Temesvár román megszállás alatt – egy szabotázsakció története

2015.03.30. 06:34 :: Nagy Háború szerkesztőség

Dér Zoltán diákkori emlékei a háborús évekből – 11. rész

1919 nyara: Temesvárt elhagyják a szerbek, és a városba augusztus 3-án ünnepélyesen bevonulnak a románok. A város magyar érzelmű lakossága nehezen szembesül az előállt helyzettel, amit nem is gondolnak véglegesnek. Szalmaszálként kapaszkodnak ezért minden olyan híresztelésbe, ami a románok kivonulásáról szól. Egyik reggelre Temesvár több pontján a román uralom megszűnéséről szóló plakátok jelennek meg, ami felbolydítja az egész várost. A szabotázsakcióba Dér Zoltán két öccse nyakig belekeveredik.

 

A szerb uralmat nemsokára a román uralom váltotta fel. A Temesvártól keletre fekvő román-szerb határvonalat ugyanis az antant a várostól nyugatra fekvő Zsombolyáig tolta el. Zsombolya még szerb maradt „Jimbolia” néven. A szerbek tehát még a nyár derekán kivonultak Temesvárról. Nem üres kézzel mentek. Sok gyár gépeit leszerelték és a vagonokba rakták. Azok egy részét elszállították, más része pedig sokáig ott rozsdásodott az esőben. Elhajtották a falusiak állatállományának nagy részét is. Elhajtották a mi tejesemberünk tehenét is.

Következett egy kb. 8 napos „interregnum”, amely alatt a francia gyarmati hadsereg csapatai tartották fenn a rendet a városban. Úgy emlékszem, augusztus hó 23-án (Aladár öcsém szerint augusztus 9-én) azután bevonultak a városba a románok. Az előre kijelölt napon gyönyörű nyári napsütésben a gyárváros végén a Lugos felé vezető országút két oldalán nagy tömeg gyűlt össze. A tömegben voltam én is. Egyszer csak megcsillant a nagy messzeségben a napfény a felénk közeledő román katonaság fémsisakján. A hamarosan a város szélére érő román katonák egy „Szetreászke Mare Romania” (Éljen Nagyrománia) feliratú, virágokkal körülfont díszkapun jöttek át, és a közeliben megálltak. Egy román anyanyelvű elemi iskolai igazgató-tanító román nyelven üdvözölte őket. A bevonulás útvonala fel volt lobogózva. A románok piros-sárga-kék lobogójának színe megegyezett a város lobogójának színével. Sok zászló volt mindenfelé. A bevonulás a Gyárvároson át, a zöld villamos útvonalán történt. A gyalogjárókon rengeteg ember állt és nézte a bevonulást. Sokan együtt meneteltek a katonákkal. Én is követtem őket. Felvonultak a belvárosi Losonczi térre. Itt a román csapat parancsnoka felment egy külön erre a célra felállított faemelvényre. Ekkor eléje járult – meghajtott hajadon fővel – a város polgármestere és a város meghódolásának jeléül egy tálcán kenyeret és sót nyújtott át neki. Az ünnepi beszédek román, magyar és német nyelven folytak. A magyarul beszélő szónok is olyan értelemben beszélt, hogy Temesvár most a románoknak jutott, és ők innen soha ki nem mennek.

 

 

 

 

Képek a román hadsereg 1919. augusztus 3-i bevonulásáról Képek a román hadsereg 1919. augusztus 3-i bevonulásáról
(Forrás: banaterra.eu)

Magától értetődik, hogy a „város végleges elvesztésének” a gondolata nagyon fájt a magyar érzelmű lakosságnak. És hogy a gyötrődő magyar hazafiúi érzület feszülten figyelte a „külföldi” politika napi fordulatait, a „külföldi” politikusok nyilatkozatait. És Temesvárról nézve a meg nem szállt Magyarország is „külföld” volt ekkor. Figyelte azért, hogy a legkisebb szalmaszálba is belekapaszkodjék, és ne kelljen magát átadnia a teljes reménytelenségnek. Légiója támadt az olyan suttogó híreszteléseknek, hogy a jelenlegi elrendezés nem végleges, sőt a románok ekkor és ekkor fognak „egészen biztosan” kivonulni Temesvárról, sőt „az egész Erdélyből”. Az is híre járt, hogy a románok szempontjából „rémhíreknek” minősített hírek terjesztői közül többeket botbüntetésre ítéltek. Egy tanító állítólag bele is halt a „meghuszonötölésbe”.

A románok „eleve” nem üldöztek senkit. De kezdettől fogva előtérbe helyezték a románajkúakat. A városi lakosság többségének ellenérzése azonban ugyancsak megnyilvánult különböző szabotázscselekményekben (így a katonai telefonvezetékek elvágása, elvitele, stb.).

A plakát ügy

Egy délben, ahogy hazajövök a városból, az ebédlőszobánk asztalán – szárítás céljából szétteregetve – több ívet láttam, amelyekre kézinyomdával épp az imént nyomtattak rá két rövidebb szöveget két öcsém: Pista és Aladár. 23 ívnagyságú papírlap volt összesen, mindegyik azonos szöveggel. Éppen ebédidő volt. Várni lehetett, hogy a cseléd behozza a levest. Hogy meg ne lássa az íveket, azokat gyorsan megragadtuk és az egyik ágyra helyeztük ugyancsak szétrakodva, mert még nem voltak egészen megszáradva.

A plakátokon többek közt a következő szöveg is olvasható volt: „Friedrich István magyar miniszterelnök Budapesten nagy beszédet mondott, amelyben utalt arra, hogy szó sincs arról, hogy a Bánság románok kezén maradt, stb.” Majd egy másik hír: „A románok megparancsolták a folyóknak, hogy fordított irányba folyjanak. Tehát a Bega és Temes ezentúl nem keletről nyugat felé, hanem nyugatról kelet felé fog folyni.” Ez utóbbi célzás volt arra, hogy a románok behozták akkoriban Temesváron a jobbra-közlekedést. (Azóta ezt Budapesten is bevezették, de persze a magyarok).

A szárítás után a plakátok egy fiókba kerültek. A ragasztáshoz öcséim csirizt készítettek. Én azt ajánlottam nekik, hogy a többféle ragasztószert tartalmazó keverékbe timsót is tegyenek bele, hogy jobban „összehúzza” az egymáshoz ragasztandókat.

Este ½ 9 óra körül már elég sötét volt. Öcséim egy társukkal együtt bejárták a várost, és a plakátokat a város 23 forgalmas pontján, feltűnő helyeken kiragasztották. Úgy ¾ 10-kor tértek haza. Kissé elkéstek a fürdéssel. Fürdés után egymás mellett ültek a díványon csendben. Egyszer csak Pista öcsém megszólalt: „Mózsi, felakasztanak bennünket”, mire Aladár öcsém annyit tett hozzá: „Annyi baj legyen”. Megjegyzem, hogy tudomásom szerint az a nagybetűs kézinyomda, amit a plakátok nyomtatásához használtak, Pista öcsém egyik volt osztálytársának: Dolch Sándornak volt tulajdona, és mint társuk, ő bocsátotta azt rendelkezésre.

Másnap én is elmentem lesni a hatást. Hatalmas népcsődület a Lloyd soron lévő Palace kávéház előtt. Az egyik kirakati üvegtábla kellős közepére van ragasztva a plakát egyik példánya. A tömegben utat tör magának egy magasabb rangú román katonatiszt. Azonnal rendőrt hív. Vizet hoznak vedrekben és próbálják lemosni. Nehezen megy. Végül úgy vakarják le nagy üggyel-bajjal, helyén a ragasztó azonban ott marad.

 

A másik helyen egy plakát a hirdetőoszlopon. Nagy tömeg nézi, izgatottan tárgyalják. Egy rendőr jön ollóval és vágja ki az alatta lévő, hozzáragadt régebbi plakátokkal együtt. Elviszik „bűnjel”-nek.

Plakát egy a Gyárváros és a Belváros közötti villamos megállóhely várócsarnoka belső falán. A plakát papírját lemosták, de a betűk, maga a szöveg hetek múlva is olvashatók, szinte beleszívódtak a vasfalba. A timsó ragasztószer jól működött.

És így tovább. Plakátot találtam még a város átellenes pontján, a tőlünk 6 km távolságra eső kék-villamos végállomásán is. Ezen a napon az egész város felajzott állapotban volt. Akivel csak találkoztam: „Hallotta?” „Látta?” „Ki lehetett a tettes?” „Nagy merészség kellett hozzá!” szavakkal kezdte. Én csak vállamat vonogattam, mint aki nem tud semmiről. Az igaz, hogy valóban nagy merészség kellett hozzá.

Temesvár korabeli térképe Temesvár korabeli térképe
(forrás: banaterra.eu)

A temesvári újságok közlése szerint a rendőrség azt állapította meg, hogy a kiragasztás éjjel 1 és 2 óra között történt, és a tettesek Szabadfalu (Freidorf) felé távoztak. Az is megállapításuk volt, hogy a plakátokat valamelyik nyomdában nyomták és egyetemi hallgatók hozták magukkal. Amilyen nyugtalanító volt, hogy a sajtó és a rendőrség foglalkozik az üggyel, éppolyan megnyugtató érzés volt, hogy téves nyomon vannak. Tévedésüknek egyik oka az is lehetett, hogy a város minden részébe jutott plakát, s talán legkevesebb volt mifelénk. A kék villamos végállomásán kiragasztott plakát a város szélén éppen Freidorf felé „néz”.

A felelet nem váratott sokat magára. Hamarosan megjelentek a falakon a román katonai városparancsnok három: román, német, magyar nyelven szerkesztett (a baloldali oszlop román, a középső német, a jobboldali oszlop pedig magyar nyelven volt írva) hivatalos hirdetményei. A felhívás (AVIS) azonos szövegben magyarul így kezdődött: „Az éj leple alatt a sötétben bujkáló, lelkiismeretlen tettesek a lakosság nyugalmának hiábavaló izgatására...” majd további szövegében rémhíreknek minősíti a közzétetteket és szigorú megtorlást ígér. Szerettünk volna egy ilyen ellenplakátot emlékül megszerezni. Ámde azonnal gyanúba keveredtem volna, ha észreveszik, hogy én egy ilyen plakátot a falról leszedek. Előzően tehát terepszemlét tartottam és legalkalmasabbnak azt az ellenplakátot állapítottam meg, amelyik a Belváros legnagyobb terének: a Losonczy térnek a közepén épült elárusítóbódé hátsó falán volt. A késő esti órákban a tér közepén ugyanis nemigen volt forgalom, és az utcai lámpák fénye is elhalni járt ide. Megálltam tehát itt, úgy, mintha „folyó ügyimet rendezném”, és sikerült a plakát egyik oldala mellett végighasítani az alatta lévő plakátokat. Később megint odaálltam hasonló látszattal, és akkor a plakát másik oldalán csináltam egy plakátréteg átvágást. Ezt néhányszor ismételve végül az ellenplakát a hozzáragadt alsó plakátréteggel együtt a kezemben volt. A zsákmányt és az alapplakát egy példányát a Pallas Lexikon egyik kötetének fedőlapjába ragasztottuk be. Ebben talán még most is fellelhető.

 

Félévvel később a „Levente perben” a plakátügy is szóba került. Pista öcsém, mint vádlott, a tárgyaláson azt vallotta, hogy azt a kézi nyomdát, amelyen a plakátok nyomtatása készült, Dolch Sándornál látta. Dolch Sándor azonban ekkor már régen túl volt az országhatáron.

A plakát ügyre vonatkozóan fenti soraim nyújtják a helyes tényállás egyetlen közlését.

Dér Zoltán (1897-1994) hosszú életének legnagyobb részét Sopronban élte le, a Széchenyi István Gimnázium megbecsült matematika-fizika szakos tanára volt. Önéletírásának Sopronra vonatkozó részeit halála után húsz évvel tanítványai kezdték el a sopronanno.hu oldalon közreadni. Dér Zoltán gyermekkorát és középiskolai diákéveit Temesváron töltötte, majd 1916-tól mint egyetemista Budapestre került. A háborús évekről, a forradalom, a tanácsköztársaság, a szerb és a román megszállás éveiről utólag írt visszaemlékezései nálunk jelennek meg először. A visszaemlékezés-sorozat első része itt olvasható.

Előző rész: Vörösök, fehérek, franciák és szerbek között haza Temesvárra

Következő rész: Felesküdni vagy sem?

2 komment

Címkék: temesvár dér zoltán

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr167318636

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2015.06.06. 17:42:22

Temesvár másik új vezetője az a Virgil Economu ezredes volt, akinek Temesvár román uralom alá kerülésének 90. évfordulóján állítottak mellszobrot a városban, de teret és utcát elneveztek már róla.
így néz ki a szobor:
www.banaterra.eu/romana/files/images/in_memoriam/busturi/virgil_economu_02.JPG
A felirat szerint a 105. román gyalogezred parancsnoka volt, amely dicsőségesen (triumfal) vonult be a városba.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2015.06.06. 19:47:23

@Hatvanas: Talán még a diadalmasan, diadalmenetben jelentés is szóba jöhet. Lehet, hogy ő van a posztban látható lovas fotón és az emelvényes bal szélén.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása