Egy különös ajándékozás története

2012.12.26. 07:30 :: StencingerNorbert

1914 novemberének elején kezdődött Przemyśl 1915 márciusáig tartó második ostroma. A bezárult gyűrűben mintegy 130 ezer katona töltötte első frontkarácsonyát ellátási nehézségek közepette, téli ruházat nélkül. A miskolci 10-es népfölkelő gyalogezred egy századának talán még emlékezetesebb volt az ünnep és az azt követő néhány nap…

 

„Az én védelmi vonalom körülbelül egy kilométer. Mély szakadék két részre választja. […] Lisiczkai gyalogsági térköz, 3. ütegállás a VI. védelmi kerületben, az I/1. és I/2. védmű között. Ezeket köti össze. Más szóval ott vagyunk, ahová az oroszok októberben a nagy ostromnál betörtek. […] A legénység fele a lőrések alatti fedezékekben lakik, másik része a lőréseknél és az előretolt tábori őrs sáncaiban áll” ̶ jellemezte alakulata 1914 decemberi helyzetét Laky Imre százados a 10. népfölkelő gyalogezred II. zászlóalja 7. századának parancsnoka. Az erőd körül ekkor már ismét bezárult az orosz ostromgyűrű és a tüzérségük folyamatosan támadta az erősséget. A védőknek a támadó ellenség mellett az ellátási nehézségekkel is szembe kellett nézniük, melyre így emlékezett a századparancsnok Egy tiszt naplójából címmel 1920-ban megjelent könyvében: „Erről jut eszembe, hogy mi sem vagyunk valami jóllakottak. Az adagok egyre szűkülnek. Valami baj van itt. A ruházattal sem vagyunk különben. Nincs fehérruha, nincs takaró, nincs lábbeli. Legalább gyufa lenne. Az sincs. Egy század négy skatulyát kap egy hétre. Úgy őrizzük ezeket a svéd gyufaszálakat, mint a Vestaszűzek az örök lángot.”

A przemyśli erődrendszer A przemyśli erődrendszer
(forrás: helyi turisztikai kiadvány)

Laky százados védelmi vonala az I/1 (Łysiczka) és az I/2 (Byków) védmű között húzódott Laky százados védelmi vonala az I/1 (Łysiczka) és az I/2 (Byków) védmű között húzódott (forrás: helyi turisztikai térkép részlete)

Az élelem hiánya nem csak az embereket sújtotta. A lovaknak is egyre kevesebb takarmány jutott, emiatt és a rohamosan csökkenő húskészletek miatt, december 7-én rendelték el a lóvágást és három nap múlva szerepelt először 300 gramm lóhús a katonák napi ellátásában. Erről nem kis feketehumorral a százados is beszámol: „Némi vigasztalást nyújt, hogy nem csak mi nélkülözünk, hanem a lovak is. Nem ízlik nekik a gyaluforgács. Pedig recept szerint preparáljuk. Zöld szemüveget is próbáltunk éhes, elcsigázott gebéink szemére kötni, mégse vették be lucerna helyett. Egyre fogynak. Zörög már rajtuk a csont. Jobb is, ha megesszük őket, legalább nem kínlódnak….”

Huszár ebédje valahol Przemyśl környékén Huszár ebédje valahol Przemyśl környékén
(Mészáros Vilmos: Emlékeim az I. világháborúból című kötetből)

Ilyen nehéz körülmények között érte a népfölkelőket a 1914-es esztendő utolsó hónapja. December 15. és 18. között kemény harcok dúltak, de ezt követően néhány csendesebb nap következett. A karácsonykor illetve szilveszterkor történt eseményekkel részletesen foglalkozik a százados a visszaemlékezésében.

„Karácsony is elmúlt. Karácsonyfákat is állítottunk mindenfelé. Még betlehemjárás is volt, a kis Jézuska sem feledkezett meg rólunk. Az oroszok által belőtt gránátok, srapnelek darabjaiból mindenféle csecsebecséket készítettek a katonák. Némelyik darab az iparművészet magaslatára emelkedik. Alumíniumgyűrűk pazar változatosságából, óraláncokból, tintatartókból, gyertyatartókból, lószőrfonásokból kiállítást lehetne itt rendezni. A VI. védelmi kerület tisztjei ősz tábornokuktól, a hála és elismerés jeléül, remek kivitelű alumínium vitézi pecsétnyomó gyűrűt kaptak, művészi vésésű felirattal. Az oroszok is megbecsülték magukat. Várakozásunk ellenére az egész karácsonyi ünnepek alatt egyetlen lövést sem tettek le ránk. Sőt, mi több: küldtek karácsonyi ajándékokat és üdvözleteket is. Úgy történt a dolog, hogy az előőrsök között álló száraz fa egy letört ágára éjjel nagy zsákot akasztottak fel.

Osztrák-magyar katonák a Przemyśl körüli lövészárkokban Osztrák-magyar katonák a Przemyśl körüli lövészárkokban
(forrás: www.twierdza-przemysl.strefa.pl)

A tábori őrsön a bakák egész nap kíváncsisággal találgatták, mi lehet a zsákban? Amint beesteledett, egy merész vállalkozó kiment a zsákhoz. Eleinte kerülgette, mint macska a forró kását, vagy egér az egérfogót, azután egy darab rúddal lepiszkálta onnan. Nem robbant. Felemelte és becipelte hozzánk a nehéz terhet. Tömve volt frissen sült cipókkal és hal és húskonzervekkel, s még egy németnyelvű verses karácsonyi köszöntő is volt benne, melyben minden jót kívánnak nekünk a velünk szemben álló orosz tüzérség tisztjei és katonái.

Eleinte nem igen akartunk hinni a róka komának, de amikor láttuk, hogy a századhoz csatlakozott kóbor kutya minden utókövetkezmények nélkül fogyasztja a kenyeret, meg a próbakép elébe dobott húskonzervet, megosztoztunk az ajándékon. El is határoztuk, hogy újévkor viszonozzuk az üdvözletet. Egy rozoga asztal körül ültek a tisztek, középen egy kis kivilágított fenyőfácska, tisztek előtt egy-egy tele pohár érintetlen veresborral. Diadalmas hallgatással nézték elképedésemet. Illatos vörösbor volt itt, ahol bicskanyitó savanyú lőrénél egyebet nem ittunk hónapok óta! Hamar kiderült a titok. Még a körülzárás előtt vett a kadet Sanokban két üveg bordeauxi bort. Arra a napra tartogatta, mikor megjön a hadnagyi kinevezése.

- A hadnagyi kinevezés még nem jött meg, mondá elszontyolodva, de megjött a karácsony. Most otthon ránk gondolnak. Igyunk meg mieink egészségére.

És megittuk. Azonban a muszkát nem engedhettük abban a hitben, hogy lekenyerezett bennünket. Napok óta kellemetlenkedünk nekik. A bakák pláne módfelett haragszanak rájuk, mert éjjelenként áthallik az előőrseikről a nyerítés. Gúnyolódnak. […]

Tisztek karácsonya Tisztek karácsonya, orosz front, 1915.

Szilveszter éjjelén mi is postahivatalnak használtuk az előőrsök előtt letört ágú száraz fát. Egy zsákban küldöttünk ki dohányt, annak bőviben voltunk, nagy gőgösen pár rúd szalámit, meg szardíniát. Ne sajnálkozzék rajtunk ebadta muszkája! Lássa, hogy van! Küldöttünk nekik üdvözletet is, németül, mert oroszul senki sem tudott, de nem rigmusokban, mint ők. A hangja sem volt olyan udvarias, mint az övék. Körülbelül úgy hangzott: »Menjetek már a pokolba, mert ha megharagszunk: megeszünk benneteket!«

Jó újévi hangulatban lestük azután, mit csinál a muszka. A térközökben, előőrsökön kiadtuk a parancsot, hogy nem kell lőni a muszkára, ha a postahivatalba küld valakit. Igen szép téli nap volt. A hó csak úgy ropogott. Délfelé észrevettük, hogy a Szechynie magaslatról kiválik egy tiszti járőr s irányt véve a postahivatalra, gyorsan közeledik felé. Tetszett nekünk a dolog. A bátorságot a magyar ember szereti ellenségében, csak a sunyi ellenfelet veti meg.

A muszka tiszt rajvonalban fejlesztette őrjáratát, úgy közeledett a száraz fához. Határozottan merész játék volt. Derék fickók voltak. Mint a verebeket a fáról, úgy lehetett volna őket egyenként leszedni. Alig lehetett embereinket a lövéstől visszatartani. A magyar úgy van a muszkával, mint kutya a macskával. Az oroszok nagyon bízhattak lovagiasságunkban, vagy abban, hogy észrevesszük békés szándékukat és nem lövünk rájuk. Amint a fához értek, a tiszt kardot húzott. Úgy látszik, hogy ő is azon az állásponton volt, hogy csak kötve hiszek a komának. A karddal beledöfdösött a zsákba. Biz a nem robbant. Egyik embere levette a zsákot, megvizsgálta a tartalmát, a fehér lapra írt üdvözletet odaadta a tisztnek. A tiszt háromszor tisztelgett a vár felé, aztán hüvelyébe rejtve azt, a forgópisztolyából a magasba lőtt. Igen sietve mentek vissza az ajándékkal, akár csak az állatszelídítő az oroszlán ketrecéből. Azt gondolták nem jó a tűzzel játszani.”

Oroszok Przemyślnél Oroszok Przemyślnél
(forrás: greatwardifferent.com)

1915. március 22-én a századparancsnok alakulatának tagjaival hadifogoly lett. A katonai szolgálatáról szóló visszaemlékezésének első részét már a fogság éveiben elkezdte írni, melyet egy „nagylelkű külföldi jóbarát hozott haza.” Éveken át sínylődött különböző táborokban, végül a szibériai Tobolszkból megszökött és Kínán keresztül kalandos utazás után 1920 júliusában ért haza. Ezt követően részt vett a rendőrség újjászervezésében. Gyakorlati munkája mellett számos könyvet publikált, melyek között voltak rendőrségi szakkönyvek és irodalmi alkotások is. Nyugállományba vonulása után csömöri házában élt és itt érte a halál 1930. március 19-én, 65 éves korában.

Szólj hozzá!

Címkék: karácsony Przemyśl Laky Imre miskolci 10–es honvéd népfölkelők

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr494980641

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Programajánló

Könyvbemutató

Könyvbemutató

Utazás

húavéti emlékút

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Könyvajánló

A hadak útján 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban