Mit is kell végeznie egy laktanya-ügyeletesnek?

2016.08.29. 20:19 :: PintérTamás

Vágovits Gyula harctéri visszaemlékezése – 24. rész

slovensky

1918 nyarán a betegen hazaérkező tüzérünket a trencséni csapatkórházban vizsgálják ki, ahol csak könnyű fegyveres szolgálatra ítélik alkalmasnak. Két havi szabadságot követően Érsekújváron laktanyaügyeletesi szolgálatot lát el. Közben elmeséli ezrede további történetét is.
 
 

 

Mielőtt hozzákezdenék leírni az otthoni élményeket, előbb röviden ismertetem a később szintén szabadságra hazatérőktől hallottakat, hogy távozásom után mi is történt ezredünknél, ami azonban engem közelről nem érintett.

Egyik napon felsőbb helyről parancs érkezett, hogy a tüzérezredeknek le kell adniuk a lovaikat. Boroevic tábornagy hadseregcsoportjának kellett őket elküldeni. Mint mondták, bánatosan búcsúzott mindenki a maga lovától. Volt olyan, amelyik az üteg dédelgetett állatja volt és a háború kezdete óta az illető ütegben szolgált, mint sok rossz, sok szép napnak néma szolgája. Ütegenként alig 8-10 ló maradt csak meg.

A lovak leadása után ökrök vontatják az ágyúkat a Csíki-medencében 1918 májusában A lovak leadása után ökrök vontatják az ágyúkat a Csíki-medencében 1918 májusában
(Białoskurski Ödön: A m. kir. 37. honvéd tüzérdandár története 1914–1918. I. köt. A m. kir. 4. honvéd tábori ágyúsezred története. Budapest, 1939)

Egy másik parancs értelmében a mi tüzérezredünknek, illetve tüzérdandárunknak is az olasz frontra kellett átköltöznie. Az első szállítmány az ezredtörzzsel [1918.] május 18-án, a többi ezeket követve szép tavaszi időben Gyergyószentmiklós, Maroshévíz, Székelykocsárdon át Kolozsvárra, onnan Nagyváradon, Békéscsabán, Szegeden, Szabadkán át, végig az egész Horvátországon tartottak nyugatnak. Teljes nyolcnapi utazás után május 25-én és 26-án Olaszország Velence tartományának Sacile nevű városkájában rakodtak ki. Az események ezen részei engem már szintén nem érintettek, mert sorsom más utakon vezetett.

Hazaérkezésem után pár napig pihentem, hiszen úgy az út, mint a magas láz eléggé megviselt, de mégsem vártam meg a szabadságos időm lejártát, vagy ötödik napon bementem a kaszárnyába és az orvosi rendelőn jelentkeztem Dr. Gyurman ezredorvosnál és átadtam neki úgy az ottani orvos, mint pedig a parancsnokom által írt leveleket. Azok elolvasása után megvizsgált. A levelekből már tudta, hogy egyhuzamos 33 hónapos frontszolgálat után jöttem haza, tehát nem szimuláns beteg [vagyok]. Az orvosi vizsgálat befejezése után felém fordulva a következőket mondta. Nézze, itt mi nem rendelkezünk röntgen és egyéb modern felszerelésekkel, én magát egy igen komoly helyre, Trencsénbe, az ottani csapatkórházba fogom utalni e baj megállapítása végett.

A beutalást azonnal megírták és én két nap múlva a zsolnai gyorssal Trencsénbe utaztam. A trencséni katonai csapatkórházban 14 napig tartottak, mely idő alatt különböző kivizsgálásokon estem át. Jó dolgom volt, mert finom diétás kosztot kaptam. A kivizsgálások után az egyik nap reggel 9 órakor Dr. Kugler tüdőspecialista orvos elé kerültem, aki a különböző leleteket átnézve vizsgálni kezdett, majd igen barátságos hangon mondta. „Komoly baja nincsen, de kétoldali tüdőcsúcshurutot állapítottam meg és két hónapi szabadságot javasolok, utána pedig mint nem harctéri, hanem otthoni könnyű fegyveres szolgálatra alkalmas. Már eleget volt a fronton – mondotta megértően és nyakam, mellem megsimogatta, – öltözzön fel és még a mai déli gyorssal haza is utazhat.”

Úgy is történt, az irodán azonnal kiállították a menetjegyet és borítékban a kórházi lelettel már ebéd után Újvár felé vitt a gyorsvonat. Másnap azonnal jelentkeztem ismét Dr. Gyurman ezredorvosnál, aki a nyitrai hadkiegészítő orvosi bizottsága elé utalt. Ott szintén megjelentem és a javasolt két hónapi szabadságot meg is kaptam. A kapott orvosságok a hőemelkedést lenyomták, és én az igen szép júniusi és júliusi napokat Zsolnán és Jókőn levő rokonaimnál kellemesen töltöttem, úgyhogy szabadságom lejárta után már ismét teljesen egészségesen lettem.

A tüzérezred szállítása teherautókon az olasz harctéren A tüzérezred szállítása teherautókon az olasz harctéren
(Białoskurski Ödön: A m. kir. 37. honvéd tüzérdandár története 1914–1918. I. köt. A m. kir. 4. honvéd tábori ágyúsezred története. Budapest, 1939)

Szabadságom letelte után jelentkeztem szolgálattételre az itteni kaszárnyában a pótüteg-parancsnokságnál. Szolgálatom nem volt nehéz, otthon laktam és három vagy négy naponként, ahogy rám esett, laktanya-ügyeleti szolgálatot végeztem.

Röviden ismertetem azokat a teendőket, amiket mint laktanya-ügyeletesnek kellett végezni. A déli őrségváltás után átvettem a szolgálatot az előbbi ügyeletestől a másnapi őrségváltásig. Ezen időközben, ha szükséges volt, akár nappal is készültséget küldtem ki. Az esti kiküldött készültség átvizsgálta a korcsmákat, a vasúti állomást, hogy nincs-e lógó katona. Ha fogtak ilyet, behozták és nekem jelentették. A mindennapi parancskiadási idő után (d.u. 5 óra) úgy estefelé, ha kedvem telt sorakozót fúvattam a laktanyafogságra ítélteknek, hogy nem lógtak-e ki a kaszárnya falán a városba. Sokszor előfordult, hogy három vagy négy is hiányzott, de azért nem rendeltem őket raportra. Este kilenc órakor a takarodó után a napos tizedes kíséretében megnéztem az összes szobákat, hogy otthon van-e mindenki, bakancsuk, ruhájuk rendben van-e elrakva, néha éjjel az őrségi posztokat is leellenőriztem, azután bementem a laktanya-ügyeletes részére fenntartott szobába és ha minden jól ment, akkor a reggeli ébresztőig az ágyon, persze felöltözve, és csak a kardom és szolgálati revolveremet tettem le, nyugodtan aludtam.

Úgy az őrparancsnoknak, mint a napos tizedesnek meghagytam, hogy ha baj van, vagy pedig a helyőrségi ügyeletes jön ellenőrzésre, azonnal keltsenek fel, hogy nála jelentkezni tudjak.

Következő rész: „Vége lett mindennek”

Összes rész: Vágovits Gyula harctéri visszaemlékezése

1 komment

Címkék: vágovits gyula

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr5011660532

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fofilozofus · http://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/ 2016.08.31. 11:06:26

Úgy gondolom, hogy a tüzérek nagyobb biztonságban voltak, mint a gyalogoskatonák. Kíváncsi vagyok, hogy van-e valamiféle statisztika arra nézve, hogy az egyes fegyvernemeknél mennyi volt a veszteség százalékosan.

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Úzvölgyi temető

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Könyvajánló

Szentgál 

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról