„Vittük a századunkban magunkkal hozott szegedi cigányprímást…”

2014.03.31. 06:44 :: PintérTamás

Részletek Dr. Szojka Kornél emlékirataiból - 16. rész

Ezúttal a brassói „káderhez”, majd – miután a „káderhiénák” nem szívlelik a „frontkutyákat” – újból a frontra követhetjük nyomon hősünket. Maguk vigasztalására a híres szegedi cigányprímást, Gondit is viszik a menetszázaddal, aki ezután földön és vízen is húzza a tiszt uraknak…

 

Ezen a tavaszon küldöttek hatunkat haza pihenőre, olyan tiszteket a káderünkhöz, akik egyfolytában legtöbb ideje kint voltak a harctéren. A káderünk akkor már Brassóban székelt. De a káderhiénák nem szíveltek odahaza sokáig bennünket, frontkutyákat. Így aztán be is osztottak bennünket azonnal az éppen akkor menetre kész menetszázadba, a XXI-ik menetszázadba, illetve menetzászlóaljba, melynek parancsnoka Nováky Árpád őrnagy volt.

Brassóban tehát alig töltöttünk két hónapot és még az oláh hadüzenet, 1916. augusztus 27-e előtt indultunk újra vissza Erdélyen keresztül Tövis, Arad, Szeged, Baja, Bátaszék, Dombóvár, Nagykanizsa, Murakeresztúr, Prágerhof, Marburg, Klágenfurton keresztül Wocheiner Feistritzbe.

Századunkat, amelyik a III-ik zászlóaljhoz volt kimenendő, hamarosan ki is helyezték Feketehalomra (Zeiden) további kiképzésre. Innen indultunk aztán újra vissza a harctérre, Halm főhadnagy parancsnoksága alatt.

Korabeli képeslap Feketehalomról Kókay László hagyatékából, aki 1916 nyarán szintén megfordult a szegedi 46-osok káderénél Brassóban és környékén Korabeli képeslap Feketehalomról Kókay László hagyatékából, aki 1916 nyarán szintén megfordult a szegedi 46-osok káderénél Brassóban és környékén

Előbb azonban kiszállítottak bennünket Wocheiner Feistritzben, hol egy közeli kis faluban szállásoltak el bennünket, mielőtt a harctérre kimentünk volna. Itt időnket naponként a legénység további kiképzésével, gyakorlatozással töltöttük és több ízben végeztünk a közeli hegyekre menetgyakorlatokat. Így megmásztuk a közeli 2200 méter magas Crna Prstot is, hol a magasban a nyár dacára még mindig találtunk hófoltokat. A legénység hólabdázott.

Halm főhadnaggyal többször átrándultunk a közeli Wocheiner Seehez, melynek partján egy kis tiroli szálloda volt étteremmel. Ennek teraszán üldögéltünk esténként fehérabroszos asztalok mellett sörözgetve, hová magunkkal vittük a századunkban magunkkal hozott szegedi cigányprímást, Gondit is, aki aztán ott muzsikált nekünk és nem törődtünk azzal, hogy a szomszédos asztalnál ott ült Stöger-Steiner generális osztrák Kriegsminister is a feleségével.

Elhúzzák a tiszt urak nótáját a front mögötti árnyas erőben – egy másik fronton Elhúzzák a tiszt urak nótáját a front mögötti árnyas erőben – egy másik fronton
(Fórizs Sándor gyűjteményéből)

Kirándultunk vonaton a közeli csodás fekvésű Veldesre is, ahol egy tó közepén egy kis sziget tetején egy kicsi templom állott, melyhez legalább 100 lépcsőn lehetett feljutni. Gondival csónakba szálltunk és ott muzsikáltattunk vele. Az öreg Gondi nagyon félt a víztől, bizonyára nem tudott úszni és így a csónak megbillenésénél nagyon meg volt ijedve. Itt Veldesen lakott egyik hadnagy bajtársunk, Molnár Sándor menyasszonya, Julia Vook.

Wocheiner Feistritzi tartózkodásunk alatt, gyakorlatozásunk közben látogatott meg bennünket a híres svéd író, Hedin Sven, aki elismerését fejezte ki a látottakon, a legénység hangulatán tapasztaltakon. Körülöttünk mindenütt erdőség, melyekben éppen akkor nyíltak a gyöngyvirágok. Lukács Imre tisztiszolgám, amíg mi kirukkoltunk, járta az erdőt, és naponta rengeteg gyöngyvirágot szedett és söröskorsókba tette szobám asztalára.

Magyar tisztek zenészek társaságában Ferenc József figyelő szemei előtt Magyar tisztek zenészek társaságában Ferenc József figyelő szemei előtt
(Molnár Tibor gyűjteményéből)

A Wocheiner See partján a terraszon rántott pisztrángot fogyasztottunk wöslauer borocska mellett. Veldes, a háború után Bled nevet kapta, miután ez a rész Jugoszláviához került és itt a későbbiek folyamán Sándor szerb, illetve jugoszláv király szívesen időzött a helység gyönyörű fekvésénél fogva.

Wocheiner Feistritzból aztán nemsokára ismét a Mrzli vrhre, a régi 12-ik századomhoz kerültem, miután az olaszok meg-megújuló támadásai következtében a fronton küzdő és ellenálló katonaságunk sorai egyre ritkultak és így az utánpótlásra nagy szükség volt.

Ebben az időben a zászlóaljparancsnokunk már Hoszpodár Ernő 33-as aradi ezredbeli százados, később őrnagy volt. A 12-ik század éléről Paduschitzky is elkerült, kinek helyét Haffner Lajos rimaszombati 66-os közös gyalogezredbeli főhadnagy vette át.

Hoszpodár Ernő őrnagy aztán elkerült az ezredünkhöz, le a Doberdó-fennsíkra, ahol az ottan dúló Isonzó csatákban derekasan kivette a részét. A harc azonban itt, a tolmeini szakaszon is tovább folyt változatlan hevességgel, de még sem olyan erővel, mint odalent, ahol Cadorna, az olasz haderő főparancsnoka mindenáron ki akarta erőszakolni a frontáttörést, hogy így birtokába vehesse a célul kitűzött területet. Tizenegyszer rohamoztatta csapatait, de csaknem eredménytelenül, mert csak kisebb területeket tudott a magyarok, a magyar ezredek által védett részből elfoglalni, a szegedi és debreceni bakáktól. Nem hiába vésették fel az olaszok a háború befejezése után a lezajlott titáni küzdelmek megörökítéseként a Monte San Michelén felállított emlékműre olasz nyelven a következő felírást: „Ezen a hegycsúcson a halálban testvériesültek olaszok és magyarok, akik életükben hű kötelességtudással harcoltak egymással!”

A Mrzlin találkoztam és ismerkedtem meg ezredünk egyik legvitézebb, legbátrabb tisztjével, Révész János hadnaggyal, aki akkor ugyancsak a 12-ik századba, Paduschitzky századába, mint az első szakasz parancsnoka volt beosztva. Az alatt az idő alatt került ki a III-ik zászlóaljhoz, amíg én hatod magammal, mint fölös létszámú tiszt 1916 tavaszán haza kerültem káderemhez Brassóba, hosszú harctéri szolgálatomra való tekintettel, mint kíméletre szoruló (Schonungsbedürftig). Révész Jánossal állandóan együtt voltunk kint a lövészárokban és a közvetlenül a lövészárok mögött a hegyoldalba beépített bódéban éjjel-nappal. Együtt jártuk éjszakánként a vonalunk ellenőrzését fel a meredeken és vissza, majd nem sokára ismételten. Együtt álltuk az olasz tüzérség nehéz (15-ös és 24-es) lövegeinek közelünkbe való becsapódását. A nehéz gránátok érdekes alakú repeszdarabjai közül egyiket el is kérte tőlem Révész János, amikor szabadságra haza ment, hogy magával vihesse reáliskolája múzeuma számára, hol ő tornatanár volt.

Egy Mrzliről származó gránáttalp darab ma is Szojka Kornél leszármazottainak a birtokában van Egy Mrzliről származó gránáttalp darab ma is Szojka Kornél leszármazottainak a birtokában van (Dr. Kedvessy Tamás jóvoltából kaptuk a fotót)

Akkor még nem gondoltam arra, hogy drága jó, de egyben vakmerő bátorságú barátom és bajtársam később a Doberdón küzdő ezredünkhöz kerülve, ott 1917. október 27-én a 16-ik százada élén, a Fajti Hrib elleni támadásnál közelharcban hősi halált hal. Meg is kapta halála után az ármádiánkban rendszeresített csaknem legmagasabb tiszti kitüntetést, a Lipót rend lovagkeresztjét.

Meg kell említenem, hogy hosszú harctéri szolgálatom ideje alatt, a Mrzlin szedtem össze és préseltem le a mindig zsebemben hordott noteszemben az ottani érdekes, szebbnél szebb alpesi virágokat, amiket aztán leveleimben haza küldözgettem Édesanyámnak Szegedre és amelyeket aztán Édesanyám az imakönyvében őrizgetett haláláig.

Szojka Kornél 1889. augusztus 3-án született a Csongrád vármegyei Mindszenten. A nagyenyedi református gimnázium elvégzése után jogi doktorátust szerzett. 1913. október 1-jén Szegedre vonult be a 46-os gyalogezredhez egyéves önkéntesi szolgálatra. Az egy év letelte előtt kitört a háború, amelyet végigküzdött és káplárból a főhadnagyi rangig emelkedett. Hadiútja először a 46-os anyaezredhez, később ennek az elkülönített III. zászlóaljához, végül az ebből létrejövő 133. gyalogezredhez vezetett. Háborús naplóját politikai okokból 1951-ben megsemmisítette. Emlékei alapján 1962-ben Kanadában írta meg visszaemlékezését. 1978-ban hunyt el Szentesen. A szerző életéről, a visszaemlékezés történetéről és a forrásközlés módjáról a sorozat első részében adunk részletesebb ismertetést.

Következő rész: „C’est la guerre!”

Összes rész: Részletek Dr. Szojka Kornél emlékirataiból (1-21. rész)

10 komment

Címkék: mrzli vrh szegedi 46/iii. zászlóalj dr. szojka kornél

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr775886511

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MTi 2014.04.01. 08:20:51

Volt akinek prímás, volt akinek hárfás muzsikált! :)

KukkonkaJudit 2014.04.01. 15:27:28

Melyik Gondi?? mert sok volt :-)

pl.
Gondi Márton a "Kece" 1913-ban hunyt el

Gondi Kálmán aki még 1915 májusában kéri a várost, hogy többekkel szeretne tovább zenélni Szegeden hajnal 3-ig?

vagy egy 1925-ben még élő Gondi Józsi aki a "legöregebb legnagyobb cigányzenész család feje" és aki az Ónozó vendéglőben játszik ekkor

vagy az 1936-ban fellépő szegedi rajkózenekar Gondi-tagjai: Gondi Géza, Gondi Dezső

vagy ? :-)

MTi 2014.04.01. 16:38:17

@KukkonkaJudit: Kedves Judit!
Szivesen olvasnék többet is e neves zenész-família Nagy Háborús részvételéről! Mert egyikük bizonyítottan ott járt!

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2014.04.01. 23:08:44

@KukkonkaJudit: A bőség zavara! :)
Sajnos Szojka Kornél emlékirataiból nem derül ki, hogy melyikükről van szó. Egyetértek Tibor barátommal, hogy helyben lehetne talán kinyomozni, hogy melyikük útja hogyan alakult a háború alatt, s ki volt kinn az Isonzónál is a 46/III. zászlóaljnál 1916 nyarán. :)

KukkonkaJudit 2014.04.02. 09:52:44

@PintérTamás:
ha megadod a gps koordinátákat , hogy merre lenni e városban = "helyben" ilyen anyag én belenézek szívesen

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2014.04.02. 21:06:59

@KukkonkaJudit: Sajnos ebben nem tudok segíteni, ezeket a helyi koordinátákat neked kell ismerned! :)

Bár gondolom a fenti nevekhez már ezek navigáltak el! Köszönjük az eddigieket is!

kangal halak 2014.06.03. 10:45:32

Kedves Blogoló társak!
Ki tud valamit Willheim Imre főhadnagyrókl a Galiciai-Isonzói frontról.
Köszönettel:Oskar

kangal halak 2014.06.03. 10:48:12

Bõdy József: MAGYAR ODISSZEA A 20.
SZÁZADBAN
Bõdy József emlékirata bemutatja egy gondolkodó
és történelmi perspektívával rendelkezõ hazafi
szemléletét és tapasztalatait a 20. század folyamán.
A szerzõ Vasváron született 1894-ben, ott fejezte
be elemi iskolai éveit. A sors fordulata lehetõvé
tette, hogy Kismartonban végezze középiskolai
tanulmányait: ebben az új világban új tudást és
szemléletet szerzett, önálló gondolkodása, alkalmazkodási
tehetsége és világba tekintõ életfelfogása
itt alakult ki. Az 1. világháborúban hat
évig szolgált, ebbõl négy évet orosz hadifogságban
töltött, ahol személyesen tapasztalta az orosz
forradalmak és polgárháború valóságát, történelmi
jelentõségét. Kalandos körülmények között került
haza 1920-ban. Élettörténete egy olyan folyamat,
amely a huszadik század váratlan és kiszámíthatatlan
átalakulásához való kapcsolatát
jellemezte, azt a törekvését, hogy megtalálja a
túlélés és boldogulás lehetõségeit. Annak ellenére,
hogy a különbözõ akadályok próbára tették
alkalmazkodó képességét, végig megõrizte önálló
gondolkodását és a kihívásokhoz kapcsolódó
pozitív emberi és lelki hozzáállását. Kiválóan
beszélte a német, angol és orosz nyelveket.
A második világháború után kivándorolt Amerikába,
azonban európai barátaival és kollégáival állandó
kapcsolatot tartott. Feljegyezte gondolatait az 1956
elõtti és utáni Európáról és Magyarországról.
Figyelemmel kísérte hazája sorsát, tragédiáját.
Mindezek a tényezõk megjelennek ebben az
írásában, mely Magyarország sorsának 20. századi
tükörképét hitelesen megvilágítja.

kangal halak 2014.06.03. 10:55:16

Bődy József:
MAGYAR ODISSZEA A XX. SZÁZADBAN
UNGARISCHE ODYSSEE IM XX. JAHRHUNDERT

HUNGARIAN ODYSSEY IN THE 20-th CENTURY
KIADÓ – VERLAG - PUBLISHER: Szombathely: Oskar Kiadó, 2014

TERJEDELEM – SEITENZAHL – NUMBER OF PAGES:
KÖTÉS – UMSCHLAG – COVER:
ISBN: 978-963-8122-74-2
ÁR – PREIS – PRICE: 2400 Ft
MEGRENDELHETŐ – BESTELLUNG – ORDERS: Oskar Kiadó, Tel: 94-317-201,
Email: c.karossy@gmail.com. Web: www. prosperoD.hu.

Bődy József emlékirata bemutatja egy gondolkodó és történelmi perspektívával rendelkező hazafi szemléletét és tapasztalatait a 20. század folyamán. A szerző Vasváron született 1894-ben, ott fejezte be elemi iskolai éveit. A sors fordulata lehetővé tette, hogy Kismartonban végezze középiskolai tanulmányait: ebben az új világban új tudást és szemléletet szerzett, önálló gondolkodása, alkalmazkodási tehetsége és világba tekintő életfelfogása itt alakult ki. Az 1. világháborúban hat évig szolgált, ebből négy évet orosz hadifogságban töltött, ahol személyesen tapasztalta az orosz forradalmak és polgárháború valóságát, történelmi jelentőségét. Kalandos körülmények között került haza 1920-ban. Élettörténete egy olyan folyamat, amely a huszadik század váratlan és kiszámíthatatlan átalakulásához való kapcsolatát jellemezte, azt a törekvését, hogy megtalálja a túlélés és boldogulás lehetőségeit.
Annak ellenére, hogy a különböző akadályok próbára tették alkalmazkodó képességét, végig megőrizte önálló gondolkodását és a kihívásokhoz kapcsolódó pozitív emberi és lelki hozzáállását. Kiválóan beszélte a német, angol és orosz nyelveket. A második világháború után kivándorolt Amerikába, azonban európai barátaival és kollégáival állandó kapcsolatot tartott. Feljegyezte gondolatait az 1956 előtti és utáni Európáról és Magyarországról. Figyelemmel kísérte hazája sorsát, tragédiáját. Mindezek a tényezők megjelennek ebben az írásában, mely Magyarország sorsának 20. századi tükörképét hitelesen megvilágítja.

kangal halak 2014.06.03. 10:56:55

Willheim Imre
Galíciától Isonzóig
Hadinapló az I. világháborúból
Oskar Kiadó 2014
szerkesztő
Dr. Károssy Csaba Ákos
grafika és tördelés
Dr. Károssy Csaba Ákos
versek és német szöveg fordítása
Dr. Bődy Pál
9 789638 122735
ISBN 963812273-0
Készült az Oskar Kiadó házi műhelyében
111 számozott és 111 számozatlan példányban
digitális sokszorosítással
az I. világháború centenáriuma alkalmára
2014-ben
ISBN: 978-963-8122-73-5
T: 94 317 201
Előszó
Atyai jóbarátomtól - néhai Fodor Antal római katolikus paptól - még,
könyvkiadói tevékenységem kezdetén, az 1990-es évek elején kaptam
ajándékba az Ő atyai hagyatékaként féltve őrzött, réges-régi írógéppel írt,
megsárgult lapokat tartalmazó dossziét.
A családi ereklye Willheim Imre életének 1914 november 20 és 1915
augusztus 13 közötti időszakát, a főhadnagy fronton eltöltött 266 napon át
egyfolytában tartó hadi eseményeinek naplóját tartalmazta.
Az eltelt közel negyed évszázad során - a könyv kiadásának szándékával
- többször is kézbevettem a kézirat töredező lapjait, tervem azonban
az anyagi lehetőségek hiányában mindannyiszor meghiúsult.
Míg nem az elmúlt évszázad történéseit végzetesen meghatározó első
nagy világégésre való emlékezés 2014-es centenáriumi évének beköszöntével
a kézirat könyvvé történő formálásának megvalósítása már kötelező
érvényűvé vált számomra.
Ettől az elhatározástól kezdve az utóbbi négy hónap során minden más
munkámat félretéve, - szinte éjjel-nappal dolgozva - sikerült tervemet
megvalósítani.
Ennek nyomán most tisztelettel nyújthatom át az érdeklődő olvasók
számára a „Galíciától Isonzóig” című I. világháborús hadinapló kéziratának
könyvé formált eredményét.
Munkám során a tartalmi részeket illetően - a szerző által leírtakat
teljes mértékben tiszteletben tartva, - csak a kézirat néhány olvashatatlan
soránál végeztem kisebb, - általam vélhető mondat befejezéseket - vagy
helyesírási javításokat.
A hadinapló műfaj szerkesztésében és kiadásában szerzett korábbi
tapasztalataim alapján viszont a formai követelményekben igyekeztem az
olvasók számára kedvezni azzal, hogy a könyv végén lévő jegyzetek fejezetébe
helyeztem el, - a kéziratban néhol megtalálható, - az adott napokhoz
tartozó német nyelvű verseket vagy megnyilatkozásokat.
A hadinapló végén lévő jegyzetek és mellékletek a könyv nélkülözhetetlen
és nagy értékű részét képezik. A költői ihletésű, német nyelven
írt versek és nagyszerű műfordításai hitelesen visszaadják az öldöklő
háborúk értelmetlen és embertelen, de mégis lírai hangulatát.
A „LIPNIK ALJA” című harctéri tréfás hetilap az embertelen
cselekedetekre kényszerült és mostoha körülmények között lévő
katonák emberi hangulatra vágyódásának és törekvésének mindennél
meggyőzőbb bizonyítéka.
A könyvben a megfelelő részeknél található; rajzok a szerző által a
helyszínen készített eredeti térképvázlatok és illusztrációk.
A földrajzi névmutató 581 utalást tartalmazó 338 megnevezésének
több mint fele nem magyar, hanem idegenül hangzó szó. Ez már önmagában
is elgondolkoztató az első világháború értelmezéséről.
A hadinapló névmutatójában megtalálható 1274 személynév - (sok
esetben keresztnév is) 452 rangfokozattal együtt - jól azonosítható.
Ez lehetővé teszi az érdeklődő olvasó számára megismerni, hogy őse,
rokona vagy ismerőse a galíciai-isonzói fronton milyen háborús
tevékenységben (előléptetés, sebesülés, hősi halál) vett részt.
A könyvben dokumentált eddig ismeretlen adatok és helyszinek
beazonosításával fény derülhet keresett I. világháborús hősi halottaink
nyughelyeinek feltárása is.
Mivel nekünk; e kis hazában élőknek az ősei, rokonai és hozzátartozói
közül nagyon sokan résztvettek, megsebesültek vagy hősi
halált haltak az első világháború értelmetlen öldöklésében, így
könyvünk feltételezhetően sok-sok olvasó számára nyújthat értékes
és fontos információt.
Szombathely, 2014. április 7.
Dr. Károssy Csaba Ákos
kiadó és szerkesztő

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása