„a jó menázsi mellett még a zsebeim is mindig tele voltak”

2011.08.29. 07:27 :: PéterZoltán

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 35. rész

Az ütközetvonatnál

Kronau városától délre 6 kilométerre, égig érő havasok közt, a völgy ölén, egy sebesen zuhogó patak partján feküdt a nagy tréntábor, hol én június 7-én délután mint hajtó honvéd lettem alkalmazva. Az a kocsi, melyet én kaptam, az utászok kocsija volt, telve utászi felszerelésekkel, rajta ernyővel az eső ellen. Négy ló volt a vontatására készen tartva, én a két első lovat kaptam, a másik kettő pedig Szántó Gábor békési 41 éves ember keze alá volt adva. Mi tehát ketten voltunk az egy kocsival és négy lóval, de a mi kocsink nem ment sehova fuvarra, csak ha esetleg az egész csapat után kellett menni más vidékre. Szántó két lova épp akkor beteg és sebesült volt – valami szerencsétlenség érte – de én a két lovammal néha más üres kocsival bementem Kronauba élelemért, stb.

Kocsi tábor egy hadtápállomás mellett, olasz front Kocsi tábor egy hadtápállomás mellett, olasz front
(Vasárnapi Újság, 1915)

Ez ütközetvonatnál volt körülbelül 80–100 ló a megfelelő kocsikkal és emberekkel, de a hegyek közül más katonai telepekről naponta 100–150 kétkerekű taliga – stafli – is jár le hozzánk az élelmet, muníciót szállítani tovább a rajvonal felé. Az itt levő hajtóhonvédek elkényeztetett, svengoló, ravasz emberek voltak. Az állandó kitűnő eledelektől felnyílott a szemük és megnőtt a hasuk. Jó és bő ételeket főzött a szakács – egy belényesi, Péter nevű –, a kondér soha sem ürült ki, hogy az itt átvonuló sebesültek és betegek a nap minden órájában jó és meleg ételeket kaphassanak. A telep parancsnoka, Gombkötő főhadnagy nagyszénási, barátságos ember volt, de az ő alárendeltje, Malcenek törzsőrmester szigorú, gőgös ember hírében állott. Itt találkoztam Kotró Flóra tulkaival, ki szintén hajtó honvéd volt, neki két csődöre volt, melyekkel naponta fedeztették a kancalovakat. Naponta egyszer, kétszer be kellett menni a városba, a vasúti állomástól a sok kenyeret, szalonnát, cvibakot, kávét, rumot, bort, zabot, tengerit, szénát, drótot, stb. kellett ideszállítani, honnan a staflik hordták tovább, feljebb az előttünk levő óriási hegyekbe.

Az én kötelességem az volt, hogy a lovakat etettem, itattam a közeli patakból, megvakartam, keféltem őket reggelenként. Háznak, istállónak híre sem volt, a szabad ég alatt háltak a lovak is, magunk is. Ha esett az eső, mi behúzódtunk vagy a kocsi alá, vagy a kocsira az ernyő alá. Sok dolgom nem volt, ha a városból megjöttek a kocsik, én is segítettem lepakolni az élelmet, melyeknek egy fedeles deszkaszín volt építve raktárnak. E helyen jó dolgom volt. Nem kellett gyalogolnom, a jó eledelektől csakhamar helyre állt az egészségem, gyomrom is kigyógyult minden patikaszer nélkül. Áldottam is a főhadnagyot és a lelkészt, hogy ily jó helyre juttattak. De, sajnos, rövid ideig tartott e jobb lét.

Június 8-án én is befogtam a két lovat és a többiekkel bementem Kronauba. Mindkét lovam herélt, az egyik kisebb, de szilajabb, 10 éves pej, Pista volt a neve. A másik nagy magas, erősebb deres pej, 8 éves félszemű, a Kesely névre hallgatott. Mindkettő igen jó húzós ló volt. A vasútnál felpakoltam én is 5 zsák tengerit, ami elég teher volt, mert az út meredekes, sok helyen felfelé kellett kapaszkodni. Kotróval megismerkedtem, ő kölcsönzött pár koronát, mert nem volt pénzem. Bent a városban vehettem dohányt, szivart, rumot, stb. Élelmet nem kellett vennem, hisz a jó menázsi mellett még a zsebeim is mindig tele voltak finom tiszti cvibakkal, melyet a raktárban volt alkalmam jogtalanul elsajátítani.

Hadtápállomás az olasz fronton Hadtápállomás az olasz fronton
(Vasárnapi Újság, 1915)

E nap délutánján elvetődtem a tiszti sátrak közé, és láttam ott felhalmozva a sok csomagokat, melyeket hazulról küldtek a harctérre. Érdeklődve olvasgattam a címeket, hisz én is nehezen vártam már három hét óta, mert a feleségem több levélben is jelezte, hogy május 13-án feladott számomra egy 5 kilós csomagot, mikor még Galíciában voltam, de sajnos még mindég nem kaptam meg. Boros Jánosnak egy nagy csomagját láttam a többi közt, amit jelentettem is a főhadnagynak, hogy az illető rokonom volt, de eltűnt, tehát a csomagját adják ki nekem. De a főhadnagy azt felelte, hogy a csomagokat előbb mind átvizsgálják, és ha romlott élelem van bennük, megsemmisítik, mert a katonáknak nem szabad megenni a romlott élelmet, mert betegséget kapnak tőle.

Istenem, minő atyai gondoskodás! Hogy féltik a legénység egészségét a romlott hazaitól. De persze a penészes komiszkenyér élvezetétől, a rettenetes fáradalmaktól, hideg esőtől, hótól, széltől, tetvektől, no és a gyilkos lövegektől nem féltik!

Csakhamar hozzá is fogtak a csomagok bontogatásához. Minden darab szalonnát, húst, hurkát, tésztafélét megnéztek, megszagoltak, és ha romlott, penészes volt egy rakásra dobálták és később elásták. Fájt a lelkem, ahogy láttam amint a sok jó hazai étkek, sütemények, pogácsák, kalácsok, tészták, kenyér, hús, hurka, szalonna tönkre menve, mint dobálták félre őket. Május 23-án ezek a csomagok már Mezőlaborcon voltak, sóvárogva vártuk, hogy kiosztják közöttünk – akkor még bizonyára megehető lett volna –, de nem osztották ki, hagyták tönkremenni őket. Gyalázatos, komisz eljárás volt a parancsnokságtól.

A Bihar megyei Árpád községből a nagyváradi 4. honvéd gyalogezredbe 1915. február 15-én bevonult 32 éves gazdálkodó B. Sárközy Gergely visszaemlékezése a sorozástól követi nyomon katonai élményeit. A Katona életemből, élményeim, küzdelmeim és szenvedéseim a világháborúban címmel a frontnaplók és levelek alapján 1922-ben eredetileg a családja számára írt visszaemlékezést a szerző által kialakított fejezetek szerint haladva 2011. január 3-tól kezdve, hétfői napokon közöljük blogunkon. A cikksorozat első része.

Következő rész: „Hagyd csak fiam, legalább majd erősebben köpdösöl tőle…”

Összes rész: B. Sárközy Gergely visszaemlékezése 1-85. rész

2 komment

Címkék: b. sárközy gergely mezőlaborc kronau gombkötő főhadnagy

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr23186396

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lyle Scott 2019.03.09. 13:59:36

Ez nagyon jó, mert az első kép pontosan azt a hadtáp állomást mutatja, amiről Sárkőzy Gergely honvéd beszámolt. Háttérben a 2074 méter magas Goličica. Jobbra tőle megy az út a Vršič hágó felé, amit az orosz hadifoglyok építettek. Ami érdekes, hogy innét a front még nagyon messze van.

Lyle Scott 2019.03.09. 14:10:28

A következő oldalon is az első kép, ezt tábort mutatja.

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Könyvajánló

A hadak útján 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Utazás

húavéti emlékút