Ó Gorizia, légy átkozott!

2010.10.07. 08:58 :: Babos Krisztina

Egy olasz dal a háborúból

1916. augusztus 4-e és 16-a között az olasz 3. hadsereg támadást indított az Isonzó-fronton. A cél a görzi osztrák-magyar hídfő elfoglalása volt, amit a kétszeres túlerőben lévő olasz seregnek hatalmas áldozatok árán sikerült is elérnie. Ez volt a hatodik isonzói csata, amelynek során az olaszok kezére került Görz, azaz Gorizia városa. Bár az osztrák-magyar hadvezetés ennek következtében kénytelen volt kiüríteni a Doberdó-fennsíkot is, az olasz győzelem igazi áttörést nem hozott a háború menetében. A veszteségek azonban mindkét oldalról óriásiak voltak: olasz részről több mint 50 ezer, s osztrák-magyar oldalról is meghaladta a 40 ezer főt. Egyetlen front, egyetlen csatájában, mindössze tizenkét nap leforgása alatt.

Olasz katonák egy mernai kápolna romjainál Olasz katonák egy mernai (ma Miren) kápolna romjainál, Görz közelében
(Lucio Fabi: Le strade della memoria)

Az O Gorizia tu sei maledetta című népdal egyike azoknak a háborúellenes olasz daloknak, amiket nemcsak az első világháború idején nem volt szabad énekelni, de még évtizedekkel később sem. Olaszországban ugyanis még sokáig tabu volt a Nagy Háború árnyoldalairól beszélni vagy énekelni. Jól szemlélteti a dal utóéletét az a történet, hogy amikor a hatvanas években az olasz értelmiség egy része ismét felfedezi magának a népdalokat, köztük a háborús dalokat is, akkor ezek nyilvános előadása olykor botrányba fullad. Ez történt legalábbis, amikor a fent említett dalt az 1964-es spoletói Due Mundi Fesztiválon Michele Straniero és Fausto Amodei énekelni kezdték: hamarosan elszabadultak az indulatok, előadásukat jobboldali érzelmű polgárok és katonatisztek bekiabálással próbálták félbeszakítani, az előadást követően pedig a hadsereg megsértésével vádolva feljelentették őket.

A dal, amely az olasz anarchista és baloldali háborúellenes hagyomány részévé vált, az egyszerű közkatonák szemszögéből láttatja a háborút, és erősen bírálja az olasz hadvezetést, a tiszteket, akiket „gyilkosoknak” nevez. Megítélése épp ezért a mai napig vitatott.

Az eredeti változatot Cesare Bermani gyűjtötte Novarában egy olyan embertől, aki a Goriziánál harcolt katonáktól hallotta énekelni. Az alábbi felvételen a dalt Sandra Mantovani előadásában hallhatjuk. A szöveg magyar átirata csupán az eredeti tartalom visszaadására szorítkozó nyersfordítás, ezért szívesen vennénk, ha valamelyik olvasónk késztetést vagy ihletet érezne egy szebb változat kidolgozására, és azt elküldené nekünk.

 

O Gorizia tu sei maledetta

La mattina del cinque d'agosto
si muovevano le truppe italiane
per Gorizia, le terre lontane
e dolente ognun si partì.

Sotto l'acqua che cadeva al rovescio
grandinavano le palle nemiche
su quei monti, colline e gran valli
si moriva dicendo così:

O Gorizia tu sei maledetta
per ogni cuore che sente coscienza
dolorosa ci fu la partenza
e il ritorno per molti non fu.

O vigliacchi che voi ve ne state
con le mogli sui letti di lana
schernitori di noi carne umana
questa guerra ci insegna a punir.

Voi chiamate il campo d'onore
questa terra di là dei confini
Qui si muore gridando assassini
maledetti sarete un dì.

Cara moglie che tu non mi senti
raccomando ai compagni vicini
di tenermi da conto i bambini
che io muoio col suo nome nel cuor.

O Gorizia tu sei maledetta
per ogni cuore che sente coscienza
dolorosa ci fu la partenza
e il ritorno per tutti non fu.
Ó Gorizia, légy átkozott

Augusztus ötödike reggelén
az olasz seregek elindultak,
a távoli Gorizia földje felé
bizony, szomorúan indultak útnak.

Hegyen-völgyön, dombokon
az ellenséges golyók
úgy záporoztak ránk, mint a jégeső
s ezt mondogattuk, miközben hullottunk:

Ó, Gorizia, légy átkozott!
Szívből kívánja ezt, akinek lelke van,
fájdalmas volt az indulás,
és sokan nem tértek vissza többé már.

Ó, ti gyávák, kik asszonyokkal
hevertek paplanos ágyban,
és a vásárra vitt bőrünkön nevettek,
ez a háború megtanít, hogy büntessünk.

Becsület mezejének hívjátok
ezt a határon túli földet,
itt halunk meg azt kiáltva: gyilkosok,
egy nap utolér majd titeket az átok!

Drága hitvesem, ki most nem hallasz,
gyermekeinket közeli társaim
gondjaira bízom,
és nevüket szívembe zárva meghalok.

Ó, Gorizia, légy átkozott!
szívből kívánja ezt, akinek lelke van,
fájdalmas volt az indulás,
és senki sem tért vissza többé már.
 

18 komment

Címkék: zene katonadal 6. isonzói csata görz

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr792352191

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.10.07. 11:41:47

Nagyon szép dal, de ugyanakkor nagyon keserű és kemény is. A vitatott jellege teljesen érthető. Görz elfoglalása az olasz támadások egyik fő célja volt, s a hat csata során nagyon súlyos árat fizettek érte. Az elfoglalását óriási sikernek tekintették, annak ellenére, hogy nem tudták azt kellően kiaknázni. Sokakat sérthetett/sérthet, hogy a dalban átkozódva említik azt a várost, ami legalább olyan jelentőségű volt a számukra, mint a Doberdó-fennsíkon a Monte San Michele, aminek a csúcsát és környékét Sacra Zonaként (Szent Terület) nevezik és tisztelik a mai napig. Az egyes katonák véleménye a történésekről, különösen, ha az életüket, sorsukat ilyen mértékben érintette, sokszor nem esik egybe a hadvezérekével és a politikusokéval...

Gefraiter 2010.10.07. 17:29:45

Valóban szép dal. A nagy háború egy másik arca jelenik meg benne. A közkatona számára a háború nem, vagy nem csak a hősiességről szól, hanem sokkal inkább a túlélésről. Ez a végső elkeseredettek, a reményvesztett "halálba menők" dala, akik megátkozzák azt a helyet, amiért meg kell halniuk. Akik nem a dicsőség mezején, hanem egy átkozott helyen pusztulnak el. Köszönjük a posztot, nagyon kellenek ezek, az ilyenek is!

Babos Krisztina · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.10.08. 01:15:16

@PintérTamás: @Gefraiter: Úgy gondolom, hogy így teljes a történet. Egy dolog az, ami a lelkesítő (többségében propagandisztikus) dalokban van, amiket a katonák sokszor önkéntesként bevonulva énekeltek (persze akkor se mind), és egy másik az, ami a fronton átélt tapasztalatok után megfogalmazódott bennük. (Akár Gyóni Géza költő esetét is idézhetném magyar példaként.) Persze ez a dal valóban meglehetősen éles hangvételű, de valószínűleg sokan érezhettek hasonló haragot, nem csak olaszok, végülis a háború következményeként nem véletlen buktak meg kormányok és dőltek össze birodalmak.

De természetesen a posztot nem az esetleges indulatok felkorbácsolására szántam, hanem csupán egy kordokumentumot szerettem volna bemutatni.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.10.09. 20:13:17

Érdekességként, s ugyanarról az eseményről kialakított teljesen eltérő kép miatt, meg lehet itt említeni, hogy Gorizia elfoglalása Ernest Hemingway első világháború olasz frontján játszódó Búcsú a fegyverektől című klasszikus regényében is megjelenik. A regény cselekménye az elfoglalt Görzben indul. Az író alteregójának számító, ekkor a világot még naiv optimizmussal szemlélő amerikai önkéntes mentőautó vezető elbeszélésében olvashatjuk a következőket a város bevételéről: "A rákövetkező évben sok győzelmet arattunk... Augusztusban még a folyón is átkeltünk és Goriziába költöztünk... Igazán szép simán foglaltuk el el a várost, bár ezeket a hegyeket, sajnos, már nem bírtuk elfoglalni. Szerencsére az osztrákok vissza szerettek volna hurcolkodni a városba, majd egyszer, amikor vége lesz a háborúnak, és ezért nem bombázták, legalábbis nem úgy, hogy elpusztítsák, hanem csak úgy, katonai szokás szerint, hogy valami látszata azért legyen. A lakosság a városban maradt, működtek a kórházak és a kávéházak, és a tüzérségünk a mellékutcákban, továbbá a bordélyházak is, mégpedig kettő, egyik a legénységnek, másik a tiszteknek."

PollmannFerenc 2010.10.10. 12:24:09

Itt van előttem a még Bartók és Kodály által a világháború alatt gyűjtött 100 magyar katonadalt tartalmazó kötet (a Balassi Kiadó és az MTA Zenetudományi Intézet közös munkája, köszönet a szerkesztőnek: Szalay Olgának!). Ebből megtudható, hogy a korabeli cenzúra néhány dalt kivetetett a végleges kéziratból. Úgy tűnik, a cenzorok érzékenységi küszöbe meglehetősen alacsonyra volt állítva, egy ilyen "Ó Gorizia..." jellegű szöveg valószínűleg eleve be sem kerülhetett volna a gyűjteménybe (mivel már maguk a gyűjtők is kihagyják). Ide másolom az egyik kicenzúrázott dalt:
"A tamási, a tamási, a tamási nagyvendéglő, de magos,
Abba sétál, abba sétál a regemenc főorvos,
Tárd ki, babám, két karodat, ölelj meg,
Hogy a felcser, kutya felcser, kutya felcser ne vizitálhasson meg!"

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.10.10. 15:45:15

@PollmannFerenc: Nagyon érdekes kérdéseket vet fel, amit írsz! Vajon nekünk is lehettek ilyen éles hangvételű dalaink, csak nem őrződtek meg? Prózában, versekben, visszaemlékezésekben lehet találkozni ezzel, de népdalokban nem ilyen mértékben jellemző. Vajon voltak-e, csak elfelejtődtek, mert nem lehetett összegyűjteni, rögzíteni őket? S később sem lehetett volna ezeket rögzíteni? A kicenzúrázottak is fenn maradtak valahogy, s az olaszok is jóval később gyűjtötték ezeket össze.

PollmannFerenc 2010.10.10. 16:44:27

Bár soha nem foglalkoztam a világháborús katonadalokkal, de egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy nálunk ne lettek volna hasonlóak. Az egyszerű katonák legalább annyira utálták a háborút, mint a front túloldalán harcolók. A Bartók-Kodály gyűjtemény az antimilitarista dalokat már csak a kötelező cenzúra miatt is kénytelen volt kihagyni, de hát ez egy kiadásra szánt (bár csak most megjelent) kollekció volt. A klasszikus (szájról szájra terjedő) népdalokat nem lehetett cenzúrázni...

Babos Krisztina · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.10.10. 18:50:55

Lehet, hogy a magyar néplélek nem is annyira lázadó, mint gondolnánk? Az egyszeri magyar közkatona jobban beletörődött volna sorsába? Most, hogy belegondolok, egyetlen kifejezetten háborúellenes, vádoló hangvételű népdal sem jut eszembe, pedig biztos lehet ilyen. Persze akkor meg az az érdekes, hogy a hazai baloldali mozgalom miért nem fedezte fel magának ezeket, és miért nem szóltak a csapból is?

Kesergőkből, vagy a katonák szenvedéseit elbeszélő szomorú népdalokból van sok, ilyeneket gondolom mindenki ismer, pl:

"Édesanyám, mért szültél a világra
Kilencfontos ágyugolyó számára
Kilencfontos ágyugolyó főbe talál
azt se mondom, hogy voltál édesanyám"

De a dal írója / éneklője nem jut el odáig, hogy kritizálja a feljebbvalóit, vagy hogy átkozódjon, hacsak nem tekintjük azt kritikának, hogy a katona sorsa szerinte, hogy ágyútöltelék legyen.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.10.10. 19:49:14

@PollmannFerenc: @Natasa Gajdarova: Én sem foglalkoztam a katonadalokkal, de mint a korszak egy bizonyos lenyomata érdekelnek, ezért hallgatni is szoktam őket. Egyik másikat nagyon szeretem is. Igen, hova lettek az antimilitarista magyar katonadalok, ha voltak ilyenek? Én sem hiszem, hogy egy ilyen magas labdát ne csapott volna le a kommunista rendszer anno. Vagy nem tudott róluk?

PollmannFerenc 2010.10.11. 12:23:51

Ezt találtam: mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-881.html
Különös tekintettel a szócikk utolsó mondatára...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.10.11. 17:36:15

@PollmannFerenc: Köszönjük szépen a keresést, s hogy az eredményét megosztottad velünk! Jó kis összefoglalás a magyar katonadalokról. Ezek szerint akkor - a Magyar Néprajzi Lexikon alapján - a magyar "háborús katonadalok általában nem jutnak el a tiltakozásig", azaz nálunk mégis hiányozott volna ez az éles hangvételű antimilitarista irányzat? Mi lehetett az oka, mégis csak a fentebb már emlegetett néplélek különbözősége, a hajlam a keserű beletörődésre?

Hatvanas 2010.10.12. 02:38:44

@Natasa Gajdarova: Gratulálok a dal bátor bemutatásához, de szerintem kimaradt belőle az strófa, amely 1964-ben kiváltotta a nemzeti érzelmű olasz hallgatók felháborodását.Ez kb. így hangzik durva fordításban."Hitszegő tiszturak/Akik akartátok ezt a háborút/Az eladott hús mészárosai vagytok(más változatban:Az eladott hús megcsúfolói vagytok)/És az ifjúság végzete(más változatban:Ilyen háborúra neveltek hát minket.)" (http://www.antiwarsong.org)Ennél a versszaknál kiabálták be, hogy "Éljenek a tisztek!" és "Éljen Olaszország!" Az előadás címe egyébként "Bella Ciao" volt, ami ugye egy olasz partizánnóta és az ellenfelek rögtön rázendítettek a "Bandiera Rossa" című kommunista indulóra.
Képzeljük csak el, mi történt volna a Horthy-korszakban, ha egy színházban valaki antimilitarista propagandába kezdett volna kemény szavakkal támadva, átkozva a Nemzeti Hadsereg tisztikarát, amely tízezreket vezetett a "vágóhídra"!Gyóni Gézát pl. átértelmezték és gyűlöletét a hadiszállítók, a spekulánsok tevékenységével is magyarázták.
Az az érzésemem, hogy nem kerülhetjük meg a Háború erkölcsi megítélését sem politikai gondolkodástól függetlenül!
Hogy miért nem volt ilyen indulat a magyar katonanótákban?Szerintem olyan tekintélyuralmi rendszer és társadalmi helyzet volt 1919 után (Trianon!), amely eleve elfojtotta ezeket az érzelmeket.Inkább mostanában lehet ilyesféle szenvedélyeket érezni pl. a csendőrség tevékenységéről.

Babos Krisztina · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.10.12. 09:32:36

@Hatvanas: Köszönöm a kiegészítést. Én magam azért nem tettem bele az említett hiányzó versszakot, mert ugyanezen az oldalon www.antiwarsong.org azt is írják, hogy ez a szakasz későbbi betoldás, amiért nincs is jelen minden verzióban. Egyébiránt a hasonló dallamú O Venezia című dalból "vándorolt át". Találtam ugyan a youtube-on erre is egy szép előadást www.youtube.com/watch?v=llyf6V3dxWQ, de a fenti megfontolásból mégis inkább a Sandra Mantovani-félét választottam. Abból a szempontból viszont valóban jogos a felvetés, hogy ez volt az a pont, ahol végképp elszakadt a cérna azon a bizonyos előadáson.

Aperianov Teréz 2010.10.12. 11:30:49

@Hatvanas:

Az antimilitáns érzelmek nyilvánvalóan a katonadalokban, népdalokban is megvannak, csak nyilván árnyaltabban, elvontabban megfogalmazva, sokszor már siratóként, gyászként bukkan fel a tiltakozás. Ambivalens érzések keverednek, hiszen a hazáért meghalni előrevalóbb volt, nem "illett" gondolkodni rajta (s talán nem is gondokodott senki), s csak később sejlik fel az értelmetlenül meghalni értelmetlen harcban eshetőség.

Burkolt tiltakozás az idézett "kutya felcser" is, meg az alábbi:

Katona vagyok én, ország őrizője,
Sír az édesanyám, hogy elvisznek tőle.
Sír az édesanyám, a rózsám meg gyászol,
fekete gyászvirág nyílik ablakából.

S ha már Gyóni Géza neve felbukkant, az ő közismert verse a legtisztább tiltakozás. Egyes irodalomtörténeti adatok szerint ezért "érdelemlte" ki, hogy még mindig Szibériában nyugszik, holott sírja ismert helyen van, de a két világháború közötti, Ön által is vázolt áramlatok nem feltétlenül preferálták a hazahozatalt. Közeledik halottak napja, őrá - őrájuk is emlékezzünk.

GYÓNI GÁZA:
CSAK EGY ÉJSZAKÁRA…

részletek

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,
* * * * * * * * * * * * * *

Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára.
Csak egy éjszakára:
Hogy bujnának össze megrémülve, fázva;
Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!
Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak
Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!
Hogy esküdne mind-mind,
S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,
Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent:
Magyar vérem ellen soha-soha többet!
– Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
(Przemyśl, november.)

madaraszzsofi 2010.10.12. 16:34:57

@Hatvanas: A katonadalok nem 1919 után keletkeztek, hanem a háború menetében, úgyhogy szerintem az 1919 utáni helyzet nem kifejezetten releváns eben a tekintetben, bármilyen is lett légyen akkor a hatalom.

Indulat volt bőven a katonanótákban, pl.:

Széles az Isonzó vize keskeny a híd rajta,
Ne menj arra magyar honvéd mert leesel róla,
Nem baj babám hadd essek az Isonzó vizébe,
Úgyse lesz a háborúnak soha-soha vége.

Nyilván bizonyos szavaknak erőteljesebb a hangzása, és jobban feltűnik egy olyan környezetben mint a dalszöveg, ha kifejezetten a mészárlás van ecsetelve érzékletesen.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.10.12. 20:45:07

@madaraszzsofi: Az említett dalnak van ennél megrázóbb része is:

Fiuméből sebesülve jönnek a katonák,
de sok szőke, barna kislány várja a babáját,
de csak minden tizediknek jön haza a párja,
a többinek közös sírban nyugszik a babája.

De ebben is csak nagyon mély fájdalom van és nem uszítás...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.10.12. 21:23:31

@Hatvanas: @madaraszzsofi: A Horthy-korszaknak szerintem sincs köze a háború ellenes dalok eltűnéséhez, hisz előtte születtek. Ha lennének ilyenek, a rendszertől függetlenül megőrződtek volna. Ha nem itthon, de miért ne őrződhettek volna meg titokban itthon is, akkor az egykori Szovjetunióban, miként Zalka Máté klasszikus regénye, a Doberdo is ott íródott 1932-1936 között és onnan "jött haza" 1953-ban.

Másrészt a versekben (lásd a már többször említett Gyónit), de prózában is megjelentek ezek a hangok itthon is. Markovits Rodion Szibériai Garnizonja sem a magyar katonai hősiesség regénye, sőt (ez az irodalmi értékéből semmit sem von le!), mégis kiadták 1927-ben Romániában, majd 1928-ban Magyarországon is. (A lényeg szempontjából érdektelen érdekességként: számtalan nyelvre le is fordították, s anno az íróját világhírűvé tette.)

Az olasz katonatisztek 1964-es "tüntetését" nem hasonlítanám a Horthy-tisztek esetleges tüntetéséhez, azért közben eltelt egy kis idő... A dolog külön pikantériája, hogy ezek a katonatisztek már a NATO alapítótag Olaszország tisztjei, s nem egy fasiszta Olaszországé. Nemzeti büszkeségük ettől függetlenül lehet, csak ez a dal már akkor is inkább történelmi kordokumentumnak számított. Persze politikai célokra pro és kontra sok mindent fel lehet használni, s a pontos körülményeket nem ismerjük...

Brájen 2010.10.18. 00:23:30

A dal műfordítása Baranyi Ferenctől megtalálható a következő oldalon: magyar-irodalom.elte.hu/ezredveg/0505/05055.html

Átkozott vagy, Gorizia!

Nyári nap volt, felvirradt a hajnal,
sok bajtársunk elindult a frontra,
lelkük búbánat nagy súlya nyomta,
várta õket az országhatár.

Zúgó szélvészben, ömlõ esõben
s golyózáporban pusztultak ezrek,
és kik öldöklõ harcban elestek,
így kiáltoztak, félholtan már:

Ó, Gorizia, lesújt rád az átkunk!
Minden háborgó szív téged vádol!
Tudtuk mindnyájan már induláskor,
hogy sok társunk nem tér vissza majd.

Ó, ti gyávák, kik túléltek mindent,
selymes ágyakban, asszonyt csókolva,
vígan éltek - s mi hullunk halomra,
mert a háború gyilkolni hajt.

Mind, kik járják a véres mezõket
túl a feltépett országhatáron,
haldokolván azt sóhajtják: szálljon
átok arra, ki ölni uszít!

Drága párom, ha nem látlak többé,
emlegess régi társakkal engem,
õrizd emlékem csöpp gyermekemben,
s óvd, hogy õ majd ne végezze így.

Ó, Gorizia, lesújt rád az átkunk!
Minden háborgó szív téged vádol!
Tudtuk mindnyájan már induláskor,
hogy sok társunk nem tér vissza majd.

Programajánló

Könyvbemutató

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Könyvajánló

A hadak útján 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Utazás

húavéti emlékút