Az osi hadifogoly mészárlás, avagy egy rémtörténet természete

2011.10.12. 07:14 :: KabaEszter

1922. július 23-án a Pesti Hírlap „Magyar tisztek borzalmas lemészárlása” címmel közölt cikket a csóti leszerelőtábor helyszíni tudósítója, Benda Jenő tollából. Benda, mint a lap kiküldött munkatársa, alaposan kikérdezte az oroszországi körülményekről a túszszállítmánnyal hazaérkezett egykori hadifoglyokat. A valósághű információk között természetszerűleg mendemondák is szárnyra kaptak, olykor egész meseszerűvé változtatva a megtörtént eseményeket.

Magyar hadifogoly tisztek Turkesztánban Magyar hadifogoly tisztek Turkesztánban
(Hadifogoly magyarok története, szerk.: Baja, Lukinich, Pilch, Zilahy)

Az alábbi történet – amelynek megfogalmazásakor tudatosan az újságban használt szófordulatokat használtam – egy rendkívül véres és megrázó eseményt, közel 170 monarchiabeli tiszt lemészárlását beszéli el a Kirgizisztánban található Os városa közelében.

Újságcikk 

1919 tavaszán az osi hadifogolytábort az oroszok anélkül oszlatták fel, hogy az ott élő hadifoglyokról bármilyen formában gondoskodtak volna. A fogva tartott tisztek az éhhalál elől menekülve Andizsán (a „szomszédos” hadifogolytábor) felé vették útjukat, azonban már a közeli Hodzsi-Avat községnél feltartóztatták a mintegy 170 főből álló csoportot. Az osztrákokból és magyarokból álló társaságot a szárt lázadók vezérének, Halhodzsának mintegy 2000 főnyi csapata ejtette foglyul. A cikk szerint a tiszteket három napig jól tartották, majd a harmadik napon valami nagyon erős, bódító szert kevertek az ételükbe. Elvesztették eszméletüket, és mire magukhoz tértek, kezük-lábuk össze volt kötözve.

Az oroszországi hadifogolytáborok. Os Taskenttől délkeletre található Turkesztán déli részén a Bajkál-tó alatt Az oroszországi hadifogolytáborok. Os Taskenttől délkeletre található Turkesztán déli részén a Balhas-tó alatt
(Hadifogoly magyarok története, szerk.: Baja, Lukinich, Pilch, Zilahy)

Taligákra dobálva vitték tovább valamennyiüket Aim községbe, ahol három napig koplaltatták őket. Nagy Béla hadapród, aki valamelyest ismerte a szárt nyelvet, egy alkalommal kihallgatta a rablók beszédét, így megtudta, hogy a szártok le akarják mészárolni őket. A tisztek ekkor háromtagú követséget menesztettek Halhodzsa elé, és azt kérték tőle, hogy kegyelmezzen meg az ártatlan tiszteknek. A haramia azt válaszolta, hogy nem áll szándékában elhatározását megmásítani, de őket hármójukat meghagyja hírmondónak. A tisztek ekkor önfeláldozó hősiességgel azt kérték tőle, hogy inkább őket végeztesse ki, de kegyelmezzen meg a többieknek. Halhodzsa látszólag elfogadta ezt az ajánlatot. Hamarosan kiderült azonban, hogy esze ágában nincs megtartani ígéretét. A dráma Aim község szomszédságában, a Kara Darja nevű folyó hídjánál játszódott le.

Os napjainkban Kirgizisztánhoz tartozik, Andizsán és az említett falvak már Üzbegisztán területén találhatók. A Kara-Darja a két ország közötti határfolyó Os napjainkban Kirgizisztánhoz tartozik, Andizsán és az említett falvak már Üzbegisztán területén találhatók. A Kara-Darja a két ország közötti határfolyó
(Forrás: marshruty.ru)

A foglyokat ötös csoportokba terelték és a hídra állították őket. Azután Halhodzsa egyetlen intésére a hóhérok nekik estek, késsel levágták a fejüket, a testüket pedig a folyó árjába dobták. A kivégzésnek nem maradt szemtanúja, azonban Rácz Ernő hadnagy Halhodzsa egyik vezető emberétől, Madamin bégtől személyesen hallotta a történetet. Rácz Ernő előadásában arra is utalt, hogy a magyar kommunisták tehetnek a tisztek haláláról, hiszen – bár lehetőségük lett volna rá – nem biztosítottak kellő számú fegyveres kíséretet az útnak indulóknak, pusztán azért, mert „fehér ellenforradalmárok”, így viseljék sorsukat.

Fergana-völgyi szárt (turkesztáni) lázadók 1921-ben. A szovjet propaganda – nem minden alap nélkül – baszmacsinak, azaz rablóknak nevezte a földjük visszafoglalásáért harcoló muzulmán harcosokat. Halhodzsa a lázadók egyik hadura volt Fergana-völgyi szárt (turkesztáni) lázadók 1921-ben. A szovjet propaganda – nem minden alap nélkül – baszmacsinak, azaz rablóknak nevezte a földjük visszafoglalásáért harcoló muzulmán harcosokat. Halhodzsa a lázadók egyik hadura volt
(Forrás: turkistan.org)

Eddig a cikk rövid kivonata. Meg kell jegyeznem, hogy Rácz ekkor még nem tartózkodott Csóton, tehát történetét csupán hadifogolytársai elbeszélései alapján rögzítette az újságíró. Feltehetően a cikk megjelenése kapcsán a csóti táborban is megindult a nyomozás az események minél pontosabb rekonstruálása végett. A kikérdezettek között azok a tisztek voltak, akik szintén az osi fogolytáborban raboskodtak, ám nem tartottak a csoporttal, ami 1919 áprilisában elhagyta a tábort.

A csóti leszerelőtábor anyagai között megtalált vallomásokat – főként helyhiány miatt – nem elemzem részletesen, az alábbiakban arra törekszem, hogy kiemeljem az egybehangzó (és ezért feltehetően a valóságot leginkább tükröző) elemeket. A beszámolókból kiderült, hogy az osi tábor lakói többször kérték már a megélhetést nem biztosító tábor áthelyezését, míg végre engedélyt kaptak erre. Az indulás napja 1919. április 10-ére volt kitűzve, de az orosz helyőrség parancsnoka kijelentette, hogy kíséretet nem tud biztosítani, csak pár nap múlva, ha Andizsánból erősítést kap. A tisztek ennek ellenére úgy határoztak, hogy elindulnak, a magyarok közül mindössze 5 személyt hagytak hátra. Még az indulás napján a délutáni órákban megérkezett a hír a táborba, hogy az elindult hadifoglyokat Hadzsi-Avatt körül elfogták, ami másnapra úgy módosult, hogy az elfogott tiszteket Aim-Kislakba vitték. A szintén hátramaradt Rácz Ernő zászlós ekkor levélben kérte Fischer Manót, az andizsáni kommunista párt elnökét, hogy tegyen lépéseket a magyar hadifoglyok kiszabadítása ügyében, azonban az Andizsában állomásozó orosz helyőrség kis létszáma, és a magyar hadifoglyok felfegyverzésének hiányában a segítségnyújtás elmaradt. Az ügy elaludt, majd két-három hónap múlva különös híresztelések kaptak szárnyra. A vallomást tevők szerint több szemtanú számolt be egyenruhás, fej nélküli, oszlásnak indult tetemekről, amelyeket a Kara-Darja, és a Szír-Darja folyóból halásztak ki.

Baszmacsi a lovával Baszmacsi a lovával
(Forrás: comunicom.ru)

Hogy mi történt pontosan az Osból Andizsán felé vezető úton, a fennmaradt vallomásokból nem derül (és nem is derülhet) ki. Az a tény azonban, hogy az útnak indult tisztek nem adtak magukról életjelet, már 1919 tavaszán arra késztette az életben maradtakat, hogy egy kisebb nyomozást indítsanak felkutatásukra – derül ki a vallomásokból. A kutatás során eljutottak Aim-Kislak faluba is, ahol a lakosság egymásnak ellentmondó verzióit is feljegyezték. Az egyik verzió szerint a tiszteket a mocsárban fojtották meg, a másik szerint petróleummal öntötték le és gyújtották meg őket, míg a harmadik mészárlásról számol be. A gyilkosságok helyét azonban nem tudták megmutatni, és a nyomozás során nem is találtak a falu határában erre utaló nyomokat. A gyilkosságok eszmei szerzőjeként egyértelműen Halhodzsát jelölték meg. A szárt felkelőknél később többen láttak szürke zubbonyokat, tiszti „Gyulay” táskákat, amik kétség kívül egykor a Monarchia hadseregének tulajdonát képezték.

Turkesztáni lázadók Turkesztáni lázadók
(Forrás: polit.kg)

A csóti beszámolók között néhányban szintén szerepel Halhodzsa neve, de nem egyértelműen negatívan. A „kényszervendégségről” sem lehet biztosan állítani, hogy „az utolsó vacsora” szerepét töltötte volna be, az egyik feljegyzés tanúsága szerint Halhodzsától a tisztek szekéren (és nem összekötözve) távoztak. A vallomások több ponton is egymást túllicitálva igyekeztek kiszínezni a történetet, különös kegyetlenségről számolva be. Benda az újság számára írt sztorit feltehetően Sassy Árpád miskolci százados elbeszéléséből „kanyarította”. Az a bizonyos Rácz Ernő, akinek hazatérését annyira várták, pillanatnyi információm szerint soha többé nem tért vissza Magyarországra.

Az 1919 áprilisában Osból útnak indult tisztek névsora, a Csóton felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyvek alapján összeállítva.

  1. Bozsák Norbert zászlós
  2. Berecz Imre zászlós
  3. Balogh Miklós zászlós
  4. Csuka Domokos főhadnagy
  5. Csernyus Miklós zászlós
  6. Douglas Jenő főhadnagy
  7. Csóka Károly hadnagy
  8. Eötvös József főhadnagy
  9. Földváry István hadapród
  10. Földváry Sándor hadapród
  11. Grób Jenő hadnagy
  12. Gulay Árpád százados
  13. Gyuk Miklós zászlós
  14. Halsdorfer Ödön zászlós
  15. Herz Ernő hadnagy
  16. Ilovszky Jenő hadnagy
  17. Jeszenszky István zászlós
  18. Klein József hadnagy
  19. Kalocsa István hadnagy
  20. Kócs Lajos főhadnagy
  21. Kovács Géza százados
  22. Kubik Andor hadnagy
  23. Lengyel Elemér vagy Lengyel Ernő százados
  24. Mátyás János főhadnagy
  25. Marinkovits György főhadnagy
  26. Márz János hadnagy
  27. Dr. Marschall Rezső orvos
  28. Magasházi Pál hadnagy
  29. Nagy Béla hadapród
  30. Novinszky Alajos zászlós
  31. Oberting Mihály zászlós
  32. Precup Jenő zászlós
  33. Párvány Károly zászlós
  34. Ruzsucska János zászlós
  35. Riedl Jakab zászlós
  36. Sándor Zoltán főhadnagy
  37. Strosz Zoltán főhadnagy
  38. Strobl Dezső zászlós
  39. Soltész János zászlós
  40. Sulcz Gyula hadnagy
  41. Supka Géza hadapródjelölt
  42. Török Árpád hadnagy

11 komment

Címkék: os hadifogoly csót fogolytábor leszerelőtábor andizsán

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr553296403

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gefraiter 2011.10.12. 10:45:46

Nagyon érdekes és megrázó történet!

Ha jól értelmezem a táborban maradt öt tiszt egyike volt Rácz Ernő (hadnagy, vagy zászlós? szerepel így is úgy is), aki soha nem tért haza. A másik négy ezek szerint igen, s az egyikük a Pesti Hírlap cikk alapsztoriját szolgáltató Sassy Árpád. Összesen tehát négy vallomás készült? Mindegyik részt vett kinti nyomozásban, vagy csak Rácz Ernő, aki meg nem tért vissza?

KabaEszter · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.10.12. 20:34:58

@Gefraiter: Az összes felmerült kérdésre próbálok válaszolni, tehát:
1. Rácz Ernő esetében a zászlós és a hadnagy mint rendfokozat egyaránt szerepel a forrásokban. Sassy Árpád hadnagyként említi, ezért kerülhetett Benda cikkébe is ez az adat.
2. A négyesből két ember tért haza - legalábbis az ő vallomásuk maradt fent.(Pósch Imre tartalékos hadnagy, Fekete József hadapród)
3. De ez nem jelenti azt, hogy négy (két) jelentés készült. Mindenki, aki hallott valamit az ügyről, szintén készített feljegyzést a csóti tábor vezetőségének részére. Ezek a személyek vagy korábban voltak Osban, vagy az események idején Andizsánban tartózkodtak, tehát csak hallomásból ismerték a történteket - ilyen volt Sassy Árpád is, aki feltehetően Rácz Ernő szájából hallott róla.
4. Nem tudom, hogy a nyomozást ki indította. Ez az adat Szabó József tartalékos zászlós jelentésében szerepel, aki 1919 júniusában csendőrként részt vett a nyomozásban.

Gefraiter 2011.10.12. 21:31:15

@KabaEszter: Köszönöm! Azt lehet tudni, hogy ez az öt fő miért nem indult el a többiekkel? Úgy tűnik az események megörökítése szempontjából Rácz Ernő volt a "kulcsfigura". A kérdés valószínűleg költői, de vajon vele mi lett?

KabaEszter · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.10.13. 20:08:17

@Gefraiter: Hogy ők öten miért nem indultak el, arról nem szól a fáma. Rácz Ernőről annyit tudok még, hogy megnősült, felesége Kijevből származó orosz nő lett, és éppen terhes volt, mikor a hazaszállításra került volna a sor. Feltehetően nem vállalta az utat, mert úgy tűnik, hogy visszatértek Kijevbe.

Gefraiter 2011.10.13. 22:05:34

@KabaEszter: Kijevben kellene megkeresni az utódait... Más. Mi lehetett ennek a kegyetlenségnek az oka? Az nem derült ki a vallomásokból? A rablási szándék kevésbé lenne érthető, hisz éhező hadifoglyoktól, a ruhájukon kívül, mit lehet elrabolni?

KabaEszter · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.10.13. 22:28:20

@Gefraiter: Az a véleményem, hogy a cél általában nem más, mint a kegyetlenség maga...Krasznojarszkban is lemészároltak a csehek 17 tisztet, annak sem volt különösebb oka. Velük még a saját sírgödrüket is megásatták..
Épp most olvasok az örmény mészárlásról, hát ahhoz képest az osi események az esti mese kategóriába tartoznak.:(

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.10.13. 23:51:19

@KabaEszter: Bekapcsolódva a társalgásba. A témával kapcsolatban "ajánlott olvasmány" Markovits Rodion - bizonyára többek által ismert - Szibériai Garnizonja. Nagyon érzékletesen számol be a tábori élet bemutatása mellett a fehérek és vörösök harcai közben oda-vissza zajló mészárlásokról is, ami a hadifoglyokat sem kímélte, mivel mindkét oldal sorozott belőlük, s a hadihelyzet változásával az épp vesztésre álló fél katonái, vagy legalábbis jelentős részük, a bázisnak számító táborokba tért vissza. A saját sírgödör megásatása teljesen bevett szokás volt mindkét részről. Krasznojarszk is felbukkan a műben. A tábor mellett a hadifoglyok szeme előtt mészárolják le a fentihez hasonló brutalitással pl. a fehérek ellen fellázadt szibériai 30. lövészezred teljes legénységét, majd a táborban is tizedelés kezdődik a vörös érzelműek között. Később fordul a kocka és a célcsoport. Az egész regény olyan mint egy gyorsan pörgő rémálom. A háború frontjait túlélők mellett nagy tiszteletet érdemelnek azok is, akik az orosz hadifogságból ép testtel és lélekkel kerültek haza...

Gefraiter 2011.10.14. 15:05:19

@KabaEszter: Az osi történetnek nem lehetett szintén valami politikai motivációja is? A szártok hova húztak? Kik ellen "lázadtak"? A vörösök ellen?

KabaEszter · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.10.16. 20:04:35

@Gefraiter: Nem tudnék erre teljesen korrekt választ adni, mert sosem foglalkoztam az ázsiai népcsoportokkal. Ebben az esetben nem hiszem, hogy különösebb politikai motivációról beszélhetnénk, hiszen egyáltalán nem lehetett tudni, hogy ez a csoport "melyik oldalra húz." Ráadásul tisztek voltak, és - noha kivételek természetesen voltak - így társadalmi helyzetüknél fogva is kevésbé hatott rájuk a "vörös eszme". Így nem hiszem, hogy a bolsevikok szemében hatalmas érvágást jelentett volna ez a mészárlás, már, ha egyáltalán tudtak róla.

dr.Molnár Géza 2014.10.29. 19:50:14

Más irányban kutatok, de véletlenül rábukkantam A Nép c. lap 1921. augusztus 6 (?)-i számában (jelzet: FM3/6518, OSZK) egy hajmeresztő történetre. Egy aznap hazaérkezett hadnagy adta elő az alábbiakat: a közös hadseregben szolgált. Levezényelték az ezredét német alakulatokkal együtt valahová Arábiába, hogy az angolok ellen megsegítsék a törököket. Ha jól értettem, Akaba környékén angol fogságba esett az ezredével. Afrikai fogolytáborba kerültek, borzalmas körülmények között, sok magyar katona ott veszett. Ő két vagy három némettel megszökött, s kalandos körülmények között tért haza. A fogolytáborban azt hitték, hogy már több mint hat éve tart a háború. Amennyiben igaz a történet és nem ismeretes, nagyon szép kutatási feladat lenne egy hadtörténésznek. A brit hadilevéltárban biztos van anyag a brit fogságban volt magyar hadifoglyokról.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása