Az utóbbi években – közeledve az I. világháború kitörésének 100. évfordulójához – a veszteségi iratok mellett egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott a világháborús kitüntetési javaslatok iránt is. Szerencsés esetekben ezek a hősi cselekedetek leírásán kívül a fontosabb személyi és katonai alapadatokat (sorozási év, rendfokozat, beosztás, harctéri szolgálat kezdete) is közlik. A poszt a bécsi Kriegsarchivban őrzött kitüntetési javaslatok gyűjteményét mutatja be.
Sok esetben a kitüntetési javaslat egyben veszteségi dokumentum is, hiszen a hősi cselekedet gyakran került a kitüntetésre felterjesztett életébe. Ezért az ilyen esetekben a kitüntetési javaslat többnyire pontosan leírja a hősi halál körülményeit is.
A legénységi állomány esetében pedig többnyire a kitüntetési javaslat az egyetlen fennmaradt dokumentum a világháborús szolgálatról. Hiszen – s ez az érdeklődő közönség számára is egyre szélesebb körben ismert – az I. világháború során katonai szolgálatot teljesített magyarországi katonák anyakönyvi lapjai megsemmisültek.
Illy Ferenc őrmester (a későbbi Francesco Illy) hadiútja is a kitüntetési javaslatai alapján volt rekonstruálható. A képen Koronás Ezüst Érdemkeresztre vonatkozó kitüntetési javaslat az érintett ezred, dandár, hadosztály, hadtest és végül a hadsereg parancsnok aláírásával.
A bécsi Hadilevéltár őrizetében lévő, feldolgozott I. világháborús kitüntetési javaslatok gyűjteménye két állagot foglal magában: a tiszti, valamint a legénységi kitüntetési javaslatokat. Az iratanyag közel 2800 doboznyi. A dobozok közel 2 millió 270 ezer fő kitüntetési javaslatát őrzik. Ebből 2 millió a legénységi állományúakra, és 270 ezer a hivatásos és tartalékos tisztikarra vonatkozik. A tiszthelyettesek, valamint a zászlósok dokumentumai a legénységi állomány javaslatai között szerepelnek.
A Kriegsarchivnak helyet adó Osztrák Állami Levéltár épülete Bécsben
A világháború kitörését követő hetekben világossá vált, hogy az egyre szaporodó javaslatok elhelyezése, dokumentálása idővel a hadsereg közvetlen adminisztrációjában kezelhetetlenné válik. Ezért a Hadsereg-főparancsnokság már 1914. augusztus 20-án arról rendelkezett, hogy a főparancsnokság szervezetében működő kitüntetési osztály az elintézett, pontosabban a hadsereg Rendeleti Közlönyében már kihirdetett kitüntetések dokumentumait a bécsi Hadilevéltár őrizetébe helyezze.
A kitüntetési javaslatokat és a mutatókartonokat őrző raktár a bécsi Hadilevéltárban napjainkban
A háború kezdetén egyébként a kitüntetések adományozásának a joga kizárólag az uralkodót illette. Azonban a növekvő számú kitüntetési aktákkal már a közismerten teherbíró, de mégiscsak aggkorú uralkodó nehezen tudott megbirkózni. A megoldást az 1914. augusztus 8-án megjelent uralkodói rendelet hozta meg, ami szerint az Arany Vitézségi Érem elbírálása a Hadsereg-főparancsnokság, az Ezüst Vitézségi Érem I. és II. osztályaira vonatkozó kitüntetési javaslatok végső elbírásának joga pedig a hadsereg-parancsnokságokhoz került. Az 1915-től adományozható Bronz Vitézségi Érem elbírálási joga a kezdetektől a hadtestparancsnokságok kezében volt. A gyorsabb ügyintézés reményében 1916 decemberében a Hadsereg-főparancsnokság elbírálási joga ismét változott. Eztán az Arany Vitézségi Érem adományozásáról a Hadsereg-főparancsnokság mellett a magasabb seregparancsnokságok is dönthettek. Az ezüst vitézségi érmek elbírálása eggyel alacsonyabb szintre, vagyis a hadosztály-parancsnokságokhoz, illetve a hadosztály-parancsnokságokkal azonos jogkörrel bíró intézményekhez, pl. az erődparancsnokságokhoz vagy a katonai kormányzóságok parancsnokságaihoz került. A Bronz Vitézségi Éremről pedig a csapatparancsnokságok, pl. a dandárparancsnokságok mondhatták ki a végső szót.
A blogról is ismert Diendorfer (Dombay) Ágoston kitüntetései és ezek leírása a családi hagyatékban
A kitüntetési javaslatok ügyintézésének, illetve irattározásának a menete a következőképpen alakult. Az illetékes csapattest-parancsnokságok, vagyis általában az ezredparancsnokságok kitüntetési javaslataikat eljuttatták az illetékes csapatparancsnoksághoz, vagyis a dandárparancsnoksághoz, majd a dandárparancsnokság a hadosztályparancsnoksághoz, a hadosztályparancsnokság pedig a hadtestparancsnoksághoz. A dokumentumok végül az illetékes hadsereg-parancsnoksághoz kerültek, ahonnét az iratokat csapattestenként, bizonyos időszakonként külön gyűjtőbe téve a Hadsereg-főparancsnokságon keresztül a cs. és kir. Hadügyminisztériumba juttatták el.
A minisztériumban a beérkezett gyűjtőket eredeti irattári rendjüket megtartva, 1917-től alapvetően két sorozatra osztották: az egyik sorozat a 100-as, a másik pedig a 200-as gyűjtőszámot kapta. Az előbbi szám a vitézségi érmeket, az utóbbi pedig az 1916-tól adományozható Vas Érdemkereszt és Koronás Vas Érdemkereszt kitüntetések javaslatait gyűjtötte össze. A dokumentumokat végül a bécsi Hadilevéltár vette át. A honvéd hadosztály- és dandárparancsnokságok hatáskörében elbírált ezüst vitézségi, valamint a Bronz Vitézségi Érmek javaslatai a m. kir. Honvédelmi Minisztériumba, onnét pedig a honvédség számára kiadott Rendeleti Közlönyben történt kihirdetést követően szintén a bécsi Hadilevéltárba kerültek. Előtte azonban a javaslatok java részéről kivonatos másolatokat készítettek, pontosabban a fegyvertény leírását, vagyis a kitüntetés indoklását lemásolták. 1918-tól azonban a Honvédelmi Minisztérium az őrizetében lévő javaslatok nagy részét már nem küldte tovább. E javaslatok a lemásolt anyagokkal együtt a Monarchia összeomlását követően az 1918 novemberében felállított budapesti Hadilevéltárba, a mai Hadtörténelmi Levéltárba kerültek, ahol ma is megtalálhatóak.
A Hadtörténelmi Levéltár épülete a budai várban lévő egykori Nándor-laktanyában
1918 utolsó hónapjai kitüntetési javaslatainak egy része az összeomlás miatt elintézetlen maradt, illetve a közlönyben nem hirdették ki, vagyis a hivatalos elismerés elmaradt. Különösen igaz ez a Hadsereg-főparancsnokság által elbírált Koronás Vas Érdemkereszt és Vas Érdemkereszt kitüntetések esetében. A kitüntetési javaslatok ügyintézésének nem volt meghatározott határideje, vagyis a javaslat megszületésétől, annak jóváhagyásától a Rendeleti Közlönyben történt kihirdetésig rosszabb esetben akár több hónap is eltelhetett. Az esetek többségében azonban a folyamat néhány hét alatt lezajlott. (Persze az is előfordulhatott, hogy az adományozást adminisztrációs hiba folytán egyáltalán nem hirdették ki a Rendeleti Közlönyben.)
A javaslatok levéltári feldolgozására a bécsi Hadilevéltár 1916-ban külön részleget hozott létre Új kitüntetési osztály elnevezéssel. A munka során különválogatták a tiszti és a legénységi javaslatokat. A javasolt személyekről kartonokat vettek fel: a kartonon feltüntették a nevet, a rendfokozatot, valamint a csapattest megnevezését, illetve az azonosító számot. A kartonokból végül név szerint betűrendbe sorolt kartotékrendszert alkottak.
Legénységi mutatókarton
A kutatás még ma is ennek a kartotékrendszernek a segítségével lehetséges. A kartonok nagy hiányossága, hogy sem az alapvető személyi adatokat (születési hely és év), sem pedig az elnyert kitüntetés megnevezését nem vezették fel rájuk. Emiatt például a gyakori névvel rendelkezők a karton alapján azonosíthatatlanok. Ehhez mindenféleképpen elő kell venni magát az iratot, ami tíz-húsz lehetséges irat esetében igencsak időigényes feladat. Ráadásul az is elég gyakran előfordul, hogy magán az iraton sem szerepelnek a személyi alapadatok, ami azt jelenti, hogy az ilyen javaslatok „tulajdonosainak” azonosítása az iratok alapján sem lehetséges. Az iratokat 50-100-as bontásban iratgyűjtőkbe rakva tárolják. A gyűjtőkhöz általában összesítések is tartoznak, amelyekbe felvették a gyűjtőben szereplő, javasolt személyek neveit, rendfokozatukat, a csapattestüket, valamint a javasolt kitüntetés megnevezését. Külön segítséget jelent, hogy az összesítőben az adott szám mellett azt is megjelölték, ha az irat a két világháború között a budapesti Hadilevéltárba került. A magyar hadilevéltári delegátusoknak ugyanis ekkor még jogukban állt a magyar állampolgárokra vonatkozó javaslatok kiemelése és Budapestre továbbítása. A gyűjtőkben a kiemelés tényét az adott személy neve mellett dátummal és iktatószámmal jelezve tüntették fel. Szerencsére az akkor átadott iratok többsége a Hadtörténelmi Levéltár I. világháborús kitüntetési javaslatok gyűjteményében még ma is fellelhető.
Márton Áron kitüntetési javaslata
(forrás: HM HIM Hadtörténelmi Levéltár)
A háború során becslések szerint közel 4 millió kitüntetési javaslat érkezett a Hadilevéltárba, ami persze korántsem az eredetileg keletkezett teljes mennyiség. Mindenestre a fent említett adatok alapján ez azt jelenti, hogy legalább 1 millió 700 ezer javaslat vár még feldolgozásra. A 1917-ből, illetve 1918-ból származó, feldolgozatlan, meglehetősen nehezen kutatható anyag mennyisége eléri az 500 dobozt. Az időrendben csoportosított vitézségi érmek, illetve a Koronás Vas Érdemkereszt és Vas Érdemkereszt kitüntetések gyűjtőzött iratanyagához azért némi segédlet mégis rendelkezésre áll. Nevezetesen az időrendben összerakott és folytatólagosan számozott (pl. 1/100-1917) gyűjtőkből a bennük lévő katonai alakulatok megnevezéseit kicédulázták. A cédulán feltüntették a folyószámot, valamint az irattározás idejét is (pl. k. u. k. 35. Infanterietruppendivision 22/7. 1917). Tehát amennyiben a keresett kitüntetés adományozási idejét ismerjük (ez a Rendeleti Közlönyök segítségével kideríthető), illetve az adományozási joggal bíró parancsnokságot is tudjuk, van esély a sikeres kutatásra. A gyűjtök közt számos, csapattestenként nyilvántartott is található, vagyis a cédulák segítségével ezredekre vonatkozóan is tudunk keresni. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy 1917-ben, illetve 1918-ban készült javaslatok ne lennének a feldolgozott, kartotékolt anyagban is.
Szurmay Sándor kitüntetési kartonja a bécsi Hadilevéltárban
A Monarchia összeomlásakor a becslések szerint 150-200 ezer javaslat várt jóváhagyásra. Jelentős részük a cs. és kir. hadsereg kötelékében szolgáltakra vonatkozott. Sokak javaslatának ügyintézése hadifogságba jutásuk miatt akadt meg. Az érvényes szabályozás szerint ugyanis a hadifogságra jutottak ügyeit a hazatérésüket követő kivizsgálás után lehetett továbbfolytatni. Természetesen a nagyobb számú elintézetlen akta az 1918 nyári és őszi hónapokból származott. Az ügyek továbbvitelére, illetve az elintézetlen javaslatok elbírálására 1919 októberében Bécsben Wolfgang Heller ezredes vezetésével egy bizottságot (Heller-Kommision) állítottak fel. A bizottság 3 esztendei munkája során 9500, többségében osztrák állampolgár kitüntetési ügyét dolgozta fel.
A kitüntetésekhez meghatározott összegű pénzbeli juttatás is tartozott. A Monarchia összeomlását követően természetesen az utódállamok saját belátásuk szerint szabályozták a juttatás mértékét. Ausztriában az 1918. október 29. előtt adományozott vitézségi érmek esetében fizettek úgynevezett érempótlékot. Igaz, csak azok számára, akiknek jövedelme egy bizonyos határt nem lépett túl. Az Anschlusst követően, 1939 nyarán újraszabályozták a kitüntetési pótlékokra vonatkozó eljárást. Ekkortól a Katonai Mária Terézia Rend, valamit az Arany Vitézségi Érem tulajdonosai az adományozási időponttól függetlenül havi juttatásban részesültek. Az Ezüst Vitézségi Érem I. osztályának tulajdonosai éves juttatást kaptak. Az Ezüst Vitézségi Érem II. osztályával rendelkezők 60. életévük betöltésekor egy meghatározott összegű, egyszeri kifizetésben részesültek. Az ezüst vitézségi érmek esetében csak az 1918. december 1-je előtti adományozás után járt a pótlék. A II. világháborút követően az érempótlékok kifizetése megszűnt. Az 1955-ig tartó négyhatalmi megszállás után 1958-ban ismét lehetőséget nyitottak az I. világháborús érempótlékok kifizetése előtt. A kifizetések elbírálása, engedélyezése a Védelmi Minisztériumban történt. Ettől az időponttól kezdődően az osztrák költségvetés egészen az utolsó, érempótdíjra jogosult elhunytáig rendszeresen fizette a járadékot az arra jogosultaknak. Egy 1999 májusában közzétett összesítés szerint Ausztriában ekkor még 13 személy számára fizettek félévi gyakorisággal I. világháborús vitézségi érmek után járó pótlékot. A legidősebb jogosult 103 esztendős, míg a legfiatalabb 98 éves volt. Az Arany Vitézségi Éremnek ekkor már csak egyetlen élő, az Ezüst Vitézségi Érem I. és II. osztályának még 4, illetve 7 élő tulajdonosa volt. A Bronz Vitézségi Érem után pedig 10 fő kapott félévi járadékot. Az utolsó ausztriai, I. világháborúban kitüntetett vitézségi éremtulajdonos elhunytának időpontjáról nem sikerült információt találni. Annyi azonban bizonyos, hogy az utolsó magyar vitézségi éremtulajdonos, egyben az I. világháború utolsóként eltávozott magyar katonája a kiskundorozsmai Molnár Gergely, aki 2006-ban hunyt el 109. életévében.
