Hogyan nézett ki a k.u.k. Sturmbataillon nr. 17?

2018.03.12. 07:24 :: PintérTamás

Kókay László 1918-as naplója az olasz frontról – 2. rész

Hősünk 1918. március 20-án a szegedi 46-os ezredétől megérkezik Cosnigára a cs. és kir. 17. rohamzászlóaljhoz, ahol ideiglenesen a debreceni 39-es rohamszázad parancsnokságát veszi át. Sok ismerőssel találkozik, s hamar kiismeri magát új beosztásában.
 
 

 

Este 8 órakor már ágyban voltam, s másnap [1918. március] 20-án 7 órakor keltem. Reggelizés után ¾ 8 kor a Reg. kmdo-ra mentem az eltávozásomat jelenteni. Zeissel most se bírtam beszélni, csak Polareczkyvel, aki rövid szavakkal búcsúzott tőlem, s figyelmeztetett, hogy az ezred hírnevéhez méltóan viselkedjem a sturmosoknál. Távozásom előtt még telefonáltam kocsiért a trénhez, mely Cosnigára vigyen, s ezután eltávoztam a Reg. kmdo épületéből.

Az épület előtt Róna hadnagyot találtam, aki most érkezett meg a Sturm Baon-ból, s ment fel a Reg. kmdo-hoz jelentkezni, Kérdésemre, hogy milyen az élet a sturmosoknál, azt mondta: „Majd megtudod, gyalázatos rossz! Különben majd csináljátok az unternehmungot nemsokára át a Piavén!” Majd Flickert kezdte szidni, s kijelentette, hogy végtelen örül, hogy megszabadult a Sturm Baon-tól, majd gúnyosan szerencsét kívánt a sturmosságomhoz, s felment a Reg. kmdo-hoz. Róna szavai egy kissé elkedvetlenítettek, de azért nem estem kétségbe, mert tudtam, hogy nem minden van úgy, ahogy ő elmondja. S később már a (Sturm Baon-nál) megtudtam, hogy nem is akarnak unternehmungot csináltatni, s Rónai csak abból kombinálta a dolgot, hogy négy naponként felváltva a tiszteket kiküldték a stellungba néhány napig kint tartózkodni, az új stellungok rekognoskálása végett. Azt is megtudtam, hogy Flicker zavarta el Rónát, s kért helyette másik tisztet, az okból, hogy ki nem állhatta a zsidókat, s úgy nyilatkozott Rónának a szemébe több tiszt előtt, hogy a „A 17-es Sturm Baon nem menedékhely zsidók számára!”

9 órakor megérkezett a századhoz a kért kocsi, felpakoltunk rá Lukáccsal összes cókmókostól, s búcsút véve az ismerős bakáktól elindultunk. A bakák (bár egy néhányat elvertem közülük, ha rászolgáltak) különösen a februárban a század részére hozott sok bor miatt, nagyon sajnálták eltávozásomat, s mint Lukácsnak mondták: „Egy jó tiszt volt a századnál, s most az is elment.” A szép meleg időben kellemes volt a kocsizás. Áthaladtunk a néhány házból álló Baron. Elég jó karban lévő, de meglehetős keskeny úton haladtunk északkeletnek. Áthaladtunk Fossamerlonál a Coneglianóba vezető műúton, melyen február 3-án jöttünk fel a stellungba. Majd San Vendemiano község előtt, egy szép erkélyes nyaralónál, egy másik műutat értünk el, melyre rátértünk s jobb felé délkeletnek haladtunk rajta, s kb. 1 km-nyi utat megtéve ezen az úton (összesen 5–6 km-t), elértük Cosnigát.

Cosniga a San Vendemiano Zoppe közti műút mentén feküdt kb. egyenlő távolságban az említett falvaktól. Kb. 40 házból állt a falunak ez a fő része. A falutól délre 6–7 ház állott. (Ebben volt a 43-as Sturm Komp., később a minen werferesek) északra kb. 5–6 perc járásra pedig 4 ház (hol a 39-es Sturm Komp. volt beszállásolva.) A falu nem volt gazdag, bár szegénynek sem volt mondható. Nem voltak szép házai, csak régi fajta egy emeletes tipikus olasz házak. A két legszebb ház egyikében (mindkettő az országút északi oldalán állott) volt a tiszti étkezde, a másikban Flickernek a lakása. A Baons Kmdo egy új házban, a régi civil posta épületében volt, míg a 46-os Sturm Komp. a régi Municipio tönkretett épületében nyert elhelyezést, melyben az olaszok uralma alatt, a felirat szerint a Croce Rossa Italiana-nak volt fiókkórháza.

Volt egy kicsiny főtere is a falunak, a dél felé, a gyakorlótérre vivő út és műút találkozásánál. Itt volt a Stations Kmdo (afféle körjegyzőség féle részünkről a civilek számára) egy emeletes épület földszintjén, s e mögött a ház mögött volt a 46-os Sturm Komp. konyhája és Csukonyi fdhgy., a század parancsnoka lakása és a századiroda három különböző, de egy nyitott udvarra néző épületében elhelyezve. Itt volt egy kis kápolna is (míg egy nagyobb a déli falu részen volt), s az ezután következő épületben pedig a földszinten a kitűnően berendezett tiszti fürdő.

10 órakor megérkezve Cosnigába itt a 46-os Sturm Komp. irodája elé állítottam Lukácsot a poggyásszal, mert azt hittem a 46-os Sturm Komp.-hoz fogok tartozni. Majd elmentem a Baons irodára jelentkezni, de még rukkolás lévén nem bírtam Flickernél jelentkezni csak Münsberg őrmesterrel beszéltem, aki Flicker jobbkeze volt az irodai teendőkben. Grázi születésű német volt, de jól megtanult magyarul. Mindenhez értett, s adjutánst, rechnungs führert, provizul standes és stabs führert pótolt egy személyben.

Lementem Lukácshoz s ott vártam, míg a falutól délre lévő übungs platzról bejönnek a századok. ½ 11 után jöttek is egymás után a századok a gyakorlótérről víg énekszóval. Legelőször Schulz fdhgy. jött, egy H.M.G. Zug (az ún. ablakosokat) vezetve. Meglepődve és örömmel ismertünk egymásra, én annál inkább, mert most láttam csak még először a sturmosoknál állandóan M.G.-t beosztva. Majd Csukonyi fdhgy.-ot, Forgó, Szarafolyán, Banyicki (ők is hadnagyok lettek mióta nem találkoztunk) Gombos fhdgy-okat, s Péter zászlóst láttam, s egy csomó ez ideig még ismeretlen tisztet. Mindnyájan örömmel üdvözöltek, s mint mondták, jövetelemről már előre értesültek, s már két napja vártak. Csakhamar megjött Flicker is, s ismét felmentem a Baons Kmdo-ra jelentkezni nála.

Flicker a szokott kemény katonás modorában, de szívélyesen üdvözölt, s tudtomra adta, hogy az eltávozott Róna hdgy. helyett – s reméli, hogy jobban meg lesz velem elégedve, mint Rónával – ideiglenesen, míg a Sturm kurz befejeződik, a Sturm Komp 39. kommandóját veszem át. Majd néhány buzdító szót intézett hozzám s nevetve kérdezte, hogy tudok-e már németül, amivel a múlt év augusztusi lukoveci ténykedésünkre célzott. Azt feleltem neki, hogy azóta már sokat tanultam németül, mire barátságosan vállon veregetett, kezet fogott velem s elbocsátott. Bár Flicker mindenkivel összetűzött, én mégis kivétel voltam ezután. Nagyon szeretett, néhány nappal később adjutánsnak is maga mellé vett, s én is nagyon meg voltam vele elégedve.

Majd a Baon Insp. U. Off. a 39-es Sturm Komp körzetébe kalauzolt Lukáccsal együtt. Ez a falutól 5–6 perc járásra fekvő 4 ház volt (melyet Kis Perjésnek neveztek el az ismert nótáról), már nem messze az északkeletre fekvő vörös színű, szép parkkal övezett, kastélytól, hol a Divisions Wirtschafts Inst. és a Bäckerei tartózkodott.

Cosniga, a 17. hadosztály gazdasági és hadtáp részlegei elhelyezésére szolgáló épületek Cosniga, a 17. hadosztály gazdasági és hadtáp részlegei elhelyezésére szolgáló épületek
(forrás: commons.wikimedia.org)

A négy ház közül csak egyben laktak civilek, a többi teljesen a század részére volt átalakítva s beépített priccsekkel lakályossá téve a legénység részére, mely két házban lakott, s ezek egyikének a földszintjén az iroda, az udvarában a konyha volt. A negyedik házban voltak a tiszti lakások az emeleten, s a dinerek, ordonáncok, telefonisták a földszinten. Nagyon szép szobát kaptam, mégpedig magánosan, ugyanis meglátszott a finom bútorokon, hogy nem azé a paraszté voltak, aki előttünk itt lakott, hanem valahonnan Coneglianóból származtak. Egy díszes zománcos fekete vaságy sodronybetéttel s szép ágyneművel, éjjeli szekrény, ruhaszekrény, kis ovális kártyaasztal, márványmosdó, két szék, két fotel volt a szobában, s a padlók fekete szőnyegekkel beterítve. Azonkívül villanyvilágítás is volt a szobában (ugyan nem csak itt, hanem az összes környező falvakban), mely az áramot a hegyek közt levő vízerőre berendezett elektromos művekből nyerte. Lukácsot holmimmal a szobában hagytam, hogy rendezkedjen be, magam pedig a szomszéd szobában lakó Péter zászlóst kerestem fel, akire ideiglenesen (a mai délelőttre) a Komp Kmdo volt bízva. Péter zszl. Barabás hdgy-gyal lakott egy szobában, aki nemrég került vissza a Isonzó Sturmosoktól, s a kurznál, mint instruktor szerepelt. Örömmel üdvözöltek, mint régi ismerősök. Elhatároztuk, hogy mivel az ebédidő közelgett, hogy csak délután csináljuk meg a századátadást, s elindultunk az étkezdébe.

Az étkezde bent volt Cosnigában a már leírt épületben, fent az első emeleten lévő két szobában. A belső szobában egy asztal és egy pianínó volt, míg a külsőben két asztal. Én Róna helyére a külső szobában az egyik asztalfőn ültem le. Előbb azonban bemutatkoztam a már csaknem teljes létszámban jelenlévő tisztek közül azoknak, kiket nem ismertem. A Sturm Baon 17 jelenleg két részre oszlott. Magára a négy Sturm Komp-ra és a kurzusra s mindkét csoport csaknem hasonló erejű volt úgy tisztekben és legénységben, a létszámot nézve. A Sturm Halb Baon 17 február 15-én alakult át Sturm Baon 17-é, még pedig úgy, hogy decemberben kiképzés végett odaküldött legénységet és tiszteket ott tartották. Mivel az ekként ott tartottak közt sok selejtes anyag is volt, a mostani kiképzés alatt lévő kurzus kiképzésére különös gondot fordított Flicker, mert a március 31-én végződő kurzus és a századok legénységéből akarta a legjava ember és tiszti anyagot itt tartani s a rosszabb anyagot pedig az ezredekhez visszaküldeni. Az Isonzo Sturm Kurztól az ún. Sturmos Akadémiáról a nemrégen idekerült tiszteket, mint instruktorokat szintén a kurzushoz osztotta be, hogy annál magasabb színvonalú legyen a kiképzés. A kurzus parancsnoka egy Eidlitz nevű 39-es hdgy (májusban fdhgy. lett) volt. A kurzusnál részben mint instruktorok, részben mint kiképzendők a különböző ezredekből a következők voltak beosztva: 39. Lt. Barabás, Fhnr. Hóza; 43. Fhnr. Daikovics és 2 zászlós (nevüket már nem tudom, csak hogy civilben tanítók); 46. Lt. Banyicki és Gombos, 61. Lt. Rösner és Cávan, Fhnr Fertig. Közülük többeket már ismertem (Banyicki, Gombos, Barabás, Rösner, Cáván, Fertig), kikkel huzamosabb időt töltöttem. Eidlitz, egy fölfelé csúszó mászó, de lefelé szemtelen, gőgös alak, s csodálatosképpen Flicker, zsidó létére megtűrte, s jó darabig egy házban lakott vele. Daikovics egy ún. vad oláh volt, aki néhány tiszt barátjával még az étkezdében is oláhul tárgyalt.

Maga a tulajdonképpeni Sturm Baon a következő tisztekből állott. Kmdt Hptm Flicker, orvos San. Lt. Traila (43-as) ide tartozott még a cosnigai Stations Kmdt Lt. Frohne (39-es) is. A Sturm Komp. 39-nek jelenleg én voltam a kmdt-ja, hozzám volt beosztva Fhnr Péter és Kenderesi és K. Asp Nagy. A Sturm Komp. 46. Kmdt. Oblt. Csukonyi., Lt. Forgó és Szarafolyán és (H.M.G. Zugs kmdt.) Oblt. Schulz. Sturm Komp 43. Lt. Zong. (egy 39-es hdgy. ki magyaron kívül másképp nem tudott, képzelhetni a vesződséget a „nyustyukkal”), Fhnr Annusca K. Asp. Colling. Sturm komp 61. Lt. Jäger és Pintér.

Az említett tisztek, a „vad oláh” Annusca zls. kivételével mindnyájan kitűnő fiúk voltak, de legjobb pofa volt az „öreg Zong”, aki „már” 30 éves volt (nálunk ez nagy szó volt) kis alacsony emberke, tekintélyes pocakkal, s beszédjére nézve is tipikus debreceni civis volt. Az öreg már nős volt, s két gyereke is volt neki, szeretett kártyázni, s ha nyert nem vetette meg a „kispolgári hasznot”. Civil foglalkozására nézve Jászkiséren református kántor volt. Egyébként, „idős apám”-nak és „mokány Berci”-nek hívtuk, de hívhattuk akárhogy, az öreget (bár állandóan hecceltük) nem lehetett felhúzni, s ha már nagyon hecceltük, akkor mondott csak annyit: „Eridj! Baszik meg a vén Isten benneteket!” Még egy jópofa volt a felsorolt tisztek közt, az orvos Lt. Traila, csak az a hibája volt, hogy ő is „vad oláh” volt, mint a 43-asok általában. Neki is nagy pocakja volt, mely csak úgy rengett, ha kacagott, s az pedig gyakran előfordult, sokszor ¼ óráig se tudott magához térni a nevetéstől. Kb. 35 éves, nőtlen ember volt, az italt végtelenül szerette, s minden nap részeg volt. Egy nagy (vizsla buldog keverék) kutyája volt, melyet Rónától kapott, mely azonban Zongot is hasonlóképpen szerette, mint őt. A kutyát Hektornak hívták, nagyon ügyes kutya volt, az összes tisztek kedvence. Ezzel nagyjából ismertettem a Sturm Baon 17 tisztikarát. A 39. Sturm komp-hoz tartozott még Lt. Vasas is, ki azonban még szabadságon volt, mely 26-án járt le s a századot is valószínűleg ő veszi át tőlem.

Az ebéd egyszerű, de ízletes volt s talán jobb is, mint az ezrednél (a sült tésztákat kivéve). Az azonban kitűnő volt, hogy minden asztalra ingyen bor járt, melyből 4–5 deci jutott egy tisztnek, s ha az elfogyott lehetett rendelni, amennyit csak akartunk, de ezért már 70 fillért kellett literenként fizetni. A pincérek, egy Max nevezetű német inft. és egy gefrt. Fazekas (46-os, eredetileg 34-es) nevű voltak. Ebéd után kb. egy félóráig eldiskuráltunk, azután kimentünk Péterrel a századot átvenni, illetve átadni.

Délután nem rukkoltunk ki, csak a legénység Kenderesivel, mi ezalatt a század átadást csináltuk, mely simán ment végbe. A század manipulánsa az 1. Komp.-tól odakerült (46-os) gefrt. Henc volt, egy kissé ügyetlen, de jó akaratú tisztességes fiú, a dinstführender pedig a szabadságon lévő Barta őrmester helyett zugsf. Kiss, egy derék altiszt volt. A század 5 óra után rukkolt be. Berukkolás után csajka antrétnál megszemléltem őket s néhány buzdító szót szóltam hozzájuk.

A vacsora este 7 órakor volt a messzébe, de mi már előbb elmentünk, s már ½ 7-kor messzébe beszélgettünk, viccelődtünk. A vacsorák, habár nem voltak valami kitűnőek a Sturm Baon tiszti étkezdéjében, mégis elfogadhatók voltak. Bor a vacsorához is járt, a vacsora után naponként felváltva vagy tea, vagy fekete, mégpedig 1–1 deci rummal fejenként. Vacsora után természetesen (ital lévén), majd minden este volt valami mulatás, s 9–10 óra előtt sohase ment senki haza. Nagy divat volt a hazárd (mikor már Flicker hazament) kártyajáték is, s ezek az ütközetek sokszor reggelig tartottak, s 100-ak úsztak el egyesek részéről. A fő matadorok: Csukonyi, Forgó, Zong, Eidlitz és Veres voltak. A mai est is a leírt módon telt, s 10 óra után mentünk mi is Kis Perjésnek haza.

A Lukács által kitakarított szép szobába kitűnően aludtam, s reggel ½ 7-kor keltem. A reggelire tejeskávét kaptam, kb. egy negyed litert, melyhez a tejet a tiszti étkezde tehene szolgáltatta. 7 órakor az irodába mentem, s az elküldendő frührapportot, standesmeldungot és egyéb aláírni valókat aláírtam s a századhoz mentem, mely már az iroda előtti udvarban indulásra készen állt.

Kókay László (középen) 17-es rohamzászlóaljbeli sturmosokkal 1918 májusában Cosnigán Kókay László (középen) 17-es rohamzászlóaljbeli sturmosokkal 1918 májusában Cosnigán
(Kókay László hagyatékából)

Átvéve Péter zászlóstól a jelentést, elindultam a kb. 80 főnyi erősségű századdal Cosnigán keresztül, az ettől délre kb. 5 perc járásra lévő (kvártélyunktól 10–12 perc) gyakorlótérre, melyre a Cervada nevű időszakos patak hídján átmenve jutottunk.

A gyakorlótér hatalmas területen volt, s kb. 1400–1500 méter hosszúságban (nyugat–kelet) és kb. 7–800 méter mélységben (észak–dél) terült el egy rétségen. Az übungsplatz határai keletről a Cosniga–Ramera úttól nyugatra csaknem a San Vendemiano–Campolongo útig, északról a Cervada töltésétől délen majdnem a Fossamerlón át Coneglianóba vezető műútig terjedtek. Az übungsplatzot egy rajta áthaladó szekérút 2 részre osztotta, s bár az árkok összefüggtek egymással, mégis elég éles határt szolgált. A nyugati részt a 39-es és 61-es századok építettek ki, s gyakorlatoztak rajta, míg a keleti rész a 43-asoké és 46-ososké volt. A kurzus felváltva mindkét terepen gyakorlatozott. A keleti rész az szebben ki volt építve, s itt nagy sporttelep is volt, melyet Forgó hdgy. létesített, én pedig később kibővítettem, úgyhogy később itt akadályugrás és mászás, bakugrás, rúdmászás, stb.-hez szükséges szerek létesültek, azonkívül voltak korlátok, ugró mércék, nyújtó s egy kitűnő tetszés szerinti football v. füves pálya. Mindkét részen a kézigránát dobópályákon kívül egy saját rohamállás (kiinduló pontnak), s vele szemben két egymás mögött fekvő ellenséges állás, s még hátrább harmadik vonalnak egy Schützpunkt vonal. A két gyakorlótér árkai összefüggésben lévén egymással egyszerre akár az egész gyakorlótér kiterjedésében lehetett valami nagyszabású übungot csinálni. Az árkok előtt drótakadályok voltak, s azonkívül a harcszerűséghez képest számos mesterséges gránátlyuk. Az árkok rendszerint a csatornák partjain voltak építve, s ki voltak téve annak a veszélynek, hogy hosszas esőzés alatt víz alá kerülnek, de mindez csak növelte a terep érdekességét, s iskolának kitűnő volt. A gyakorlótérről jól látszott a Montello, s így tehát onnan is láthatták az itteni nagyobb übungok füstfelhőit, s mégis itt tartózkodásunk alatt az übungsplatz és Cosniga nem kapott ellenséges ágyútüzet.

Szólj hozzá!

Címkék: kókay lászló

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr3213732456

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Könyvajánló

A hadak útján 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Utazás

húavéti emlékút