Pásztor Levente olvasónk több évtizeden keresztül naponta többször is elsétált egy kőkereszt előtt lakóhelyén, a Borsod megyei Mezőnyárádon. Mindig is tudta, hogy ott van, de valahogy sohasem fordult meg a fejében, hogy meg kellene közelebbről néznie. Erre nemrég viszont sor került és sikerült a kereszt történetét, valamint egy rövidre szabott élet utolsó éveit is feltárnia.

A Szent István király út 114. szám előtt álló kereszt egy I. világháborúban hősi halált halt fiatalemberről, az 1894-ben született Munkácsy Józsefről emlékezik meg. Állíttatója Munkácsy Józsefné, a fiatalember édesanyja.

Munkácsy József a kassai 34. közös gyalogezrednél szolgált népfelkelő gyalogosként, tehát a Vilmos bakák hírnevét öregbítette. (Aki esetleg járt már Szikszó felé, az a 3-as főút mellett láthatott egy monumentális Turul madaras emlékművet, ami ennek az ezrednek állít emléket.) A 34-esek anyaezrede a háború kezdetétől az oroszok ellen harcolt. Munkácsy József háborúja 1915. március 25-ig tartott, ez idő tájt ezrede az Északkeleti-Kárpátokban, az akkori magyar határ térségében küzdött, Meggyfalu közelében.

Valószínűleg ezen a környéken esett hadifogságba, ahonnan a távoli Rzsev táborába került. Későbbi sorsáról feljegyzés nem található egészen 1916. március 28-ig. Ekkor távol hazájától egy orosz egészségügyi intézményben, tüdőgümőkór betegség következtében hunyt el. Másnap egy ismeretlen kórház temetőjében helyezték örök nyugalomra.

Az emlékkereszt felirata: „Az Isten dicsőségére állítatta Özv. Munkácsy Józsefné és fia hősi halált halt 1916 márciusán élt 22 évet béke hanvaira.” A feliratot tartalmazó tábla alatt jobbra a készítő neve olvasható: K[észítette:] Vig Imre és Vig Gábor Szomolya.

Érdekesség, hogy a településnek még egy Munkácsy József nevű első világháborús hősi halottja van. A kereszten lévő felirat is segített a két különböző személy beazonosításához.

 Első és második világháborús emlékmű a mezőnyárádi temetőben