„Fegyverszüneti feltételeket ma november 3-án délután 3 órakor elfogadtuk”

2013.11.03. 12:17 :: StencingerNorbert

Kilencvenöt évvel ezelőtt ezen a napon kötötte meg az Osztrák–Magyar Monarchiát képviselő tárgyaló bizottság a fegyverszünetet az olasz küldöttséggel Padovában, a Villa Giustiban. A delegáció egyetlen magyar tagja vitéz Nyékhegyi Ferenc ezredes volt, aki így emlékezett a történelmi pillanatokra…

 

„1918. október 12-én mint a kassai 9. honvéd gyalogezrednek a parancsnoka a Sette Communi fennsíkon, felsőbb parancsnokságomtól azon értesítést vettem, hogy Weber gy. tábornok elnöklete alatt egy fegyverszüneti bizottság alakul, amelybe engem is kirendeltek. Ezen meghagyás alapján haladéktalanul a 10. hadsereg székhelyére, Trientbe mentem, ahol a bizottság a következőkből alakult meg: Elnök webenaui Weber Viktor gy. tábornok, továbbá Vidossich Rezső vezérkari t. ezredes, báró Seiller Viktor vezérk. t. alezredes, Ruggera Kamillió vezérk. t. százados, herceg Liechtenstein János fregattkapitány, Zwierkowski György korvettkapitány, továbbá én, mint kifejezetten magyar tag.

Nyékhegyi Ferenc, 1927-ben Nyékhegyi Ferenc, 1927-ben

Trientbe való megérkezésünk után a fegyverszüneti bizottság több ülést tartott. […] Minthogy az olasz hadsereg-főparancsnoksággal ezidőben még nem érintkeztünk, a bizottság egyenlőre a megszállt területek kiürítését – mint a Wilson–féle pontozatok alapkövetelményét – beszélte meg ülésein.

A hadsereg vezérkari főnökeinek e tárgyban október 14-én Badenben összehívott értekezlete, valamint a hadseregcsoportok által kiküldött vezérkari tisztek javaslata alapján megszálló hadseregünknek a monarchia határára való visszavonulást akként terveztük, hogy a határok mentén megfigyelő osztagok maradtak volna, míg a hadosztályok a hátrébb eső területre visszavonva, nyugaton Innsbruck körül, keleten Laibach körül csoportosultak volna. E megbeszélésünknél arra helyeztük a fő hangsúlyt, hogy a megszállt területek kiürítését – a vasutak teljesítőképességét véve alapul – addig hallogatjuk, míg teljes felszerelésünket, élelmi készletünket s az ott levő hadianyagot onnan el nem szállíthatjuk. […]

Minthogy az olaszokkal október második feléig nem lehetett érintkezni, s a fegyverszüneti bizottság megbeszélései is teljesen szüneteltek, újból felmentem a Sette Communi fennsíkra, hogy harcban álló ezredem parancsnokságát átvegyem. Ám október 28-án odaérve a hadsereg-parancsnokságnak egy Hughes-távirata várt, amely szerint a tárgyalások az olaszokkal haladéktalanul felveendők, s így azonnal Trientbe mentem. […] Az október 28-án Trientben összegyűlt fegyverszüneti bizottság összes tagjainak átadták mindenek előtt a névre szóló felhatalmazást, melynek a szövege a következő volt: „X.Y. urat felhatalmazom, hogy a haderő-főparancsnokság nevében a fegyverszüneti tárgyalásokat megkezdje és azokat lezárja. Arz vezérezredes.”

Vidossich ezredes betegsége folytán helyét a bizottságban Schneler Károly vezérk.t ezredes foglalta el. […]

A hadsereg-főparancsnokság azonban nyomatékkal kívánta, hogy az egész bizottság mielőbb az olasz vonal közelébe jusson, s ezért Ruggera százados október 29-én a hajnali órákban, a bizottság többi része pedig ugyanaznap délelőtt autókon tette meg az utat Roveretóba. A parlamenti minőségben Roveretóba előre küldött Ruggera százados az Etsch völgyében levő saját állásunkat S. Marcóban október 29-én reggel 6 órakor lépte át, s bár a két kísérő kürtös egyikének szüntelen trombitálása mellett magasan lengetett fehér zászlóval a szembetűnő vasúti töltés tetején megy előre, az olaszok élénk gyalogsági és géppuska tűzzel fogadják, s néhány könnyebb ágyú srapneljét is rájuk irányítják. Az egyik kürtösünk súlyosan megsebesült. Ruggera százados tehát csak óvatosan folytatta útját Serravalle felé, ahol az olasz völgyzárlat saját állásunktól mintegy 4 km-nyire húzódott.

Ruggera százados az olasz vonal átlépése után megkeresést nyújtott át, amelynek szószerinti szövege a következő volt: „Az olasz legfelsőbb hadvezetésnek. Az osztrák–magyar hadsereg-főparancsnokság megbízott, hogy fegyverszünetet megkötendő, az olasz hadsereg-főparancsnoksággal tárgyalásokba bocsátkozzam. Az elnökletem alatt álló bizottság a következő tagokból áll:…. Kérem az olasz megbízottakkal való találkozásnak helyét és idejét közölni. Én Ala helységet javaslom. Rovereto, 1918. október 30. Weber gyalogsági tábornok.”

Ruggera százados a 26. olasz hadosztály székhelyén, Avióban várta meg az olasz hadsereg-főparancsnokság választáviratát, melynek tartalma szerint ez nem volt hajlandó a fegyverszünet megkötéséről tárgyalásokba bocsátkozni, s csak is arra szorítkozik, hogy az osztrák–magyar hadsereg-főparancsnokság által szabályszerűen kiállított megbízólevéllel ellátott meghatalmazottakat fogadja, hogy ezekkel az olasz kormány hozzájárulásával, s szövetségeseivel teljes egyetértésben létrejött fegyverszüneti feltételeket közölje. Ruggera százados […] az olasz főparancsnoksággal telefon útján közölte, hogy a bizottság összes tagjai szabályszerű felhatalmazással el vannak látva, amire a főparancsnokság azt a lakonikus választ adta, hogy a Weber gy. tábornok címére expediált levélhez semmi hozzáfűzni valója nincsen.

Az olasz főparancsnokság e rejtélyes válasza kétségtelenül a tárgyalások felvételének késleltetésére irányult. […] Weber gy. tábornok, Schneller ezredes, báró Seiller alezredes még ugyancsak október 30-án délután 5 óra 30 perckor átmentek az olaszokhoz, míg a bizottság többi tagja Roveretóban maradtak.

Viktor Weber tábornok Viktor Weber tábornok

Mihelyt Weber gyalogsági tábornok a kíséretében levő két úrral az olasz vonalat megközelítette, fényszórók világították meg őket, s egy őrnagy jött eléjük, aki közölte, hogy határozott utasítást kapott arra, hogy a parlamenterek érkezése esetén ezektől az iratokat vegye át, de őket a vonalakon semmi szín alatt se bocsássa keresztül. Így tehát csak hosszabb pourparler után, amelynél báró Seiller alezredes (aki a háború előtt katonai attaché volt Rómában s így tökéletesen beszélt olaszul) kijelentette, hogy ők valójában nem is parlamentairek, volt az olasz őrnagy rábírható arra, hogy telefon útján az átlépési engedély megadása iránt felsőbb helyen újból érdeklődjék. Erre félórai várakozás után megérkezett a beleegyező válasz. Weber gy. tábornok a bizottság két tagjával azután a 26. hadosztály székhelyére Avióba jutott, ahonnét a bizottság felhatalmazásának csatolásával az olasz hadsereg-főparancsnoksághoz megkeresést intézett, amelyben közlését kérte, hogy mily módon lehetne a fegyverszüneti feltételek birtokába jutni s hol lehetne az azok végrehajtására vonatkozó megbeszéléseket lefolytatni. Weber gyalogsági tábornok kérdésére az olasz hadsereg-főparancsnokság október 31-én reggel 7 órakor azt a választ adta, hogy a fegyverszüneti bizottság tagjai Avióban jöjjenek össze, ahonnét a főparancsnokságnak a Pádua melletti székhelyére mennek.

A bizottságnak Roveretóban maradt tagjait értesítették, s így mi október 31-én délután 1 óra 15 perckor autón S. Marcóig, onnét pedig fehér zászló lobogtatása s a díszjel folytonos fúvása mellett gyalog közelítettük meg az olaszoknak a serravallei állását. Az olasz völgyzárlatból egy őrnagy s egy hadnagy jött elénk. Kölcsönös tisztelgés után bekötötték a szemeinket, s erődítéseiken átvezetve kísértek el csukott autókhoz, melynek redőnyeit lehúzták. A kísérő tisztekkel együtt szótlanul tettük meg az utat Avióba, ahol minket a 26. hadosztály parancsnoka, Batistoni tábornok a törzsének tisztjeivel fesztelenül fogadott.

A bizottság így összegyűlve még megvárta a hadtest vezérkari főnököt, és vele együtt, ugyancsak lefüggönyözött csukott autókon, de a kiérő olasz tisztekkel beszélgetve, mindennek előtt S. Martinóba jutott el, ahol a Tezze család kastélyában elhelyezett Ferrari hadsereg-parancsnokság vezérkari főnőkének mutattak be, s onnét utunkat Vicenzán át folytattuk Pádua felé, ahol az olasz hadsereg-főparancsnokság székhelyének közelében levő Villa Giustiban […] helyeztek el bennünket.

A Villa Giusti A Villa Giusti

Október 31-én este 8 óra tájt érkeztünk a parkövezte Villa Giustiba, melyet teljesen a rendelkezésünkre bocsátottak. A villa első emeletén volt a tárgyalótermünk, földszinten a közös ebédlőnk, ezeket környékező szobákban pedig a bizottság tagjai nyertek egyenként kifogástalan elhelyezést.

A villa kijáratánál s a parkban, ahol szabadon mozoghattunk, carabinierik őrködtek. Mihelyt a Villa Giustiba megérkeztünk, a kísérő olasz tisztek magunkra hagytak és közölték, hogy a továbbiakat másnap délelőtt fogják tudatni velünk. […]

November 1-jén délelőtt 9 óra 30 perckor a Villa Giusti udvarán egy szakasz carabinieri gyülekezett lóháton, kivont karddal. Délelőtt 10 órakor kastélyunk első emeleti tárgyaló termében az összegyűlt bizottságunk előtt megjelent Badoglio tábornok (Diaz főparancsnok helyettese), egy vezérkari ezredes és német tolmács (trienti irredenta, szökevény tisztünk, Batistinak a sógora) kíséretében s a kölcsönös bemutatkozás után átnyújtotta nekünk a szárazföldre vonatkozó fegyverszüneti feltételeket (olasz nyelven), megjegyezvén, hogy a tengerre vonatkozó feltételeket csak déltájban van módjában átnyújtania.

Badoglio tábornok ugyanekkor megemlítette, hogy a fegyverszüneti feltételeket Párizsból közölték táviratilag, s így bár ezek véglegesnek tekinthetők, a teljes hiteles szöveget, melyet futár hoz Párizsból, csak 2-án kapjuk meg. A tengerre vonatkozó fegyverszüneti feltételeket Badoglio tábornok tolmácstiszt útján november 1-én délutáni órákban küldötte meg. […]

Minthogy Badoglio tábornok a fegyverszüneti feltételek átnyújtása alkalmával megjegyezte, hogy netaláni személyes megbeszélésre telefonüzenetünkre bennünket bármikor kész felkeresni, ez irányú kérelmünkre nov. 1-én du 5 és 6 óra között egy vezérkari ezredes és a német tolmács tiszt kíséretében hozzánk át is jött. […] Badoglio tábornokkal nov. 1-én tartott megbeszélésünk tárgyáról a hadsereg-főparancsnoksághoz intézett és herceg Liechtenstein korvettkapitány által továbbított alábbi Hughes-jelentésünk nyújt tájékoztatást, amellyel a fregattkapitány a Villa Giustiból november 2-án reggel 5 órakor indult el Trientbe. […] A jelentésből kitűnik, azon szóbeli kérdésünkre, mely vonal lesz irányadó demarkacionalis vonal gyanánt Magyarországra nézve, Badoglio tábornok kijelentette, hogy erre vonatkozólag az országhatár az irányadó.

Pietro Badoglio tábornok Pietro Badoglio tábornok

November 2-án délután 5 órakor az olasz hadsereg-főparancsnokság német tolmácstiszt útján kézbesítette a fegyverszüneti feltételek végleges francia szövegét, s átnyújtotta a Diaz főparancsnok aláírásával ellátott jegyzéket, amely szerint a feltételek elfogadásának határideje november 3-a és 4-e közötti éjfélkor jár le.

E végleges feltételek közlésével engem bíztak meg. Ezek lényeges eltérést az előbb közölt kefelevonattól alig mutatnak el. Trientbe való elutazásom azonban elmaradt, mivel november 2-án délután 5 óra tájt arról értesültünk, hogy az olaszok az egész fronton támadásba mentek át, s így az Etsch völgyében a zavartalan közlekedés immár lehetetlenné vált.

Miután a fegyverszüneti feltételek végleges szövegét nekünk átnyújtották, november 2-án délután 9 órakor a végrehajtás módozatait beszéltük meg. Ez alkalommal jelent meg nálunk először az olasz fegyverszüneti bizottságnak valamennyi tagja, akik ekkor mutatták be nekünk a megbízó leveleiket. Ezen a reggeli 3 óráig elhúzódó megbeszélésnél a fegyverszüneti feltételek egyes pontjait vitattuk meg. Az ellenészrevételeket és ellenjavaslatokat, amelyeket ez alkalommal tettünk, teljesen elutasították, mert az olasz fegyverszüneti bizottság, mint a versailles-i haditanácsnak végrehajtó szerve, minden tekintetben magának vindikálta a döntés jogát. Így tehát egyes, számba se vehető részletektől eltekintve az olasz követelmények előtt annál is inkább deferálni voltunk kénytelenek, mivel az olasz bizottság minduntalan hangoztatta, hogy abban az esetben, ha a feltételeket elfogadni vonakodunk, a tárgyalások további folytatása feleslegessé válik.

Az olasz bizottság tudomásunkra hozta egyébként, hogy aznap vagyis 2-án délután 3 órakor Rovereto elesett, Borgo szintén olasz kézre került, Veneziában az olaszok az egész vonalon győzelmesen haladnak elő és a románok szintén megkezdték az előrenyomulásukat.

Mindezekről különben az olasz napilapokból s a vezérkar hivatalos jelentéseiből is értesültünk, amelyekkel november 2-ától kezdődőleg bennünket pontosan elláttak. Hogy az így nyert információk alapján az általános helyzet a fegyverszünetnek sürgős jellegű megkötését involválta, az már előttünk sem volt kétséges. […]

Az olasz fegyverszüneti bizottsággal november 2-án folytatott tárgyalásainkról a hadsereg-főparancsnoksághoz intézett […] radiogramok számoltak be, amelyek nyilvánvalóan indokolttá teszik abbeli türelmetlenségünket is, amellyel a hadsereg-főparancsnokságnak a feltételek aláírására vonatkozó beleegyező válaszát vártuk. […]

Minthogy a Badenbe intézett radiogramjaihoz választ nem kaptunk, november 3-án délelőtt 8 órakor a polai rádióállomáshoz intéztünk kérdést, hogy vajon radiogramjainkat odaérkezvén továbbították-e. 1 óra 30 perckor délután megkaptuk erre a választ, hogy ezen radiogramokat pontosan továbbították, amit a budapesti rádióállomás is megerősített. Így legalábbis megvolt abbeli megnyugvásunk, hogy a hadsereg-főparancsnokságunk az olaszok által megállapított határidőről a beérkezett radiogramunk útján pontosan tudomást szerzett.

Nyugtalan várakozásbeli órák után november 3-án délután 1 órakor Schneller ezredes, hg. Liechtenstein fregattkapitány és Ruggera százados, kik éjjel 1 órakor indultak el autón Trientből, meglepetésszerűen érkeztek vissza a Villa Giustiba, s magukkal hozták a hadsereg-főparancsnokságnak a fegyverszüneti aláírására vonatkozó parancsát. […]

A hadsereg-főparancsnokságnak a fegyverszünet megkötésére adott felhatalmazása felette súlyos helyzetünkben valóságos megváltást jelentett. Azonnal magunkhoz kérettük az olasz fegyverszüneti bizottság tagjait, akiknek megérkezését megelőzve, a carabinieri szakasz kastélyunk udvarán tiszteletadásra újból kivonult. […]

November 3-án délután 3 órakor Weber gyalogsági tábornok azután az egybegyűlt osztrák–magyar és olasz fegyverszüneti bizottság előtt a következő nyilatkozatot tette: „A cs. és kir. hadsereg-főparancsnokságnak reám ruházott jogán kijelentem, hogy „Conseil superieur de guerre”-nek Versailles-ban 1918. október 31-én megállapított fegyverszüneti feltételeit a hadsereg-főparancsnokság nevében elfogadom. Beleértem a szárazföldi feltételek 4.,valamint a tengerre vonatkozó feltételek 4. és 5. pontját is, annak fönntartásával, hogy ezek ellen a békekonferenciánál tiltakozni fogunk.”

Badoglio tábornok egy vezérkari ezredes útján az olasz hadsereg-főparancsnoksággal telefonon a fegyverszünet lezártát haladéktalanul tudatta. […]

Dacára a fegyverszüneti szerződés 1. pontjára való hivatkozásunknak, mely szerint az ellenségeskedés azonnal beszüntetendő, dacára a számos nagy nyomatékkal felemlített argumentumunknak, Badoglio tábornok leghatározottabban megmaradt amellett, hogy az ellenségeskedés csak 24 órával a fegyverszüneti feltételek elfogadása után vagyis november 4-én délután 3 órakor ér véget. E téma fölötti vita olyan élessé fajult, hogy Badoglio tábornok heves kézlegyintéssel a fegyverszünetet semmisnek nyilvánította, s erről az olasz hadsereg-főparancsnokságot vezérkari ezredese útján telefonon értesíti. Így deferálni kényszerültünk s akceptálnunk kellett a kényszerűség okozta helyzetben az olasz álláspontot, amely úgy, mint e kérdésnél, minden más vonatkozásban is teljesen érvényesült.

Az ülés további folyamán az olasz fegyverszüneti bizottság a már készen magával hozott, „végrehajtási utasítást” pontonként felolvasta, s bár ez az előbbi megbeszélésen megállapított határozatokkal szemben ránk nézve hátrányos változásokat tartalmazott, minden tiltakozásunk ellenére is teljtartalmúlag el kellett fogadnunk.

A fegyverszüneti feltételeket, valamint ezek végrehajtási utasítását november 3-án délután 6 órakor mindnyájan aláírtuk. A fegyverszünet lezárásáról a hadsereg-főparancsnokságnak a következő radiogram jelentést küldtünk: „Fegyverszüneti feltételeket ma november 3-án délután 3 órakor elfogadtuk. Szerződést aláírtuk. A szövetségesek az ellenségeskedést közép-európai idő szerint november 4-én délután 3 órakor fejezik be. A végrehajtási utasítás legfontosabb kivonatát a következő radiogram útján külön közlöm. Weber gy. tábornok.”

A képek és a szöveg forrása: Nyékhegyi Ferenc ezredes: A Diaz-féle fegyverszüneti szerződés (a páduai fegyverszünet). Budapest 2003. Magyar Mercurius Kiadó. Az 1922. évi kiadás alapján közreadja Bencsik Gábor.
A szöveg esetén figyelembe vett eredeti kiadás: Nyékhegyi Ferenc: A Diaz-féle fegyverszüneti szerződés (a páduai fegyverszünet). Budapest, 1922. Táltos Kiadás.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr455612564

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Moticska Tihamér 2013.11.04. 17:06:41

Megalázó helyzetben voltunk ott Villa Giustiban, de nézzük a dolgok pozitív oldalát is. Az olaszok (habár ők csak bábok voltak, mert a fegyverszünet feltételeit Párizsból diktálták) a körülményeket és elhelyezést illetően mégis csak tisztességes módon jártak el Weberrel és küldöttségével.

A németek rosszabbul jártak. Velük egy erdő szélére kihúzott ””leputtyant marhavagonban”” íratták alá a fegyverszünetet. Talán nem is lehetett volna jobban megalázni egy nemzetet, hadseregének tisztikarát. Meg is lett az eredménye, huszonkét évvel később a franciáknak is megadatott, hogy ugyanott, ugyanabban a vasúti kocsiban írhatták alá a kapitulációt.

Az ilyen ceremóniák lebonyolítása során az ellenfél (ellenség) delegációja előtt - még ha legyőzetett is - teljes tiszteletet és lovagiasságot kell tanúsítani. De lehet, hogy csak én gondolom így.

magyaros17 2013.11.04. 17:45:56

A lovagiasság éppen ebben a háborúban semmisült meg, azt hiszem, hogy örökké! Korábban is voltak háborús bűncselekmények, népirtások, de azokat általában nem reguláris csoportok ("népfölkelők") követték el. Bár erről nem olvastam összefoglaló munkát eddig, eddigi olvasmányaim szerint egészen a nagy Háborúig a konfliktusokban a reguláris haderő a lehetőségekhez mérten tisztelte, megbecsülte az ellenfél katonáit. 1918-ra ez a helyzet megváltozott, szerintem ez tükröződik a fegyverszüneti- és béketárgyalások egész menetén, ide értve sajnos a mi nemzeti tragédiánkat is.

Moticska Tihamér 2013.11.04. 18:18:30

@magyaros17:!
Egyetértve gondolataival, talán csak a monarchia haditengerészeténél fordult elő, hogy az elpusztított ellenséges hadihajó süllyedésekor legénységünk a fedélzeten felsorakozva tisztelgett a hullámsírba bukó hajó előtt.

Hatvanas 2018.11.04. 22:03:10

A 100 éves évfordulón emlékeznünk kell egy olyan olasz tisztre, aki az osztrák császárt szolgálta mindvégig. Camillo Ruggera százados 1885-ben született Predazzóban Dél-Tirolban vagyis az Osztrák-Magyar Monarchia olasz nemzetiségű állampolgára és a császári és királyi hadsereg tisztje volt.Apja, Giovanni Zarában született, csendőraltiszt lett, anyja, Maria Prunner szintén Dél-Tirolból, Segunzanóból származott. A bécsi Kriegsschule elvégzése után Ruggera a háború alatt vezérkari tisztként szolgált éveken keresztül, 1915-ben léptették elő századossá, részt vett a 12. Isonzó-csata és a piavei csata hadműveleti előkészítésében.
1918 után Ruggera az Osztrák Köztársaság állampolgára lett, fokozatosan érte el az ezredesi rangot, mert 1920-28 között az osztrák hadsereg tisztjeit oktatta,a vezérkarnál szolgált,a Kriegsarchivban dolgozott. 1933-ban azonban belépett a náci pártba, az Anschluss után pedig a Wehrmachtba jelentkezett, ahonnan a légvédelmi tüzérség tábornokaként ment nyugdíjba 1942-ben. 1947-ben hunyt el német állampolgárként a németországi Hof an der Saale városában.

Programajánló

Könyvbemutató

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Könyvajánló

A hadak útján 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Utazás

húavéti emlékút