A szegedi 46. közös gyalogezred koleratemetője Tizsényben

2012.07.26. 06:50 :: PintérTamás

Az egykori Csongrád és Torontál vármegye sok fia alussza ma is örök álmát a felvidéki Tizsény katonatemetőjében. 1914 szeptemberének végén súlyos kolerajárvány tört ki a Kárpátok mögé időlegesen visszavonuló osztrák–magyar hadseregben. A szegedi 46-osok sorait is alaposan megtépázta a megbetegedés. Tizsény faluban fertőzőtábort állított fel az ezred, kolerában elhunyt hősi halottait pedig a község polgári temetője mellett kialakított katonatemetőbe temette.

 

A szegedi 46. közös gyalogezred hadiútját és nagyobb temetőit kutattam, amikor az alakulat Ajtay Endre által írt világháborús történetében megdöbbentő sorokra bukkantam. Ezek a felvidéki Tizsény, mai nevén Tisinec falura irányították a figyelmem.

Tizsény – Tisinec napjainkban Tizsény – Tisinec napjainkban
(forrás: Wikipédia)

1914 szeptemberének második felében járunk, amikor az ezred az orosz fronton történt visszavonulást követően átlépi a Kárpátok területét. Az alakulatnál, a többi visszavonuló csapathoz hasonlóan, súlyos kolerajárvány ütötte fel a fejét. A betegek száma naponta rohamosan növekedett: szeptember 22-én 20, 23-án 50, 24-én 150, 26-án pedig már 260 volt a megbetegedések száma. Az alakulat szeptember 23-án lépte át a magyar határt és Mezőlaborcon áthaladva aznap Rokitócon, majd 23-án Tizsényben szállt meg, ahol 28-áig állomásozott. A kis faluban drámaira fordult a kolerahelyzet, az ezredkrónika így számolt be az eseményekről: „Az ezred elszállásolása nagyon rossz volt. A zászlóaljak csak felváltva jutottak fedél alá. A kolera pedig fékeveszetten tombolt s tömegesen szedte áldozatait. Ez az állapot szörnyűbb pusztításokat okozott, mint a legvéresebb csata. Makkegészséges emberek roppantak össze 24 óra alatt, hogy néhány nap múlva mészgödörbe kerüljenek. Az ezredpáternek több dolga akadt, mint a csatatéren. Naponta 8-10 embert temetett. A Tizsény északi szélén álló templom körüli sírhantok alatt sok-sok derék szegedi baka alussza örök álmát…” Legalább 40-50 szegedi hősi halott lehet itt eltemetve, futott át az agyamon a sorokat olvasva. Tizsény neve így vált számomra érdekessé.

A Sáros vármegye Sztropkói járásához tartozó falu 1910-ben mindössze 138 lakossal bírt. Vályi András 1796-ban a Tisinecz néven említett települést „orosz”, Fényes Elek 1851-ben a nála Tissineczként szereplő helységet már „tót-orosz” faluként írja le. A Tizsény nevet 1899-ben felvevő településnek 1910-ben túlnyomórészt szlovák lakossága volt. A falu fent is említett római katolikus temploma 1874-ben épült.

2011 nyarán kutatótársaimmal a környéket bejárva ezt a települést is felkerestük. Bécsben a Kriegsarchivban sajnos nem találtam iratanyagot a temetőről, így az ezredtörténet alapján indultunk el. A főúton haladva könnyen megtaláltuk a falu egyetlen, messziről szembeötlő templomát. E mellett és mögött ma egy polgári temető található, ennek a végében rábukkantunk egy elkülönített, katonai temetőre emlékeztető területre. Felemás érzéseim voltak: a helyszín egyértelműen megegyezett a 46-os ezredtörténetben olvasottakkal, ugyanakkor több katonasírt, nagyobb temetőt vártam. Ehhez képest csak egy fehér vaskeresztekkel elhatárolt temetőrészletet találtunk.

Kételyeimre a választ idén kaptam meg, amikor a velkői katonai temető helyreállítási munkái során baráti kapcsolatba kerültünk a homonnai központú hadtörténeti egyesület, a Klub Vojenskej Histórie Beskydy tagjaival. A felvidéki első világháborús temetők helyreállításán munkálkodó szervezet történész vezetője, Martin Drobňák a kérdésemre információkkal látott el a temetőről, s felhívta figyelmem a honlapjukon a temetőről írt cikkükre, ami addig sajnálatosan elkerülte a figyelmem, viszont utólag megerősítette számomra, hogy tavaly jó helyen jártunk!

 (forrás: kvhbeskydy.sk)

A megerősítéstől és az új információktól fellelkesülve újra kutatásba kezdtünk. Ismét elővettük az ezredtörténetet, s bécsi temetői anyagok hiányában Rózsafi János kutatótársam közreműködésével átnéztük a Hadtörténeti Levéltár szóba jöhető iratait.

A szegedi alakulat iratanyagában előkerült egy naplótöredék, amelynek az íróját egyelőre nem sikerült azonosítanunk, azonban az írás fontos adatokat tartalmaz a tizsényi katonai temető létrejöttéről is. A vizsgált időszakban főhadnagyi rangú tiszt 1915 szeptemberében a 2. menetzászlóaljjal került ki a frontra. Szeptember 18-án a 14. századhoz osztották be, majd szeptember 24-én Tizsényben nevezték ki a II. zászlóalj segédtisztjévé. Ilyen minőségében egy alkalommal részt vesz a kolera áldozatainak a temetésén is. Naplójában érzékletesen számol be a tizsényi napokról: „Rémesebb kép, mint a csatatér. Naponként 8-10 halottat visznek lakásunk mellett a cholera temetőbe teljes fegyverzettel és saját sátorlapjukkal letakarva és mészvízzel leöntve. 24 óra alatt végzett a csúnya nyavalya a legjobb erőben lévő katonákkal. Egy ízben magam is ott voltam a temetésnél. 7 halottat temettünk, ha ugyan temetésnek lehetne mondani, előbb azt lehetne mondani, hogy elástunk. Ezen temetés is örök nyomokat hagy lelkemben. Ezredpáterünk /:Dittrich:/ végezte ezen szomorú munkát. Miután 29-én elhagytuk ezredünknek ezen szomorú helyét, körülbelül 43 embert temettünk el Tizsényben.”

A naplóíró megemlíti továbbá, hogy legalább további 70 főre tehető azoknak a száma, akik útközben és a járványkórházakban hunytak el. Az ezredtörténet szerint a nagyszámú megbetegedés miatt külön fertőző tábort kellett a faluban berendezni. A betegeket szalmával borított csűrökben helyezték el. A naplóíró szerint a távozást követően Tizsényben 450 koleragyanús beteget hagytak hátra, akik közül nem tudja hány pusztult el „az alattomos nyavalyában”. Az ezredtörténet szerint szeptember 28-ig összesen 770-en kolera megbetegedés történt az ezredben, vagyis az ekkor 3045 főt számláló alakulat majd egynegyede megkapta a betegséget.

A naplóíró Tizsénnyel kapcsolatban megjegyzi: „annyi bizonyos, hogy a kis tót falucska északi szélén lévő templom melletti sírhalmok igen szomorú emlékhelye a 46-os ezrednek.” (A naplószöveg nagyfokú hasonlóságot mutat az ezredtörténettel, valószínűleg a kötet írója forrásként is használhatta. Az ugyanebben a dobozban található iratok jó része szintén az ezredtörténet elkészítésével kapcsolatos.)

A Tizsényben eltemetett szegedi 46-osok számáról sajnos az ezredtörténet, a napló és az ezred iratanyaga alapján sincs egyelőre megbízható pontos számadatunk. A 43 fős szám csak minimális kiindulási adatnak tekinthető, a fertőzőtáborban hátrahagyott 450 fő közül elhunytakkal együtt az itt eltemetettek száma akár ennek a többszöröse is lehetett. Az ezred Hadtörténeti Levéltárban rendelkezésre álló két halotti anyakönyv kötetének az átnézése sem adott a kérdés tisztázásához elegendő segítséget. Ezek alapján 27 hősi halottat sikerült név szerint azonosítanunk, akik mindannyian kolera megbetegedésben veszítették életüket és Tizsényben kerültek eltemetésre. Névsoruk a következő:

Ádók Sándor Marzika István
Bajsánszky Radivoj Nacsa János
Baranyai Ernő Németh Antal
Bödé Sándor Puskó János
Bús (Papdi) István Róth Lajos
Csatlós Ernő Sirokmann András
Dobó István Szabó István
Farkas József Szűcs Sándor
Frankó Sándor Thurzo Antal
Kis (Káposzta) István Vajna Ferenc
Kocka István Váradi Imre őrvezető
Kürti József Varga Konstantin
Lada Lajos Vas József
Magyar István  

 

A hősi halottakat Hornyik Sándor tábori lelkész anyakönyvezte utólag. Katonai rendfokozatukat tekintve az egyetlen őrvezető, Váradi Imre kivételével mindannyian gyalogosok voltak. Az adatok érdekessége, hogy az anyakönyvekben 1914. szeptember 29-e a Tizsényben legkorábban elhunytak halálozási ideje, holott tudjuk, hogy már szeptember 23-tól, a tizsényi tartózkodás kezdetétől tömeges volt a kolera miatti elhalálozás az ezredben. Az alakulat szeptember 29-én már el is hagyta a falut, ezért elképzelhetőnek tartom, hogy a fenti listában szereplő hősi halottak a fertőzőtáborban hátramaradtak közül kikerült elhunytak. Az anyakönyvi adatok alapján a halálesetek száma fokozatosan csökkent:

Halálozás ideje
1914. szeptember 29. 8
1914. szeptember 30. 4
1914. október 1. 1
1914. október 2. 4
1914. október 3. 2
1914. október 4. 4
1914. október 5. 2
1914. október 7. 1
1914. október 10. 1

 

Kérdés, hogy a korábban elhunytakat miért nem anyakönyvezték? Mi lett az ő sorsuk? Erre a választ utólag elég nehéz megtalálnunk. Az ok talán a veszteségek nyilvántartásának a háború elején tapasztalható hiányosságaiban és az anyakönyvezési eljárásban a későbbiekben is megfigyelhető esetlegességekben kereshető. (A fentieket alátámasztó érdekességként említem itt meg, hogy Damó Elemér, a székesfehérvári 17-es honvédek utász- majd zászlóaljparancsnoka a visszaemlékezéseiben nyers őszinteséggel leírja, hogy a háború elején a kaotikus előremenetek, majd pánikszerű visszavonulások közepette sokáig senki sem vezette az ezrednél a veszteségek nyilvántartását, s csak jóval később, a naplója szerint 1914. szeptember 15-én, vették először számba bemondás alapján az addigi veszteségeket. Valószínűleg ez hasonlóan történt a többi alakulatnál, így a 46-osok esetén is. A szeptemberi kolerajárvány kitörése szintén csak fokozhatta az adminisztrációban addig is meglévő nehézségeket.)

Az anyakönyvek alapján összeállított elhalálozási lista a korábbi adatok hiányától függetlenül is sokfajta elemzésre ad lehetőséget. Egyfajta képet kaphatunk belőle például a 46. gyalogezredet alkotó katonák lakóhely szerinti összetételéről és arányáról is. A 27 hősi halottból a legtöbb Szegedről származott (7 fő, 26 %), ezután Makó következett (5 fő, 18,50%), majd Hódmezővásárhely és Dorozsma (egyaránt 4 fő, 14,80 %). A nagyobb települések után a hadkiegészítő területbe tartozó Csongrád és Torontál vármegyei falvak következtek.

A listából az is jól látszik, hogy a járvány az ezred minden zászlóalját érintette és a pótzászlóaljból, valamint az egészségügyi alakulatok tagjai közül is szedte áldozatait.

Az ezred iratanyagában található egy betűrendes veszteségi jegyzék, ami nem tartalmazza az anyakönyvezett 27 főt, tartalmaz viszont egy Tizsényben eltemetett katonát. A kimutatás szerint Belinczán János, aki Valkányban, az egykori Torontál megye területén született, s 24 éves volt, amikor a pótzászlóalj katonájaként ismeretlen okból hősi halált halt. 1915. szeptember 28-án lett a településen eltemetve.

Összegezve a fentieket, az 1914. szeptember 29-e előtti halottak számaként a 43 fős adatot elfogadva, ehhez az anyakönyvezett 27 főt és a betűsoros kimutatásban szereplő egy katonát hozzáadva összesen 71 főre tehető a tizsényi katonai temetőben nyugvó szegedi 46-osok száma, azonban a fent ismertetett adminisztrációs hiányosságok miatt ez a szám ennél jóval magasabb is lehetett.

Nézzük most meg, hogy a későbbi időszakból milyen információk állnak rendelkezésünkre a temetőről és az ott eltemetettekről. Ebben a Martin Drobňáktól kapott, a pozsonyi hadtörténeti levéltárból (Vojenský historický archív Bratislava) származó adatok és vázlatok vannak a segítségünkre. Az információk rendelkezésünkre bocsátásáért Martinnak itt is hálás köszönetet mondok.

A két háború közti időszakban a temető gondozása a sztropkói csendőrség feladata volt. 1924-ben a temetőt szögesdrót kerítés vette körül. Az pozsonyi hadtörténeti levéltárban fellelhető hadisír- és haditemető-gyűjteményben megtalálható az 1920-as évek elején készült kataszteri lista. Ez harminc itt eltemetett katonáról tesz említést. Egyet kivéve az összes személyazonossága ismeretlen. A kimutatás a katonai temetőben 19 külön sírt említ. Ezekről a sírokról a nyilvántartásban nincsenek közelebbi információk.

Nagy valószínűség szerint ezek a sírok lesznek a kolerában elhunyt szegedi 46-os katonák sírjai. A 30-as számadat valószínűleg téves, hisz a fentiekben láthattuk, hogy jóval több 46-os katona lett itt tömegsírokban eltemetve. Feltételezhetően a sírokban nyugvók pontos száma a felmérés idején már nem volt megállapítható, a korábbi adatokkal pedig nem rendelkeztek. Hasonló jelenséggel találkoztunk a doberdói temetők esetén is, ahol már két év után sem tudták az ott nyugvók jelentős részét azonosítani.

1923. november 23-ig a temető kibővítésére került sor. A szomszédos Krušinec (Körösény) és Duplín (Bányavölgy) községekben exhumálták az ott eltemetett katonákat, maradványaikat pedig itt helyezték el.

Az 1923-as exhumálási terv, pirossal jelölve a Tizsényben újonnan kialakított sírok Az 1923-as exhumálási terv, pirossal jelölve a Tizsényben újonnan kialakított sírok
(forrás: Vojenský historický archív Bratislava)

Összesen hat újabb sír került így kialakításra a temetőben. A tizsényi katonai temető fenti vázlatán ezek a sírok 1-től 7-ig számozottak (a 4-es szám hiányzik). A 2-es számú sírban két katona maradványai, a 7-es számú sírban pedig öt katona maradványai vannak eltemetve. Közülük az egyetlen azonosított katona František Jäger néven szerepel a nyilvántartásban, s az alábbi vázlaton a 4-es számú sírban nyugszik. Hamvait Bányavölgy településről szállították ide. Az tudható még róla, hogy az aradi 33. közös gyalogezredben szolgált, ezért elképzelhető, hogy a szlovákosított név valójában Franz Jäger, vagy Jäger Ferenc aradi katonát takarja, aki szintén kolerában hunyt el húsz évesen, 1914. szeptember 26-án. Az aradi 33-asok a szegedi 46-osokkal alkották a 34-es dandárt ekkoriban, vagyis közös hadiutat jártak be, így sírjaik előfordulása a környéken egyáltalán nem meglepő.

A temető 1924-es vázlata, amelyen 20-25-ig (pirossal 1-6-ig) szerepelnek az újonnan kialakított sírok A temető 1924-es vázlata, amelyen 20-25-ig (pirossal 1-6-ig) szerepelnek az újonnan kialakított sírok (forrás: Vojenský historický archív Bratislava)

A polgári temetőben két különálló katonai sír is található. Ezekben a sírokban szintén ismeretlen katonák vannak eltemetve. A pozsonyi levéltári iratanyag ezekről a sírokról egy egyszerű vázlaton kívül más információt nem tartalmaz. Ezeknek az elhelyezkedését szlovák kutatótársaink jelenleg még nem tudják beazonosítani.

A temető 1928-ban készült vázlata, amelyen a polgári temetőben található két katonai sír is szerepel A temető 1928-ban készült vázlata, amelyen a polgári temetőben található két katonai sír is szerepel (forrás: Vojenský historický archív Bratislava)

A katonai temető területe 222 négyzetméter, s rendszeresen kaszálva van. A fentebb is említett, valamint a képeken is jól látható kis fehér keresztek is jelzik a temető katonai jellegét. A homonnai szervezet azt tervezi, hogy a későbbiekben felállít itt egy központi keresztet és a közelében elhelyez egy információs táblát, ami tájékoztatná az ide látogatókat a Tizsény környékén történt első világháborús eseményekről. Írásommal az is a célom, hogy ezen majd a szegedi 46-os közös gyalogezred itteni pokoljárása, s itt nyugvó hősi halottai, az egykori Csongrád és Torontál vármegye ide meghalni jött fiai is megemlítésre kerüljenek.

 (forrás: www.kvhbeskydy.sk)

Azt gondolom, hogy a szakmailag rendkívül felkészült és igényes munkát végző szlovák hadtörténelmi szervezet tevékenységéhez nekünk, magyaroknak is mielőbb csatlakoznunk kellene. A fizikai munkavégzésbe, az önkéntesek toborzásába a magyar hadisírgondozó Krajczáros Alapítvány is bekapcsolódott, s ehhez mi is segítséget nyújtottunk. A fizikai munka mellett azonban még fontosabb lenne a magyarországi kutatómunka elvégzése. A tizsényi példa is mutatja, hogy a felvidéki első világháborús katonatemetőkben nyugvókról a szlovák kutatók számára rendelkezésre álló források hiányos adatokat tartalmaznak. Az eltemetettek többsége ezekben a nyilvántartásokban ismeretlen katonaként szerepel, ami az utólagos rekonstruálások alapján egyáltalán nem meglepő. A temetőkben nyugvókról azonban gondos magyarországi kutatómunkával kideríthető az alakulatuk, s ez alapján akár a személyazonosságuk is, ahogy azt Tizsény esetében igyekeztem bemutatni. Alapítványunk, kutatócsoportunk örömmel végezné el ezt a munkát, azonban tisztában vagyunk ennek a nagyságával is, ami meghaladja a jelenlegi lehetőségeinket. Ennek a szakszerű elvégzéséhez támogatásra, támogatókra lenne szükségünk.

Szlovák barátaink is örülnének a segítségünknek. Meg kellene ragadnunk ezt a történelmi lehetőséget, hisz ahogy a példaként kiragadott tizsényiben, úgy a többi felvidéki temetőben is magyar katonák tömegei is alusszák örök álmukat. Egyelőre elfeledve, ismeretlenül.

34 komment

Címkék: szegedi 46–os gyalogezred Tizsény Tisinec aradi 33–as gyalogezred

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr164678296

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

RózsafiJános · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.07.31. 16:03:17

A tizsényi kolerában meghaltak kutatása során, amely szorosan csak egy gyalogezredre, a szegedi 46-os "közösök" veszteségére korlátozódott, ismét szembesültünk azzal a veszteség nyílvántartási káosszal, amely a Nagy Háború első hónapjait végigkísérte. Egy másik kommentben már írtam a halotti anyakönyvek tanulmányozásának tapasztalatairól
(nagyhaboru.blog.hu/2011/07/18/b_sarkozy_gergely_visszaemlekezese_29_resz), de néhány észrevételt még megosztanék, most a 46-osokkal kapcsolatosan. A Halotti Anyakönyvet forgatva olyannak tűntek a bejegyzések, mintha az anyakönyvet vezetőhöz csak úgy "cseppenként" érkeztek volna az információk a hősi halottakról. Ezért lehetett azt látni, hogy pl. az 1915 júniusában Laibach-ban elhunyt után jegyezték be az 1914 októberében Cisma-ban (Galícia)kolerában meghaltakat. És ez a keveredés tovább is rendszeresen előfordult. Itt újra felvetődik az a kérdés, hogy pl. a tábori kórház vajon mennyire tartotta be azt a rendelkezést, hogy a kórházban elhunytról értesíteni kell az anyaezredét? Ha ez nem történt meg, a kórháznak egy gyors helyváltoztatása során esetleg megsemmisült a nyílvántartása, akkor mondhatjuk, hogy a hősi halott személye örökre eltűnt, lehetetlen kinyomozni, hogy hová temették el. De ugyanezt jelentik azok a bejegyzések is, amikor csak egy név van beírva a könyv adott sorába - semmi több.
Amikor a halotti anyakönyvekben található rublikákat pontosan kitöltötték, akkor minden információt megkapunk a hősi halottról. Szerencsére jelentősek az ilyen bejegyzések is.

MTi 2012.08.03. 21:18:47

@RózsafiJános: Kedves János! magam is találkoztam az általad vázolt "problémával", és én is hasonló módon értetlenkedtem.
De a nem kronológikus bejegyzésekre van több magyarázat is. A katonai halotti anyakönyveket - akár az alakulatokét, akár a hadikórházakért (és most ez alatt a valamennyi kórházra gondolok, ahol katonákat ápoltak) - általában a tábori lekészek vezették. Az elhunytat elsősorban ott jegyezték fel, ahol meghalt pl. először a kórházban, majd - ha az ezred is megkapta az adatokat - a ezred halotti anyakönyvébe is. Tehát ugyanaz az elhunyt/elesett katona jó esetben be van jegyezve legalább két halotti anyakönyvbe (plusz még a polgári halotti anyakönyvbe is a születési/lakóhelyén a BM által közölt adatok alapján) - de csak akkor, amikor megérkeztek az adatok!
Az ezred halotti anyakönyvét az ezredtörzsnél vezették, a zászlóajaktól beérkezett adatok alapján - persze megint csak akkor, amikor beérkeztek. A tábori lelkészeknek meg - különösen a harctéren, de a kórházknál is - volt épp elég dolguk (temetés), ezért az adatközlés nem volt mindig "naprakész".

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.08.03. 22:21:35

@MTi: @RózsafiJános: Ezekről a kérdésekről sokat beszélgettünk már Jánossal, Norbival, másokkal. Szerintem általánosan megállapítható, hogy ha nyugalmasabb a front, illetve kialakul az állásháború, akkor viszonylag pontosabban vannak adatok, szinte minden elesettről keletkezik információ. A tábori lelkészek mellett kiemelném még az orvosok ilyetén szerepét, sorozatunkban Kemény doktor nagyon jól beszámolt erről a tevékenységéről is. (Az egy másik kérdés, hogy ezek az adatok később hogyan kallódnak el.) Viszont ha mozgás van, s szinte mindegy, hogy előre, vagy vissza, akkor előfordul, hogy tömegek, olykor egész zászlóaljak tűnnek el nyomtalanul. János is tudna erről mesélni a fehérvári 17-esek kárpáti harcai kapcsán...

MTi 2012.08.03. 22:40:05

@PintérTamás: pontosan, a halottak feljegyzését az orvos is megtehette - ha a tábori lelkész "nem volt kéznél" - de ez a szolgálati szabályzat szerint nem volt hivatalos,a lelkésznek ezt át kellett vennie/át kellett írnia. Az orvosnak meg - ezt jól tudjuk Kemény doktortól is - megvolt a maga dolga...
Csak azt mondom, hogy mindenki fel van valahová jegyezve, csak meg kell találni! Szerintem kórházba kerültek pl. olyanok is, akikről nem lehetett megállpítani az alakulatukat - ők értelem szerűen nem lettek bejegyezve az alakulat halotti anyakönyvébe. A kórházéba is csak talán a nevük, vagy esetleg csak annyi, hogy ismeretlen... A harctéren pedig - amikor napokkal/hetekkel a harcok után gyűjtötték össze az elesettek holttesteit - sokszor lehetetlen volt az azonosítás: ebben az esetben is felkerültek a veszteséglajsromra az omniózus "eltűnt" megjegyzéssel...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.08.03. 23:10:38

@MTi: Én sem úgy gondoltam, hogy az orvos anyakönyvezett, de ő is minden sebesülésről, halálesetről pontos feljegyzést készített, nyilvántartást vezetett. Kemény doktor az egyik szakcikkében részletesen be is számolt erről: nagyhaboru.blog.hu/2012/06/13/onallo_zaszloalj_segelyhelye_a_vilaghaboruban

Az a kár, hogy ez a 7543 nevet tartalmazó füzet (Verlustliste) elkallódott. Ez lenne most az igazi érték, amit érdemes lenne összehasonlítani az ezred anyakönyvével, ha van egyáltalán. Az önálló zászlóaljak esetén, amilyen az övék is volt, külön tábori lelkész nem is tevékenykedett. Ő Nagyváradra a "kádernek" küldte meg a jelentéseit.

Kezdetben egyébként igyekeztek mindenben a szabályzat szerint eljárni, a posztban említett Damó Elemér is írja, hogy folyton az járt a fejében, hogy vajon erről a szabályzat mit ír, mégis az egész tisztikar a tábori lelkésszel egyetemben hetekig elfeledkezett a veszteségnyilvántartás vezetéséről: "A pihenő alatt szóba kerültek a veszteséglajstromok. Kiderült, hogy senki sem készített ilyet. Megállapítottuk tehát a hiányzókat és a többiek bemondásai alapján próbáltuk rögzíteni, hogy mi lett velük (elestek, megsebesültek, betegen hátra mentek és mindez mikor történt." 1914. szeptember 15-énél járunk, augusztus 24-én vagoníroztak ki és 28-án estek át a tűzkeresztségen, majd folyamatosan veszteségeik voltak, olykor súlyosak.

A kutatást egyébként szerintem sem lehet soha feladni, mert bármikor előbukkanhat valami addig ismeretlen, lappangó forrás, egy új információ, ami továbblendít! A XX. század már a tömeges irat- és aktagyártás korszaka...

MTi 2012.08.03. 23:21:21

@PintérTamás: Bonhardt Attilának van erre egy nagyon találó mondása: a levéltárban minden megvan, csak nem mindig akkor, amikor keresik :)

RózsafiJános · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.08.04. 11:10:48

@MTi: Tökéletesen igaz mondás! Amikor a T. Kutató nyomoz valamilyen adat után, valóban nagyon sok iratot kell átforgatnia ahhoz, hogy megtaláljon valamilyen nyomot. Tamás tizsényi posztja is tükrözi ezt a folyamatot, amikor az apró morzsákból összeáll egy részeredmény. Azért írom, hogy részeredmény, mert a kutatások során mindig érzi az ember, hogy valami még hiányzik, ezért újabb és újabb kutatási irányokat indít el a cél érdekében. Viszont a részeredmény is hordoz nagyon sok értékes információt. A Tizsényen eltemetettekről reméljük sikerült sok fontos infót adni szegedi, makói, dorozsmai stb. olvasóinknak. Mint Tamás is célzott rá, jelenleg a székesfehérvári 17-es honvédek Jobboson (Pravrovce, ma Repejov község a Beszkidek Kárpátokban)eltemetett hősi halottai után kutatok. Jelentős mennyiségű infót sikerült összegyűjteni, de még szedegetem a morzsákat. Itt is találkozom azzal a nyílvántartási hiányosságokkal, amellyel kapcsolatosan közös a véleményünk.

MTi 2012.08.04. 12:31:15

@RózsafiJános@PintérTamás: : A szegediekkel kapcsolatosan figyelmetekbe ajánlom Kanyó Ferenc: Világháborúk szegedi hősi halottai c. 2002-ben Szegeden megjelent könyvét.
Sajnos, csak névjegyzékre szorítkozik, de - véleményem szerint - így is értékes forrás.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.08.04. 16:48:07

@MTi: Ismerem, itt van a könyvespolcomon! :)

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.08.08. 22:37:08

Szlovák partnereink ma az oldalukon közreadták a poszt fordítását:www.kvhbeskydy.sk/index.php/2012/08/08/cintorin-obeti-cholery-rakusko-uhorskeho-szegedskeho-46-pesieho-pluku-v-tisinci/

Köszönöm nekik és nagyon örülök, hogy az anyanyelvükön is elérhetővé tették!

MTi 2012.08.08. 22:48:52

@PintérTamás: hopp, most láttam csak - a második táblázatban - hogy 3 hódmezővásárhelyi is van.
Mind a hároman benne vannak Makó Imre: Életünket és vérünket! Az első világháború hódmezővásárhelyi áldozatai c. könyvében! Egy kis korrekció:
- Frankó Sándor valójában Franki Sándor,
- Lada Lajos valójában Láda Lajos.
Imre barátom könyvében még több adat is van róluk!

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.08.08. 23:05:11

@MTi: Köszönöm a kiegészítést, a további adatok is érdekesek lennének! Embereket, személyes sorsokat lehetne a nevekhez párosítani! Várjuk őket! :)

A nevek elírása, szintén tipikus esete a fentebb is tárgyalt adminisztrációs és anyakönyvezési hibáknak. Makó Imre milyen adatok alapján dolgozott? Ez vagy az tekinthető-e vajon helyesnek?

MTi 2012.08.08. 23:35:19

@PintérTamás: Makó Imre minden lehetséges forrást felhasznált - hosszan tudnám sorolni, de legjobb lenne belenézned a kötetbe, egyébként 2004-ben jelent meg: a cs. és kir. 46. gye történetének ill. a katonasorsok aprólékos tanulmányozásához nélkülözhetetlen mű! Nos, akkor a kötet adatai a 3 katonára vonatkozóan, szóról szóra:

Csatlós Ernő ker.; Csík u. 10 H., 1891. jan. 14.; Csatlós Sándor - Kovács Lídia; nőtlen. Háromévi önk. tiz. Bevonult 1912 őszén. 46. gyal. ezd Az északi hadszíntéren kolerában megbetegedett, és 1914. szept. 30-án elhalt Tizsényben (Sáros vm.), a 12. sz. táb. kórházban.

Fránki Sándor kisbirt.; Teleki u. 33.; H., 1889. dec. 2.; Fránki Sándor - Oláh Judit; Kelenfi Jusztina. Gyal. Bevonult 1914. júl. 29-én. 46. gyal. ezd. 15. szd. Az északi harctéren kolerában megbetegedett. Okt. 3. és nov. 20. között a pisarovcei 1/12 sz. táb. kórházból a sztropkói 8/7. sz. táb kórházba került (1915. évi újsághír). Egy későbbi értesülés szerint okt. 2-án meghalt Tizsényben (Sáros vm.), a Kárpátok aljában. Eltemetve: uo.

Láda Lajos gazdálk.; Pu. 208 (Anna u. 4.); H., 1882. jan. 28.; Láda Gáspár - Szűcs Julianna; Nagy Erzsébet. Gyal. Bevonult 1914. júl. 29-én. 46. gyal. ezd. 4. pótszd. (13. szd.). Az orosz harctéren kolerában megbetegedett, és okt. 2-án meghalt a tizsényi (Sáros vm.) 1/12. sz. táb. kórházban. Eltemetve: uo.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.08.08. 23:59:29

@MTi: Köszönjük az adatokat! Az utóbbi kettő már nős volt, vajon gyermekeik voltak-e, s élnek-e leszármazottaik Hódmezővásárhelyen...

Igyekszem megszerezni a kötetet és felvenni a kapcsolatot Makó Imrével!

MTi 2012.08.09. 00:02:55

@PintérTamás: Imre a hódmezővásárhelyi Levéltár levéltárosa!

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.08.09. 00:08:28

@MTi: Igen, köszönöm, már rátaláltam és írtam is neki!

Babos Krisztina · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.08.09. 09:14:50

+ 1 név kiegészítésként (nem Makó Imre könyvéből, mert az sajnos nincs meg nekem, hanem Az 1914-18. évi világháború hódmezővásárhelyi hősi halottainak emlékkönyvéből, 1938): két Böde Sándor is fel van tüntetve, mindkettő Tizsényben halt meg (bár gyanúsan hasonlók az adataik)

Böde Sándor: 22 éves ref. MÁV tisztviselő, 46.gy.e. tizedes, 1914. szeptember 29-én, a tirsenney-i hadikórházban a h.sz.b.k. elhalt. Böde Ferenc és Hegedűs Erzsébet fia.

Böde Sándor 23 éves vasúti távíróezredbeli tizedes, Tirsenyben 1914. szeptember 29-én h.h.h.

MTi 2012.08.09. 13:17:54

@Natasa Gajdarova: délután leellenőrzöm a két Bödét Imre könyvében!

MTi 2012.08.09. 17:34:40

@Natasa Gajdarova: szerintem az általad közölt adatok egy személyte vonatkoznak
Nos Makó Imre könyve szerint (105. old.) viszont valóban két Böde Sándor volt:

Böde Sándor földm.; Ta. 667.; H. 1879. nov. 3.; Böde Sándor - Gera Sára; Faragó Julianna B) népf. Bevonult 1915. márc. 15-én. 7. hegyi tüz. ezd. Lugos. 1916. febr. 23-án elhalt egy eü. intézetben.

Böde Sándor vasúti gyakornok (segédtiszt); Kistöltés u. 7/a (Berkenye u. 27.); H. 1891. dec. 17.; Böde Ferenc - Hegedűs Erzsébet; nőtlen. Tiz. Bevonult 1912. okt.-ben, majd 1914. júl. végén. A vasúti ezd.-nél képezték ki és táb. távirdából vizsgát tett Kroneuburgban (Alsó-Ausztria). 46. gyal. ezd. (Vasúti távíróezd.) Az északi harctéren kolerában megbetegedett és szept. 29-én elhalt Tiszényben (Sáros vm.), az 1/12. sz. táb. kórházban. Holt. nyilv.: 1914. szept. 29.

Babos Krisztina · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.08.09. 19:12:56

@MTi: Pontosítok: az emlékkönyvben 3 Böde Sándor szerepel, én csak a szóba jöhető kettőt írtam ki (a harmadik adatai nagyjából egyeznek az általad kiírttal; itt még annyi szerepel, hogy tüzér volt, és hogy 1916.febr.23-án eltűnt az olasz hadszíntéren). A másik két Böde S. adatai annyira hasonlóak, hogy szerintem is egy személyről lehet szó. Makó Imre bizonyára utánajárt ennek, így ő már csak egyetlen személyt említ.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.03.23. 17:36:14

A témában 2013. március 20-án előadást tartottam a szlovák partnerszervezetünk által szervezett kassai nemzetközi konferencián. Facebook oldalunkon képes beszámolót közlünk a rendezvényről:

www.facebook.com/media/set/?set=a.518671824841579.1073741831.131124350262997&type=1

mihalyh 2013.06.27. 09:18:39

Nagyon jó ez az oldal, kár, hogy csak most bukkantam rá! Kb. tíz éve megcsináltam a családfánkat, legalábbis annak egyik ágát. Így bukkantam a következő adatra: dédapám testvére, Ádók Sándor: Földeák, 1887. szept. 17 –1914. szept. 29. Tizsény, kolera következtében. Ennyit tehát megtudtam, térképen is megnéztem, hol van ez a falu Szlovákiában. Egy könyvben is megerősítést találtam, most hirtelen nem emlékszem, melyikben a sok közül, miszerint Tizsényben a templom mellett '14 őszén sok magyar katonát temettek el, akik kolerában haltak meg... Pár napja a kolléganőm hívta fel a figyelmem erre a blogra. Átfutottam az oldalt, és rögtön a katonasírokra kattintottam. Néztem a címeket: Tizsény! Bár már eléggé régen készítettem a családfát, rögtön beugrott a település neve. És most megláthattam a falut, a templomot, a sírokat! A névsorban rögtön az első helyen áll Ádók Sándor. Született: Földeákon.(Egy d-vel írandó) Összeállt a kép! Köszönöm Pintér Tamásnak a fantasztikus beszámolót és a sok képet. A családunk nagyon örül ennek a felfedezésnek!

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.06.27. 17:38:59

@mihalyh: Én is nagyon örülök, hogy megtalálta az oldalunkat, s reflektált a cikkre! Kutatóként nincs nagyobb elismerés, mint amikor a munkánkkal örömet tudunk szerezni az olvasóiknak! Az Önök családjának a példája is bizonyítja, hogy van értelme a szlovák civilszervezetekkel való együttműködésnek, mert a közös kutatómunka végeredménye volt a fenti cikk. Az összes felvidéki temető esetén el kellene végezni ezt a kutatás, mert sok tízezer magyar katona is nyugszik ott még ismeretlenként eltemetve, s hiába lesznek szépek a helyreállított temetők, ha nem tudjuk kik nyugszanak benne...

Az adatokat az anyakönyvek bejegyzései alapján vettük, s természetesen javítjuk őket. Ádók Sándornak volt már családja, vannak esetleg közvetlen leszármazottjai?

mihalyh 2013.06.28. 11:11:01

Levélben mellékelem a családfánk részletét, melyen látható a blogon található Tizsényben elhunyt felmenőnk, Ádók Sándor is. A családfa részlet segítségével választ is kapupunk az Ön kérdésére: bizony házas ember volt Ádók Sándor, bizonyos Rácz Anna volt a felesége. Családi berkekben nem sikerült kideríteni Rácz Anna további életútját, az sem tudjuk, voltak-e gyerekeik.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.06.28. 16:50:53

@mihalyh: Köszönöm itt is az újabb információkat! Érdekes kérdés, hogy volt-e már gyermeke (27 évesen jó eséllyel), s mi lett az özveggyel, s ápolták-e később a Tizsényben nyugvó férj, gyermek, testvér (apa?) emlékét...

mihalyh 2013.06.29. 11:24:08

Utánanéztem az Ádók Sándorra vonatkozó feljegyzéseimnek, de sajnos nem lettem okosabb. Csak a felesége nevét ismerjük (Rácz Anna), semmi egyebet, főleg nem a feleség esetleges leszármazottjaival kapcsolatban. Tovább nehezíti a dolgot, hogy mind az Ádók, mind a Rácz név gyakori a faluban. A következő hetekben idősebbek megkérdezésével megpróbáljuk kideríteni az esetleges leszármazottakat. Sajnos fotókról sem tudunk.

Ádók Mártonról is csak ennyit tudok. Az adatok forrásai a szegedi levéltárban fellapozott anyakönyvek bejegyzései. Csupán tükröztem az ott fellelt adatokat. Nagyon köszönöm az e-mail címet! Ezen a szálon folytatom a kutatást!
Megtisztelő a felkérést, de sajnos az első világháború időszakával kapcsolatban ez az egyetlen "vonatkozásom". A dokumentumokból kigyűjtött katonáim mind a második világháború időszakából "származnak".

Azonban később, főleg ha az Ön által kapott e-mail cím segítségével többet is megtudok Ádók Sándorral és Mártonnal kapcsolatban, megpróbálom frappánsan összefoglalni a történetü(n)ket.Gratulálok a sikeres munkájukhoz, az hogy (egyebek mellett) Tizsény környékére is eljutottak, egyenesen fantasztikus!

Üdvözlettel: Horváth Mihály

mihalyh 2013.06.29. 11:55:21

És még valami: A Tizsényben kolerában elhuny és eltemetett Ádók Sándor szülei voltak: Ádók Imre (Földeák, 1852 –Földeák, 1935. november. 16.); H. Varga Veronika (Földeák, 1855. február 1. – Földeák, 1939. március 29.)Még azt is sikerült kiderítenem, hogy 1876. szeptember 26-án kötöttek házasságot. Egyik fiuk volt a fenti cikkben említett Ádók Sándor. Másik fiuk 1915. október 28-án esett el anyakönyv szerint Montesan Michele-nél. Hármasikreik pár naposan haltak meg 1889-ben.Egy lányuk 1883-ban született, de egy évesen meghalt.1890-ben két hetet élt egy másik lány gyermekekük. Az életben maradt gyermekek közül Ádók Lajos (1881–1950) volt a dédapám.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.06.29. 12:18:16

@mihalyh: Köszönjük az újabb megdöbbentő családi információkat. Nem lehetett egyszerű dolog ennyi gyermek halálát feldolgozni! Ha jól számolom öten haltak meg különböző betegségekben és a gyerekkort túlélők közül ketten a háborúban... Ez hét gyermek! A dédapján kívül mennyien maradtak még életben?

Érdeklődve olvastam a Doberdón elesett testvérről, hisz a másik fő kutatási területünk a Monte San Michele és környéke, amiről sok írást olvashat már itt is.

Örömmel vesszük a blogra is, ha sikerülne a két hősi halottról egy személyes posztot összeállítania, ahogy a többi földeáki első világháborús történetnek is örülnénk!

PTI 2013.10.26. 09:14:14

@Natasa Gajdarova:
Kérlek írj a lotrek@freemail.hu címre és küldök neked egy könyvet.

sevylor 2014.01.13. 16:00:17

Tisztelt Pintér Tamás,
vetnél erre egy pillantást:
www.fortepan.hu/?view=query&lang=hu&q=24456&x=-683&y=-19

Lehetséges, hogy ez a fotó a Tizsényi temető?
Itt tudod megerősiteni:
forum.index.hu/Article/showArticle?t=9204653

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2014.01.13. 18:34:33

@sevylor: Sajnos a belinkelt kép nem a tizsényi temetőt ábrázolja, hanem az egykori olasz fronton, a Karszt-fennsíknak a Komeni-fennsíkra eső részén fekvő Lippa község mellett található szegedi 46-os temetőt (ma Szlovénia). 1917-ben temették oda a szegedi ezred hősi halottjait. Ma már nem létezik, felszámolták a két világháború között. A tizsényi katonai temető nem volt ilyen szépen kiépítve. Ott csak rövid ideig tartózkodott az alakulat.

sevylor 2014.01.13. 20:33:37

@PintérTamás: Kedves Tamás, köszönjük!

Marianna Bódi 2015.01.04. 14:43:33

Tisztelt szerkesztő,
A segítsét szeretném kérni, keressük Bódi Mihály (született Kiszomboron, 1887-ben) dédnagyapánkat. Meghalt 1914 októberében Mezőlaborcon tudomásunk szerint. A szegedi 46-os gyalogezredben szolgált. Anyja neve: Matuszka Veronika. A család tudomása szerint a mezőlaborci vasútállomáson temették el.
Segítségüket előre is köszönjük a család nevében.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2015.01.11. 12:46:22

@Marianna Bódi: Kedves Marianna, a Mezőlaborc körüli súlyos harcok és a település fontos vasúti csomópont jellege miatt több katonai temetői is létesült itt a háború alatt, amelyek egy részét és az egyedi sírokat később felszámolták. Szlovák partnereink segítségét kértük Bódi Mihály dédnagyapjuk végső nyughelyének kérdésében. Amint választ kapunk önt is tájékoztatni fogjuk!

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása