A géppuskák diadala a Monte Cosichon

2015.07.20. 14:11 :: PintérTamás

Imre Gábor kadét doberdói naplója – 9. rész

Hősünk alakulatát ellentámadásra vezénylik a Monte Cosichnál rohamozó olaszok ellen. Közvetlen beavatkozásukra ezúttal azonban nincs szükség, mert a jól elhelyezett géppuskák „bekerítik” a támadó olasz zászlóaljat, majd a gépfegyverek és a gyalogság tüzével kezdetét veszi az öldöklés…

 

Elhagyva a Pietra rossa néven jelzett épülettömböt – amely talán malom volt valamikor –, a század fele felkanyarodott a 121-es északi lejtőjére, és ott előre haladva kibontakozott előttünk a csatatér. A 121 és a Mt. Cosich között elterülő keskeny völgyben egy olasz zászlóalj támadott. A 121-es oldalán levő katonai lövölde irányából indultak, és minden előkészítés nélkül meglepetésszerűen át akartak gázolni a gyenge álláson. A támadás, amely szinte párja volt a tegnap hajnalban véghezvitt ostoba olasz rohamnak, csak nagyobb kivitelben, oly naiv elgondolás volt, hogy nem akartunk hinni a szemünknek.

Osztrák-magyar géppuska tüzelő állásban az olasz fronton Osztrák-magyar géppuska tüzelő állásban az olasz fronton
(forrás: NHKA gyűjteményéből)

A tragédia éppen a tetőfokára hágott, mikor megérkeztünk. Ellentámadásra nem volt semmi szükség. A völgybe lezúduló olasz osztagok a Mt. Cosich felől 200-300 lépés távolságból, a 121-esről pedig közvetlen közelről oldalazó gépfegyver kereszttüzébe kerültek. A szűk völgyben nem bírtak kifejlődni. Összetorlódva megtorpantak a drótakadály előtt. A gépfegyverek pedig jobbról, balról, sőt hátulról is kitartóan ontották a halált. Egyetlen mentségük lett volna átgázolni az állásunkon, azonban a támadó lendületet a kétségbeesés váltotta fel náluk, és megkísérelték a visszaözönlést. Most jött azonban a kegyetlen meglepetés. A Mt. Cosichról két nagyszerűen irányított gépfegyver elzárta az útjukat hátrafelé. A 121-re nem jöhettek felfelé, és újra kénytelenek voltak visszafordulni a völgybe, hol a feneketlen mocsár várt rájuk, és a gyalogság puskatüze gyilkolta őket.

A Mt. Cosichon dübörgő gépfegyverek lépésről lépésre hajtották az olaszokat neki a mi állásainknak, aki vissza akart fordulni, azt letarolták. Borzalmas pánik tört ki közöttük, mikor látták a rakásra hulló társaikat. Eldobták a fegyvereiket, és feltartott kézzel ordítoztak kegyelemért. Voltak, kik zsebkendőt kötöttek a puskájuk csövére, mások letépték az ingüket, és azzal integettek megadásuk jeléül.

A fele elhullott a támadóknak, mire felhagytak a mieink az öldökléssel. Felnyitották a völgyet elzáró spanyol drótbakot, s a résen egymást gázolva tódultak be a magukat megadó olaszok élükön az őket vezető őrnaggyal, ki úgy sírt, mint egy kisgyerek.

Az élő 130 olaszt megállás nélkül terelték hátrafelé, s a századunk előtt gyűjtötték össze őket. A gépfegyverek néha le-leadtak egy-egy rövid szériát, hogy mozgásra nógassák a fogságba nem szívesen indulókat, és néhány perc múlva lezárult a visszahelyezett drótbakkal együtt a véres tragédia. A támadó zászlóalj fele ott feküdt a völgyben, és halálordításuktól zengett a hegyoldal.

A leírt események helyszíne: a Monte Cosich előtti völgy az olasz állások irányából A leírt események helyszíne: a Monte Cosich előtti völgy az olasz állások irányából
(forrás: NHKA gyűjteményéből)

Mire az olasz tüzérség ráeszmélt, hogy mi történt, már vége lett mindennek, és nemsokára a már ismert recept szerint megjelentek az olasz sebesülthordozók. A közelben fekvő olasz sebesülteket behozták a mieink, hogy minél kevesebb maradjon belőlük. A Mt. Cosichon levő gépfegyverállásokat irgalmatlanul lőtte az olasz tüzérség, bosszút akartak állni rajtunk a tönkrement zászlóalj miatt. A mi oldalunkat nem bántották, mert ellepték a sebesültkötözők, és sejtették, hogy a közelben kell lenniük az elfogott embereiknek is.

Az olasz foglyokat később fényes nappal az ellenség által jól látható úton hátravezették. Képzelem, hogy milyen fogcsikorgatva szemlélte a tehetetlen olasz megfigyelő a több száz méter hosszú embersort, mert a honfitársaira mégsem lövethetett.

Annál borzasztóbban dübörgött a harci zaj a fennsíkon, s mi reszkető bensővel figyeltük a szinte összefolyó pergőtűz bömbölésén keresztülszűrődő támadások és ellentámadások hangzavarát.

A Mt. Cosich oldaláról omlott a kőlavina az olasz gránátok robbanásai nyomán, és a szétterülő kőszilánkok még hozzánk is elrepültek. Minket azután szépen ottfelejtettek a 121-es oldalán. Meghúzódtunk a kövek között. Az alattunk fekvő Pietra rossa épülettömbjét és a mellette levő kőhidat, mely egyetlen híd volt a kígyók lakta feneketlen mocsáron át, időnként ágyútűz alá vette az ellenség. Mi pedig hűs helyet hiába kerestünk, sziklás hegyoldal lett a tanyánk, s a mindjobban tűző napsütés irgalmatlanul perzselte az átkozott sziklákat.

Megkíséreltem az alvást. A mozdulatlan forróságban, a lázas félálomban, amely lassankint úrrá lett az idegességemen, állandóan hallom a gránátok sírását és dörrenését… Talán nem is alszom. Hánykolódom a forró kövön, és küszködöm a legyekkel meg a szúnyogokkal, melyek még most sem engednek nyugodni. A közelben lévő mocsárból egy-egy bevágó gránát nyomán valóságos szúnyogfelhők kerekedtek fel. Nem olyanok, mint a mi szerény, jóindulatú szúnyogjaink, hanem jól megtermett éhes fenevadak, melyet a ruhán keresztül is megmarják az embert. Törékeny szerkezetükkel és erős hangjukkal kicsiny repülőgépekhez hasonlítottak, és halálos ellensége volt mindannyi a pihenni vágyó katonáknak. Folyton körülöttünk zümmögtek. Csábította őket a forróságban átizzadt katonák szaga.

Szememre húzott sapkám alól egy idő óta a szúnyogokon túl egy hozzájuk hasonló, de sokkal veszedelmesebb ellenséget figyeltem. Már napok óta kóválygott felettünk gőgös és szemtelen elbizakodottsággal. Rettegve figyeltük, amint el-elhúzott felettünk. Vajon észrevesz-e bennünket, és hol fogja leejteni a magával hozott bombákat?

Meg sem mertünk mozdulni a nyitott hegyoldalon. Tüzérségünk sűrű tüzeléssel igyekezett a környékről elriasztani, eddig azonban sikertelenül. Mint a levegő királya, dacolt a veszéllyel, piros magú srapnel felhőcskék játszadoztak vele. Kergették, kerülgették. Rájuk sem hederített, megszokta már őket. Jó fél órája keringett fölöttünk, s láthatóan a hajnali harc színtere érdekelte a megfigyelőt. Hol felszállt a srapnelek elől oly magasra, hogy alig látszott, hol meglepetésszerűen leereszkedett fölénk.

A sűrűn robbanó srapnelfelhők néha valósággal körülvették. Egyszer azonban az egyik srapnelnek nem volt már helye a körben, és a Debeli Vrh oldaláról kiindulva beletalált a szép, fátyolos felhőkoszorú közepén zúgó olasz motorba.

Egy lángnyelv, és a büszke gépmadár leesett, mint a gyerekek által hajított papírkánya. Sűrű füstfelhő követte útját lefele a pusztulásba. Mi addig néztük fátyolos halotti koszorúját, míg a bosszúálló gránátok el nem kergettek bennünket a helyünkről, és kétszáz lépésnyire visszahúzódtunk a lejtőről.

Úgy látszik, már megadta a jelet ránk vonatkozólag, mielőtt elérte a vég.

Lelőtt olasz repülőgép Lelőtt olasz repülőgép
(Forrás: bildarchivaustria.at)

Következő rész: Álláscsere

Összes rész: Imre Gábor kadét doberdói naplója

Szólj hozzá!

Címkék: imre gábor

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr717641682

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása