Volhíniai emlék

2010.10.20. 07:44 :: PintérTamás

Balázs Károly tizedes fényképe nyomában

Balázs Károly debreceni 3-as népfelkelő ezredbeli tizedes a Nagy Háború során megfordult a szerb, az orosz és az olasz fronton is. Negyvenöt hónapnyi katonáskodásának emlékét azonban mindössze egyetlen fénykép őrzi. Ezen egy húsz éves mokány fiatalember néz ránk. „Készült 1917: március az orosz fronton. Kolm. Voliniában” – olvasható a kép hátoldalán. A közelmúltban, miként arról a blogon is beszámoltunk, egy kutatócsoport tagjaként magam is jártam Volhíniában. Az utazás emiatt a fénykép miatt is, ami dédnagyapám egyetlen katonaképe, különleges élmény volt a számomra.

Balázs Károly tizedes a Volhíniában készült fotón Balázs Károly tizedes a Volhíniában készült fotón

Balázs Károly 1896. december 18-án született az akkor Borsod megyéhez tartozó Noszvaj községben. 1915. február 18-án 18 évesen a járási székhelyen, Mezőkövesden sorozták be katonának. Miskolcon kapott kiképzést, majd szeptember 15-én a XV. menetzászlóaljjal a déli hadszíntérre, Szerbiába vezényelték. A debreceni 3. népfelkelő gyalogezred 10. századába nyert beosztást. Részt vett a Szerbia ellen folyó nagy offenzívában, ahol 1915. november 15-én esett át a tűzkeresztségen. Karácsonykor őrvezetővé léptették elő. Az 53. hadosztály, ahová a 3-as népfelkelők is tartoztak, részt vett Montenegró elfoglalásában is. A hóban, fagyban történt folyamatos előrenyomulás során a fagyott ruha kidörzsölte a testét és 1916 januárjában vérmérgezést kapott. Egy szarajevói kórházba került, ahol ráadásul még tüdőgyulladása is lett. Hosszas lábadozást követően került innen Egerbe. Itt hat hónapos kiképzésben részesült, s ekkor léptették elő tizedessé. 1916. november 16-án útra kelt régi alakulatához az orosz frontra, Volhíniába, ahol a koveli vasúti pályaudvar volt az utazás végállomása.

A koveli vasúti pályaudvar 1916-ban A koveli vasúti pályaudvar 1916-ban

A Stochod mellett 1916 nyarán vívott védelmi harcokban az 53. hadosztály is igen súlyos veszteségeket szenvedett. A Zarzecze és Smolary között kialakított orosz hídfő felszámolásában a debreceni 3-as népfelkelő ezred is kivette a részét. 1916 őszén véget értek ezek a nagy harcok, és sikerült megszilárdítani az osztrák-magyar védelmet. 1916 őszétől az oroszok kimerülése miatt csendes időszak következett, s ez a front, összevetve a többi hadszíntérrel már „szanatóriumnak” számított.

Az 53. hadosztály harcainak helyszíne Volhíniában 1916 nyarán Az 53. hadosztály harcainak helyszíne Volhíniában 1916 nyarán a Bruszilov offenzíva idején

Balázs Károly 1916 novemberében a 3-as népfelkelő ezred I. zászlóaljának 1. századához került. Egerben megkezdett kiképzése hamarosan folyatódott, s több társával együtt átvezényelték Kolmba (ma: Chelm, Lengyelország területén 24 km-re az ukrán határtól), ahol három hónapos tanfolyam során a legújabb műszaki és haditechnikai eszközök kezelésében szerzett jártasságot, hogy majd ezt a tudást ő maga is tovább adhassa.

Kolm látképe a XX. század elején Kolm látképe a XX. század elején

Elmondása szerint ekkor ismerkedett meg a lángszórók és az aknavetők kezelésével is. A tanfolyam végeztével vizsgát kellett tenniük. Egyik vizsgaelemként aknavetővel kellett célba lőnie, s a kiképzőtiszt 10 darab Hölgy cigarettát ígért neki telitalálat esetén. A gránát ugyan kissé a cél mögött robbant, de a repeszek ledöntötték az összes célbábút, így a lövés telitalálatnak minősült, s megkapta a jutalmat. Ő ugyan nem dohányzott, de a cigarettának jó csereértéke volt.

Kolm, Lublini utca a XX. század elején Kolm, Lublini utca a XX. század elején

A kiképzés időszakában, 1917 márciusában Kolmban, talán épp a Lublini utca valamelyik házában berendezett Cabinet Portrait műtermében készült az a fotó, amely Balázs Károlyt két, szintén noszvaji származású tizedes társával együtt örökítette meg, s amely mint volhíniai emlék megőrizte katonakori alakjukat a kései utódoknak.

Fata Bertalan, Szabó Ferenc és Balázs Károly Kolmban készült fényképe Fata Bertalan, Szabó Ferenc és Balázs Károly Kolmban készült fényképe

Mindhárom tizedes a kabátja hajtókáján a rangjelzés mellett csapatutász jelvényt visel [a jelvény pontos azonosításában nyújtott segítségét ez úton is köszönöm dr. Baczoni Tamás őrnagy úrnak, a HM HIM Tárgyi Gyűjteményi Osztály vezetőjének]. Elképzelhető, hogy Kolmban a speciális műszaki kiképzés emlékére, vagy sikeres lezárását követően vetették le magukat a helyi műterem fotográfusával.

Csapatutász jelvény Csapatutász jelvény
(Forrás: www.militiahungarorum.extra.hu)

Balázs Károly ezt követően visszakerült az alakulatához és maga is oktatta a Kolmban tanultakat. A népfelkelő ezredbe az alakulat sajátos jellege miatt 40-50 éves férfiakat is bevonultattak, akiknek ugyanúgy el kellett sajátítaniuk a legújabb katonai ismereteket, mint fiatalabb társaiknak. Így fordulhatott elő, hogy a húszéves tizedes a nála egy generációval idősebb katonákat oktatta. Egy alkalommal a fedezék mögüli kézigránátvetést gyakorolták éles gránátokkal. Egy ötvenes éveiben járó katona mundérba öltöztetett paraszt bácsi a gyújtó szikrázásától megijedve elejtette a kézigránátot az álláson belül, s maga pedig az életösztöntől vezérelve riadtan menekülni próbált. Balázs Károly gyorsan odaugrott és még a robbanás bekövetkezte előtt kidobta a fedezékből a gránátot, majd alaposan leteremtette a megrémült idős katonát. Lélekjelenléte többek életét mentette meg, s tekintélyt szerzett a számára.

Osztrák-magyar állásmaradványok az egykori Zarzecze falunál Ahol Balázs Károly is járhatott: osztrák-magyar állásmaradványok az egykori Zarzecze falunál

Volhínia a dédapám emlékében úgy maradt meg, mint mocsaras, lápos vidék, ahol a száraz területek képét a tüzérségi tűz rombolása alakította át. Utazásunk során magunk is megtapasztaltuk ezt.

Smolary és Zarzacze falvak közötti korabeli földút Stencinger Norberttel az egykori Smolary és Zarzacze falvak közötti korabeli földúton, amelyet vízátfolyások, mocsaras foltok tarkítottak

Az egykor a frontvonalban fekvő falvak közötti földutakon az esős időben terepjáróval is nehezen tudtunk közlekedni, volt ahol egyáltalán nem is lehetett, s egyes helyszíneken még gyalogosan is csak a legnagyobb óvatossággal lehetett átjutni. A szárazabb területeken ma is felfedezhetők a tüzérségi lövedékek becsapódásainak nyomai és repeszdarabokkal, srapnel hüvelyekkel, valamint golyókkal is lehetett találkozni. A Drávetzky Sándor jelképes síremlékén virágvázaként elhelyezett srapnel hüvelyt is egy ilyen területen találtuk.

Pintér Tamás, Rózsafi János és Stencinger Norbert a Stochod egyik mocsaras ágánál A Stochod egyik mocsaras ágánál Rózsafi Jánossal és Stencinger Norberttel

Balázs Károly katonáskodásának viszonylag nyugalmas volhíniai időszaka 1917 szeptemberében ért véget. A Stochod olykor paradicsomi állapotokat idéző dús vegetációval borított környékéről egy másik folyóhoz, az Isonzó mellé az olasz frontra, a Bainsizza-fennsík védelmére vezényelték a hadosztályt.

A Stochod egyik dús vegetációval borított romantikus ága Jellemző volhíniai táj: a Stochod egyik dús növényzettel borított romantikus ága

A mocsárvilágból a sziklatengerbe átkerülve alakulatával harcolt a 12. isonzói csatában, amikor a caporettói áttörés eredményeként az olaszokat egészen a Piavéig üldözték. S ez az újabb folyó is meghatározó élményt jelentett az életében: 1918. június 15-én részt vett a piavei offenzívában, s a harcok során meg is sebesült. Az olasz front eseményei azonban Balázs Károly életében már egy másik történet részei.

5 komment

Címkék: noszvaj isonzó debreceni 3. népfelkelő gyalogezred piave drávetzky sándor 53. hadosztály zarzecze smolary kovel volhínia balázs károly kolm stochod bainsizza fennsík

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr452375254

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Brájen 2010.10.20. 10:12:01

Nagyon érdekes és szép összeállítás! Remélem olvasható lesz valamikor a folytatása is az olasz fronton történtekről.

Egyébként személyesen ismerted a nagyapádat, te magad hallottál tőle történeteket? És egyáltalán, mennyi volt az az információ, ami családon belülről jött (akár szóbeli, akár írásbeli), és mennyi az, amit te magad nyomoztál ki? Már, ha lehet ilyen kulisszák mögé betekintő kérdést feltenni...

Igazából az érdekelne, hogy álljon neki az egyszeri ember, ha meg akarja ismerni az I. VH-ban harcolt ősei történetét...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.10.20. 18:55:10

@Brájen: Köszönöm! Az olasz fronttal kapcsolatos élményeit is szeretném majd itt a blogon is megírni, s jó lenne a szerbiai eseményeket is megörökíteni, s egyszer oda is kijutni.

Személyesen ismertem és mesélte el nekem ezeket a történeteket. Sajnos csak jegyzeteket készítettem, s nem hangfelvételt, de hát akkor még csak 16-17 éves voltam... Nagyon szeretett és tudott is mesélni, engem meg nagyon érdekeltek ezek a történetek. Az olasz front volt rá egyébként a legnagyobb hatással, s így nem véletlen, hogy engem is ez fogott meg leginkább, s először arra a csatatérre jutottam ki. A leírtak jó része az ő elmondásán alapul, de a szakirodalomban és levéltárban is utána néztem az eseményeknek. Az alakulat iratanyagának egy része megvan a Hadtörténelmi Levéltárban, s a kitüntetési iratait is sikerült megtalálnom, az olasz front kapcsán azokból esetleg majd közre is adok.

Ha valaki a saját felmenői világháborús történetét akarja kutatni először az alakulatot szükséges tisztázni, amelyben szolgált. Sok ezrednek jelent meg emlékalbuma a két háború között, amelyek a nagyobb könyvtárakban ma is elérhetők. Ezekben már sok hasznos információ fellelhető. Jelentek meg tematikus kiadványok is a gyalogos, huszár, műszaki alakulatokról, amelyeket szintén érdemes átnézni. Sok kötethez névjegyzék és fotóalbum is tartozik. A levéltárban is alapvetően az alakulatok szerint lehet kutatni. Ha volt kitüntetése, esetleg megsebesült, vagy tiszt volt az illető, akkor a személyes adatok alapján is van esély a rá vonatkozó iratanyag felkutatására, amennyiben az megmaradt, mert sajnos hiányosak a gyűjtemények.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.10.21. 18:37:11

@Brájen: Azt elfelejtettem írni, de magától értetődő, s a blognak egyik célja is, hogy ha valakinek segítségre van szüksége a saját őseinek történetével kapcsolatban, akkor keressen meg bennünket és szívesen segítünk, amiben tudunk. S ugyanígy, ha már sikerült valamit kinyomoznia, s azt közlésre érdemesnek gondolja, akkor lehetőséget adunk arra is, hogy itt a blogon megosszuk azt másokkal. Úgy hogy, ha neked is bármilyen kérdésed lenne, vagy segítségre lenne szükséged, akkor írj és megnézzük mit tudunk tenni.

Brájen 2010.10.22. 00:57:46

@PintérTamás: Köszönöm a választ meg a lehetőséget is. Sajnos egyelőre még nem jutottam el odáig, hogy kinyomozzam az alakulatot, ahol ükapám, illetve dédapám szolgált. Erre vonatkozólag nincsenek családi dokumentumok. Innentől nem könnyű...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.10.22. 21:54:21

@Brájen: Ha személyes adatokat ismersz (születési hely és idő, lakhely) egy próbát megér utána nézni, hogy kitüntetése nem volt-e, vagy a sebesült nyilvántartásokban, vagy ha tiszt volt, akkor a tiszti iratanyagban nem szerepel-e. S ha igen, kiderülhet az alakulat is és tovább lehet nyomozni.

Programajánló

Könyvbemutató

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Könyvajánló

A hadak útján 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Utazás

húavéti emlékút