A központi hatalmak hadicéljai

2011.01.11. 07:58 :: SzőtsZoltánOszkár

Első világháborús hadicélok – 2/1. rész

Az első világháború minden korábbi háborúnál nagyobb mértékben változtatta meg a világ hatalmi viszonyait. A háború kitörésekor ezt nem lehetett előre látni, sőt a nagyhatalmak egyáltalán nem rendelkeztek részletes tervezettel a háború utáni átalakításról. Általános elképzelések léteztek csupán, amik a harci események során változtak, formálódtak, konkretizálódtak.

Az európai egyensúly 1914 Az európai egyensúly 1914, korabeli karikatúra

A központi hatalmak hadicéljaival nagyobb irodalom foglalkozik, így logikus velük foglalkozni először. Németország és Ausztria-Magyarország szoros szövetségben álltak, ami a háború alatt még szorosabbá vált. Ebben komoly szerepe volt az úgynevezett Mitteleuropa-tervnek. De mit is jelent ez? Wolfgang Mommsen a következőképpen magyarázza, és vázolja fel a fogalom történetét a háborúig. A Mitteleuropa diffúz fogalom, nem lehet egyértelműen meghatározni. Földrajzi elhelyezkedése, határai bizonytalanok. A nagynémet gondolkodással együtt keletkezett és a német hegemóniára vonatkozó igények Közép-Kelet Európára kiterjesztésének jogosultságát jelentette. A Német Birodalom megalakulása egy időre háttérbe szorította a Mitteleuropa-eszmét, mert a homogén nemzetállam lett az hivatalos ideológia. Az aktívabb orientális politika és a Balkán újrafelfedezése Ausztria-Magyarország bevonását is jelentette a német politikába. Ennek ellenére a Mitteleuropa-politika 1913-ig nem volt jellemző. A felújítás igénye ekkor merült fel gazdasági körökben. Ekkor Ausztria-Magyarország, a központi hatalmakhoz közel álló balkáni népek, valamint Törökország bevonását jelentette. Az első világháború kirobbanása és a blokád tapasztalatai felborították az Európán kívüli expanziós terveket, ezért a Mitteleuropa-terv újra előkerült. Ausztria-Magyarországot tartósan a Német Birodalomhoz akarták láncolni, bevonva a keleti és a délkeleti expanzióba. De milyen expanzióról is volt szó? Jürgen Angelow szerint elsősorban gazdaságiról. A huszadik század első évtizedében érezhetővé vált a német külkereskedelmi kapcsolatok áthelyezése az amerikai kontinensről a jobban ellenőrizhető Balkán – Konstantinápoly – Bagdad térségbe. Nyersanyag- és mezőgazdasági feleslegével e térség ideális kiegészítő területe volt a német gazdaságnak. Jól látták, hogy hadi helyzet esetén jelentős tartalékot lehetne itt képezni. Ebben a folyamatban Ausztria-Magyarországnak ellenőrző szerepet szántak. A Monarchia és Németország a Balkánon gazdaságilag konkuráltak, azonban politikai érdekeik közösek voltak Oroszország ellen, így a gazdasági-szövetségi politika ellentmondásos volt a háború előtt. (Ifjabb Samuel R. Williamson egyenesen azt mondja, hogy a Monarchiát és Németországot az Oroszországtól való félelem tartotta össze.) Ausztria-Magyarország számára a Mitteleuropa-gondolat a Németországgal való gazdasági konkurencia megszűnését jelentette. 1914-ig a két birodalom kapcsolatában a kül-, és biztonságpolitikai szempontok domináltak, a gazdaságpolitika kevésbé volt előtérben. A Mitteleuropa-gondolat hozzájárult a kettős szövetség megszilárdulásához és dinamizálásához.

E fejtegetésekhez Németh István tesz hozzá fontos gondolatokat. A német politikának a Berlin-Bagdad vasút megépítése a gazdasági érdek mellett fontos presztízskérdés is volt. A Keletre vezető úton Ausztria-Magyarország fontos területi bázis volt, így stratégiai és hatalompolitikai jelentősége megnőtt. A vasút útjában fizikailag csak Szerbia állt, amely a délszláv mozgalom zászlóvivője volt. Ezért Németországnak mindenképpen a maga oldalán kellett tartania a Monarchiát, minek következtében a Balkán sokféle nacionalizmusának csapdájába került. (Régebben a német vezetők tudatosan távol tartották magukat ettől.) Tulajdonképpen a huszadik század első éveiben a Mitteleuropa-koncepció lényege – Németh István és Kocsis András 1998-as Európa-gondolatról írt tanulmányát idézve - az lett, hogy „az ipari növekedés dinamikájával levezetett német világhatalmi pozíciót az európai kontinensen gazdasági hegemóniával biztosítsa.”

1912-es karikatúra a forrongó Balkánról Leonard Raven-Hillnek a Punch magazinban 1912-ben megjelent karikatúrája a forrongó Balkánról

1914 őszén már több olyan kérdésről szó esett, amik konkrétan a Mitteleuropa-programban felbukkantak utána. A közép-európai gazdasági egység megteremtéséről, a délkelet-európai német behatolásról, valamint a Monarchia német elemének erősítéséről. 1914 és 1916 között a Mitteleuropa-terv fontos tényezővé vált a német katonai és diplomáciai döntéshozatalban. 1914 szeptemberében konkrét hadicélt is megfogalmaztak. Németország, Franciaország, Belgium, Ausztria, Dánia, Hollandia, és Lengyelország részvételével létre kell hozni egy vámtarifa-egyezményeken nyugvó közép-európai gazdasági uniót. A későbbiekben a hadicélok változtak, de a német vezetés alatt álló Közép-Európa blokk terve végig fennmaradt. Ausztria-Magyarország vezetői 1916 végéig ellenezték ezt a fajta szoros kapcsolatot, majd fordulat állt be. Komolyan elkezdték megtervezni a vámuniót. Ezekben a tervekben a Balkánnak stratégiai, közlekedéspolitikai, geopolitikai és gazdasági felvevői szerepet szántak, makrogazdasági igénnyel. A Mitteleuropa-eszméről nem világosították fel a Balkán országait, de azok politikailag-ideológiailag nem is voltak felkészülve egy nagy gazdasági térségbe való integrációra, sőt, kifejezetten ellenezték ezt, határozottan küzdöttek ez ellen. Ausztria-Magyarország a saját szakállára politizált a Balkánon, Németország hegemóniára törekedett, az eszme pedig katonailag nem volt megvalósítható adott helyzetben. Franciaország számára azonban az 1918-as breszti béke és a német-osztrák-magyar vámunió a német Mitteleuropa-tervek realizálódását jelentették, ami Németország olyan mértékű megerősödését jelentette volna, amit háborús győzelem esetén mindenképpen redukálni kell. „1918. október-novemberben a központi hatalmak katonai összeomlásával végül bezárult a Közép- és Délkelet-Európa feletti uralom német álma, anélkül, hogy a németek többsége elbúcsúzott volna az európai kontinens centruma feletti hegemónia gondolatától. A háborús évek sokrétű fejleményei egyértelműen jelezték, hogy a közép-európai viszonyok hegemóniális ellenőrzése csak a délkelet-európai térség feletti ellenőrzéssel valósulhat meg” - fogalmaz Németh István és Kocsis András az említett tanulmányban.

Ausztria-Magyarországnak természetesen voltak saját hadicéljai is. A Habsburgok balkáni érdekeltsége régi keletű volt, kezdve az Oszmán Birodalom megállításával, majd kiszorítási szándékával. A Monarchia mindenkivel szemben ellenséges volt, aki balkáni befolyását veszélyeztette, mind az Orosz Birodalommal, mind a kisebb országokkal. Politikáját ugyanakkor megkötötte a kettős, majd a hármas szövetség, amely a szövetségeseinek ellenségeivel való konfrontációt is magában hordozta. A Monarchia két legfőbb balkáni ellenlábasa Szerbia és Oroszország volt. Szerbia háromszor került a Monarchiával való háború közelébe 1914 előtt. (1909 tavaszán, 1912 őszén, 1913-ban.) Mindháromszor annak a reményében vágtak bele, hogy támogatójuk, a cári Oroszország mögéjük áll, ez azonban akkor még elmaradt, mert Pétervárott tisztában voltak azzal, hogy a szerbek támadása összeurópai konfliktust indítana el.

Az orosz cár próbálja féken tartani balkáni kutyáit Az orosz cár próbálja féken tartani balkáni kutyáit, korabeli karikatúra

1908 után a szerb nacionalisták fő célja a Monarchia szétzúzása lett. A hivatalos politika ugyan elsősorban a szerb-horvát közeledést propagálta, de ennek végső célkitűzése ugyanaz volt. A szerbek háborús céljává tehát a Monarchia szétverése, a délszlávok Szerbiába bekebelezése vált. Oroszország közvetve folyamatosan támogatta Szerbiát területei kiterjesztésében. A Monarchia 1914-ben azzal szembesült, hogy a határain belül élő népek egyre nagyobb jogokat, autonómiát követelnek. Szerbia megleckéztetése azért is volt fontos, hogy a többi nemzetiségnek is példát statuáljanak vele. A hadüzenet önmagában öngyilkos akció lett volna, de a Monarchia mögött ott állt Németország, amely fel volt készülve az általános háborúra. A hadicélokról megoszlottak a vélemények a Monarchia vezetésében. Franz Conrad von Hötzendorf vezérkari főnök és a politikai vezetés egy része komoly annexiós terveket dédelgetett: Orosz-Lengyelországot fel kell osztani a Monarchia és Németország között, Montenegrót és Szerbia egy részét annektálni kell, Albániát protektorátus alá kell helyezni, Velencére és környékére ki kell terjeszteni Bécs ellenőrzését.

Conrad von Hötzendorf Conrad von Hötzendorf

A magyar vezetők többsége (Tisza István is) a status quo alapján állt, vagy csak kismértékű területnövekedést akart. Véleményük szerint újabb szláv területek bekebelezése a dualizmus végét, a föderáció valamilyen formájának létrejöttét, a történelmi Magyarország dezintegrálódását okozta volna. 1914 augusztusára az a kölcsönösen elfogadott álláspont alakult ki, hogy az újonnan megszerzendő lengyel területeket Galíciával együtt az Osztrák Császársághoz, Bosznia-Hercegovina és esetleg Dalmácia a Magyar Királysághoz fog tartozni. A szerb és montenegrói területeket szintén Magyarországhoz csatolják. A hadicélok maximális és minimális variánsa a mindenkori hadi helyzetnek megfelelően került előtérbe vagy szorult háttérbe. A koronatanács 1917-ben döntött a minimális program mellett: Ez a Monarchia integritásának szavatolását és a szerb uralkodóház cseréjét tartalmazta.

Az Oszmán Birodalom hadicélja az arabok feletti hegemónia megőrzése és Egyiptom visszaszerzése, valamint a cári Oroszország kaukázuson túli területeiből minél többnek a megszerzése volt. Végül Bulgária azért állt a központi hatalmak oldalára, mert vissza akarta szerezni az első Balkán-háborúban megszerzett, majd a másodikban elvesztett területeket. Ezek közé tartozott Macedónia is, amelynek Szerbiából kiszakítása elképzelhetetlen volt diplomáciai úton.

A cikk második részét 2011. január 13-án, csütörtökön adjuk közre.

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr262572388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gefraiter 2011.01.11. 22:45:32

Furcsának tűnik, hogy a háborút kirobbantó hatalmak ne rendelkeztek volna a - mindenki részéről győztesnek tervezett - befejezés utáni elképzelésekkel. A dolgozat alapján az az ember érzése, mintha a német háborús hadicél a Mitteleurópa-terv megvalósítása lett volna. Nem túl leegyszerűsítő értelmezés ez? Különösen, hogy ez csak 1913 után vált meghatározóvá. A háborús felkészülés nem sokkal korábban indult?

Vhailor · http://tortenelemportal.hu 2011.01.12. 08:13:29

@Gefraiter: Bár furcsa, de komolyan így volt. Sem a központi hatalmak, sem az antant nem rendelkezett a szó szoros értelmében vett "hadicélokkal".

A németek meg akarták erősíteni hegemóniájukat, az oroszokat a pánszlávizmus ábrándját hajtva szét akarták verni a Monarchiát és dominálni a Balkánt, a franciák revansot akartak 1870-71-ért meg Elszászt és Lotaringiát vissza, az angolok pedig féltek a túl erős Németországtól. A Monarchia pedig nem volt egységes, különböző elképzelések léteztek arról, hogy milyen és mekkora területeket kell elfoglalni, de egy tervről beszélni azért túlzás.

Sokkal érdekesebbek, és sokkal egyértelműbbek az egyes nemzetiségek és kisállamok hadicéljai - szerbek, csehek, olaszok, románok.

Balt 2011.06.14. 16:13:46

@Vhailor: Ez annál is érdekesebb, mert ma jószerivel ugyanezek a "hadicélok" érhetők tetten - már amelyik nem valósult meg időközben...:

- az O-M Monarchia sorsa ugye ismert;

- orosz balkáni befolyás, ha máshol nem, a Tito-i Jugoszlávia görög-keleti területein;

- a francia revans megvalósult, noha az elzászi identitás és (lokál)patriotizmus messze nem harmonizál a franciával;

- az erős Németországtól való félelem még az újraegyesítést követő minden nyűg ellenére is "fenyegető veszély" lehet bizonyos európai nagyhatalmi szemmel nézve...

Vhailor · http://tortenelemportal.hu 2011.06.14. 16:54:46

@Balt: Benesnek volt egy nagyon okos mondata - "A földrajz nem változik, ezért a politikánk sem változhat". Ezt az államokra értette. Egy állam, amely a történelem során egy jól meghatározott területtel rendelkezik hosszútávon ugyanazokat a külpolitikai célokat követi.

Legjobb példa erre talán a mindenkori perzsa állam már több mint 3000 éve.

Zb74 2016.05.10. 16:37:16

Akárhonnan is nézem, az derül ki, hogy a Monarchiának egyszerűen nem voltak értelmes hadicéljai. Az, hogy Bosznia 1878-as megszállása és 1908-as annexiója után Montenegrót és Szerbia egy részét is annektálni akarta, teljességgel értelmetlen expanziós célkitűzésnek tűnik; olyasminek, aminek megvalósulása esetén sem lett volna semmi haszna az égvilágon. Egy ilyen ködös, már-már gyerekes álomnak a realizálása érdekében kirobbantani egy világháborút ostobaság volt.

Ferenc Pollmann 2016.05.10. 18:43:49

@Zb74: Ez teljes félreértés: 1914-ben a Monarchia nem akarta annektálni Montenegrót és Szerbia egy részét... Ez a katonai vezetés (személy szerint Conrad vezérkari főnök) elképzelése volt. Csakhogy ők nem voltak döntési helyzetben.

Zb74 2016.05.11. 13:56:10

@Ferenc Pollmann: Értem, én a posztra reagáltam, abban szerepelnek ezek a hadicélok. Viszont ez esetben továbbra is kérdés, hogy a Monarchia pontosan mit is akart elérni a háborúzással.

Ferenc Pollmann 2016.05.12. 00:48:10

@Zb74: Hogy menet közben hogyan változtak a célok, az más kérdés... 1914 nyarán a cél egyértelműen Szerbia semlegesítése volt. Bécsben úgy látták, hogy a Monarchia balkáni érdekérvényesítésének legfőbb akadálya a déli szomszéd aknamunkája. És mivel diplomáciai eszközökkel ezt már nem lehetett semlegesíteni, a fegyveres fellépéps mellett döntöttek. Csakis ettől várták ugyanis a szerb probléma tartós megoldását. A "büntetőhadjárat" és más efféle lózungok a közvélemény számára tették elfogadhatóvá a háborút. De valójában ezúttal is érvényesült Clausewitz igazsága: a háború a politika folytatása volt, ugyanazokért a célokért, de más eszközökkel.

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Úzvölgyi temető

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Könyvajánló

Szentgál 

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról