Átvezénylések, béketárgyalások, átszervezések

2016.08.15. 09:25 :: PintérTamás

Vágovits Gyula harctéri visszaemlékezése – 22. rész

slovensky

1917 decemberének elején tüzérünk alakulatát a Gyimesből előbb visszavezénylik Gyergyóba a Tölgyesi-szorosba, majd a hónap végén átvezénylik Csíkba, az Ojtozi-szorosba, az Úz völgyébe. Az oroszokkal folytatott béketárgyalások idején, 1918 januárjában átszervezik a tüzérezredet, amelyből a 37. és a 137. honvéd tábori tüzérezred jön létre.

 

Meglepetésként ért bennünket az a felsőbb parancs, hogy az oly csendes és szép Gyimesi-szorosból – mint már előbb is említettem – a II. osztályunkhoz tartozó 4. ütegnek [1917.] november elején, 8-án vissza kellett térnie az ezredhez Gyergyóba, illetve újból a Tölgyesi szorosba.

December 28-án újból kikülönítettek. A 3. üteg azonban még egy hónappal tovább maradt itt, s csak december elején távozott öt havi gyimesi távollét után vissza az anyaezredhez, de csak csupán három hétre, mert december 27-én újra máshova távozott, éspedig az Ojtozi-szoroshoz tartozó Úz völgyébe.

Az ezred II. osztályának állásai 1918 elején az Úz völgyében Az ezred II. osztályának állásai 1918 elején az Úz völgyében
(Białoskurski Ödön: A m. kir. 37. honvéd tüzérdandár története 1914–1918. I. köt. A m. kir. 4. honvéd tábori ágyúsezred története. Budapest, 1939)

De itt sem sokáig volt, mert innen az Ojtozi-szorosba távozott, ahol egyik igen érdekes harctéri élményem az Aklos csárda nevet viselő helyen történt. Ez az eset Iván című novellámban külön van megírva.

Az Úz-völgyi tüzelőállások körülbelül ott voltak, ahol a Magyaros és Baska-havas összekötő vonala a völgyet metszi, a völgy északi oldalában. Az Ojtozi-szorosban kb. 1918 áprilisáig maradtunk.

Az Úz völgye Az Úz völgye (Białoskurski Ödön: A m. kir. 37. honvéd tüzérdandár története 1914–1918. I. köt. A m. kir. 4. honvéd tábori ágyúsezred története. Budapest, 1939)

Visszatérve rövid időre a Tölgyesi-szorosban az ezredünket ért események ismertetéséhez. 1917 november hó vége felé a velünk szemben álló 68. orosz hadosztályt felváltották. Az ellenség oldaláról 1917. november 30-án tűzték ki első ízben az oroszok a fehér zászlót, és a december 6-án kiadott parancs értelmében tüzérezredünknek ezen a részén állásban levő lövegeinek tüzelésétől tartózkodniuk kellett, mert december 7-től 17-ig a breszt-litovszki tárgyalásokon az ellenséges felek fegyvernyugvási szerződést kötöttek, amelyhez, bár a románoknak ez nemigen tetszett, szintén kénytelenek voltak bizonyos fokig hozzájárulni.

1918 január közepe táján az orosz csapatok a határ mögötti falvakba húzódtak vissza és az állásokban csak gyenge őrségeket hagytak. Az oroszok és románok között igen feszült volt a helyzet, s ezért a határokat csak román csapatok biztosították, mert az oroszok közül sokan megadták magukat, mint pl. február hó elején az oroszok kisebb osztagai teljes hadifelszereléssel átjöttek hozzánk. A hazatérő oroszokat a románok pedig mind lefegyverezték.

A 4/5. légelhárító üteg Maroshévízen 1917–1918 telén A 4/5. légelhárító üteg Maroshévízen 1917–1918 telén
(Białoskurski Ödön: A m. kir. 37. honvéd tüzérdandár története 1914–1918. I. köt. A m. kir. 4. honvéd tábori ágyúsezred története. Budapest, 1939)

Az események hatása alatt 1918 év elején tüzérezredünk kötelékében is nagy átszervezéseket hajtottak végre. Az ezred három ütegét adta át a 137. honvéd tábori tüzérezreddé alakuló tarackosoknak: a 2. és 3. ágyús, valamint az 5. légelhárító üteget, s helyettük három tarackos üteget kapott. Ezek ezredünkben a 2., 3. és 5. sorszámot kapták. Az ütegek kölcsönös kicserélése után tehát ezredünk új néven a 37. honvéd tábori tüzérezred – két ágyús (1. és 4.), három tarackos (2., 3. és 5.), valamint egy (6.) aknavető ütegből állott.

Ezen átszervezésnek az volt a gyakorlati célja, hogy űrméretben és röppályában különböző ütegekből vegyes harci kötelékeket alakítsanak, hogy ne kelljen ezredünkhöz tartozó egyforma lövegeinkből néha hónapokon keresztül más-más csoport kötelékébe átengedni és idegen elöljáróknak alárendelni. Ezt a célt szolgálták a vegyes összetételű tábori tüzérezredek.

Az 1918. március 5-én Bukarestben is aláírt előzetes békeegyezmény hatására nem volt szükség, hogy ütegeink továbbra is állandó és teljes harci készültségben lövésre készen álljanak, miért is ütegeink lövegei fokozatosan hátrakerültek a mozdonyállásokba. A felsőbb hadvezetőség azonban óvatosságból nem tartotta tanácsosnak a keleti arcvonal teljes feloszlatását, azért az ezredek nagyobb része, így a mienk is, még a keleti végeken maradt, de hátrább, rendes szállásokra, az arcvonal mögötti falvakban.

Az I. osztály (az 1., 2. és 6. üteg) Gyergyóalfaluba költözött, míg az ezredparancsnokság az ezred többi ütegével húsvét után Csíkszentimrén és a hozzá közel eső községekben helyezkedett el.

Következő rész: Csíkszentkirályi beszállásolás, lázas betegség és hazatérés

Összes rész: Vágovits Gyula harctéri visszaemlékezése

Szólj hozzá!

Címkék: vágovits gyula

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr609168780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Úzvölgyi temető

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Könyvajánló

Szentgál 

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról