is olyan ütközés, amikor egy vonat úgy fékez, hogy hátulról megtolja az előtte közlekedő másik vonatot. Az osztrák mérnök Eisenbahnunfälle című 1920-ban megjelent könyve alapján a katasztrófa a következőképpen történhetett.

1915. szeptember 26-án este két vonat is jött az Első Magyar–Gácsországi Vasút vonalán Galícia felől. A pályán a menetirány szerint volt egy 25 ‰ –es lejtő. Elől haladt a 920a számú kórházvonat két húzómozdonnyal és két tolómozdonnyal.

1914-ben egy kórházvonaton a lelkész egy sebesülttel beszélget 1914-ben egy kórházvonaton a lelkész egy sebesülttel beszélget
(forrás: metropostcard.com)

Ezt a szerelvényt követte a 924a jelzésű tehervonat egy-egy húzó- és tolómozdonnyal. A tehervonat 30 tartálykocsiban petróleumot szállított. Egyes hírek szerint rekvirált lovak is voltak a szállítmányban a tehervonat kísérő kocsijában ráadásul – szabályellenes módon - egy kiránduló társaság is helyet foglalt. A tehervonat a Lupków és Vidrány közötti lejtőn hirtelen 80 km/h sebességre gyorsult fel – mert valószínűleg a fékek felmondták a szolgálatot – és átment két állj jelzésen is. Az összeütközés a vidrányi és a mezőlaborci állomás között történt. Az ütközés olyan hatalmas volt, hogy a hátulról szétroncsolt vonat az eredeti hosszának egyharmadára zsugorodott össze.

Kisiklott mozdonyok Németországban a Nagy Háború előtt Kisiklott mozdonyok Németországban a Nagy Háború előtt
(forrás: abload.de)

Az első vonat mindkét tolómozdonya kisiklott, és a szerelvények vagonjai is lefordultak a sínekről. A tartálykocsik súlyosan megrongálódtak, a petróleum folyni kezdett a hegyről lefelé, majd robbanásszerűen meggyulladt és lángolni kezdett. Ekkor kezdődött a rémálom a több száz tehetetlen sebesült katona számára, akik azt gondolták, hogy már megszabadultak a háború szörnyűségeitől. Egyik pokolból ugyanis egy másik pokolba estek.

Kisiklott és lángoló tartálykocsik 2016 júniusában az Egyesült Államokban Kisiklott és lángoló tartálykocsik 2016 júniusában az Egyesült Államokban
(forrás: en.wikipedia.org)

Stockert szerint csak 36 személy halt meg, köztük a tehervonat összes dolgozója - 2 személy kivételével, aki korábban leugrott, de ez a szám nyilvánvalóan csak a szigorú cenzúrával magyarázható. Az emléktábla felirata szerint hivatalosan 140 volt a halottak száma, ami mai fogalmak szerint akár a 280 főt is elérhette, és 80 ló is elpusztult. A 2016-ban tartott megemlékezésen Martin Drobňák a Klub vojenskej histórie Beskydy (Beszkidek Hadtörténelmi Klub) vezetője elmondta, hogy a halottakat a közeli Vidrány község mellett temették el, ahol a klub adatbázisa szerint az 1. világháborús temetőben 205 katona nyugszik, de valószínűleg az 5 mezőlaborci 1. világháborús temetőbe is kerültek a baleset áldozatai, ahol több mint 2000 különböző nemzetiségű katona van eltemetve.

Az emléktábla leleplezése során Kamil Kočiško a Klub priateľov železníc východného Slovenska (Kelet-szlovákiai Vasútbarátok Klubja) vezetője mint szakember azt feltételezte, hogy a szerencsétlenséghez hozzájárulhatott az óriási forgalom miatt túlórázó osztrák és a helybeli személyzet kimerültsége, a folyamatos műszaki ellenőrzés hiánya és a karbantartás elmulasztása.

1981-ben megjelent csehszlovák vasúti térkép részlete a helyszínről 1981-ben megjelent csehszlovák vasúti térkép részlete a helyszínről
(forrás: vlaky.net)

A hatalmas katasztrófáról – egyelőre – csak egyetlen tudósítást találtunk a korabeli sajtóban, amely 1915. szeptember 26-ra helyezte az eseményt. Az emléktáblán azonban az 1916-os évszám látható, amit a vasúttörténet kutatóinak még tisztázniuk kell. Addig lássuk az Egri Újság 1915. szeptember 28-i számának leírását.

„Óriási vasúti szerencsétlenség a mezőlaborci vonalon
Nyersolajszállító tehervonat belefutott egy szaladó vonatba. - Lángokban a pályatest.
Az Egri Újság tudósítójától - Eger, szeptember 28.
Hétfőre virradó éjszaka megrendítő vasúti szerencsétlenség történt a miskolcz-mezőlaborci vasútvonal legfelső szakaszán Lupkow és Vidrány között. A Magyar Államvasutak e felső szakaszán az osztrák államvasutak tartják fenn a közlekedést s osztrák vasutasok vezették azt a tehervonatot is, amely a megrendítő katasztrófát előidézte. A katasztrófa tagadhatatlanul nagy, de a róla kolportált hírek bizonyára erős mértékben túlozták a valóságot. A szerencsétlenség borzalmait mindenesetre fokozta az a körülmény, hogy az a tehervonat, amely az összeütközés előidézője volt, nyers olajat szállított, amely az egymásra torlódó tartályokban a mozdonyok tüzétől meggyulladt s lángba borította az egész pályatestet, ami a helyreállítási és a mentési munkálatokat rendkívüli mérvben fokozta. [Így! Helyesen akadályozta.]
A szerencsétlenség
A szerencsétlenségről érkezett első hírek közölték, hogy tegnap este 9–10 óra között az osztrák államvasutak személyzete által vezetett, nyers olajat szállító tehervonat eddig még pontosan ki nem derített okból a lejtős pályán megfutott. Szakértők úgy vélik, hogy a tehervonat nem rendelkezett elegendő fékkocsival, illetve a fékek ereje gyönge volt a lejtős pályán, amelyet az eső különben is sikamlóssá tett, kellő biztossággal lekötni a vonatot. A tehervonat a mozdonyon és szerkocsin kívül csupa vastartályokból állott, amelyek telve voltak nyers olajjal.
Hogy történt a szerencsétlenség?
A nagy katasztrófa részleteiről a következőket jelentik: Az első vonat vezetője rendes sebességgel vezette vonatát, amelynek végéhez kapcsolva két mozdony volt a hozzávaló szerkocsikkal. A mozdonyok, úgynevezett félmeleg mozdonyok voltak, melyek tűzszekrényeiben tűz volt még. A lejtős, sikamlós pályán fékeveszetten rohanó petróleum-vonat teljes erővel nekifutott az előtte haladó vonatnak. Az összeütközés rettenetes volt. Három mozdony roncsai hevertek szanaszét és pillanatok alatt óriási magasságú lángok csaptak fel. A nyersolajat a mozdonyok tűzszekrényeinek tüze felgyújtotta. Az égő petróleum széjjel ömlött, valóságos lángtenger vette körül a felborult kocsi roncsokat.
Mentés és helyreállítási munkálatok
Az érthető nagy izgalomba az első pillanatokban még a helyszínen nem lehetett áttekinteni a katasztrófa nagyságát. Szűkszavú jelentés jött tehát csak Miskolczra az üzletvezetőséghez. Itt nyomban intézkedtek, hogy úgy innen mint Sátoraljaújhelyről rögtön segélyvonatok induljanak a helyszínére megfelelő személyzettel, kötszerekkel és orvosokkal. Azonnal kiment a balesetvizsgáló bizottság is. Az egész mentőakciót Kun Viktor üzletvezető intézi, aki külön vonaton ment éjszaka a helyszínére. A helyszínen nyomban – dacára az óriási tűznek, amelyben 15–20 méterre is felcsaptak a lángok – hozzáfogtak a mentéshez és a pálya helyreállításához, ami teljes erővel folyik. Egyúttal megindíttatott a hivatalos vizsgálat is.”

A 2016. november 19-én felavatott emléktábla a mezőlaborci pályaudvar falán A 2016. november 19-én felavatott emléktábla a mezőlaborci pályaudvar falán
(forrás: kvhbeskydy.sk)

A szlovákiai emléktábla adatai arra késztethetik a vasúttörténészeket, hogy pontosan meghatározzák, hol történhetett a katasztrófa, hány ember halt meg és újabb iratokat keressenek pl. a MÁV levéltárában, hogy Magyarországon is méltó módon tiszteleghessünk az áldozatok emléke előtt. Addig is egy jó hír: 2017 nyarán hétvégenként újraindult Mezőlaborc és Lupków között a személyforgalom az Első Magyar Gácsországi Vasút szakaszán.

A mezőlaborci pályaudvar napjainkban A mezőlaborci pályaudvar napjainkban
(forrás: blog.sme.sk)

28 komment

Címkék: mezőlaborc

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr9213789656

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csorsza 2018.03.30. 10:54:28

Milyen nagyvonalúak voltak, hogy magyarul nem fért már el a szöveg az emléktáblán.

magyaros17 2018.03.31. 21:17:44

Azt még értem is, ellenségek vagyunk. De hogy ukránul minek ráírni??

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2018.03.31. 21:53:25

@csorsza: @magyaros17: A tábla három nyelvének egyszerű magyarázata van: kiírták a mai államnyelven, a helyi többséget alkotó ruszin kisebbség nyelvén (a környék összes települési táblája is kétnyelvű) és a Monarchia egykori közös államnyelvén, azaz németül.

Ha esetleg az új kutatások nyomán - talán épp ennek a cikknek a hatására - új, helyes adatokat tartalmazó tábla kerül fel, akkor a magyart is javasolni fogjuk. :)

csorsza 2018.03.31. 23:05:53

@PintérTamás: ez az aktuális magyarázat. De ez nem autentikus magyarázat.
Ha jóindúlatú vagyok, elfogadom (illetve, mindenképpen, mert mit tehetek?), ha kevésbé, akkor nem...

magyaros17 2018.04.01. 11:53:24

A Magyar Királyság területén a hivatalos államnyelv ekkor nem a magyar volt?? Én eddig úgy tudtam, hogy 1867 után már nem a német volt. Ezért lett az akkor alapított magyar honvédség vezényleti nyelve is a magyar, majd a horvát területeken a horvát.
Én itt mélyen ülő ellenszenvet (ha tetszik gyűlöletet) érzek Magyarországgal, a magyarokkal szemben, amit 6 éves korom első tapasztalata után ismétlődően és sorozatosan éreztem a Felvidéken.
Tudom, hogy vannak ettől eltérő tapasztalatok is, és a hadisír gondozásban például korrekt és baráti a kapcsolat. De ez inkább a kivétel, úgy tűnik, és nem az általános.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2018.04.01. 14:18:42

@magyaros17: A Magyar Királyság esetén persze, magyar, de itt a tábla állítói valószínűleg Monarchia szinten gondolkodhattak, ahogy ezzel már más esetekben visszatérően találkoztunk, amikor megkérdeztük egy-egy információs-, vagy emléktábla esetén az azon szereplő nyelvek magyarázatát. Ugyanez a válasz az angolra, mint mai világnyelvre is: a német volt az egykori birodalom népeinek a közös "világnyelve", ezért van ezen a nyelven a sajátjuk mellett.

Szerintem itt szó sincs magyar ellenességről, hanem eszükben sem jutott a magyar felirat. Magyar lakosság arrafelé nincs, kutatókon és néhány megszállott, vagy eltévedt turistán kívül alig jár arra magyar. Sajnos... Pedig lenne mit néznünk, ha csak az első világháborúnál maradva a temetőkbe eljutunk, amelyekből viszont bőven van. Sok-sok ezer magyar katona nyugszik a környékbeli katonatemetőkben a korabeli Magyarország minden tájáról.

Egyébként a hadisír gondozásban valóban nagyon jók a tapasztalataink és a posztban is említett homonnai szervezetről csak jókat mondhatunk. Sok temetőbe került ki már velük közösen magyar felirat, s igénylik, elfogadják a kutatási eredményeinket, hívnak a rendezvényeikre, számolnak velünk. Reméljük az élet más területeink is ez lesz a követendő példa.

PollmannFerenc 2018.04.02. 09:43:20

Hogyan számolhatott be az Egri újság a szerencsétlenségről egy évvel annak megtörténte előtt? Vagy a szlovák kollégák egy évvel elnézték a dátumot? Az nem valószínű ugyanis, hogy két balesetről lenne szó: napra pontosan egy év különbséggel, ugyanazon a helyen...

BartókBéla 2018.04.02. 10:55:15

Szerintem ez döntő bizonyíték:
library.hungaricana.hu/hu/view/EgriUjsag_1915_02/?query=szerencs%C3%A9tlens%C3%A9g&pg=337&layout=s

Örülök, hogy sikerült egy kicsit felkeltenem az olvasók érdeklődését, mert azt jelenti hogy sokan még húsvétkor is éberen olvassák a blogot :-)
Azt hiszem, a Nagy Háború centenáriumának egyik tanulsága az, hogy nem szabad túlságosan lenézni a sajtót mint forrást, mert vannak olyan epizódok és pl. Russ Viktor története is ilyen, amelyekről először csak a korabeli lapokból olvashatunk.
A szlovák kollégák is néhány újságcikk alapján határozhatták meg az évszámot, de éppen ezért kell levéltári forrásokat is keresni egy eseményhez, személyhez mert pl. Russ Viktor alezredesi előléptetését is korábbra tette a korabeli sajtó. Szerintem minél több hírlapi tudósítást össze kell gyűjteni ha más kútfőt nem találunk.
Tudom, hogy nagyon óvatosan kell bánni a cenzúrázott és manipulált lapokkal, de az újságcikkek kronológiai szempontból döntőek lehetne.
Ami pedig azt a kijelentést illeti hogy méltó módon tiszteleghessünk az áldozatok előtt, szerintem nem feltétlenül az emléktáblaavatás jelenti a tiszteletadást.
Elég ha ismertté tesszük minél szélesebb körben életüket és halálukat akár a fronton akár a hátországban küzdöttek nap mint nap, mert ugye csak az hal meg, akit elfelejtenek...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2018.04.02. 11:03:34

@PollmannFerenc: Örülök, hogy végre a szakmai kérdésekkel foglalkozunk. :)

A posztba is belinkelt Egri Újság 1915-ben megjelent cikke

library.hungaricana.hu/hu/view/EgriUjsag_1915_02/?pg=337&layout=s

valamint Ludwig von Stockert 1920-as tanulmánya is 1915. szeptember 26-ra teszi a tragédiát, ami együtt elég meggyőző. Valószínűleg hibás adat, elírás alapján dolgoztak a szlovák kollégák, amikor egy évvel későbbre datálták a tábla szövegét.

Az azért elgondolkodtató, hogy az országos nagy sajtóban viszont nincs nyoma a tragédiának (a cenzúra hatására elhallgatta volna, vagy csak nem bukkantunk még rá?), egy kisebb helyi lap viszont megírhatta.

A MÁV és az ekkor ezen a szakaszon a közlekedést fenntartó osztrák államvasutak levéltára még tartogathat érdekességeket a témában.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2018.04.02. 11:10:39

@BartókBéla: Kb. egyszerre írtuk. :) Örülök, hogy te is megszólaltál a kérdésben és szintén belinkelted a cikket.

Így igaz, az elhunytak száma, személye, nyughelye lenne még érdekes. Többek között.

PollmannFerenc 2018.04.02. 20:57:55

@PintérTamás: A sajtóban (magyarban és osztrákban) semmiféle említését nem találtam az ügynek. Ez szerintem egyértelműen a cenzúra hatása.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2018.04.02. 21:13:10

@PollmannFerenc: Én is átpörgettem ma még egyszer az Arcanumot, de nem találtam nyomát.

Vajon ez az egy egri híradás hogy jelenhetett meg?

PollmannFerenc 2018.04.02. 21:30:24

@PintérTamás: Nyilván valami bűnös hanyagság folytán...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2018.04.02. 22:25:02

@PollmannFerenc: Ide is "begyűrűzött" a jó kis monarchiás slamperáj? :)

PollmannFerenc 2018.04.02. 23:10:06

@PintérTamás: A dolog mindenképpen figyelemre méltó. A sajtó általános hallgatása csakis központi döntéssel magyarázható. Az egriek cikke "saját tudósítóra" hivatkozik, tehát nem valamelyik nagy sajtóügynökségre, amelyeket könnyű volt ellenőrzés alatt tartani. Lehetséges, hogy a lapokat nem értesítették külön a közlési tilalomról, csak a hírügynökségeket. Persze mindennek ellentmond az Egri Újság cikkének utalása a katasztrófáról "kolportált" hírekre... Hol lettek ezek a hírek "kolportálva"? Esetleg nem a sajtóra, hanem a balesetről szóló híresztelésekre vonatkozik?

BartókBéla 2018.04.03. 16:50:00

Egyetértek Ferenccel:a saját tudósítót nem tudták cenzúrázni.Ma is kódorognak ilyenek a Közel-Keleten.
A kolportázs pedig bármilyen terjesztés lehet.
Kun Viktornak még utánanézek és Stockert könyve is játékban van.
Addig olvassatok a herceghalmi szerencsétlenségről, ami nem volt titkos: hu.wikipedia.org/wiki/Herceghalmi_vas%C3%BAti_baleset

PollmannFerenc 2018.04.03. 20:00:34

@BartókBéla: Kedves Béla, honnan van Neked Stockerted? Esetleg saját tulajdon? A net szerint csak a BME könyvtárban van belőle példány, de az az 1913-as első kiadás, abban nincs benne Mezőlaborc.

BartókBéla 2018.04.04. 08:53:52

Nekem sincs meg a német könyv 1920-as kiadása, nem (vasúttörténeti kutató vagyok) de úgy látom, hogy annak a 2.kötetében (1913-1918) van az eset, és már nyomon vagyok, ha meglesz, fotózom és küldöm az oldalt.
Addig itthon elindultam Kun Viktor után.

PollmannFerenc 2018.04.04. 14:47:52

@BartókBéla: Bocsánat, engem az a rész tévesztett meg a posztban, ami így kezdődik. "Az osztrák mérnök Eisenbahnunfälle című 1920-ban megjelent könyve alapján a katasztrófa a következőképpen történhetett."

BartókBéla 2018.04.04. 16:10:26

Elnézést a félreérthető fogalmazásért.

MTi 2018.04.05. 08:13:05

Én is hiányolom a magyar feliratot az emléktábláról....

PollmannFerenc 2018.04.05. 08:53:08

@BartókBéla: Na jó, de akkor minek alapján írtad? A Wikis szócikk(ek) alapján?

BartókBéla 2018.04.06. 15:27:50

@PollmannFerenc: Azok alapján IS és az is-en van a hangsúly. Olyan tapasztalatom van, hogy sokan használják a Wikit, csak van, aki bevallja, van aki nem.
Nekem sem az a szentírásom, de sem az újságokra sem levéltári forrásokra nem mernék mérget venni.
Ajánlom figyelmedbe pl. ezt a listát:de.wikipedia.org/wiki/Kategorie:Eisenbahnunfall_nach_Jahr
Egyébként pedig szívesen olvasnék már egy szakszerű kritikát a wikipédia tévedéseiről mondjuk Anti-Wiki címen, mert csak előítéletekkel találkoztam. Milyen hibák vannak pl. az olasz front magyar nyelvű szócikkeiben?
Ja, erre a blogra is hivatkoznak néhol (Többször kellene!) :hu.wikipedia.org/w/index.php?search=nagyhaboru&title=Speci%C3%A1lis:Keres%C3%A9s&fulltext=1&searchToken=dpcx4t27skgkjggaoa18hw5sv

PollmannFerenc 2018.04.06. 16:52:32

@BartókBéla: Huh... Alighanem félreértettél... Én egyáltalán nem elítélően említettem a Wikit! Csak arra utaltam, hogy láttam több wikis szócikket, amelyek rendre az említett kötetet adták meg forrásként... Ami pedig a wiki használhatóságát illeti: a tapasztalataim vegyesek. Általában az idegennyelvű szócikkek megbízhatóbbak, mint a magyarok (sajnos...). Régebben magam is megpróbálkoztam néhány feltűnően gyenge első vh-s szócikket kijavítgatni meg átírni, de feladtam. Sajnos van néhány elszánz szócikkíró a magyra wikin, aki presztízskérdést csinál abból, hogy minél több szócikket feltegyen, ám - mint a levelezésünkben néhány alkalommal kiderült - fogalma sincs arról, hogy a szócíkkírásnak is megvannak a szabályai. Hadtörténeti szócikkel kapcsolatban faggattam egyszer egy ilyen szócikk-gyártót, hogy miből dolgozik. Ezt válaszolta: angol wiki, német wiki, Julier, slussz! És még meg is volt sértődve, amiért nem értékeltem, hogy ő a szabadidejét áldozta fel a szócikkek jól-rosszul (inkább rosszul...) való fordítgatására...

BartókBéla 2018.04.06. 17:10:33

@PollmannFerenc: Egyetértek veled, nekem is az a véleményem, hogy az idegen nyelvűek színvonalasabbak mint a magyarok. Teljesen megértem azt is hogy feladtad a próbálkozást a hangadókkal szemben, sokszor egy egyszerű de hiteles fordítás is már fejlődés lenne.
Köszönöm a kommentjeidet,jó hogy eszméket cseréltünk.

PollmannFerenc 2018.04.06. 19:42:16

@BartókBéla: Hasonlóképpen... És természetesen erősen drukkolok, hogy lehessen találni valamit Mezőlaborc ügyben!

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2018.04.07. 00:31:32

@PollmannFerenc: @BartókBéla: Örülök. Minden jó, ha vége jó, s reményeink szerint a jövő hét előrelépést hozhat több tekintetben is az ügyben.

Programajánló

Könyvbemutató

Könyvajánló

A hadak útján 

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Utazás

húavéti emlékút