„Kis gyermekeknek kell ezt mesélni”

2016.11.09. 07:45 :: Csizmadia Edit

Balázs Béla háborús tanmeséje (nem csak) szegedi gyerekeknek

1916. október 29-én vasárnap délelőtt gyerekzsivaj töltötte be a Korzó mozit Szegeden. A helyi feminista egyesület által szervezett népszerű gyermekmatinék már szinte hagyománynak számítottak a városban. Igényes szórakoztató műsoraiknak nem titkolt célja volt, hogy „a háború vadító és durvító benyomásait a gyermekek fogékony lelkében egyensúlyozza.” Ezt az ünnepélyt még a szokottnál is nagyobb lelkesedéssel várta a közönség, hisz kiváló írókat és művészeket sikerült megnyerni az ügynek. A program különlegessége és egyben sikerének fő záloga Balázs Béla, szegedi származású író fellépése volt, aki saját meséjét mondta el a gyerekeknek.

 
A mese meséje: író a feminizmus színpadán

Balázs Béla (1884–1949) író, költő, filmesztéta, a 20. századi magyar kultúra nagy hatású egyénisége. Szegeden, 1884. augusztus 4-én Bauer Herbert néven látta meg a napvilágot. Édesapja Bauer Simon Bécsben, Berlinben és Párizsban folytatott pedagógiai, filozófiai tanulmányokat. Hazatérése után, 1875-ben nevezték ki a szegedi főreáliskola magyar–német szakos tanárának. Édesanyja, Lévy Jenny a szegedi leánynevelő intézetben tanított. Öccse, Bauer Ervin biológus Kaffka Margit második férje volt. Apját 1890-ben Lőcsére helyezték egy fegyelmi ügy miatt, s e jelképes száműzetésben vele tartott családja is. Édesapja 1898-ban bekövetkezett halála után visszaköltöztek Szegedre.

Balázs Béla 1910 körül Keglovich Emil fotóján Balázs Béla 1910 körül Keglovich Emil fotóján
(forrás: gyermekirodalom.hu)

Irodalmi pályája korán kezdődött. Tizenhat éves volt, mikor 1900 karácsonyán megjelent első verse a Szegedi Naplóban. 1902-ben leérettségizett a főreáliskolában, majd ősztől a budapesti egyetem magyar–német szakos hallgatója lett. Eötvös-kollégistaként ismerkedett meg és kötött barátságot Kodály Zoltánnal és Bartók Bélával. Velük tartott első népdalgyűjtő útjaikon, többek között Szegedre is, követve őket a népi kultúra gyökereihez visszanyúló törekvéseikben. A három fiatal művész jelentősen hatott egymásra, közös munkájuk olyan remekműveket eredményezett, mint A kékszakállú herceg vára című opera (Bartók Béla), vagy a Czinka Panna balladája című daljáték (Kodály Zoltán).

Az író 1908-ban bölcsészdoktori diplomát szerzett, és a legnagyobbak között (Ady, Babits, Juhász) jelent meg Nagyváradon, a Holnap antológiában. Ettől kezdve rendszeresen publikált, nagy ismertségre tett szert a szecessziós-szimbolista és az avantgárd stílus jegyében született alkotásaival. A Balázs Béla nevet írásainál már régóta használta, majd 1913-ban hivatalosan is felvette. 1914 szeptemberében önként jelentkezett frontszolgálatra. 1915 augusztusában leszerelték, hadi élményeit naplója, Lélek a háborúban (Gyoma, 1916) című könyvében írta meg. Művészetét ez idő tájt erős küldetéstudat jellemezte.

Balázs Béla figyelemmel kísérte a feminizmus magyarországi kibontakozását, több írásában és előadásában is foglalkozott a nőmozgalommal. Jó ismeretség fűzte Glücklich Vilmához, aki 1904-ben Schwimmer Rózsával közösen megalapította a Feministák Egyesületét. Kettejük közös előadásának hírét a Délmagyarország napilap 1913. március 9-i számában olvashatjuk: „Feminista előadás Szegeden – Itt is hódít a feminizmus”. Március 16-án, virágvasárnap előbb Glücklich Vilma Ifjúság és feminizmus, majd Balázs Béla Asszonykultúra és férfikultúra címmel olvasott föl a városháza dísztermében.

Ebben az évben nem ez volt az egyetlen megnyilatkozása a nőkérdésről, hiszen a Nyugat 1913. évi 5. száma közölte elméleti írását, A feminista probléma című cikkét.

A Hét mese Hét mese (Gyoma, 1918). A kötet Kozma Lajos borítótervével jelent meg
(forrás: Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár, Szeged)

Két évvel később, 1918 tavaszán adta ki Hét mese című gyűjteményét – Kozma Lajos, „a rajzoló poéta” kivételesen szép szecessziós illusztrációival. „Valóságos eseménye a magyar irodalomnak Balázs Béla »Hét mese« című könyve, mely Kozma Lajos gyönyörű rajzaival most jelent meg Kner Izidornál, Gyomán s mindenütt kapható. Ezzel a csodálatos szépségekben gazdag könyvvel minden magyar olvasónak meg kell ismerkednie” – adta hírül lelkesülten a Pesti Napló 1918. május 9-én. A Kner Nyomda céljául tűzte ki a magyar irodalmi alkotások művészi igényű kiadását. 1916-tól sorra láttak napvilágot kortárs szerzők írásai Kozma-illusztrációkkal. Kozma Lajos (1884–1948) építész és grafikus 1914-től négy éven át teljesített frontszolgálatot tüzértisztként a Nagy Háborúban. A művész 1916-ban mint szabadságos katona tett látogatást Gyomán, és ekkor ismerkedett meg Kner Izidorral és fiával, Imrével.

A Hét mese című kötet darabjai különböző évekből származnak, s a szerző mindegyiket ajánlással látta el. Ezt a módszert alkalmazta már a Misztériumok és a Játékok egyes darabjainál is. A mese műfaja pályája kezdete óta folyamatosan foglalkoztatta Balázs Bélát, hasonlóan jó barátjához, az író, költő és iparművész Lesznai Annához.

Ősképek és szimbólumok, valóságtól elemelt „időtlen” misztérium, a jó és rossz küzdelme jelennek meg az irodalmi szecesszió kedvelt műfajában, a mesében. A kötet közel tíz év termését foglalja magában. Első darabja 1907-ből, a záró mű 1916-ból származik. Utóbbi a Kis gyerekeknek kell ezt mesélni címet viseli, ajánlása pedig „a szegedi gyerekeknek” szól. Lesznai a könyv megjelenésekor kritikájában is utal a mese keletkezésének körülményeire, amit éppen hibájául ró fel: „A kis gyermekeknek mesélt háborús mese, bár kedves, okos, mulatságos és keletkezése körülményeinek kiválóan megfelelő, benső szakadást tár fel. Lelki tartalma jelentősebb a formájánál – hibázik az igaz mese formatartalom-azonossága és az igaz mesében feltételezett egy léleknívó is. Látszik, hogy a szerző nem a saját lelkének mesél, elsősorban gyermekeket akar mulattatni.” (Lesznai Anna: Babonás észrevételek a mese és a tragédia lélektanához. Nyugat, 1918. 13. szám)

A Világ kritikájában Bölöni György ezzel szemben ugyanezt a körülményt és a mese „naivitását” erényének tekinti: „Egyben megpróbálja meseformába önteni a háborút, s ha nem is ez a legteljesebb – ennek A három hűséges királyleány látszik –, kisgyermekek figyelő füleitől a nagyokhoz is eljuthat tanulságosan, hogy naivan és gyermetegen, de valójában és egyszerűen lényegében mi a háború, melyben néhány év óta gyilkolják oktalanul egymást.” (Világ, 1918)

Kis gyerekeknek kell ezt mesélni – a szegedi gyerekeknek. A címlap grafikáján a mese egyik központi motívuma, a körhinta-palota Kis gyerekeknek kell ezt mesélni – a szegedi gyerekeknek. A címlap grafikáján a mese egyik központi motívuma, a körhinta-palota
(forrás: Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár, Szeged)

„Voltam Szegeden, meséltem a gyerekeknek...”

A mese „keletkezéstörténete” eddig ismeretlen volt. Vajon mikor és hol mesélte ezt a szegedi gyerekeknek az író és főként miért? – vetődik fel a kérdés. Minderre Balázs Béla naplója és a Szegedi Napló tudósításai adják meg a választ. 1916. november 3-i bejegyzésében így foglalja össze a szegedi látogatást:

„Voltam Szegeden, meséltem a gyerekeknek, a feministák meghívására pacifista mesét. Az este egyedül voltam, unalmas és szomorú volt. Az utcákra se kívánkoztam, a Tiszához sem. Körülnéztem, és azt gondoltam: mi a különbség? A különbség akkor és most között? Ez mégis egy fix pont, ahonnan távolságokat lehetne lemérni. De nem láttam semmit, mert nem éreztem már magam eléggé. […]

Aztán meséltem a Korzó mozi színpadján, szemembe vakítottak a rámpa lámpái és a sötét nézőtér előttem. Nagyon jól meséltem, és sajnáltam, hogy ez a sikerem itt van, ahol semmi se lesz belőle. Aztán ebéd a polgármester, a városi főkapitány és egy tanácsos társaságában, aztán libériás városi kocsis vitt ki a pályaudvarra.” (Balázs Béla: Napló)

Gyermekmatiné Gyermekmatiné
(Szegedi Napló, 1916. október 31.)

„Az ünnepély külön érdekessége volt Balázs Bélának, a szegedi származású jeles írónak meséje, amelyet ő maga mondott el a kicsinyeknek. A mély értelmű, sok fantáziával elgondolt és művészien megformált mese irodalmi értékű, de pedagógiai hatásra nézve is jelentős alkotása az újabb gyermekliteratúrának.” – írta a Szegedi Napló 1916. október 31-én a mesematinéról.

Labdafák és automobil, avagy pacifista mese 1916-ból

A Kis gyerekeknek kell ezt mesélni című műve A hét királyfi címen igen népszerű lett. Az 1960-as évektől több kiadást is megért itthon és külföldön. Gyermekmese tanító célzattal, amely Balázs Béla háborús élményeiből táplálkozik. Minden elemében követi a mesék logikáját és műfaji jellemzőit: fiktív térben és időben játszódik, szereplői között királyfiakkal és boszorkánnyal találkozunk, csodás elemek sokasága tarkítja a meseszövést a csokoládét termő fáktól a körhinta-palotáig.

A királyi család életének történései a mese kellékei és díszletei mögött nagyon is aktuálisak 1916-ban. A királyfiak valójában az idealizált „jó gyerekek” mintaképei, akik sosem veszekednek és mindig segítőkészek. A király és a királyné „nagysád” lehetne bármely házaspár, míg a gonoszt megtestesítő, földig érő fogú boszorkány akár egy irigy szomszédasszony.

A mese szövegének kezdő oldala szecessziós iniciáléval A mese szövegének kezdő oldala szecessziós iniciáléval
(forrás: Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár, Szeged)

A „borzalmas háború” hírére a király a frontra indul, a királyné egyedül marad a hét gyerekkel:„a papa nincs otthon és a hadisegély is nagyon kevés” A boszorkány békétlenséget szít a testvérek között, fekete cukorkáival megbetegíti a királynét, aki fiainak hét „szeretetet szétszakajtó” ajtót vágat a körhinta-palotán. Ezzel elindul a család a romlás és a teljes pusztulás útján, az anya egyre betegebb, elfogyó cérnaszállá változik, a királyfiak veszekednek, ellenségek lesznek. Az egyetlen segítség a Pipirity városából beszerezhető „bajbajó” orvosság, amit automobillal hoznak rendelésre.

Megoldást mégis az apa hazatérte hoz. Az otthoniak bánatos könnyeiből a frontig csörgedező patakon hét hattyú viszi a hírt a királynak, „Hét királyfi jó mamája / Fehér mint a nyoszolyája” – énekelték. Erre a király szabadságra megy, és épp abban a percben ér haza, mikor a sofőr meghozza az orvosságot. Miután bölcsen igazságot tesz a fiak között, az utánaeredő ellenséggel is békét köt a következő szavakkal: „Látod-e, kedves ellenség – mondta aztán –, talán mi is csak azért harcolunk, mert nem vesszük észre, hogy az egész világ csak egy ilyen szép aranyos forgópalota, amelyben mind együtt lakunk, ha különböző ajtókon járunk is ki-be.”

Balázs Béla: A hét királyfi Balázs Béla: A hét királyfi (Budapest, 1963)

A cérnaszállá vékonyodott királyasszonyt a boszorkány egy fekete holló képében repítené el, de elfogják. A jó elnyeri méltó jutalmát: a királyasszony a gyógyszertől egyszeriben meggyógyul. A mese zárásában az ellenség ágyújával lelövik a holló-boszorkányt és még az ágyút is folyóba dobják, hisz úgy sem fognak háborúzni többé.

A mese a háborús feszültség békés megoldását keresi. Az 1914-ben kitört Nagy Háború Balázs Béla szemléletét jelentősen átformálta. Művészi önkifejezését a magányosság és az „egy eszmében egyesülni” kettőssége jellemezte. Ahogy Lélek a háborúban című, 1916-os visszaemlékezésében írta: „…mindenkit, aki otthon gyűlöli a szerbet, meg az oroszt, az örök szeretet nevében kellene háborúba küldeni […] A közös halál árnyékában nem lehet gyűlölni az ellenfelet.”

Szólj hozzá!

Címkék: balázs béla Szeged Schwimmer Rózsa glücklich vilma

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr2411934979

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Úzvölgyi temető

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Könyvajánló

Szentgál 

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról