„Édes jó Micikém!”

2014.01.29. 06:38 :: Babos Krisztina

Egy szerelmes tiszt levelei a frontról

Frontnapló, tábori levelezőlapok, hivatalos dokumentumok és néhány fénykép – ennyi került hozzánk az egykor Mócson élt Benczédy Mária hagyatékából. A naplót és a lapok nagy részét tartalékos tisztként szolgáló vőlegénye írta szinte mindennap, mindenhol: a katonavonaton, tartalékban, fedezékben, ütközet előtt, közben és után, ahol épp tintaceruza került a kezébe. Az írásokból a menyasszonya iránt érzett lángoló szerelmére és egységének harci tevékenységeire egyaránt fény derül. Posztunkból pedig arra, hogy vajon egymáséi lettek-e a háború után…

 
A levelek és a napló írója: Dr. Hevesy Károly

Az itt közölt levelek és a frontnapló szerzője, Dr. Hevesy Károly 1888-ban született Mindszenten. A polgári életben ügyvédjelölt 28 éves Hevesy 1916 januárjában a békéscsabai 101. közös gyalogezreddel került ki az orosz harctérre mint hadapródjelölt. Épphogy csak beszállásolják őket a front mögött, március közepén már át is irányítják a 101-eseket az olasz hadszíntérre, előbb Görz térségébe, majd hamarosan a készülő dél-tiroli osztrák–magyar offenzíva támogatására Bozen, aztán Vattaro körzetébe. Május legvégén, valamint az ezt követő hetekben Hevesy alakulata, a 101/14. század (IV. zászlóalj) a Hétközség-fennsíkon az első vonalakba kerül. Június elején Hevesy Károlyt zászlóssá léptetik elő, és szakaszparancsnoki beosztást kap.

Benczédy Micike hagyatéka

A napló, a tábori lapok és a fényképek (köztük egy katonai csoportkép, amiről nem derül ki, hogy rajta van-e a levelek szerzője) a levelek címzettjének, Benczédy Máriának a hagyatékából kerültek hozzánk. Eredetileg a napló is több füzetkéből állhatott (hozzánk csak egy került), a tábori lapok száma pedig egész biztos sokszorosa volt a jelenleg meglévőnek. Erre a levelekben is van utalás, és Hevesy rendszerint naplójába is feljegyezte, hogy naponta hány lapot írt. A hagyaték többi része vagy már korábban megsemmisült, vagy szétszóródott a régiségkereskedelem virtuális és fizikai bugyrain keresztül. (Apropó: ha esetleg valaki ráismerne a nála lévő darabokra, és digitális másolatban elküldené azokat, előre is köszönjük.)

Egyéves önkéntesek csoportképe Benczédy Mária hagyatékából, tájékoztató felirat nélkül. Kérdés, hogy szerepelhet-e rajta Hevesy Károly? A jobb alsó sarokban látható műtermi pecsét alapján a fotó Nagyszebenben készült, lehetséges, hogy a háború előtt. Hősünk életkora alapján 1909-ben kellett, hogy bevonuljon, a kép talán még akkoriban készülhetett. Hogy mit csinálhattak a 101-esek Nagyszebenben, arra is van lehetséges válasz: itt működött az önkéntes iskola. A felvételen a középen ülő főhadnagy kivételével mindenki egyéves önkéntes őrvezető, tizedes vagy szakaszvezető. Az egyéves önkéntesi szolgálat végén váltak a bevonultak hadapródjelöltté. Nem kizárt tehát, hogy Károlyunk is a képen van. Egyéves önkéntesek csoportképe Benczédy Mária hagyatékából, tájékoztató felirat nélkül. Kérdés, hogy szerepelhet-e rajta Hevesy Károly? A jobb alsó sarokban látható műtermi pecsét alapján a fotó Nagyszebenben készült, lehetséges, hogy a háború előtt. Hősünk életkora alapján 1909-ben kellett, hogy bevonuljon, a kép talán még akkoriban készülhetett. Hogy mit csinálhattak a 101-esek Nagyszebenben, arra is van lehetséges válasz: itt működött az önkéntes iskola. A felvételen a középen ülő főhadnagy kivételével mindenki egyéves önkéntes őrvezető, tizedes vagy szakaszvezető. Az egyéves önkéntesi szolgálat végén váltak a bevonultak hadapródjelöltté. Nem kizárt tehát, hogy Károlyunk is a képen van. (Köszönet Bálint Ferencnek)

A menyasszonyról, Benczédy Máriáról (a levelekben Micike) még kevesebbet tudunk, mint vőlegényéről. Sajnos az ő leveleiből egyet sem ismerünk. Édesapja, Benczédy János az állami elemi iskola igazgató-tanítója volt a Kolozs megyei Mócs községben. És itt nagyjából el is akadt a nyomozás…

Benczédy Mária Benczédy Mária

A frontnapló

A napló Hevesy Károly hadiútjának a csehországi Neuhaustól az olasz frontig tartó nagyjából hat hónapnyi időszakát öleli fel.

A nálunk lévő füzet 1916. január 16-tól napi bontásban tartalmazza az ilyenkor szokványos feljegyzéseket, nem túl részletesen, sokszor két szóval („semmi különös”) elintézve egy-egy napot. Az utolsó – félbevágott – bejegyzés június 1-jén íródott. A teljes napló közlésétől eltekintünk, az érdekesebb részeket azonban, amelyek egyúttal a levelek keletkezésének körülményeit is megvilágítják, valamint az önmagában is izgalmas utolsó oldalakat a megfelelő helyen idézzük.

Részlet a naplóból Részlet a naplóból

A levelek

Hevesy nap mint nap írta Micikének a rövidebb-hosszabb leveleket, szerelmesekre jellemző módon sokszor akkor is, ha épp semmi nem történt, csak épp menyasszonya járt a fejében. Néha még az ütközetek nyugodtabb pillanataiban is tintaceruzát ragadott, hogy hírt adjon magáról. Így aztán Hevesy leveleit olvasva időnként mi is úgy érezzük, hogy ott kuporgunk vele a fedezékben.

Az első levél 1916. április 4-én kelt. Hevesy Károly alakulatát előtte két héttel szállították át az orosz frontról az olasz hadszíntérre, Görz térségébe. Saját elmondása szerint március 22-én Vinisce közelében esett át a tűzkeresztségen (bár Makkay Pál 101-es ezredtörténetében nem említi, hogy állásban lettek volna), de az ezt követő napok a naplófeljegyzések szerint nyugalomban teltek: „semmi különös, jó idők járnak” – írja április elején. 4-énél ez áll: „Most már bizonyos, hogy elmegyünk. 6-án indulunk.” A következő napokban az is kiderül, hogy Dél-Tirolba viszik őket. Április 5-én feljegyzi: „Ma már nincs foglalkozás. Itt írom a naplóm egy szőlőbe, ahová uzsonnázni jöttünk. Tegnap írtam M[iciké]-nek. Ma már nem lehet írni. Holnap indulunk d.e. valószínű Dél-Tirolba. Sajnálom ezt a helyet, mert gyönyörű vidék volt, s jó dolgom volt.”

Az olasz front 1915-1917 között, jelölve Görz (Gorizia) és Bozen (Bolzano) Az olasz front 1915-1917 között, jelölve Görz (Gorizia) és Bozen (Bolzano)

Édes Drága Jó Micikém!

Gondoltam, hogy ma nem tudok írni, de mégis lehet, s örömmel hozzá is fogok a levélíráshoz. – Kezdem a legfontosabbal, hogy t.i. jól vagyok.. – Sajnos ma nem kaptam levelet Édes jó Micikémtől s az ilyen napok általában az én rossz napjaim. – Én amennyiben rajtam múlik, mindennap fogok írni úgy mint eddig. Esetleg úgy fogom csinálni, hogy írok mindennap, ha nem is tudom feladni s majd egyszerre adom fel. Úgy-e jó lesz Édes Cicus? Olyan sokat gondolok Édes Micikémékre. Annyi sok minden beszélgetni valónk lenne már úgy-e, hiszen oly régen nem beszélgettünk egymással. Tudom, mennyire unalmas az a Mócs, csak Édes jó Micikém kedves lelke tudja mégis elviselni ott az életet. No majd kárpótoljuk az elveszett időt, ha visszasegít a jó Isten. – Azt hiszem különben, hogy most minden hely unalmas, talán még Kolozsvár is. – Vagy gondolja Édesem, hogy ott jól tudna szórakozni? Ha igen, úgy menjen be Édes. Tudja Édes Cicuskám, mégis csak úgy szeretném, ha együtt mehetnénk Kolozsvárra. Mindenesetre nagyon sokat gondolok [arra], hogy miképp fog szórakozni Édes, s gondolatban mindig ott leszek Édes Micikém mellett. Tudja Édes, itt úgy megérez az ember mindent. – Hiába ágyúznak s lőnek, a gondolat még inkább ott van Édes Micikémnél. Hiszen sokszor, illetve mindig arra gondolok s azt óhajtom, hogy esetleg az utolsó gondolatom is Édes Micikémé legyen.

Úgy szintén örömet szerzett, hogy a háborús plakettekkel örömet szerezzek. Úgy gyűjtöm az emlékeket, ahol csak lehet. Van egy srapnell hüvelyem is, de nagyon nehéz, nem tudom cipelni. Valószínű el kell dobjam, pedig közel esett le hozzám, s egy szép tintatartót akartam készteni belőle Édes Micikémnek. Megjegyzem nem reám lőtték, hanem egy repülőgépre. – Mindennap látok öt hat légi harcot. –

No de most bővebben nem írok. Már úgy is tud rólam Édes jó Micikém egyet mást. Csak írjon Édesem szorgalmasan. – Mihelyt alkalmam lesz bővebben írok.

Édes jó szüleinek kezeit csókolom. Sok sok ezerszer csókolja szeretettel Karcsija

1916. IV. 4.

Dél-Tirol mai térképen Dél-Tirol mai térképen

Trieszt, Laibach, Villach érintésével Hevesy vonata április 8-án Bozenbe, majd Branzollba érkezik. A sík vidéken felnőtt alföldi bakák az enyhébb éghajlatú, kisebb magaslatokkal tarkított karsztvidékről magashegyi körülmények közé kerülnek. Leifersben szállásolják el, hamarosan hegyi felszerelést kapnak, gyakorlásként hegyi túrákra vezénylik őket. A következő bő egy hónap még nyugalomban telik.

Édes jó Micikém!

Jól vagyok. Nincs semmi újság! Posta természetesen ma nem jött Micikémtől. Holnap jön bizonyára egy hosszú levél.

Édes jó szüleinek kezeit csókolom.

Sokszor csókolja szeretettel Karcsija

1916. V. 10.

Május közepén megindul Conrad dél-tiroli offenzívája, amelyben a 101-eseknek is szerepet szántak. Hevesy alakulata elindul a frontvonal felé az Etsch folyó völgyében, és Auer, Neumarkt, Gardolo érintésével május 24-én Trientbe érnek. Innen Vattaro felé veszik az irányt, és kemény menetben érkeznek meg másnap Ciechibe. Május 26-án hősünk a következőket írja naplójába:

Ezeket már Olaszországban írom, ahová egy kis dolgom végezni jöttem. Szállásunktól csak egy kis patak választja el. Már részben kipihentem a tegnapi út fáradalmait, pedig mondhatom rettenetes marsch volt. Reggel 3 óra után érkeztünk meg s mindössze csak egy ¾ órás pihenőt tarthattunk. Az út legszebb volt, amit eddig tettünk, s a vidék leggyönyörűbb, amit elképzelni lehet. Egy háború alatt készült úton jöttünk és pedig Wattaróból folyton emelkedett az út 4 órán keresztül. Az út számtalan alagúton visz keresztül, s az út mellett egyfelől szédítő völgy, másfelől meredek sziklafalak. Valamikor ezt még meg kell néznem, ha életben maradok. […] Közel vagyunk a fronthoz. Dörögnek a nehéz ágyúk. Lehet, hogy talán ma még továbbmegyünk. […]

A dél-tiroli offenzíva kezdete 1916. május közepén A dél-tiroli offenzíva kezdete 1916. május közepén
(Doromby József-Reé László szerk.: A magyar gyalogság című kötetből)

Édes jó Micikém!

Még mindig itt vagyok, ahol a 26-iki levelem írtam. Csúnya idő van. Folyton esik. Minden percben mehetünk tovább. Két nap óta nem jött levél Édes Cicustól. Jól vagyok, csak jobban lennék már odahaza. Itt mindig felhők között vagyok, egyáltalában nem kellemes hely. De majd csak megyünk lejjebb is, ahol napsütés lesz. Édes jó szüleinek kezeit csókolom.

Sokszor csókolja szeretettel Karcsija

1916. V. 28.

Pedemonte napjainkban Pedemonte napjainkban
(forrás: Wikipédia)

A 101-esek most már a front közvetlen háta mögött vannak, s nem is kell sokáig várniuk, hamarosan megkapják a parancsot, hogy tartalékként vonuljanak állásba. Másnap már a harc sűrűjében találják magukat. A napló utolsó oldalain így ír erről:

Május 28. Még mindig itt. Épp a mersében[?] ültünk s vártuk a vacsorát, mikor jött a parancs, hogy 7.15-kor abmarsch S. Pietróba. Gyorsan vacsorázunk. Az előételt el is mulasztottam a napló miatt.

Május 29. Este 10 órára érkeztünk St. Pietróba. Egy gránát által talált házban volt a szállásunk. Meglehetős rossz fekvőhelyem volt, s hozzá gyomorgörcseim is voltak. Reggeltől fogva szólnak a nehéz ütegek. Talán d.u. megyünk a stellungokba.

Május 30. Itt írom ezeket a sorokat már az angriff előtt a schwarmliniébe. Sok írnivalóm lenne, de figyelmemet másra kell fordítani. La Fratte előtt vagyok. Gondolatom Micikémnél és édesanyámnál. Ha Isten megsegít, az ütközet után folytatom. Ezt írtam d.u. 2 órakor.

Május 31. Most nyugodtabban írhatok. Tegnapelőtt este 8 órakor volt abmarsch. Nehezen jutottunk előre, mert az ellenség ágyúzott. Az éjjeli lövöldözés elég kellemetlen volt. 15 órai marsok után alvás nélkül jöttünk meg La Fratte elé d.e. 11 órára. Itt megettem egy fél conservet, s azután ledőltem aludni. ½ 1-kor felköltöttek, hogy egy kissé menjünk balra s ott pihenjünk. Balra mentünk s szinte észre sem vettük, hogy fel vagyunk fejlődve schwarmliniébe. Fejünk felett óriási ágyúharc volt, mit a hegyek visszhangja fokozott nagyra. Ezeket a perceket, melyeknek inkább csak lelkileg voltak hatásai, most nem tudom leírni. Valami különös érzés volt az. Repült minden felé a halál, s mégis biztonságba éreztük magunkat. Azután megismerkedtünk a helyzettel, mely előttünk állt. Kikaptam a parancsot. Felfejlődött a zugom a tüzérségi tűz ellen. Beástuk magunkat. Ekkor jelent meg 3 repülőgép. Úgy látszik jelentést küldött rólunk, mert jött a schrapnell közénk s a gránát, de elég rosszul lőttek. Jöttek szegény sebesültek s a foglyok vegyesen a jó hírekkel, hogy az ellenség fut. Fájdalmasan szép látvány. Meleg volt rettenetesen. 4 óráig mint legvégső reservek voltunk. Előttünk sok-sok vonal. 4 órakor kezdődött a tüzérségi hatásos tűz 20 percig. Azután kezdődött az angriff. Előbb jöttünk mi is 200 lépést. Itt újra beástuk magunkat. Ekkor nagy vihar jött. Nem lehetett megkülönböztetni, melyik az ágyú s melyik a menydörgés. Azután zuhogott az eső. Jöttek a jelentések. Conca és még két község a miénk. Tíz órakor este csak már kisebb lövöldözés volt. Az öreg Bargulya s az ordonáncom csinált egy dekkungot szénával kibélelve. Itt feküdtünk egymás mellett Wagner barátommal. Vacsora egy szelet cwieback s egy kis víz. Álmom persze csata volt, de kipihentem magam. Részletekben többet aludtam. Majd az éjjel ismét eső esett. A pokróc át is ázott. Reggel 6-kor felköltött Bargulya, hogy felhozták a tiszti menázsit. Természetes hideg volt, de mégis jó. Pecsenye, bab és pogácsa. Azután csináltattam feketét. Most elég jól érzem magam. Most már fél tíz. A tüzéreink dolgoznak ismét, de az ellenség hallgat.

Június 1. Tegnap három levelet is kaptam Micikémtől, a m. 24 s a 25-ikit. Olyan boldog voltam. Épp válaszoltam, s a levelem fejeztem be, mikor hívattak s parancsot kaptunk előre menni. Én a balszárnyra kerültem. Tüzérségi tűz ellen fejlődtünk fel az erdőben, elég csendben. 3 óra felé elindultunk, közbe eső kezdett esni. Az erdőből kiérve rettenetes ágyútüzet kaptunk. Nekem az első zug bal szárnyára kellett feltakarni a jobb szárnyammal. Az első zug balszárnyán a szélső schwarm elszakad, de nem vettem észre, mert a magam zugjával is volt dolgom. Rettenetes gyors tempóba futottam le a zuggal a dombról, hogy minél előbb kinn legyek a tüzérségi tűzből. Őrületes volt a tűz. Közbe a zugunkból szanitéc után kiabáltak. Még gyorsabban őrült futással mentünk előre. Valahogy kijutottunk az ágyútűzből. Tájékoztattam magam s láttam, hogy az első zug szélső schwarmja rosszul jött s elszakadt. Egy régi stellung elé kerültünk, hol halottak feküdtek, s ide már gyalogsági golyó is jött. Az ordonánc s Wagner segítségével végre megtudtam, hogy hol a század. Kisült, hogy nagyon előre vagyunk. Egyenkint másztunk vissza az összeköttetést megteremteni. Végre megvolt. A front nem volt épp jó, de mozdulni nem lehetett, mert azonnal jött a gránát és schrapnell, sőt ha felveszem pontosan a frontot, a zug még nagyobb veszélybe lett volna, mert kikerült volna a taka- [itt megszakad a napló]

Édes jó Micikém!     1916. VI. 1.

Sok nehéz órát töltöttem tegnapi levelem megírása óta, de a jó Isten megóvott minden bajtól, s csapatainkat segíti előre. Most egy víg kedélyű főhadnagy zongora verklin játszik egy rommá lőtt talián házba. Ide jön a hang, ahol én írom ezt a lapot. – Ilyen hangulat is akad. Most a bakák a taliánok által eldobált holmikkal szerelik fel magukat, s öltözködnek s közbe megjegyzik, hogy úri fiúk ezek, hogy így felszerelnek bennünket.

Mindnyájukat csókolja szeretettel Karcsija

A galéria megnyitásához kattintson a képre! A galéria megnyitásához kattintson a képre!

             

Sajnos a napló folytatása nem áll rendelkezésre, így innentől kezdve csak a levelekből és a 101-es ezredtörténetből követhetjük az eseményeket.

Édes jó Micikém!

Egy fontos magaslatról fut az ellenség. Az első sorban vagyok. A jó Isten megóvott minden bajtól eddig. Reggel óta vagyok ütközetben, de most már nem látjuk az ellenséget. Sok sok fogoly s trén zsákmány. Szeretettel számtalanszor csókolja Karcsija

Édes szüleinknek kezeit csókolom

1916. VI. 3. ¾ 6 este

Június 6-án az épphogy csak elfoglalt Monte Lemerle védelmére rendelik a 101/I. és IV. zászlóaljakat, ahol az olaszok ismételt ellentámadásokkal igyekeztek a hegyet visszafoglalni, de a 101-esek állták a rohamokat. Június 12-én végre kivonták őket az első vonalból, és Perghelénél tartalékba kerültek. De nem sokáig pihenhettek, mert indultak is tovább Traversóba.

Édes jó Micikém!     1916. VI. 7. de. 9.

Úgy vágyom már egy levélírásra, de nincs alkalmam. Most is fütyülnek a golyók a fejem fölött, s pokoli zajt csinál a tüzérségünk. Hosszúak a napok, még hosszabbak az éjjelek. Az eső majd mindig esik. Hideg van. A téli kabát s a pokróc is kevésnek bizonyul. Egy fenyvesben vagyok, de már nem találok a természetben szépséget. Igaza van jó Micikémnek. Nem fogok, ha egyszer visszakerülök, elvágyni az otthon mellől soha. Most se vágytam, de vannak kötelességek is. De reméljük a jobb jövőt, s hogy az Isten megsegít. Egészséges vagyok. Többet bírok elviselni, mint magam is hittem. Erőt ad a remény, hogy visszatérek Édes jó Micikémhez, s akkor elfelejtek mindent. Azért, hogy hideg van nem kell meleg ruha, mert van nálam elég. Írjon édes sokat mindenről. Édes jó szüleinek kezeit csókolom. Sokszor csókolja szeretettel Karcsija

Édes jó Micikém!

A 20-iki kedves levele óta, melyet 5-én kaptam nem jött újabb levél. Úgy várom pedig mindig a postát. Tudom, hogy ír Édes Cicus, de minden pillanatban szeretném olvasni sorait. Annyira hiányzik nekem jó Micikém, hogy azt e szűk lap keretén belül le nem tudom írni. Szeretnék írni levelet, de nincs levélpapírom. Különben is a levélpapír épp ilyen szűknek bizonyulna, mert egész nap, egész éjjel tudnék beszélni. Szeretném kipótolni a hosszú távollétet, amely csak a levelezés kicsiny korlátai közé szorított bennünket. Ne nevessen ki Édes Cicus. Lehet, hogy nem is tudnék oly sokat mesélni, s lehet, hogy folyton ismétlésbe esnék, s minden szavam csak azt mondaná el mennyire szeretem. De bármily sokszor elmondanám, talán még mindig azt érezném, hogy keveset mondottam. Ha igazán érez az ember látja, hogy mily gyenge a nyelv az érzések kifejezésére. Szinte megdőlve látja az ember a görög közmondást, hogy „a beszéd a lélek tükre”. Talán csak inkább halvány képe s azt óhajtanám, hogy tényleg tükre legyen minden szavam lelkemnek, s a tükörből ne tudjon mást olvasni jó Micikém, mint hogy végtelenül szeretem.

Nehéz ez az élet, javadalmakkal, nyomorúságokkal tele, melyet kigondolni sem tudtam volna, de még mindig azt gondolom, hogy nem haladta túl azon mértéket, amelyet el lehet viselni egy oly boldogság reményéért, melyet az Édes jó Micikémhez való visszatérés hozhat. Talán eddig reászolgáltam az életre s arra, hogy ne kelljen az emberek között pirult arccal szemlesütve járni, de hogy Édes jó Micikémet megérdemeljem, s hogy méltó legyek hozzá, talán még sok szenvedést tartogat a jó Isten számomra. Nem kívánok senkinek rosszat, de jöjjenek ide mindnyájan, akik otthon vannak s szájukat jártatják zabolátlanul. Töltsenek itt egy napot ágyú és gyalogsági tűzben, hallgasson meg egy két lépésre lecsapó gránát robbanást, lásson szétszaggatott emberi testeket; virrasszon át egy éjszakát szakadó esőben s dermesztő hidegben fedezék nélkül minden pillanatban várva a halált. Azt hiszem elég lenne, hogy örök életére emlegesse, s erkölcsét megváltoztassa. – S mindezt elviselem, sőt ha kell többet azért, hogy a jó Isten nekem adja végre Édes kis Micikémet. – Egészséges vagyok. Szükségleteim ki vannak elégítve. Mindent kapok, amire szükségem van. Legtöbbször embereim között osztom el, mert magam elfogyasztani úgysem tudom. Néha a nap is kisüt, hogy később essen az eső. Várjuk a békét epedve s én különösen az Édes Micikémhez való visszatérést. Csak bízzon a jó Istenben Édes Micikém, ő meg fog bennünket segíteni.

Édes jó szüleinek kezeit s édes jó Cicuskámat sokszor csókolja szeretettel: Karcsija

1916. VI/8. reg. ¾ 12.

Édes jó Micikém!     1916. VI. 9.

2-iki kedves levelét tegnap d.u. megkaptam. Úgy sajnálom, hogy nem kapta meg a bozeni szép lapokat, pedig sokat küldöttem. Hála Isten még egészséges vagyok. Az ellátás is jó. Az utóbbi napokban az ételeket is melegen kapjuk. Csirkét bizony nem eszünk, hanem van 6 db 3 hetes kis csirkénk s várjuk, hogy megnőjenek. Lakosság sehol sincs, mert elmenekültek. A múltkor egy berbécset fogtunk. Ilyenkor van öröm, mert jól esik a változatosság. Hiszen valami békés és nyugodalmas foglalkozás mellett nem is lenne megvetendő dolog a járandóság, amit itt kapok, mert a 8 korona napi készpénz járulékon felül, ugyanilyen sőt nagyobb értéket kapok még természetben. Rendesen elosztogatom, mert magam elfogyasztani nem tudom. Pl. tegnap kaptam a rendes étkezésen felül egy fél liter rumot, egy liter bort, egy doboz szardíniát, 25 darab cigarettát. Csak boldogságot nem tudnak adni. Éjjelenkint azonban mindig van koncert, hogy szinte kimozdul a föld helyéről. A sötétség beálltával lő félelmében a talián, mint egy őrült. – Az újságokat 3-ad napra kapjuk s így Asiago és Arsiero elestét is később tudtuk meg mint odahaza. A hegyek között vagyunk s így nem is csoda, ha később jön ide a posta. – Csak már egyszer lekerülnénk a síkságra, mert itt hideg van. No de majd azt is megadja a jó Isten s esszük a fügét vagy pedig haza segít, melynél azután többet s jobbat kívánni sem tudnék.

Írjon Édes jó Micikém mindenről bőven és sokat. Én egész nap szeretnék írni jó Cicusnak.

Édes jó szüleinek kezeit csókolom.

Sokszor csókolja végtelen szeretettel Karcsija

1916. VI. 9. d.e. 12.

Édes jó Micikém!

Egy nagyon nehéz du. és éjjel után felvirradtunk piros pünkösd napjára. Mindig esik itt az eső. Az éjjel is bőrig áztunk volna, ha mindenfélével be nem takargatjuk magunkat. Így csak kevéssé áztunk át, de fázni fáztunk, s fázunk most is. A földről alig lehet fölkelni. Hála Isten megmenekültem eddig, s egészséges vagyok. Utálatos ez az erdei harc s az itteni lakás. Imádkozzanak jobban Édes Micikém a békéért. – Édes jó szüleinek kezeit csókolom.

Sokszor csókolja szeretett Karcsija

1916. VI. 11. de. 11.

Írjon Édes Cicus Mariskának, mert mindig említi, hogy régen nem írt neki.

A 101-es album szerint a Monte Busibollótól kissé északra a Monte Lemerlét maga mögött hagyva június 14-én a 101/III. zászlóalj kerül tartalékba. Június 15-én az osztrák–magyar vezetés meglehetősen előkészítetlen támadást indít a Monte Busibollo ellen, amelynek során a III. zászlóaljat is rohamra vezénylik. Az ellenséges oldaltüzelés ellenére a 101-eseknek sikerült az árkokba behatolni, innen azonban maga az osztrák–magyar tüzérség zavarta ki őket. Több tiszt is elesett. A június 18-án elrendelt újabb támadást már alaposabban előkészítették. Ekkor már bevetették az I. és a IV. zászlóaljat is. A 101-esek ezredtörténetének leírása szerint: „A tüzérség rövid szünetekkel háromszor ismétli meg romboló tüzelését. Gyalogságunk támadása rohamban csúcsosodik ki és legyűri szuronyharcban a kétségbeesetten védekező olaszokat. 1 ezredes, 14 tiszt és 500 legénységi fogoly a 101-esek zsákmánya 4 géppuskával együtt. Elismerésképpen a hadtestparancsnokság elrendelte, hogy a zsákmányolt 4 olasz géppuskából a 101-esek egy ún. olasz géppuskásosztagot létesítsenek.”

A front állása a Dél-Tirolban 1916. június 17-én A front állása a Dél-Tirolban 1916. június 17-én
(Doromby József-Reé László szerk.: A magyar Gyalogság című kötetből)

Édes jó Micikém!

Nagyon kemény napom van, meglehetős kényes helyzetben írom ezt a lapot, de nem tudom megállani, hogy ne írjak. Legközelebb ha Isten megsegít hosszú levelet írok.

Számtalanszor csókolja szeretettel a mindig Magácskára gondoló Karcsija

1916. VI. 16. du. ½ 2

[1. pecséten: 1916. jún. 20.]
[2. pecséten: Mócs, 1916. jún. 25.]

Édes jó Micikém!

A mai nap már csendesebb volt, csak most bolondult meg a talián s lövöldöz. Épp most kezdette, mikor az íráshoz fogtam. Hát ide nem tud eljönni a golyó, mert egy szikla mögött vagyok, azt meg át nem üti. Úgy látszik, neheztel reánk, amiért tegnap kikergettük állása egy részéből, s egy csomót elfogtunk közülük. A levélírást nyugodtabb időre fogom halasztani. Különben most is egész levelet szándékozok írni, mert több lapot vettem ki, s majd összevarrom. Édes jó Micikém 9-iki levele nagyon boldoggá tesz. Oly kedvesen [a többi lap hiányzik]

Édes jó Micikém!

Tegnap éjjel felhozták a postát is, s megkaptam Édes jó Cicus 10-iki lapját. Már alig várom, hogy beálljon az éj, hogy jöjjön az ígért levél. Szépen a pokróc alá búvok, s úgy olvasom a vil[l]any lámpával a levelet ha jön. A cigarettázás is így megy itt. – Ha boldogságot akar szerezni Édes jó Micikém, akkor csak írjon hosszú leveleket Drágám. – Írjon valami újságot és hírt is. Tudja Édesem, hogy milyen kíváncsi vagyok.

Édes jó Micikémet számtalanszor csókolja szeretettel Karcsija

1916. VI. 17. du. 6 óra

Hevesy Károly szakasza a június 18-i támadás során oldalazó tűzbe került egy megerősített géppuskaállásból, miközben egy előrenyomuló erősebb ellenséges járőr a szakasz bekerítésével fenyegetett. Zászlósunk felismerte a veszélyes helyzetet, és kiküldött egy rajt az ellenséges járőr feltartóztatására, ő maga pedig a maradék embereivel megrohamozta az ellenséges géppuskaállást. A roham sikerült, az állást elfoglalták, és számos hadifoglyot ejtettek, de Hevesy Károly a harc során elesett. Az ezred halotti anyakönyvében a temetés helyeként Dosso falut említik. Tettéért posztumusz ezüst vitézségi éremmel tüntették ki. (A kitüntetési előterjesztés fordításáért köszönet Kiss Gábornak.)

Hevesy Károly kitüntetési felterjesztése Hevesy Károly kitüntetési felterjesztése
(forrás: HM HIM Bécsi Kirendeltség)

[Pecséten: Tábori Postahivatal 60, 1916. jún. 21.]

Nagys. Benczédy Micike
Mócs, Kolozs megye
Ungarn

Mélyen tisztelt Nagysád!

Mély szomorúsággal hozom tudomására, hogy kedves vőlegénye az én szeretett barátom és kollégám a f. hó 18-án vívott ütközetben hősi halált halt.

Mint ismeretlenül is elsőnek sietek kifejezni nagysádnak szívem mélyéből jövő legbensőbb részvétemet.

Nagysádnak kész híve
László Sándor hadnagy

Bargulya János
k.u.k. I.R. N 101
14. Feldkomp. 4. zug.
Feldpost 60

Tekintetes Benczédy János
Igazgató úrnak
Kolozs megye, Mócs
Ungarn

Kelt levelem július 4. 1916.

Tudatom evel a pár soraimmal zászlós úr meghalt ot voltam és el is temettük szépen elhoztuk hátra meszire hirs placra ot temettük el. Szépen pápál tisztelem igazgató urat nagyságát jó egészséget kívánok a jó istentől én Bargulya János

Választ várok

Mi lett Micikével?

Benczédy Mária további sorsáról sajnos nincs tudomásunk. Mint ahogy Hevesy zászlóssal való kapcsolatáról is csak annyit tudunk, amennyi az iratokból kiderül. Vőlegénye naplója és „más értéket nem képviselő tárgyak”, valamint néhány levél a Mócsi Királyi Járásbíróság végzése alapján 1917. márciusában kerültek Micike tulajdonába.

A Mócsi Királyi Járásbíróság végzése Dr. Hevesy Károly hagyatéka ügyében A Mócsi Királyi Járásbíróság végzése Dr. Hevesy Károly hagyatéka ügyében

4 komment

Címkék: dél–tirol

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr565787467

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MTi 2014.01.29. 18:21:11

Nagyon szomorú lett a vége...

magyaros17 2014.01.29. 21:58:12

Gratulálok, hogy ilyen szépen sikerült kiegészíteni a lapokból kiolvasható történetet, még ha szomorú is lett a vége! Szép és biztosan sokakra jellemző ez a történet. És ne feledjük azt se, hogy a szép Micike megőrizte a lapokat, dokumentumokat, és az elesett hős emlékét a szívében!
M

Moticska Tihamér 2014.01.31. 16:31:52

”Posztunkból pedig arra, hogy vajon egymáséi lettek-e a háború után…”.

Amikor ezeket, a sorokat olvastam, azt gondoltam, hogy nem, mert valamelyikük életébe belépett egy másik… Aztán amikor a végére értem, úgy éreztem, jobb lett volna sohasem megtudni, hogy miért nem.

Szomorúan szép történet.

Szúnyog 2014.02.05. 16:34:18

Mócs-Mociu: mára tiszta román falu. :(

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása