Az elcsendesedő orosz front

2010.10.25. 07:47 :: RózsafiJános

Borbély Kálmán tüzér főhadnagy hadiútja – 13. rész

Az orosz támadások mindig hatalmas tömegtámadások voltak. A gyalogság támadott, de nem kísérte őket a tüzérség. Ezt tapasztaltuk magunk is. Óriásiak voltak az orosz veszteségek. 1917 nyarán volt a Kerenszkij-offenzíva, de nálunk csak tüzérségi lövöldözés volt. Egyszer 1917 augusztusában egy gyönyörű nyári napon azt vettük észre, hogy az oroszok felálltak a mellvédre egész végig, úgy nézett ki, mint egy emberkígyó.

 Orosz lövészárok

Dobálták fel a sapkájukat és kiabálták: "Mir! Mir!" A németek azonban beléjük lőttek, mire azok visszabújtak az árkokba. Nagyon rámenősek voltak a németek, azt mondták, velük nem lehet játszani, háború van. Ezután már nem volt nagyobb hadművelet.

 Volhínia az 1916-os harcokat követően

Egyszer történt egy vicces eset. A harctérről rendszeresen bejártunk Vladimir-Volinszkijbe, egyébként is ott volt nekünk egy állandó szállásunk a kozáklaktanyában. Ha tehettük, elmentünk a bordélyba is. Tábori vasúttal mentünk a városba. Egy alkalommal a marosvásárhelyi 62. gyalogezred volt előttünk az állásokban. Az egyik ütegtársammal, aki szintén győri fiú volt, elindultunk a városba. Beszálltunk egy vasúti kupéba, amelyben a 62-es ezredtől már ott ült két tiszt. Amikor bementünk, németül köszöntünk nekik és úgy is mutatkoztunk be. Ők azt hitték, hogy mi lengyelek vagyunk, erre mi elkezdtünk lengyelül beszélni. Azok meg mondták, hogy ezek biztosan polyák tüzérek. Aztán meg elmondtak mindennek bennünket csak úgy egymás között, azt hitték, hogy nem értjük őket.

 Vladimir-Volinszkij a háború idején, korabeli képeslap

Bent a városban bevásároltunk, és mentünk vissza az állomásra. A tisztek ekkor már bent ültek az étteremben. Odamentünk hozzájuk, és mondtuk, hogy: "Szerbusztok, mi vagyunk a két hülye polyák!" Volt nagy meglepetés, bocsánatkérés!

 A fotókon Borbély Kálmán találmánya: drótból és sátorponyvából készült jelzőberendezés. Ha fent volt az orosz figyelőballon, akkor arról teljesen belátható volt az üteg területe, ezért ilyenkor felhúzták a kosarat, ami azt jelentette, hogy senki se mozogjon, mert az ellenség látja az üteg területét, megfigyeli a mozgást. Ha le volt engedve a kosár, akkor nyugodtan lehetett közlekedni, mert nem volt fent az orosz figyelő ballon.

Szólj hozzá!

Címkék: borbély kálmán volhínia vladimir volinszkij 1917 nyara kerenszkij–offenzíva marosvásárhelyi 62. gyalogezred

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr272396134

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Programajánló

Könyvbemutató

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Könyvajánló

A hadak útján 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Utazás

húavéti emlékút