„…halomra lőnek bennünket, ha ma nem, hát holnap!”

2011.12.12. 07:30 :: PéterZoltán

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 50. rész

A doberdói pokol

1915. július 18-án kezdődött meg az olaszoknak óriási támadása a mi hadállásaink ellen, hatalmas tüzérségi előkészítés után [ez volt a 2. isonzói csata]. Rettenetes volt katonáink helyzete a szakadatlanul hulló gránátesőben. Fedezékük nem volt, a roppant kínnal kivájt sziklák közt volt primitív lövészárkuk, melyet a kitűnő olasz tüzérség pontról-pontra be tudott lőni. Már az első támadási napon elesett Énekes százados, zászlóaljparancsnok és a többek közt Fürst zászlós is. De nemcsak a rajvonalat árasztotta el az olasz tüzérség gránát és srapnel esővel, hanem a rajvonal háta megett is állandóan lőtte az utakat, katonai telepeket, hogy az utánpótlást megakadályozza.

A Monte San Michele, ahol a 4-es honvédek is harcoltak ebben az időszakban a Doberdó-fennsíkon. A háttérben az Isonzó vonala. A Monte San Michele, ahol a 4-es honvédek is harcoltak ebben az időszakban a Doberdó-fennsíkon. A háttérben az Isonzó vonala.
(Pintér Tamás szerk: Katonaőseink nyomában. Nagyváradi és székesfehérvári katonai emlékek kutatása a Doberdón című kiadványból)

19-én és 20-án őrült ágyúzás volt. Néhány gránát tőlünk 3–400 lépésnyire csapódott le, kettő pedig éppen a málhások közé, 3 ember, 2 ló lett a veszteségünk. 1 srapnel pedig épp fejünk felett robbant szét, s egy szakácsot megsebesített. Feljebb is költöztünk a konyhával párszáz lépéssel az erdő oldalába. Életünk minden percben az Isten kezében van. Az úton százszámra jönnek a sebesültek gyalog és autókon. E napon láttam német lovas katonákat. Mintegy 150 főből álló lovas csapat haladt az úton hatalmas termetű lovaikon csattogó, dübörgő léptekkel. Ezeket szemlélve magamban elismertem, hogy a német a világ első katonája.

20-án délután leállítottak őrködni a nagy kúthoz, hogy mivel már fogytán volt benne a víz, ne adjak belőle vizet, csak a gyalogosoknak és a sebesülteknek kulacsaikba. Ha valaki jön vederrel, vagy lovat itatni, azt küldjem a nem messze levő patakhoz. No, volt bajom, veszekedésem elég a sok szomjas emberrel. Estig őrködtem ott, de az a délután a rettegések napja volt. Minden 6–8 percben jött süvítve a gránát, melyek következetesen a háztól két oldalt vágódtak le, hol az útra, hol mellé. E napon az úton ismét 4 embert és 3 lovat talált el. Egy gránát éppen a tőlünk 300 lépésre álló ház sarkában talált. Mily borzasztó csörömpöléssel omlott vissza a felvágott kőtörmelék a házfedél cserepeire.

21-én már hajnalban jöttek a rajvonalból a sebesültek. Mohón vetették magukat a vízre és rettenetes dolgokat beszéltek a rajvonalban levők helyzetéről. Meg kell azoknak őrülniük a rémületes ágyútűzben. Puskaszó nem is hallik, csak a száz és ezer ágyú szakadatlan pergőtüze. A gránát és srapnel lövedékek betemetik a hős védőket, és akit nem is ér a gránát, azt a felvágott és szétrepült kövek verik agyon. Ahova pedig lecsapott, kezek, lábak és egyéb testrészek röpködnek szét. A halottakat összeszedni nem lehet a szakadatlan pergőtűzben, és eltemetni sem lehet a sziklás, köves talajon. Őrületes, borzalmas helyzet!

Harctéri helyzet a Doberdó-fennsík északi részén a 2. isonzói csata kezdetén (1915. június 18.). A kép jobb alsó sarkában látható Oppachiasella, ahol az események játszódnak Harctéri helyzet a Doberdó-fennsík északi részén a 2. isonzói csata kezdetén (1915. július 18.). A kép jobb alsó sarkában látható Oppachiasella, ahol az események játszódnak
(József főherceg: A világháború, amilyennek én láttam. II. kötet. Bp., 1928., 14. számú melléklet)

Az éjjeli őrködéstől kimerülve 6 óra után aludni akartam, de csakhamar felkeltett az őrületes ágyúzás. Ismét kezdődött a tánc! Gyakran csapott közénk és az útra a gránát, áldozatokat követelve. Mily rémülten szaladtak szét emberek és lovak az úton, mikor levágódott egy-egy gránát! Néhány gránát ismét a konyha mellé csapott le. Ki lett adva csakhamar a parancs, hogy pakoljunk össze, mert innen megyünk. Helyes. Itt nem is maradhatunk konyhával, raktárral, mert halomra lőnek bennünket, ha ma nem, hát holnap! Előbb is elindult a konyha, azután a raktárból felpakoltuk a kocsikra, lovakra az élelmiszereket. Csupán egy nagy boroshordó félig borral és 2 zsák paszuly maradt ott. Azzal én maradtam ott, míg később kocsi fog érte visszajönni.

Az úton néhány száz olasz foglyot kísérnek a mieink. Alpesi vadászok, bersaglierik, tollas, bokrétás kalapban, fiatal lesült, barnaképű ember mind. Én úgy néztem őket, mintha megannyi csirkefogót, piaci legyet látnék, mindnek olyan gyanús pofája volt.

Bersaglieri 1916-os háborús propaganda plakáton Bersaglieri 1916-os háborús propaganda plakáton
(Forrás: Wikipédia)

Míg a kocsira várakoztam, megismerkedtem a segélyhelyen levő fiatal segédorvossal, ki zászlósi rangban volt és nem volt más, mint a tenkei református pap fia, Kassay Béla. Nagy örömmel beszélgettünk sokáig.

Dél elmúlt mire egy kocsi visszajött, feltettük rá a boroshordót és a paszulyt és megindultunk az országútról letérve észak felé. Csakhamar egy 291 méteres magaslatra kapaszkodtunk fel szerpentin úton. E magaslatról tisztán láttam az Adriai-tengert, mely messze délen kékellett, szinte egybeolvadva az ég boltjával. 3–4 hajót is tisztán kivehettem rajta. Két óra múlva elértük az új helyet egy falun túl, mely falut Biglianak hívtak, hol már ott volt a raktár és konyha. Délután találkozhattam e helyen Gojdár barátommal, ki megerősítette azon irtózatos állapotot, melyet ők a rajvonalban szenvednek. De ez a hely, hová most mi jöttünk, sem volt biztos, mert 3–4 srapnel már itt is közelünkben robbant szét.

Éjjel ismét őrködtem a holmik közt. Szép, holdas éj volt. Távol, messze délen csillámlott a tenger vize, amint a Hold rásütött. Az ágyúzás egész éjszaka hallatszott a rajvonal felől. Hajnal felé pedig a leghevesebb fokra emelkedett. A gépfegyverek kattogása és a sok kézipuska ropogása úgy hallatszott, mintha közelemben egy század huszárság lovainak patkói csattognának szüntelenül a kövezeten.

22-én virradatkor ismét elindult a konyha. Újra más helyre megyünk, pedig még itt meg sem melegedett a helyünk. 3–4 kocsira való kávésláda és hordó ott maradt, azzal mi csak 9 órakor mentünk a konyha után. A lovasok elhaladtak, de én 2 ökörfogattal, tárkocsival ott maradtam hátul. Volt vesződésem a kocsikról minduntalan lecsúszkáló ládákkal, hordókkal. Végre megérkeztünk arra a helyre – a nagy emeletes házhoz és kúthoz – ahonnan tegnap eljöttünk. Az ágyúharc egész nap és éjjel szüntelen folyik. A gránátok még sűrűbben hullanak körülöttünk, mint eddig, és mi mégis ide jöttünk vissza. Minő fejetlen intézkedés! A köves út már sok helyen fel volt tépve és szaggatva a gránátoktól, de a nagy házat csodás véletlen folytán mindig elkerülte a gránát. Úgy hallom, hogy jövő éjjel csak elmegyünk innen végleg.

A Bihar megyei Árpád községből a nagyváradi 4. honvéd gyalogezredbe 1915. február 15-én bevonult 32 éves gazdálkodó B. Sárközy Gergely visszaemlékezése a sorozástól követi nyomon katonai élményeit. A Katona életemből, élményeim, küzdelmeim és szenvedéseim a világháborúban címmel a frontnaplók és levelek alapján 1922-ben eredetileg a családja számára írt visszaemlékezést a szerző által kialakított fejezetek szerint haladva 2011. január 3-tól kezdve, hétfői napokon közöljük blogunkon. A cikksorozat első része.

Következő rész: „Egy nagyszerűen borzalmas eseménynek voltunk szemtanúi”

Összes rész: B. Sárközy Gergely visszaemlékezése 1-85. rész

Szólj hozzá!

Címkék: doberdó b. sárközy gergely oppachiasella énekes százados fürst zászlós biglia adriai–tenger

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr773456620

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Úzvölgyi temető

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Könyvajánló

Szentgál 

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról