Aki a nevében is doberdói volt

2010.10.26. 08:16 :: PollmannFerenc

Közismert, hogy a mind a mai napig a legátfogóbb és talán legtöbbet forgatott hazai hadtörténeti sorozat, A magyar nemzet hadtörténelme szerzője, a sikeres első világháborús hadvezér, Breit József (aki a nevét 1931-ben Bánlakyra változtatta) 1916-ban Ferenc Józseftől magyar nemességet és a doberdói előnév viselésének jogát kapta. Kézenfekvő a következtetés, hogy a két dolog (a nemesek közé emelés valamint az előnév megválasztása) szoros összefüggésben áll egymással, vagyis az uralkodó az elismeréssel Breit vezérőrnagy Doberdónál tanúsított helytállását kívánta honorálni. Ez azonban – mint a kézenfekvő következtetésekkel oly gyakran megesik – nem feltétlenül igaz.

Doberdói Bánlaky (Breit) József Doberdói Bánlaky (Breit) József

A megnemesítést a korabeli szabályok értelmében minden olyan, legalább 30 év szolgálati idővel rendelkező hivatásos tiszt kérhette, aki háborúban is harcolt (ez utóbbi hiányában 40 szolgálati évre volt szükség). A kezdeményezés természetesen kiindulhatott az uralkodótól is, Breit esetében azonban nem ez volt a helyzet: a kérelmet ő maga adta be valamikor 1915 októberében, még a 3. isonzói csata kezdete előtt. Ferenc Józsefnek azt kellett mérlegelnie, vajon az illető addigi karrierje méltóvá teszi-e őt a nemesség közé emelésre. Pozitív döntés esetén a kérelmező az általa megjelölt három nemesi előnév-változat valamelyikét – rendszerint az elsőt – kapta. Mivel Breit első helyen a doberdói verziót adta meg, s mivel ez ellen az illetékesek (beleértve a magyar kormányt, hiszen magyar állampolgárról volt szó) nem emelt kifogást, ezzel az előnévvel kapta újdonsült nemességét. A címeres levél, amely a megnemesítés indoklását is tartalmazza, feltünteti azokat az ütközeteket, melyekben a tábornok részt vett, közöttük természetesen a „doberdóit” is. De csupán mint egyiket a sok között, azaz az elismerés a teljes addigi helytállásért (beleértve a békében nyújtott hadtörténetírói és tanári teljesítményt is) illette meg őt.

Ferenc József Ferenc József

Kevesen tudják viszont, milyen kevésen múlt, hogy doberdói Breit József az elismeréssel egyidejűleg nem kényszerült véglegesen nyugdíjba, azaz a korabeli akasztófahumor szerint: nem kapta meg a cilindert a hadiékítményekkel… Történt ugyanis, hogy Breit vezérőrnagy 1915. október 22-én átmenetileg alkalmatlanná vált szolgálata ellátására, amiért is az általa irányított 16. honvéd hegyidandár parancsnoksága alól felettesei felmentették. Az ügy hátterében egy kellemetlen affér állt: a korabeli aktákból kikövetkeztethetően Breit tábornok rendkívüli módon sérelmezte, hogy seregtestével együtt olyan hadosztály alárendeltségébe kellett volna lépnie, amelynek parancsnoka nála rangban jóval fiatalabb volt. A szóban forgó divízió a 20. honvédhadosztály, amelyet akkor Lukachich Géza vezérőrnagy irányított. (Ő csupán 1915 márciusa óta rendelkezett ezzel a rendfokozattal, a 16. dandár parancsnoka ellenben már 1914 augusztusától.)

Lukachich Géza a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjének átvételekor 1917-ben Lukachich Géza a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjének átvételekor 1917-ben, amit a Doberdó védelméért kapott, a háttérben jobbra József főherceg

Breit vélhetőleg már azt is sértőnek érezte, hogy júliusban nem ő lett a hadosztályparancsnok a 20-asoknál, hanem Lukachich. Most az ismétlődő megaláztatást tapasztalva olyan lelkiállapotba került, hogy orvosi szakvélemény szerint is képtelen volt ellátni a feladatát.

Mielőtt pálcát törnénk a tábornok felett, vegyük figyelembe, hogy a Doberdó rendkívüli mértékben megterhelte a parancsnokok idegrendszerét is. El lehet képzelni, mennyire kétségbeejtő helyzetben érezte magát, hogy egész pályafutását kész volt kockára tenni a sérelmesnek vélt eljárás miatt. Felettesei azonban nem elégedtek meg hosszabb betegszabadságra küldésével, hanem kezdeményezték nyugdíjazását. A kezdeményezés megjárta a szokásos szolgálati utat, és valamennyi elöljáró – a hadtestparancsnok József főherceg, a hadseregparancsnok Boroević, Jenő főherceg, a délnyugati front parancsnoka, végül Frigyes főherceg, a hadsereg főparancsnoka – egyetértett vele.

Frigyes főherceg egy 1914-es képeslapon Frigyes főherceg egy 1914-es képeslapon

Egyedül a magyar honvédelmi miniszter, Hazai Samu kelt Breit védelmére: beadványában hivatkozott az uralkodó által még 1914 őszén kiadott állásfoglalásra, melyben Ferenc József felemelte a szavát a szerinte túlzott mértékben megszaporodott azonnali nyugdíjazások ellen. A legfelsőbb hadúr akkor arra intette a hadvezetést, hogy gondosabban mérlegeljenek, mielőtt egy szerintük csődöt mondott parancsnokot azonnal a süllyesztőbe küldenek. Hazai közbenjárása úgy látszik sikeres volt, mivel Breit végül, ha csak egy hajszál híján is, de elkerülte, hogy katonai karrierje végleg befejeződjön. Egyelőre rendelkezési állományba vették, majd némi vargabetű után 1916 őszén a 39. honvédhadosztály élén tért vissza a frontra, hogy tovább gyarapítsa hadvezéri babérjait. Ferenc József viszont a maga módján mégiscsak levonta az ügy tanulságát. Midőn Frigyes főherceg 1916 májusában – értesülvén Breit megnemesítéséről, ráadásul doberdói előnévvel – epés hangú beadványban hívta fel az uralkodó figyelmét arra a szerinte különös körülményre, hogy olyan ember viselheti ezen túl a véráztatta csatahely nevét, aki mint parancsnok éppen ott „csődöt mondott”. Ha azt várta ettől a lépéstől, hogy Ferenc József majd visszavonja az elismerést, csalódnia kellett. Az uralkodó megelégedett azzal, hogy felhívja az illetékesek figyelmét: a jövőben minden olyan nemesítésnél, amelynél a választott előnév összefüggésbe hozható a háborúval, ki kell kérni a hadsereg-főparancsnokság (AOK) előzetes véleményét…

16 komment

Címkék: ferenc józsef lukachich géza doberdó józsef főherceg breit józsef boroević jenő főherceg frigyes főherceg báró hazai samu

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr572399472

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PollmannFerenc 2010.10.28. 14:45:26

A fentiek kiegészítéseképpen annyit még hozzá kell tenni, hogy a Doberdónál tanúsított helytállás a nemesség elnyerésében ugyan nem, ám a választott előnév engedélyezésében határozottan döntő szerepet játszott. A korabeli katonai előírás szerint ugyanis a magyar nemességért folyamodónak magyarországi településnevet kellett választania, ám kivételesen javasolhatott olyan külföldi földrajzi nevet is, ahol valamely kiemelkedő fegyvertény révén kitüntette magát. Breit József esetében pontosan ez volt a helyzet: a Doberdónál mutatott teljesítménye megindokolta, hogy számára a nem magyarországi előnév viselését engedélyezzék.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.10.28. 20:52:34

Érdekes történet, ami jó betekintést enged az osztrák-magyar hadvezetés belső viszonyaiba és "boszorkánykonyhájába" is. Kiegészítésként talán érdemes megemlíteni, hogy a "doberdói" előnév Breit esetében nem csak a fennsíkra, hanem konkrétan az annak nevet adó falura is vonatkozik. 1915. júliusában, a 2. isonzói csata idején, ami alapján ezt a nevet kéri, az irányítása alatt álló 16. honvéd hegyidandár két magyar népfelkelő ezrede a Selzből Doberdó faluba vezető műút két oldalán küzdött. A 29-es budapesti és a 17-es székesfehérvári népfelkelők akadályozták meg, hogy az olaszok ezen a védelmi szakaszon felkapaszkodjanak a fennsíkra, s hogy betörjenek a faluba. Az itt vívott harcok a két népfelkelő ezred történetének is a legdrámaibb, de egyúttal legdicsőbb időszakát jelentik. A védelmet szervező dandárparancsnok megnemesítése, de leginkább doberdói előneve az ezredekben küzdő már érett férfikorban járó Pest és Fejér megyei népfelkelők érdeme is.

Gefraiter 2010.10.30. 00:14:19

@PollmannFerenc: S azt lehet tudni, hogy mi volt a másik két nemesi előnév javaslat? Breit nem volt egy kicsit sértődékeny fickó? Mai szemmel nézve hülyeségen borult ki, kockáztatva a karrierjét, de még az állását is.

PollmannFerenc 2010.10.30. 08:43:12

@Gefraiter: Lehet. Az egyik a baróti, a másik a bereznai. Sértődékeny: természetesen az volt és tényleg kockáztatta a karrierjét lényegében semmiért. Megítélni mégis nehezen tudjuk, mivel a háború mindent teljesen átalakít, többek között az efféle konfliktusok értékelését is. Innen a messzi (idő)távolból mondhatjuk azt, hogy érthetetlen a döntése, ehhez jogunk van, de ettől még nem biztos, hogy az ő (általunk meg nem ismerhető) motívumai nem lehettek adott esetben eléggé nyomatékosak.

Gefraiter 2010.10.30. 09:54:37

@PollmannFerenc: Köszönöm. A két magyar településhez mi volt az indoka? Az eredeti neve alapján ítélve (Breit), amit később Bánlakyra magyarosított nem magyar nemzetiségű volt. Érdekelne még, hogy mi volt nemzetisége, s ennek esetleg nem lehet-e köze az érdekeltek döntéseihez?

PollmannFerenc 2010.10.30. 12:16:49

@Gefraiter: Hogy miért választotta épp ezt a két településnevet, sajnos egyelőre nem ismert. Bár a szabályzat szerint valamennyi választást indokolni kellett, ez az indoklás a levéltári dokumentumok között nem szerepel. Hogy ne lett volna magyar nemzetiségű, az tévedés. Egyébként ebben a kérdésben a puszta név alapján aligha lehet állást foglalni.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.11.13. 00:15:54

Lehet, hogy Breit sértettsége és felmentése az életét jelentette a számára? A 3. isonzói csata idején a 16. honvéd hegyidandárt a 20. honvéd hadosztály alárendeltségbe helyezték. 1915. október 23-án a régóta a hadosztály kötelékébe tartozó 81. honvéd dandár és az újonnan ide rendelt hegyidandár parancsnoksága között egyeztetésre került sor a Monte San Michele védelméről. Ekkor történt, hogy Coticiben a dandárparancsnokság épületébe olasz gránátok csapódtak és Weeber Ede ezredes, a 81. honvéd dandár parancsnoka és Lehóczky József százados, a 16. honvéd hegyidandár vezérkari tisztje is az életét vesztette és több tiszt súlyosan megsebesült. A két hősi halottat Gorjanskoban a községi temetőben temették el, ahol ma is közös sírban nyugszanak. A beteget jelentő Breit már nem volt ott Coticiben azon a tragikus napon...

PollmannFerenc 2010.11.14. 21:51:58

@PintérTamás: Érdekes szempont. Lehet, hogy Breit megsejtett valamit...? Viszont: az osztrák hivatalos hadtörténeti mű vonatkozó (III.) kötete említ bizonyos 'surlódásokat' (Reibungen) a 16. hegyidandárral kapcsolatban okt. 23-ra vonatkozólag, melyek az aznapra tervezett vállakozás előkészületei során támadtak. (ÖULK III/409.) Van erre vonatkozólag valami adatod?

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.11.15. 00:30:39

@PollmannFerenc: 1915. október 22-én József főherceg a hadseregparancsnokságtól a Monte San Michelén előállt súlyos helyzet miatt kérte a 16. hegyidandár VII. hadtest rendelkezésére bocsátását. (Korábban a délebbre betolt a III. hadtest alá tartoztak.) Ez meg is történt (Op. 1053/33. sz). Ezt követően József főherceg arra utasítja Lukachichot, hogy a megtizedelt és kimerült 81. honvéd gyalogdandárt váltsa fel vele, másrészt a Monte San Michele délnyugati lejtőjén állítsa a segítségével helyre a helyzetet (Op. 1053/40. sz.). Ergo az ellentámadást a hegyidandárnak kellett másnap végrehajtania a San Martinó és Monte San Michele között mélyen befészkelődött olaszok ellen. Ez valószínűleg szintén nem tetszhetett Breitnek, azon túl, hogy Lukachich személyében egy nála rangban fiatalabb lett a felettese. Október 22-ről 23-ára virradóra készítették elő az ellentámadást, amelyet a székesfehérvári 17-es népfelkelő ezrednek kellett végrehajtania. Az általad említett súrlódások ekörül adódhattak. Az ezred késve ért fel, így éjszaka helyett hajnalban indult meg a támadás, amely igen súlyos veszteségeket eredményezett. Breit lehet, hogy ezt is látta előre... Ekkortól kezdve - lehet, hogy Breit távozásával a parancsnok hiányában előállt helyzet miatt is - a dandárt zászlóaljanként, de volt hogy századokra szétszedve vetették be ott, ahol a váltakozó hadihelyzet épp kívánta, az egységes irányítása szinte megszűnt.

PollmannFerenc 2010.11.17. 20:46:07

@PintérTamás: Az említett, Cotici-beli találkozóról (ahol Weeber és Lehoczky elesett) van valami levéltári vagy egyéb adatod? Futólag átnéztem a 16. ddr. anyagát, de nem találtam benne semmit, és ugyanez volt a helyzet a 81. ddr.-ral is.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.11.17. 21:35:27

@PollmannFerenc: Levéltári adatot nem találtunk, de József főherceg megírta a visszaemlékezéseiben (II. kötet, 501. oldal), illetve az érintett ezred albuma is megemlíti az esetet. Az 1-es honvédek albumában a kronologikus részben tévesen két nappal korábbra teszik (86. oldal). A kötet közli Weeber utódjának, Sárkány Jenőnek a visszaemlékezését is, aki szintén leírja a történetet (219. old). Láttuk továbbá a síremléket, ahol a feliraton szintén szerepel az időpont. Rózsafi János barátom gyűjtött még egyéb személyes adatokat is, amelyek felhasználásával akar írni egy posztot az érdekes történetről, ami anno nagy port vert fel a két magas rangú tiszt egyszerre történt halála miatt.

PollmannFerenc 2010.11.18. 18:25:36

@PintérTamás: Köszönöm. Azt esetleg lehet tudni, hogy ki lett a mb. parancsnok Breit helyett? Bernátsky Kornél azt írja a visszaemlékezéseiben, hogy ő, de csak okt. 30-tól. Valahol mintha azt láttam volna, hogy Fiebich-Ripke. Ő mindenesetre nem halt meg, mint a többiek...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.11.18. 21:30:00

@PollmannFerenc: A későbbiekben biztos, hogy Bernátsky Kornél ezredes lett a parancsnok, de József főherceg csak november 11-én írja, hogy átvette a 16. honvéd hegyidandár parancsnokágát (II/631. oldal). November 13-án is még mint a dandár újonnan kinevezett parancsnokát említi (II/645.). Az átmeneti időszak alatti megbízott parancsnok személye esetleg a lehetséges érintettek személyi anyagaiból derülhet ki pontosan, ha megvan és szerepel benne...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.11.23. 22:36:45

@PollmannFerenc: Rózsafi János barátom megtalálta a fénymásolatai között és megosztotta velem a 81. honvéd gyalogdandár harcjelentését az 1915. október 21-24-ei eseményekről. Ebben az szerepel, hogy Weeber ezredes október 23-án 11 óra 30-kor történt halálos sebesülése után 12 órakor hadosztály parancsnoksági parancsra Fiebich-Ripke ezredes, a 16. honvéd hegyidandár parancsnoka veszi át a dandár parancsnokságát. A harcjelentést is ő írja már alá. Vagyis ekkor már Fiebich-Ripke volt Breit kinevezett utódja. A jelek szerint nem túl sokáig...

PollmannFerenc 2010.11.24. 19:19:38

@PintérTamás: Köszönöm, szerintem én is ugyanezt a dokumentumot láttam. Végül is Fiebich-Ripke megbizatása logikus volt, hiszen a dandár két ezredének egyikét vezette. Breit 22-én állt fel, valószínűleg már ekkor elkezdték keresni az utódát. Most már csak az a kérdés, hogy 23-án 12 óra és 30-a között ki volt a mb. dandárparancsnok. Talán a másik népfelkelő ezred parancsnoka?

pasztorl92 2015.06.03. 21:31:45

Szurmay üzenete Breit számára a Magyaros -tető elfoglalása után: "A Magyaros rohammal való bevétele vitéz hadosztályoddal fényes pontot jelent a honvédség történetében és örök időkre a legszebb jele marad a magyar honvédcsapatok leküzdhetetlen kiváló katonai erényének."

Programajánló

Könyvbemutató

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Könyvajánló

A hadak útján 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Utazás

húavéti emlékút